vers címke // Verscsokor a természetről

vers bejegyzései

Julian Tuwim: Karácsonyfa

Föld, föld, tenyérnyi,

mint piros gyümölcs,

egész éjszaka

ágyam felett

forogsz és tündökölsz.

Megnőnek az álmok,

föld, föld, te kicsi,

szobámban a világ egy

kis fenyő ágai.

Föld, föld, te picinyke,

a mennyei ösvény

szikrázik a fán, mint

tejút, örökös fény.

Pattognak a gyertyák,

tücskei a gallynak.

Egy más, szebb költeményben

az angyal szava hallgat.

/Ford.: Rába György/

írta: jazsoli5, 2009. nov. 28. 7:24 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Karácsonyeste

A városon aggódva vágtam át,

gyermekeimnél járva gondolatban.

Karácsony volt: a vásár zsivaját

zengték az utcák, egyre hangosabban.

S ahogy sodort az emberáradat,

rekedt hangocska szólt rám hirtelen:

"Tessék, uram!" - silány játékokat

kínált egy vézna kéz, hogy megvegyem.

Felriadtam: a lámpafényben ott

sápadt gyermekarc pillantott reám:

lány volt? Fiú? S hány telet láthatott?

Továbbhaladva néztem rá csupán.

S már csak a hang szólt a lépcső felől,

amelyen ült, kitartóan kiáltva,

hogy, "Tessék, édes úr!" - szüntelenül,

bár senkinél sem lelt meghallgatásra.

S én? - félszegség tette, vagy szégyenem

úton alkudni, a város szívében?

Még mielőtt tárcámhoz ért kezem,

elhalt a hangja mögöttem a szélben.

De mikor végül egymagam maradtam,

átjárt a félelem: ott a kövön

saját gyermekem láttam ülni, halkan

kenyérért sírva, míg én megszököm.

/Ford.: Csengery Kristóf/

írta: jazsoli5, 2009. nov. 28. 7:08 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Benedek Elek: A tizedik

Nézem, nézem, egyre nézem,

Csuda, hogy meg nem igézem

A tizedik unokát.

Nézem s szemem könybe lábbad:

Több unokát mert nem láthat:

Ott ragadtak - odaát.

Odaát! Mily busan hangzó,

Busabb, mint halál-harangszó,

Busabb és kegyetlenebb.

Elszakitva szertetépve

A nagy család gyermeknépe -

Ennél busabb mi lehet?

Mit csinálsz, te kis babácska,

Korhadt, vén fán friss hajtáska?

Mit nevetsz oly édesen?

Tán a könyem csillogása

Drágagyöngynek ragyogása,

Annak nevetsz, édesem?

Nevess, nevess, kis virágom,

Nékem most egész világom,

Viditsd öreg szivemet.

Kék szemedből kiolvasom:

Felragyog még az én napom

S felszáritja könyemet.

Ó, te drága kisdedecske,

Hallod, mit csicserg a fecske?

"Jönnek már az unokák!

Csiri, csiri, nagyapócska,

Repül a kilenc fióka,

Egy sem marad - odaát!"

írta: jazsoli5, 2009. nov. 28. 6:38 - címkék: vers és kategóriák: Benedek Elek versei - még nincsenek kommentek

Rácz Imre: A gyermek

Gyermekarcot mikor nézek

Szent, nagy boldogságot érzek:

Nem is látok arcán földit,

Szeméből szeretet ömlik.

Két drága szem: kristály-ablak,

Milyet csak csuda mutathat.

Csupa öröm-rózsás arca,

Nincs rajta az élet harca.

Gyügyög hangja a fülembe,

Lágyan zengő húrt megütve.

Ó drága, jó, igaz szavak,

Ilyet csak tiszta szív adhat.

Jaj, ha gyermek lennék újra,

Nem nevelném szívem búra,

Víg lennék, mint csöpp kis angyal,

S derűs, mint mosolygó hajnal. -

írta: jazsoli5, 2009. nov. 28. 6:32 - címkék: vers és kategóriák: Hangulat, érzésvilág - még nincsenek kommentek

Homlokomra könnyű galambok
Szálltak, ajkamra súlytalan pillék,
S elpihentek bennem a vergődő harangok.

