vers bejegyzései

Victor Eftimiu: A mágusok ajándékai

 

 
Mentek, megrakva ajándékkal,
Ujult lélekkel, szelíden
S a csillag felgyulladt előttük
Ég magasán, a boltíven.

 Igy Betlehembe értek ők el,
Három király, a mágusok.
A jászol apró népe nézte,
Arcuk, szakálluk mint ragyog.

 - Hoztunk az Urnak ajándékot!
Igy kezdi vén Menyhárt a szót
És vásznat, selymet, drága kelmét
Véghosszat egy a másra hord.

 - Mért, hogy arcod borusra váltott
Fehér gyolcs láttán, Mária?
- A szemfedő jutott eszembe,
Hogy a ránc a ránchoz simula.

 - Koronát hoztam, mondja Gáspár,
Nem derül-e fel homlokod?
- Ugy tetszik, smaragdod s rubinja
Tüskék vöröslő ága volt.

 - Hoztam az Urnak drága tömjént,
Kezd a szót most Baltazár,
Parázsra vet legott belőle
S a finom illat szerte száll.

 Illattal mintha láng csapott fel,
Zöldelő lángnyelv és vele
Látta a Száz a sátán árnyát
Eltánni messze part fele.

 És látott ott a lángmagasban
Utat, hegyest, kálvariát
S az ifjut rajta fölmenőben,
A szeme kék, mint a virág...

 „Halála által a világot
A bűn terhétől váltja meg!"
És meghajoltan állva ottan
Megbékült szívvel könnyezett.
 
/Ford.: Dr. Szeremley Ákos/
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 14:50 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Számomra ismeretlen szerző: Angyaljárás

 

 
Sok szó esett fenn az égben
A szent ünnepekről,
Pontos, külön lajstrom készült
Jó s rossz gyermekekről.
Első lista aranyból volt,
Csak a jók számára,
Fekete a másik lista:
Ördög találmánya.
Óriási ezüst szánba
Száz bárány volt fogva,
Mind a százon ezüst csengő,
Piros szijjon lógna.
Fenn a bakon egy kis angyal
Tartotta a gyeplőt,
Segitségül magával vitt
Még vagy tizenkettőt.
Ámde a szán roskadásig
Ugy agyon volt rakva.
Megakadt az egyik felhőn
S eltörött a talpa.
Uccu, a sok fehér angyal
Fürgén nekilátott,
S valamennyi jó gyermek van
Széles e világon.
Annyi ezer ajándék lóg
Karácsonyfa-ágon,
S a rosszaknak a bánattól
Folyhat most a könnyük,
Aggódom, az én kis lányom
Nincs-e vajjon köztük?!
 
/Forrás: Cimbora1926./
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 14:28 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Hanuszik László: Vár az anyám

 
 
 
Ki-kimegy a kapuba gyakran,
Vár a postán egy levelet:
Amelyben arról értesítem,
Hogy pár nap múlva lemegyek.
 
De szeretném megírni neki,
Azt a csöpp, kicsi levelet.
Tudom, eldicsekedne vele,
Mindenki tudná, hogy megyek.
 
- Csak biztatgatja magát egyre:
Majd ha levél se lesz a fán...
Vagy - a kertre hull a hó...
- Szegény, bus, édes jó anyám!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 10:41 - címkék: vers és kategóriák: Édesanyák - még nincsenek kommentek

Dsida Jenő: Verseimhez

 
 
Fakó papiron reszkető írás,
Kuszált sorokban komor betü-század!
Legyen tebenned elzokogva,
Ami szivemet megkinozta,
Az a sok néma bánat!
 
Fakó papiron reszkető írás,
Repüljél át a végtelen világon,
Aki elolvas csendben, halkan,
Annak csupán az én fájdalmam
És semmi más ne fájjon! -
 
De ha találsz egy csendes kis szobát,
S anyám lapozgat simogatva, titkon,
Kezdjél kacagni...meg ne tudja,
Hogy fiának mennyi buja!...
Egyedül ő ne sírjon!...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 7:27 - címkék: vers és kategóriák: Édesanyák - még nincsenek kommentek

Kádár Andor: Édesanyámért

 
 
Imára fogom össze a kezem:
Hála neked, óh édes Istenem!
 
