vers bejegyzései 
Liu Csen: Fenyő
A hegytetőn fenyő mered.
A völgyben zúgnak a szelek,
tombolnak irgalmatlanul.
Attól a fa csak izmosul!
A fagy s a jégcsap is kegyetlen.
Évenként mégis mind egyenesebben
- mit is tehet az ilyen jellem? -
áll a fenyő a förgetegben!
(Ford.: Illyés Gyula)
Wiliam Blake: A tigris
Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettendő szimetriád?
Milyen katlan, mily egek
mélyén gyúlt ki a szemed?
Szárnyra mily harc hőse kelt,
aki e tűzhöz nyúlni mert?
Milyen váll és mily művész
fonta szíved izmait? És
mikor elsőt vert szíved,
milyen kar s láb bírt veled?
Milyen pöröly? mily vasak?
Mily kohóban forrt agyad?
Mily üllőre mily marok
törte gyilkos terrorod?
S amikor befejezett,
mosolygott rád a mestered?
Te voltál, amire várt?
Aki a Bárányt, az csinált?
Tigris! Tigris! éjszakánk
erdejében sárga láng,
mely örök kéz szabta rád
rettentő szimetriád?
(Ford.: Szabó Lőrind)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 17:19 - címkék: vers és kategóriák: Állatok
-
még nincsenek kommentek
John Donne: A bolha
Nézd ezt a bolhát s benne azt,
mily semmiség, mit tőlem megtagadsz.
Engem, majd téged csíp megint
s közös vérünk e bolhában kering
s nem mondhatod, hogy becstelen,
nem bűn ez még s lányságod veszte sem.
Meg sem kért és már kéjeleg,
dagad, mert kettőnkből egy vért szedett,
ennyire nem is volnánk képesek.
Három lét benne lel hazát,
nem egyesíthet így a házasság.
E bolha: te meg én, s nekünk
templomunk lett és nászi fekhelyünk.
Szüleidnek morogni kár:
bennünket a vérerek fala zár.
Megölnéd? ez könnyű neked,
de magadat is megölnéd - ne tedd,
hármas bűn ölni hármas életet.
Kegyetlen, mégis körmödet
ártatlan vér bíborja festi meg?
E bolhának, ha vétke volt,
csak az a csepp, melyet tőled rabolt.
S azt hiszed, győztél érvemen,
mert nem vagyok gyöngébb, s nem vagy te sem?
Erényed annyit változik
ha engedsz - amennyit e bolha itt
az életedből a halálba vitt.
(Ford.: Vas István)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 17:16 - címkék: vers és kategóriák: Állatok
-
még nincsenek kommentek
Ismeretlen angol költő: Kakukk-nóta
Megjött a nyár, itt a nyár,
zengj hangos kakukk!
Szép világ és kék virág,
zöld erdei út -
zengj, kakukk!
Barikáért anyja béget,
tehén borja fele fut:
bika ugrik, bak marakszik -
zengj még, zengj, kakukk!
Kakukk, kakukk, de szépen szólsz, kakukk:
ne légy lusta, se hazug:
zengj, kakukk, no zengj, kakukk,
zengj, kakukk, zengj még, kakukk:
Kukk!
(Fordt: Szabó Lőrinc)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 17:14 - címkék: vers és kategóriák: Állatok
-
még nincsenek kommentek
A.Kürenbergi: Szép solymocskát neveltem
Szép solymocskát neveltem hosszú éveken át,de amikor megszelidült,nem maradt itt tovább,
tollait aranyoztam, a szárnyát legkivált,
de ő magasba röppent és messze idegenbe szállt.
Azóta sokszor láttam karcsú sólymomat,
az ezüstzsinór a lábain maradt;
szárnyának tollain még rőt-arany fény remeg...
Isten segítse össze az egyetértő szíveket.
(Ford.: Szabó Lőrinc)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 17:07 - címkék: vers és kategóriák: Állatok
-
még nincsenek kommentek
Caius Valerius Catullus: A rigó halálára
Sirván sírjatok, égi istenarcok
s érző lényei mind e nagy világnak!
Mert meghalt a rigók az én szerelmes
lánykám kincse, az én kincsem rigója,
kit jobban szeretett saját szeménél.