Magam vagyok, - de valaki áll mögöttem,
Szólítom: nem felel - hallgatom: nem szól.
Velem volt már, mikor zuhanva közétek jöttem.

Most nyitják kelyhüket az ébredő virágok,
Hajnalka és liliom,
Az illatot ki foghatja el, amely belengi a világot?

Magam vagyok, - de valaki áll mögöttem,
Örök barát, aki angyalarcát
Elfátyolozta liliomkék ködökben.

Oly messze látok a hajnali tájon, -
Lomb rezdül - hegy tolul - csillag remeg -
Behunyom a szemem, hogy a végtelenség ne fájjon.

Magam vagyok, - de valaki áll mögöttem,
Befogja a szemem, hogy a végtelenség ne fájjon,
S velem lesz, ha majd a hajnali tájon
Homlokom galambja a magasba visszaröppen.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 28. 6:29 - címkék: vers és kategóriák: Hangulat, érzésvilág - még nincsenek kommentek

Komjáthy Aladár: Jó volna...

Jó volna néha sírni térdrehullva,
őrjöngve bánni vétket, bűnt, csalást
és mennyrepesztő, vad imát dadogva
tisztulni meg, hogy úgy hulljon szívemre
a megbánás, mint szűz, fehér palást.

Jó volna hinni, bízni, víg derűvel
egy Istenben, az éj s halál fölött,
ki ránk hajol az égnek kék öléből
csillagmosollyal, végtelen szelíden
s megnyílnak néki lelkek, börtönök.

Jó volna átok, borzalom, hazugság,
kén-gyűlölet nélkül meghalni majd,
ha hallom ködben, éjben felfülelve,
hogy üt a végtelenség óraműve
és csónakom a túlsó partra tart.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 28. 6:27 - címkék: vers és kategóriák: Hangulat, érzésvilág - még nincsenek kommentek

Drosnyák János: Karácsonyi imádság

- Távol a családtól -

Én Istenem, ki égi, földi kincsnek

Hordozod gondját és tudod: hol mi van,

Nyugtasd meg aggó lelkemet, tekintsd meg

Be van-e takarva otthon a fiam?

És ki jelen vagy mindenütt és mindég,

Merre csak vezetett egy parányi lábnyom,

Karácsonyéj van s ő oly messze innét!

Bús apja helyett csókold meg lányom!

S ki övéiért Máriaként szenved,

Tűr, nélkülöz, ágyuk mellett posztol,

A hű hitvest, nekem oly drága lelket.

Segítsd meg, áldd meg, mentsd meg gonosztól.

Ámen.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 28. 6:07 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Benedek Elek: Várok egy estét...

Várok egy estét... Várva-várom.
Pedig rég elszállt ifjuságom.
Száll, száll a lelkem, nem pihenve,
Száll messze földre, Betlehembe.

Milljó csillag ragyog az égen,
De nem világit egy se nékem,
Mit én keresek, az a csillag
Messze, messze, Keleten csillog.

Várok egy estét... minek várom?
Hisz már az élet őszét járom.
Hiába állok én már lesbe,
Nem énnekem szól ez az este.

És várom mégis epedően,
Habár a napom lemenőben.
Várom, mint várták hajdanában
A pásztorok a pusztaságban.

Érzem, szivemnek ifjodása
Ama csillagnak ragyogása,
S unokáimmal összebujva,
Ez estén gyermek leszek ujra.

Várok egy estét... Várva-várom,
Reszkető karomat kitárom.
Örüljetek, közelg az angyal,
A szózatos arany haranggal!

Örülj te is, öreg szivem te!
Uj élet száll a kebelembe.
Nem érzem már az öregségem
Feltámadott szép gyermekségem.

/Forrás: Cimbora 1926. nov./

írta: jazsoli5, 2009. nov. 26. 11:18 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Ady Endre: Ti gazdagok! Karácsony...

Ti gazdagok! Karácsony
s ujév közt
jól aludjatok!
A karácsonyfa éjjel
magától kigyullad és ragyog.

Különös sápadt gyermekek
játszanak
a halk gyetyák alatt.
A csengő cseng, a gyertyák
lobognak,
az ágak inganak,

mintha szél volna a szobában.
Reggelre
az asztal zöld fűvel teli
s a gőgös gazdag gyermek
játékját
felnyitva s rendetlen leli.