A Benned bízókat el nem hagyod,
S a szenvedőket megvigasztalod.
 
Most tudom, érzem, hogy engem szeretsz,
S hogy rám tekintett jóságos szemed.
 
Hogy trónusod elé jutott imám,
Mert jobban van az én édesanyám.
 
Megőrizted, meghagytad őt nekem,
Hála neked, óh édes Istenem!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 7:22 - címkék: vers és kategóriák: Édesanyák - még nincsenek kommentek

Drosnyák János: Az én édesanyám

 
 
Biz' öreg asszony már az én édesanyám!
S szép korával együtt háta is már hajlott.
Nyilt homlokán, arcán száz ránc is van talán,
S régi dalos ajka ritkán ad csak hangot.
 
Mozgása is lassubb. Épp úgy, mint akkor
Szökdelő patakból lassu folyó válik.
- Csak szeme gödrében ragyog még a vidor
Ifjukori szikra. ( úgy látszik halálig. - -)
 
Hanem nézzétek meg, ha fiáról van szó.
Az ő kis fiáról,( ahogy most is hív még) -
Hangja milyen érces, milyen messzi hangzó
S a lappangó szikra két szemében mint ég!
 
Halvány liliomból mint lesz piros rózsa,
Csendes, bus folyóból fürge, víg erecske.
Fáradt sóhajtásból vidám csengő nóta
S megroskadt anyóból kackiás menyecske!...
 
- Büszke a fiára, és e büszkeségben
Annyi istenáldott, szent szeretet lobban!
- A fiát e széles, nagy földkerekségben
Az én édesanyám szereti legjobban.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 7:09 - címkék: vers és kategóriák: Édesanyák - még nincsenek kommentek

Számomra ismeretlen költő: Anyám nevenapjára

 
 
 
Elérkezett a legszebb nap,
Anyám nevenapja.
Kis szivemet tiszta öröm
Érzése dagasztja.
 
Ezer jó kívánság tolul
Remegő ajkamra,
Jó Istenem, kérlek szépen,
Hallgass a szavamra!
 
Add, hogy az én drága anyám
Még sokáig éljen,
Fellegtelen boldogságban,
Erő s egészségben.
 
Én pedig most megfogadom,
Hogy amíg csak élek,
Engedelmes fia leszek
Drága jó szülémnek.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 6:56 - címkék: vers és kategóriák: Édesanyák - még nincsenek kommentek

Számomra ismeretlen költő: Nagybeteg az őszirózsa

Anya lelkem, a kert aljában
Nagybeteg az őszi rózsa,
Ugy találtuk ma hajnalban
Dideregve, kornyadozva.
 
Bodros feje olyan sápadt,
A ruhája, jaj, de tépett!
S nem mesél a folyókáknak,
Nem táncol a pajkos szélnek!
 
Egy-egy bucsuzó madárka
Szánakozva áll meg láttán,
Ó, de a kis beteg, árva:
Nem vidul fel a nótáján!
 
Lengő lepke kelyhéhez ér,
Annak súgja, hogy mi baj van:
Jaj! itt a tél, a csúnya tél!
Ott vigyorog - az avarban!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 6:51 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék - még nincsenek kommentek

Dsida Jenő: Édesapa nevenapján

 
 
 Vége a nyárnak napsütésnek,
Vége a szép kikeletnek.
Künn a fáknak lombja hervad,
Levelei leperegnek.
 
Elhagyott a fecskefészek,
Nem dalol a kis madárka,
Komor felhők borítanak
Szürke fátyolt a világra.
 
De szívünkben tavasz van még,
Hirnöke a dalos nyárnak,
Kis virágok, imádságok,
Illatai égbe szállnak.
 
Körülveszik a jó Istent,
Ugy kérik őt esedezve:
Örök tavasz nevessen ránk,
S a meleg nap, Édesapánk,
Te légy benne!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 6:41 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék - még nincsenek kommentek

Számomra ismeretlen költő: Apa nevenapjára

 
Nem nyilik a virág,
Nem csicsereg madár,
Döngicsélő kis méh
A réten már nem jár.
 
Fagyos szél rengeti
Az erdő nagy fáit:
Elhervadt a virág,
A kis madár fázik.
 
A mi kis házunkban
Ragyogó tavasz van:
Tűz ég a kályhában
Virág az ablakban.
 