Cukros volt, aranyos: kis gondozóját
úgy ismerte, akár leány az anyját,
ott szökdelt fel-alá egész nap édes
asszonykája ölén, s az ő fülébe
cserregett, csipogott, fütyült napestig.
Mord, sötét utakon barangol immár,
honnan nincs e világra visszatérés.
Átkozott a neved, homályos Orcus,
minden szépre falánkul tátogó száj,
mely szép kismadarunkat így befaltad!
Ó, gaztett, csúnyaság! Szegény madárka!
Látod, most kicsi kedvesem miattad
sírja-ríja szemét ily pirosra...
(Ford.: Dsida Jenő)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 17:05 - címkék: vers és kategóriák: Állatok
-
még nincsenek kommentek
William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok
Sétáltam, mint felhő, melyet
szél hajt céltalan, könnyedén,
s egyszer csak egy sor, egy sereg
aranyliliom tűnt elém,
a tó partján, a fák alatt
ringtak, táncoltak, álmatag.
Ahogy csillaggal a tejút
ragyog s hunyorog mindenütt,
a szikrázó kis öblöt úgy
körüllobogta ünnepük;
lángszirom, táncos, büszke fej
hintázott ott vagy tízezer.
Tűztánc volt a tó is, de ők
túltündökölték a vizet, -
költő ily társaság előtt
csak boldog s vidám lehetett!
Néztem, - néztem, - nem tudva még,
hogy mily gazdaggá tett a kép;
mert, ha merengő éjeken
lelkem most önmagába néz,
gyakran kigyúl belső szemem,
mely a magány áldása, és
megint veletek lobogok,
táncoló tűzliliomok.
(Ford.: Szabó Lőrinc)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 17:00 - címkék: vers és kategóriák: Virágok
-
még nincsenek kommentek
Goethe: Vadrózsa
Rózsát lát meg egy legény,
vadrózsát a réten:
szép, akár a hajnalfény,
fut a fiú könynedén:
erre vágyik régen.
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.
Fiú szól: Letörlek én,
vadvirág a réten!
Rózsa szól: Megszúrlak én,
nyúlhatsz százszor is felém:
nem szakítsz le mégsem!
Piros rózsa, rózsaszál,
vadvirág a réten.
(Ford.: Képes Géza)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 16:58 - címkék: vers és kategóriák: Virágok
-
még nincsenek kommentek
Gil Vicente: Anyám, rózsa, rózsa lángol
Anyám, rózsa, rózsa lángol,
jövök rózsafámtól.
Gázló végén, part aljában
piros rózsát nyílni láttam,
jövök rózsafámtól.
Part aljában ringadozva
nékem nyílt a piros rózsa,
jövök rózsafámtól.
Nékem nyílt a piros rózsa,
nyúltam érte, fohászkodva,
jövök rózsafámtól.
Piros rózsát nyílni láttanm,
jól megszedtem, jól vigyáztam,
jövök rózsafámtól.
Anyám, rózsa, rózsa lángol
jövök rózsafámtól.
(Ford.: Nagy László)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 16:56 - címkék: vers és kategóriák: Virágok
-
még nincsenek kommentek
Cao Cse: Katáng
Alig nőtt fel, letépve gyökeréről
száll hosszan tartó szélben a katáng
mígnem váratlan forgószélbe jutva,
azzal pörög föl, föl az ég iránt
s fut-fut örökké, - mert hol áll az út meg,
amit a szél a levegőbe szánt?
Fut, mint ahogy fut mind, akit a sorsa
katonaéletre-halálra! - szánt.
Páfrány-levesen él, a durva szőr-ing
alig takarja testét, a soványt.
De - mars tovább! Kár is beszélni erről -
hamar megőszül, kit efféle bánt.
(Ford.: Illyés Gyula)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 16:54 - címkék: vers és kategóriák: Virágok
-
még nincsenek kommentek
Meleagrosz: Nyíl a fehér szekfű
Nyíl a fehér szekfű, nyíl már az esőbe szerelmes
nárcisz, nyílnak már a hegyi liliomok.