De kinek nincsen gyermeke
s nincs játék
bús karácsonyfája alatt:
az felébredhet éjjel,
nem lát mást
csak az ismerős ágakat.

Szekrény és ajtó és fogas,
a sötét fán
minden dísz aludt fényü kincs.
Önmaga ül a fa alatt
bús gyermek
s keresi a játékot ami nincs.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 26. 9:45 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Madarassy Erzsébet: Tél apó

Földig leér ezüst szakálla,

Csillognak rajt a jégcsapok,

Felhőből van fehér palástja

És eltakarja a napot,

Hópelyhet szórva széjjel...

...Tél apó eljött az éjjel.

Sokat hoz ő a gyerekeknek:

Víg szánkózást a havon át,

Örömteli karácsony estet,

S legkedvesebb ajándékát,

Tündérfát, teli fénnyel...

...Tél apó eljött az éjjel.

Ó, de gondoljatok azokra,

Kiknek a tél csak bút hozott:

Az árvára, az elhagyottra,

És adjatok, csak adjatok,

Adjatok teli kézzel -

...Tél apó eljött az éjjel.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 26. 6:54 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Számomra ismeretlen költő: Mikulás nagyapó

Már sok száz éve hogy

Járja a világot,

Ha eső hull, ha hó,

Jó meg rossz gyermeket,

Hej, de sokat látott

Mikulás nagyapó!

Jó és rossz gyermekek

Melyik házban vannak,

Mind könyv nélkül tudja.

Hej, bizony, aki rossz,

Ezerszer jaj annak,

Puttonyába dugja!

/Forrás: Cimbora 1927. nov./

írta: jazsoli5, 2009. nov. 26. 6:46 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Benedek Elek: Öreg ember újévi éneke

Száll az idő, száll, elszállt felettünk,

Észre sem vesszük: megöregedtünk.

A mult időkön el-eltünődünk,

Öreg embernek ugyan mit hozhat?

Megszokta már a jót s a rosszat -

Inkább a rosszat!

Csendes öregség: - ez kell minékünk,

Ifjak utjába mi már nem lépünk!

Egy pipa dohány s pohár borocska,

(Asszonynak kávé, ki hogy szokta),

S Halál komát felkészülve várjuk,

Az ajtót előtte be nem zárjuk,

Inkább kitárjuk.

Mi már csak élünk, de nem remélünk,

Jöhet akármi, mi már nem félünk,

Nagy földi jókra mi már nem vágyunk,

Elég, hogy szép volt ifjuságunk.

Ha bús is tán fölöttünk az égbolt,

De ifjuságunk vidám volt, szép volt -

Ó, milyen szép volt!

Szép ifjuságnál a szép öregség

Szebb, azt minékünk elhinni tessék,

Ezt is, azt is mi megtapasztaltuk.

Nem csak örömet, bút sem sokalltuk.

Igy értünk mi meg szép öregséget,

Áldunk érette, ó, Uram, Téged, -

Téged, ó, Téged!

írta: jazsoli5, 2009. nov. 26. 6:28 - címkék: vers és kategóriák: Benedek Elek versei - még nincsenek kommentek

Gara Ákos: A tündérleány ajándéka

Volt egyszer egy kis fiúcska,

Aki nagyra vágyott:

Meg akarta látogatni

Szép Tündérországot.

Kandúr hátán el is indult

A bűbájos fáig,

Ahol a sok tarka tündér

Éjjel-nappal játszik.

Szép tündérlány, szólt egyhez,

Mondd meg nekem, kérlek,

Messze van még Tündérország,

Még ma odaérek?

Bizony sokat lovagolhatsz

Borzas cicád hátán,

Míg hazámban megpihenhetsz

Nagy fáradtság árán.

Hanem itt e bűvös virág,

Fogd és vigyázz rája:

Megmutatja, merre fekszik

Tündérország tája.

Hát azután, szép tündérlány,

Hogyha odaérek,

Ott lesznek-e kispajtásim,

Játszhatom-e vélek?

Ottan lesz-e édesapám,

Jó anyácskám, néném?

Megtalálom mindnyájukat

Tündérország mélyén?

Mosolyogva szól a tündér:

Sokat kivánsz gyermek.

Tündérhonban kedveseid

Soha fel nem lelnek.