Édesapám keze,
Gondja, szeretete
Varázsolta oda: -
Az Isten éltesse!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 6:36 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék - még nincsenek kommentek

Szemlér Ferenc: Esti fohász

Este van, alkonyat,
Csend borul a tájra.
Néma éj a fáradt embert
Pihenőre várja...
 
Istenem, jó Atyám,
Könyörögve kérünk:
Védj a rossztól, légy velünk,
Míg pihenni térünk.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 6:34 - címkék: vers és kategóriák: Kedvenc verseim - még nincsenek kommentek

Benedek Elek: Az erdő télen

 
 
Oh, erdő, erdő, sürü rengeteg,
Nem tud betelni a lelkem veled!
Szép vagy, a fáid daltól hangosak,
Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.
 
Hogy nyergel át a szél hókebleden,
Te meg sem mozdulsz, alszol csendesen:
Hahó! Hahó! Vadászok kürtje szól.
Mit bánod azt te? Tovább aluszol.
 
Nem, nem, nem alszol, te csak álmodol,
S a lelked messze, messze jár, ahol
Örök tavasz van, rózsák nyílanak,
S dalos erdőre mosolyog a nap.
 
Hej, a te álmod milyen bús lehet!
Némán szenvedi át a zord telet!
Sem dal, sem rózsa, semmid sem maradt
Száraz levél csak, az is a hó alatt!
 
Szenvedsz és hallgatsz, oh, e némaság
Az emberek közt milyen ritkaság!
Üvölt a szél, s tűröd fenségesen,
Vársz a tavaszra nyugton, csendesen.
 
Oh, erdő, erdő, sürü rengeteg,
Nem tud betelni a lelkem veled!
Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,
Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 6:20 - címkék: vers és kategóriák: Benedek Elek versei - még nincsenek kommentek

Drosnyák János: A hörcsög és a vakond

De sovány kend kedves vakond koma,
Hiába, kend nem okul már soha.
Itt van ez a jó kövér tengeri,
S kend a sovány gilisztákat nyeli.
 
- Igaz sovány, de van nyáron, télen,
Nem hizlal, de nem is veszt el éhen.
Kendnek meg amily nagy most a hája,
Tavaszkor oly zörgős a bordája...
 
Mintsem hogy majd éhen vesszem egyszer
Ezután is megelégszem ezzel.
Jobb mindennap egy veréb soványan,
Mint két kövér tuzok - husvét tájában.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 6:15 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék - még nincsenek kommentek

Monoki Sándor: Álmodnak a fák

A puha, fehér takaró alatt
Alusznak a fák, mint a holtak.
Gyászfeketében szállnak a varjak,
S fölöttük síri dalt kárognak.
 
Tar ágak között téli szél zokog,
Mint ravatalnál a sirató:
Ah, de hiában! mert az álmodót
Nem ébreszti fel a bús való.
 
Rügy szemecskéi zárva maradnak,
Mély álom karja nyűgözi le,
És az álomban egy szép tavasznak
Virágos képe száll elibe:
 
A levegőben tündérek szállnak,
Röptük nyomában kél enyhe szél:
Édes hírt súgnak mindenik fának,
Amelytől arcuk mosolyra kél.
 
Minden piciny rügy fölnyitja szemét,
S virágba szökken vagy levélbe:
Dalos madár zeng ébresztő zenét,
Sátrat derüs ég von föléje.
 
A csacska csermely vigan csörgedez
Szép vadvirágos partok között.
A feltámadás és az Élet ez,
Mit a Halál le nem nyügözött!
 
Az álom mély, és tart még szüntelen
S talán mikorra vége szakad:
Tündérszárnyán a tavasz megjelen,
Uj élet zajlik bércen, és völgyeken,
Boldog lesz minden és szabad!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 6:00 - címkék: vers és kategóriák: Fák - még nincsenek kommentek

Drosnyák János: A fülemile meg a veréb

Egy erdőszélre vetődött a veréb
Dalolni hallja a fülemülét,
S míg zengve zeng a kis fülemile,
Ily szókkal száll a veréb eléje:
 
"Dalos társ! Mit ér itt a te dalod,
Hisz ember itt csak ritkán andalog,
Keresd fel házát, mint én, s ott dalolj,
Itt éhen veszhetsz, ott vígan lakol."
 