Nyílik már a leány, rózsák rózsája, s a szívben
a fiatal vágyak drága virága kihajt.
... Óh ragyogó, holdfürtű mezők, be hiába nevettek!
Szebb csokor ő, mint méz-illatú bokraitok.
(Ford.: Babits Mihály)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 16:52 - címkék: vers és kategóriák: Virágok
-
még nincsenek kommentek
Robert Burns: A komor éj
A komor éj már közelít,
üvöltő vad vihart süvít,
hasas felhők sötétlenek
a szél-szántotta sík felett;
a vadász bukdácsol haza,
fészkére száll a vadkacsa,
pusztán csak én nem nyughatom,
Ayr, elhagyott szép partodon.
Az ősz gyászolja déresett
kalászait, a földeket;
tajtékot hány a szennyes éj,
tompán morog a messzeség:
vérem fagy, lelkem látja már,
hogyan dobál a tengerár;
örvény, sötét halál fogad,
elvesztve, Ayr, szép artodat.
Nem félek én a tengeren,
bömbölhet, zúghat féktelen,
nem tántorít el száz halál,
ha eltalál, hát eltalál:
de szívem mégis megszakad
a mérhetetlen súly alatt,
kín, fájdalom, emlék szorít,
elhagyva Ayr szép partjait.
Ég áldjon, dombok, hajlatok,
ugarok, szittyós nádasok;
hadd kergetem ábrándjaim
letűnt szerelmek romjain!
Békével fáradt vállamon,
barát, ellenség - búcsúzom!
A lelkem csordultig teli:
ég áldjon, Ayr szép partjai.
(Ford.: Kormos István)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 16:48 - címkék: vers és kategóriák: Évszakok
-
még nincsenek kommentek
Goethe: Vándor éji dala
Immár minden bércet
csend ül.
Halk lomb, alig érzed,
lendül:
sóhajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
te is nemsokára,
nyugszol, ne félj.
(Ford.: Tóth Árpád)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 16:47 - címkék: vers és kategóriák: Napszakok
-
még nincsenek kommentek
Po Csü-ji: Éji hóesés
Ablaknál ülök, lámpának háttal.
Szél havat kavar, repül fehéren.
Elmaradt vadlúd kiált a jégenm,
hallgatom sötét falusi éjben.
(Ford.: Weöres Sándor)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 16:46 - címkék: vers és kategóriák: Napszakok
-
még nincsenek kommentek
Li Taj-po: Csendes éj
Ágyam lábánál fehér ragyogás:
lehet, hogy nyáron itt a hófúvás?
Fölemelkedem, nézem-figyelem:
ágyamhoz ért a holdfény, a csodás.
(Ford.: Weöres Sándor)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 16:44 - címkék: vers és kategóriák: Napszakok
-
még nincsenek kommentek
Li Taj-po: Őszi dal
Ősz fürtöm háromezer öl,
bánatom éppoly messze ér.
Fénylő tükrömbe, nem tudom,
honnét került az őszi dér?
(Ford.: Weöres Sándor)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 16:43 - címkék: vers és kategóriák: Évszakok
-
még nincsenek kommentek
Csü Jüan: A felhők istennője
Orchidea-habban, jó-illatban mosdva,
tarka inge, mintha merő szirom volna.
Révület közeleg, várakozva lebeg,
kora hajnal előtt, fáklyák közt ragyogva.
És ő áll magában, Öröklét Házában,
hold-tűzként, nap-lángként fénnyel imbolyogva:
császárnői díszben, sárkány-háton libben,
gondtalanul röppen, csapdos ruha-fodra.
Leszállt az istennő földre ereszkedve
s hirtelen elsuhan, felhők közé, messze:
látja az országot, sok kéklő világot,
a négy tenger fölé röpítheti kedve...
Utána-bámulunk, követi sóhajunk,
a földön maradunk bánatba kötözve.
(Ford.: Weöres Sándor)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 16:34 - címkék: vers és kategóriák: Természeti jelenségek
-
még nincsenek kommentek
Csü Jüan: A Napisten
Felkel a napkorong, sugara ömölve
a szent erdő felől árad küszöbömre.