Tündér válik ott belőled,

Ragyogó lesz szárnyad:

De szüleid, kis testvéred

Nem lehetnek nálad!

Szomorúan szólt a gyermek:

Akkor Isten áldjon!

Nem cserélem Tündérhonnal

Az én boldogságom!

írta: jazsoli5, 2009. nov. 26. 6:17 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék - még nincsenek kommentek

Benedek Elek: Fehér akác virágozik...

Fehér akác virágozik,

Mosolyogva illatozik,

S te cseresznye, mit gondoltál,

Hogy ugy neki pirosodtál?

Hej de neki pirosodtál!

Hát a rigó miért rikkant?

Talán az esze meghibbant?

Dehogy hibbant, van eszébe,

Fent ül a fa tetejébe,

Cseresznyefa tetejébe.

Szegény birót huncfutozza,

Pedig ő a falu rossza.

Rigó, rigó, torkos rigó,

Te vagy a huncfut, nem a biró,

Bizony te, és nem a biró!

Cseresznyefát én ültettem,

S te lakmározol helyettem.

Nézzed csak a kis méhecskét,

Nekem gyűjti a mézecskét,

Az édes akácmézecskét.

Huncfut rigó visszafelel:

Enyém volt mindig e hely!

Cseresznyefa felső ága

A rigók igaz jószága,

Örökös, igaz jószága.

Rigó, rigó, huncfut rigó,

Okosabb vagy, mint a biró.

Isten neki, megengedem:

A felső ág tied legyen,

Mindörökké tied legyen!

Egyél rigó, lakmározzál,

Felső ágon mulatozzál,

De hagyd meg az alsó ágat

Csirikoló fiókáknak:

Szegény pesti unokáknak...

írta: jazsoli5, 2009. nov. 26. 6:07 - címkék: vers és kategóriák: Benedek Elek versei - még nincsenek kommentek

Benedek Elek: Esti dal

Lement a nap, esteledik,

Erdő, mező sötétedik.

Feljött már az esti csillag,

A nyáj hazafelé ballag.

Haza vágyik ember, állat

Kivánja az édes álmat -

Aludjatok, álmodjatok:

Szép reggelre virradjatok!

írta: jazsoli5, 2009. nov. 26. 6:03 - címkék: vers és kategóriák: Benedek Elek versei - még nincsenek kommentek

Számomra ismeretlen költő: Téli dal

Ránkborult a hosszú tél,

- Hóborított néma éj, -

A kis gyermek aluszik,

Fehérpihés ágyacskában

Játszi álmot álmodik:

Zöld erdőről, lágy szellőről,

Szép virágos, bársony-rétről,

Méhecskéről, madárdalról,

Mindenről, mit nyújt a nyár:

Ó jöjj, ó jöjj vissza már!

/Forrás: Cimbora 1928. dec./

írta: jazsoli5, 2009. nov. 26. 5:22 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék - még nincsenek kommentek

Számomra ismeretlen költő: Beszélgetés a gólyával

Gólya, gólya, gólya,

Házunknak lakója,

Mondd meg, honnan jöttél?

- Onnét, hol soh' sincs tél?

Ugy-e most itt maradsz,

Többet el nem is hagysz?

Adunk szállást neked,

Ne hagyd itt fészkedet.

- Kelep, kelep, kelep,

Gyermekem nem lehet.

Én csak úgy élhetek,

Ha szabad lehetek!

/Forrás: Cimbora 1928. máj./

írta: jazsoli5, 2009. nov. 26. 5:08 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék - még nincsenek kommentek

Számomra ismeretlen költő: Irigy Mirigy bünhődése avagy a fondorlatos pincsi

Derék buldog a vén Mirigy,

Egy hibája: szörnyen irigy.

Előtte a pompás ebéd -

Kettőnek is nagyon elég.

Kunyorál a pincsi tőle,

- Nagyon korog a bendője.

Jaj, dehogyis adna néki,

Irigy Mirigy elkergeti.

Fut a pincsi körbe-körbe,

Űzi Mirigy s gurul dühbe.

Majd megfojtja már a zsineg...

Már a sok jót nem eszi meg!

Éhes pincsi lakmározik.

Irigy Mirigy pukkadozik,

Ám de nem a jó ételtől:

Hanem a szörnyű méregtől!