"Hát csak vigyétek portékátokat
Házhoz, hol kaptok érte jót, sokat:
Koplal talán vagy éhen vész, ha kell,
De fülmile csak erdőn énekel..."
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 5:53 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék - még nincsenek kommentek

Dsida Jenő: Örökösen daloljak!

Ha valaha életemben
Örömöm lesz véghetetlen,
A társ, kivel boldogságot,
Vidámságot megosszak,
Egyedül a nóta legyen: -
Örökösen, örökösen
Daloljak!
 
Ha szivemre ül a bánat
S érzem, hogy a lelkem fáradt,
A hű társ, kit részesévé
Teszek minden bajomnak,
Egyedül a nóta legyen:
Örökösen, örökösen
Daloljak!
 
S amikor majd üt az óra,
Mely hív a nagy számadóra
És ajkamon töredezett
Bucsuszavak halódnak
Az is mind, mind nóta legyen: -
Örökösen, örökösen 
Daloljak!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 5:46 - címkék: vers és kategóriák: Kategória nélküli versek - még nincsenek kommentek

Dsida Jenő: Templomban

 
 
 
Csendes a templom,
Serceg a mécses,
Hófehér oltár
Virággal ékes:
Elébe térdel
Egy kicsi leányka,
Szivét betölti
Forró imája:
 
"Szegény anyácska
Nagyon beteg lett,
Hiába ülök
Az ágya mellett
S ápolom nappal,
Ápolom éjjel...
Nem is tudom, hogy
Mi lesz szegénnyel.
 
Azt mondják róla:
Nem soká várhat,
Itt hagy bennünket,
Szegény árvákat,
S felmegy Hozzád a 
Csillagos égbe, -
Mondd, kis Jézuskám,
Ugyan mi végre?
 
Hiszen Te neked
Nincs rá szükséged,
Van jó anyácskád,
Ki szeret Téged,
Ki gondoz, ápol,
Vet puha ágyat...
Hagyd itt nekünk az
Édes anyánkat!"
 
A kis Jézuska
Szive feldobban,
Arcán megértés
Szent tüze lobban,
Biztat, mosolyog, -
Mosolya édes.
Csendes a templom,
Serceg a mécses.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 5:29 - címkék: vers és kategóriák: Kategória nélküli versek - még nincsenek kommentek

Virsik Mária: Dal egy fenyőfáról

Volt egyszer egy szép szál fenyő,
Nem aféle törpe fajta,
De magas volt! Fennakadtak
A vándorló felhők rajta.
 
Emberkéz nem mert emelni
Kegyetlen fejszét reája,
Ő volt a nagy erdő disze,
Ő volt a fáknak királya.
 
Hajnalban, ha a kelő nap
Sugarait szétlövelte,
A legelső bíborsugár
A fenyőfát üdvözölte.
 
S alkonyatkor, ha leszállott
A nap vérvörös sugára,
A fenyő csúcsára lehelt
Búcsúcsókot utoljára.
 
Szép volt, gyönyörű a fenyő,
Erőteljes, magas, sudár,
S a szellővel versenyt táncolt
Rajt' a sokezer napsugár.
 
...Ám egy meleg nyári éjen
Forrongni kezd a levegő, -
Dörög az ég, villám sújt le - -
Mi lett belőled, szép fenyő?!...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 30. 5:22 - címkék: vers és kategóriák: Fák - még nincsenek kommentek

Benkő Anna: Nefelejts

 
 
Bólogat a kék nefelets,
Pici kis virága,
Minden szálát szeretettel
Kötöm bokrétába.
Minden száltól, amit én itt
Bokrétába fűzök -
Édesanyám két kezére
Ezer csókot küldök.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 29. 17:39 - címkék: vers és kategóriák: Édesanyák - még nincsenek kommentek

Benkő Anna: Üzenet

 
 
Édes, kedves nagyanyókám,
Gyere hozzánk várunk!
Ha eljönnél, ha itt volnál,
Tavasz volna nálunk.
Ha eljönnél, rózsabimbót
Hintenék elédbe...
Ha eljönnél, a fecske is
Neked csicseregne!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 29. 17:17 - címkék: vers és kategóriák: Édesanyák - még nincsenek kommentek

Számomra ismeretlen költő: Ejnye, ki járt ma itt?