Simogatom lovan, indulok lassudan,
halványul a mennybolt, rávirrad a földre.
A sárkányt befogom, ülök mennydörgésre,
hosszú felhő-zászlók lobognak köröttem,
hatalmas sóhajjal szállok fel a ködben,
szívem kétfelé húz, visszanéz a mélybe.
A hajnal mennyei hangjai, színei
jókedvet kelteni áradnak a népre:
A dob megdördül, a lant megpendül,
a harang csendül, állványa rendül,
szájorgona és fuvola zendül,
az ifjú papnő gyors táncba lendül,
mintha kel jégmadár, úgy libeg, szinte száll,
dalol mindenki, zenére perdül,
közös ütemben összecseng minden,
eget borítva jő a Napisten:
Kéklő felhő-köntösöm, szivárvány szoknyám ragyog,
Égi Farkas csillagot megcélzom és nyilazok,
lehorgasztom nyilamat, homály ellen robogok,
fogom Észak Serlegét, benne csöppet sem hagyok,
tartom gyeplőm szorosan, így száguldok magasan,
oszló árny közt, keleten, hol a fény ösvénye van.
(Ford.: Weöres Sándor)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 16:31 - címkék: vers és kategóriák: Égitestek
-
még nincsenek kommentek
Ismeretlen akkád költő: Himnusz a Naphoz
Mi Urunk, aki eloszlatod a sötétséget
és megvilágosítod az ember arcát,
kegyelmes isten vagy te:
fölegyenesíted a meghajoltat,
véded a göngét -
a föld fiai mindenütt a te fénylő orcádra tekintenek!
Jöttödkor egyugyanazon hang mozdul minden élő torkában,
s a fejek is egyféleképpen emelkednek,
amikor első sugárkévéid fölizzanak -
keltedet mindenek örvendezve és ujjongva köszöntik.
Te vagy a távoli egek határán kibomló fény,
te vagy a föld peremén lobogó égi máglya -
ha csak reádpillantunk,
halandó szívünk belereszket!
(Ford.: Rákos Sándor)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 16:28 - címkék: vers és kategóriák: Égitestek
-
még nincsenek kommentek
Francesko D' Assisi: Naphimnusz
Mindenható, felséges Atyánk, hozzád száll a
dicséret, magasztalás, tisztelet és hála.
Minden a te tulajdonod, s nincs ember, aki
méltó lenne nagy neved kimondani.
Áldott vagy Uram, s kezed minden műve áldott,
legfőképpen öreg bátyánk, a Nap:
az égből néz ő le, és tőle világos a nappal,
és ékes, szépséges ő, tündökletes,
ó, felséges Atyánk, mint te magad.
Dicsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok,
te formáltad őket s mind oly gyönyörűen ragyog.
Uram, dicsérjen téged bátyánk, a Szél,
a levegő, meg a felhő, a derűs ég s a vihar,
te táplálod teremtményeid ezek áldásaival.
Dicsérjen téged kedves hugunk, a Víz,
aki hasznos, alázatos és tiszta is.
Uram, dicsérjen téged öcsénk, a Táz,
vele gyújtasz fényt napszállat után,
szép és félelmetes ő, erős és vidám.
Uram, dicsérjen téged jóságos Földanyánk,
ki hátán hordoz minket s áldásait árasztja ránk:
minek pompás virága a réten: gyümölcse a fán.
Boldogok, Uram, akik szerelmedért másoknak megbocsátanak,
akik betegséget szenvednek el és keserű kínokat,
boldogok, kik békén tűrik a föld nyomorát,
mert elnyerik ők, felséges Atyánk, fényes koronád.
Dicsérjen téged testvérünk, a testi halál,
akiről emberfia nem menekülhet -
jaj annak, kit a végső perc halálos bűnben talál!
Boldogok, kik szent akaratodban megnyugosznak:
a második halált nem kell elszenvedni azoknak.
Dicsérjétek Urunkat, ég a föld seregei,
áldjátok őt és nagy alázattal szolgáljatok neki!
(Ford. : Képes Géza)
írta: jazsoli5, 2008. márc. 28. 15:22 - címkék: vers és kategóriák: Égitestek
-
még nincsenek kommentek