/Forrás: Cimbora 1926. nov./

írta: jazsoli5, 2009. nov. 26. 5:01 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék - még nincsenek kommentek

Számomra ismeretlen költő: Mikulás apó

Ihol , itt van, itt van Mikulás apó!

Fehér a szakálla, fehér, mint a hó.

Ő az, senki más,

Kedves Mikulás,

Drága Mikulás!

Isten hozott hozzánk, kedves öregünk

Ó, mennyi szépet s jót hozál minekünk!

Áldott a lépésed,

Az érkezésed,

Kedves Mikulás,

Drága Mikulás!

/Forrás: Cimbora 1924. nov./

írta: jazsoli5, 2009. nov. 25. 5:54 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Devecsery László: Egy gyermekkori karácsonyra

Világra jött a kiscsikó.
- Nézd meg, fiam! - szólt nagyapó.
Selymes karácsony-este volt,
büszkén követtem nagyapót.

- Nem látta senki kívüled,
simogasd, szeresd, így kívánj
nékik is boldog ünnepet!
Könnyű pelyhekben hullt a hó.
Anyjához simult a csikó.
Betlehem-istálló-meleg...,
nem űz ki senki tégedet...

Hazáig számoltam léptem,
a csoda is elkísérjen...
Nyitottam szobánk ajtaját,
szótlan néztem a csodát:
a csillag-játékú fát...
Csikó-örömmel, szilajul,
öleltem apám és anyám,
titkon mosolygott nagyapám...

... odakint pásztorok énekeltek.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 25. 5:48 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Dutka Ákos: Aki mindig hazahívott

Egész világ jó otthonom volt,

Hová száguldva csak a képzelet:

Kincses Nyugat s a mesetávol

Ezer varázsú csábító Kelet.

Szomjas szemem falta néha Párizst,

Gázoltam százszor szép Itáliát,

Öleltem szőkét, - barna bőrűt,

S ittam a világ minden jó borát.

Mámorba szédült vén fejemmel

Emlékezve, mindez oly széppé fakul,

Mint egy nemes vén erdélyi szőnyeg, -

Ahogy én álmodtam: mindig magyarul.

Egy kéz rajzol rá minden tarka álmot,

Egy kéz vigyázott minden utamon reám.

S a föld, ahol e drága kéz ma porlad,

Mindig hazahívott, haza az Anyám.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 25. 5:34 - címkék: vers és kategóriák: Hangulat, érzésvilág - még nincsenek kommentek

Dutka Ákos: Vihar előtt

Lombsátor szülte, puha égi fény

játszik bronzbarna, karcsú csípőjén,

amint szédülten a fák alatt megáll -

valamit vár a tikkadt barna Nyár.

Mint a föld, - szilaj nagy záporok előtt

megérzi már, hogy messzi mennydörög.

Tudja, hogy az erdőn Pánisten kacag,

ha riadtan szállnak, mind a madarak -

Fészekre száll most, mind, ha fészke van,

senki sem maradhat itt most társtalan -

Csak Ő, a Nyár, - az örök meztelen

hengergőzik még, a szikkadó gyepen.

Villámlott? tán, - vagy szikrát vet a gyep,

amint jönnek, jönnek egyre közelebb

a felhők - s az erdő suhanó szava,

mintha a Mindenség felsóhajtana.

Sóhaj most minden: a vágy, a kéj, a kín,

s beteljesül most minden valakin...

Eredben érzel minden légi neszt,

míg a zápor lomhán - végre esni kezd.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 25. 5:25 - címkék: vers és kategóriák: Kategória nélküli versek - még nincsenek kommentek

Dsida Jenő: Őszi melódia

Azért van, hogy a szívem

Csupa, csupa bánat? -

Siratom halálát

A gyönyörű nyárnak.

Siratom halálát

A hulló levélnek,

Lassú hervadását

A virágos rétnek.

Siratom halálát

Égő, forró könnyel...

...Csicsergő madárdal,

Tavaszi virággal

Csak még egyszer jöjj el!

írta: jazsoli5, 2009. nov. 25. 5:20 - címkék: vers és kategóriák: Hangulat, érzésvilág - még nincsenek kommentek

Benedek Elek: Az első lépés

Az első lépés...ó, mely nagy dolog,

S lám, a kisbaba mégis mosolyog.