 
 
Ki volt itt, ki járt itt,
Édesanya drága?
Nézd csak meg, valaki
Jaj, de megtréfált ma!
 
A ruhám, a rokolyám
Nem találom rendbe,
Szentjános-kenyeret
Dugtak a zsebembe.
 
Kis kalács, friss cipó
Mosolyog a párnán,
Aranyos mogyorót
Nevet a topánkám!
 
Ki volt itt, kijárt itt,
Édesanya drága?
Sejtem én, tudom én
A Mikulás bátya!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 29. 17:09 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Benkő Anna: Anya nevenapjára

 
 
Szines szárnyu kis madárka
Csicsereg az ágon,
Tarka szegfű mosolyog a
Meleg napsugáron.
Virág, madár s az én szivem
Öszintén kivánja:
Édesanyát a jó Isten
Éltesse, megáldja.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 29. 17:05 - címkék: vers és kategóriák: Édesanyák - még nincsenek kommentek

Baloghné Molnár Mária: Csillagország

 

 
Messze, messze, a föld felett,
Szép Csillagországban
Sohse sírnak a gyerekek,
Sohse járnak gyászban.

Az egész ég csupa csillag,
Csillagos az ág is,
Csillag a por, csillag a hó,
Csillag a virág is.

Királyasszony koronáján
Csillag sziporkázik,
Szép szemében az esthajnal
Csillaga virágzik.

Ezüstfényű csillagfátyol
Leng, lobog utána,
Csillageső hulldogál az
Aranyos hajára.

Zöld erdőben csillagszemű
Kismadárka repdes,
picike, kis csillagfészke
Jaj, de nagyon kedves!

De gyönyörű, de csudaszép,
Egész Csillagország!
Olyan, mint egy rózsás, fényes,
Csillogó Mennyország!

Ha jók lesztek, fiúk, lányok,
Egyszer meglátjátok,
Csillagszemű táltosokkal
Kaputokba állok.

Mind felültök ragyogó kis
Csillagszekeremre,
S mint a szélvész vágtatunk majd
El a végtelenbe.

S csillagfényes, bűvös-bájos
Karácsony napjára
Berobogunk csengve-bongva
Szép Csillagországba.
 
/Forrás: Cimbora - Jó gyermekek képes hetilapja 1922. /
írta: jazsoli5, 2009. nov. 29. 7:25 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Gál Lajosné: Karácsonyest

 
 
Karácsonyestve volt.
Angyalvárástól remegett a gyermek.
Kérőn karolta térdemet:
Kis anyám! Beszélj az angyalkáról,
Meg arról a nagy cifra fáról,
Melyet ma estve hoz nekem...

 Csak jó gyermeknek hoz,
- Szóltam szeretettel -
S te jó gyermek leszel...

 Felgyult estve a karácsonyfa
Nagyok, kicsik nézik meghatva.
Kis fiam ajkán ily szavak szállnak:
Anyám! Mit adjak e sok drágaságból
Annak a szegén árva lánynak?...

/Forrás: Cimbora, 1925. dec. /
írta: jazsoli5, 2009. nov. 29. 7:20 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek - még nincsenek kommentek

Benkő Anna: Köszöntő Erzsébet-napra

 
 
Liliom levélen, fényes sugárral
Kellene, hogy írjak:
Szivárványos lepke, csicsergő kis fecske
Hogy hadd vigye útnak...
Úgy kívánjak néked mosolygó örömöt,
Rózsaszínű álmot - -
Úgy kívánjak néked egy egész életre
Tartó boldogságot! -
 
Nincsen virág régen...elszállott a fecske.
Őszi köd a tájon...
Fogadd hát ez úton szívem óhajtását:
Az Isten megáldjon!
Ne láss bút,-bánatot, a sors keze eléd
Csak virágot hintsen,
Illatos, szép rózsát, melynek tövise,
Hervadása nincsen! - -
írta: jazsoli5, 2009. nov. 29. 6:29 - címkék: vers és kategóriák: Kategória nélküli versek - még nincsenek kommentek

Ábrányi Emil: A könyv

Ha sok reményed csalfán tűnni látod:
A könyv veled van, mint igaz barátod.

Ha eldobod, rátiprasz szivtelen,
Nem duzzog: hivjad s mindjárt ott terem.

Menj bármily messze, ő is megy veled,
Mert minden sértést megbocsát, feled.

Szerencséd elhagy? Sorsod Mostoha?
A könyv nem pártol el tőled soha!

Ha fáj a szived: lágyan hinti rád
A költészetnek égi balzsamát.

Szép kincseit elhozza néked sorban,
S gazdaggá tesz a legnagyobb nyomorban!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 29. 6:22 - címkék: vers és kategóriák: Kedvenc verseim - 2 komment

Számomra ismeretlen költő: Búcsú a nyártól

Sárgulnak a falevelek,
Szép meleg nyár, Isten veled!
Fecske, gólya készülődik.
A tanulás megkezdődik.
 
Giling, galang szól a harang,
Húzza három fehér galamb.
Meg-meghúzzák, megkongatják,
Gyermekeket hívogatják.
 
Nem szól a csengő hiába,
Mennek is már szép sorjába.
Csak menjetek, meglátjátok,
Mennyi szép és jó vár rátok!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 29. 6:18 - címkék: vers és kategóriák: Iskola - még nincsenek kommentek

Pósa Lajos: Vándorol a darumadár

 
 
 
Vándorol a darumadár,
Amerre megy, sír a határ,
Sárga-piros lombot hullat...
Darumadár búsan krugat.
 
Darumadár, isten veled!
A mi szivünk soh'se feled.
Jöjj vissza majd, jöjj vidáman,
Szép tavaszi napsugárban.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 29. 6:12 - címkék: vers és kategóriák: Évszakok - még nincsenek kommentek

Goga Oktavian: Az ősz

Ezüstös dér, bús ragyogvány
Csillog a kert árva gyomján.
Zsályalevél lehervadott,
Gyökere is félig halott.
 
Sötét felhő, szürke, lomha,
Gyűl odafenn gomolyogva.
Kukorica rongya között
Bujkál a szél, zireg-zörög.
 
Jön északról nagy kegyetlen,
Táncol is a házfedelen,
Birkózni jön, meg-megöklöz
S egy-egy zsindelyt vág a földhöz.
 
Vén diófa reccsen bele,
Alig állja, nem bír vele,
És zokogva és oly árván
Madárfiók sír egy ágán.
 
Hallgatom és pillám alatt
Keresetlen könnycsepp fakad:
Hasonló a sorsunk nagyon,
Árva madár...azt siratom.
 
/Ford.: Dr. Szeremley Ákos/
írta: jazsoli5, 2009. nov. 29. 6:05 - címkék: vers és kategóriák: Évszakok - még nincsenek kommentek

Bartha István: A hős kakas

 
 
A kakasunk büszke legény,
Csupa dísz a nyakán, begyén.
Hát még lengő farktollai?
Dísznek még csak az igazi!
 
Sarkantyúsan úgy lépeget -
Rá kell nézni, - kész élvezet.
Ide kotyog, oda kotyog:
Hej, kegyosztó nagy úr vagyok!
 
Tyúk anyóék nagy boldogan
Fürdőznek a kerti porban.
Ki elnyúlik, ki kapirgál,
Kit ahogy a kedve talál.
 
A kakas? Nagy méltósággal
Őrszemet áll váltott lábbal.
Néha szemét is behunyja:
Az alvást csak hazudja.
 
Sunyin közbe' fel-felkémlel:
"No, mi lesz az ellenséggel?"
Égből várja. Nagy hiba volt,
Érte szinte, hogy meglakolt.
 
Egy surranás. "Jaj, az ülü!"
Tyúkvért ont a kutyafülű.
Kakas ugrik, de mekkorát:
"Hé! többiek, ki merre lát!"
 
Bezzeg, van ám ijedelem!
Nyakukon a veszedelem.
Húszan futnak el egy elől
És Kakas úr fut legelől.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 29. 5:55 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék - még nincsenek kommentek
Régebbiek | Végére »

  • http://csicsada.freeblog.hu/
  • Csicsada irodalmi naplója
  • Ircsi Birodalma
  • Vicushka Blogja
  • Ibolya: Tűnődéseim
  • Zsuzso3 : Napsugár
  • Képek,Versek
  • Maya Blogja
    •