Jól tudja már, hogy el nem eshetik:

Gyöngéd kéz fogja két kicsiny kezit.

Boldog babácska, mosolygós virág,

Mi szép körötte az egész világ!

Puha gyepszőnyeg, akármerre lép...

Tip, tap, babácska, csak bátran elébb!

Madár az ágon ő neki dalol.

Fának a lombja feléje hajol.

S ha kér valamit, nem kér hasztalan,

Minden, mindenki ő érette van.

Tip, tap, babácska, csak bátran elébb!...

Hogy van másként is, ne is sejtsd te még:

Hogy van a világon gyermek, - jaj de sok! -

Ki elhagyottan, árván nyomorog.

Tip, tap, babácska, csak bátran elébb!

A te kis szived, óh, ne sejtse még,

Hogy annyi, annyi gyermek éhezik,

S nincs, aki fogja két kicsi kezit.

Tip, tap, babácska! Elég volt, elég...

Álmos vagy immár. Beesteledék.

Oh, boldog gyermek! Elaltat anyád,

Lágyan zümmögve szép dajkadanát.

OH, boldog gyermek, ha nőssz nagyra majd,

Lásd meg az árvát, éhezni ne hagyd!

Kenyered s tejed megosztván vele,

Jobban izlik majd a másik fele.

Most csak aludjál, te szép kis virág,

Legyen körötted szép ez a világ.

Álmodjál szépet, járj gyepszőnyegen,

Boldogságnak vége ne legyen!

írta: jazsoli5, 2009. nov. 25. 4:15 - címkék: vers és kategóriák: Benedek Elek versei - még nincsenek kommentek

Benedek Elek: Kukk!

- Erre, erre, kicsi hugom,

Kukk!

- Miért arra? - Majd megsugom,

Kukk!

- Hopp, itt vagyok, itt ragyogok,

A szavadra kandi vagyok,

Kukk!

- Tartsd közelebb a fülecskéd,

Kukk!

Láttam tegnap egy kis fecskét,

Kukk!

- Nem nagy csuda, én is láttam,

Ennél más ujságot vártam,

Kukk!

- Igen ám, de a kis fecske,

Kukk!

A fészkéből le volt esve

Kukk!

Szép gyöngéden felemeltem,

A fészkébe visszatettem,

Kukk!

- Hiszen, ezt jól cselekedted,

Kukk!

Hogy a fecskét visszatetted,

Kukk!

Ugyan bizony, mi van ebbe?

Én is csak ezt tenném vele

Kukk!

írta: jazsoli5, 2009. nov. 25. 4:09 - címkék: vers és kategóriák: Benedek Elek versei - még nincsenek kommentek

Lenkei Henrik: Béri bácsi fiacskája

Reggelente, ahogy nyolcat üt az óra,

A Fő-utcán jön egy alak bandukolva,

Öreg ember se családja, se barátja,

Árván maradt az élet száz viharába.

Nem érdekli körülötte mi történik,

Szokott útját szomorúan járja végig,

Csak egy helyhez ha közelg, ha ott van,

Sápadt arca egyszeriben lángra lobban.

Egy földszintes úri lakás ablakában

Minden reggel csöpp kisfiúcska ül vidáman,

Rámosolyog, ráragyog az elmenőkre,

Hogy mindenki rózsás kedvre derül tőle.

De legjobban örül neki Béri bácsi,

Ó hogy vágyik minden reggel újra látni

És a gyermek, mintha tudná: jót tesz véle -

Sok, sok pacsit és csókot küld feléje.

S Béri bácsi boldogan fog dolgához,

Az a csöppség néki mindent besugároz,

Kárpótolja az el nem ért könnyű révért,

A sok búban, gyötrelemben eltelt évért.

Nem áll többé egyedül a világba,

Úgy képzeli, néki is van fiacskája,

Kit gyönyörrel tekinthet napról-napra,

Hogy növekszik test-lélekben gazdagabbra.

De egy borús, őszi reggel mindhiába

Néz az öreg a fiúcska ablakába:

Senki nincs ott, a függönyök leeresztve,

S hasztalanul les sokáig zajra, neszre.

Hosszú hat nap vár, hogy újra hallja, lássa,

Hogy üdítse angyalarca ragyogása,

Hetednapra meg nem állja, hogy ne nézze,

Mit csinál a föld legédesebb teremtése.

Belopózik. Ó, mi látvány! - Kiterítve

Ravatalon fekszik az ő lelke, üdve,

Kék kárpiton rezeg a sok gyertya fénye,

Vad zokogás, fojtott jajszó búg feléje.

Béri bácsi odarogy a kis halottra,

Mintha most is ráragyogna, rámosolyogna,

S fuldokolva ez a sóhaj reszket ajkán:

" Mért nem haltam én helyetted szép fiacskám!"

/Forrás: Cimbora 1922. nov./

írta: jazsoli5, 2009. nov. 25. 3:50 - címkék: vers és kategóriák: Fájdalom - még nincsenek kommentek

Erőss Alfréd: Hóvirág

Mint valami áttetsző titok

ugy törte át a lágy-szelíd havat az első

hóvirág.

- Tovább már nem tudok tavaszra várni:

történjék akármi,

de én kinyitok!

És kinyitott remegve,

volt ereje, kedve, -

hiába rázta, cibálta a szél,

hiába ütött:

hiába ülte meg a szürke színű köd

és a fagy hiába permetezte.

Csak nőtt, csak nőtt tovább

a Hófehérke teste.

/Forrás: Cimbora 1924. febr./

írta: jazsoli5, 2009. nov. 25. 3:43 - címkék: vers és kategóriák: Virágok - 1 komment

Dsida Jenő: Súgás az ősznek

Ősz, te sokat tudsz,

mert sétálsz furcsán és hallgatagon,

s hervasztó, irgalmatlan,

szomorú szemeiddel

befigyelsz minden ablakon.

Ősz, te sokat tudsz,

s tudásod soha el nem vehető,

mert a halottak nagy-erősek

és tanítód a temető.

Ősz, te sokat tudsz,

és ajtómat ha titkon benyitod,

mellém lopódzva böngészed ki,

miket szitálón, csöndesen

a papírra írok.

Ősz, te sokat tudsz,

de most nyílik a szám,

s olyasvalamit súgok,

mit te sem tudsz talán:

Most, hogy üvöltő, lázadt szél rohan

köd-váraktól köd-várakig,

van egy busongó kis fiú,

van egy sóvárgó kis fiú,

- ki ibolyákat álmodik.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 25. 3:34 - címkék: vers és kategóriák: Kategória nélküli versek - még nincsenek kommentek

Ősz Róza: A kis egér nagy bánata

Sír az egér, a kis egér,

De nagy a bánata,

Mindenféle eleséget

Összehord a gazda.

Sivít a szél, a hideg szél,

nem lehet kimenni.

Szántók szélén, utak szélén,

Kukoricát enni.

Összegyűl most a nagy tanács:

Mit kellene tenni?

Nem terem itt étel, kalács,

Hova kéne menni?

Nagy bajuszú egérbíró

Csak ennyit mond rája:

"Visszamegyünk a faluba,

A nagy kamarába!"

/Forrás: Cimbora 1928. nov./

írta: jazsoli5, 2009. nov. 25. 3:23 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék - még nincsenek kommentek

Maria Cuntau: Karácsony-este

Ülnek fenn a padkaszéken,

A kunyhóban vaksetét,

Anyjuk ment kölcsönkenyérért

A faluban nézni szét.

És a szél süvölt s a gyertya

Csonkra égett ezalatt,

- Ah, anyácska, látod, ismét

A templomban elmaradt.

Atyjukról esik most szó, ki

Régen égben lelt helyet,

Küld nekik meleg ruhácskát,

Mert Jézus ma született.

És szó van most a Jézuskáról,

Hogy hideg a bölcső-jászol...

- Hogy fázhatott, ah, szegény,

Zörgő-szalmás fekhelyén.

Úgy sajnálják, meg is szánják,

Éppen mint egy szegény árvát.

Összebujnak, melengetik,

Édes álmuk igy lett nekik.

/Ford.: Dr. Szeremley Ákos/

/Forrás: Cimbora 1927./

írta: jazsoli5, 2009. nov. 24. 17:48 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

http://csicsada.freeblog.hu/

Csicsada irodalmi naplója