víg bejegyzései 
Arany János: Pázmán lovag
I
Vára öblös teremében
Jár alá s fel bajnok Pázmán,
Lépteit majd csillapítja,
Majd megindul szaporázván:
Lába, szíve egyre tombol,
Visszadöng a tölgyfa padló:
Udvaron áll, kész nyeregben,
Nyihog, prüszköl, fú a vad ló.
"Hova férjem, édes férjem?
Ily korán, ily éhgyomorral?
Panni! Gunda! Hol maradtok?
Egy, kettő, a mézes borral!
Menten itt lesz ( boldog isten!
Még hajamba' nem volt fésű) -
Ha egy percig vár kegyelmed,
Lesz kalácsom, új sütésű."
Hallja Pázmán, elfordulva,
Háza zengő fülemiléjét:
Csak pirosló füle látszik,
Az mutatja szenvedélyét:
Feje búbján holdvilág van,
Melyet érc-sisakkal föd be:
Nem felel, csak egyszer-kétszer
Kiköhent az őszi ködbe.
"Rossz idő van, édes apjok!
Nem tanácslom...hűs a reggel"-
Mond az úrhölgy és befordul,
S visszatér nagy köpönyeggel:
Várva, félve, tűrve, kérve
Áll mögötte, hogy feladja:
De bosszúsan tiltja hátrább
Könyökének mozdulatja.
"Mire véljem, drága férjem?
Honnan e rossz kedve márma?
Nem aludt jól? Rosszul ébredt?
Kénye ellen volt a párna?
Én vetem fel, két kezemmel,
Én puhítom minden este -"
Szól, s mint harmat gyenge füvön,
Remeg a szép asszony teste.
Indul Pázmán, meg sem állván
Könnyes szemnek, rezgő szónak:
De nem mindjárt leli nyitját
(Sarka felől) az ajtónak.
Néz utána egy-két percig
Szegény ifjú asszony, Éva:
Úgy nevetne! S úgy megsír, hogy!...
Soha, soha ilyen tréfa.
Mikor aztán a küszöbnél
Azt se mondja: "Isten áldjon!",
Vas kezére omlik a nő,
Csókkal hinti, hogy megálljon.
De az fogja, visszadobja,
Egyet mordul: "Vissza kígyó!"
Ráfordítja a nagy kulcsot,
S öve mellé szúrja:"Így jó!"
II.
Visegrádon a király van heverő sorral,
Nem komoly tanácsot ül, nem hadi cselt forral,
Nincsenek itt ma körötte nagyszakállú vének:
De van öröm, hejjehuja, tánc, muzsika, ének.
Odamene jó lovag, bús-haragos Pázmán,
Lépte alatt nyög a föld, csikorog a márvány.
"Ki dörömböl? Ki csörömpöl?" - "Ismeri fölsége:
Kinek az a jó bora volt, s nyalka felesége."
"Nosza hamar, a bolond! Ülj le ide, Rikkancs!
- Gondolom én, mi a baj, hol töri a bakancs -
Légy te király, én pedig egyszerű kíséret:
Mit te kiadsz, itt a szavam, álljon az ítélet!"
Összeszedi a bolond sete-suta képét,
Úgy üli meg a király aranyos karszékét. -
Odakünn az öreg, ha ki útját állja,
Kilenc szobán keresztül döfi, taszigálja.
"Megkövetem a király fölséges személyét:
Nagy harag és nagy panasz nyomja szívem mélyét:
Nem vagyok én boros ember - bor nekem a bánat!
Megkövetem, ha szabadabb szóra nyitom számat!
Jöttek, uram, udvarodtól ifjú legények - -"
"Mi dolog ez? S idehaza maradtak a vének?"
"Nem az a baj, uram, király, más nekem a gondom:
Odajöttek vadászni, fiatalok, mondom - -"
"Vadasodat megrohanták? Tilalomba törtek?"
"Dehogy, uram! Annyi van ott, vigye el az ördög.
Annyi a vad erdeimben, se szeri, se száma -
De, ha szóhoz nem jutok, nem lesz vége máma.
Este magyar lakomán szívet melegíténk,
A királyért, a hazáért, poharat üríténk -"
"Teleitták magukat? Összeverekedtek?"
"Dehogy itták, dehogy itták! Szépen lefeküdtek.
Reggel, uram, indulnak, köszönik a szállást -"
"S nem fizetik, ugye bizony, a vacsorát, hálást?"
"Beste kura fi...zetésért látni a vendéget!
Magyar ember nem teszi azt, tudja-e fölséged!
Reggel uram, valamennyi útnak ered szépen,
De az egyik visszaoson - ez a bajom éppen -
Azt az egyet, uram, király, a radnai Szűzre!
Megölöm - ha majd jutok is a gyehenna-tűzre."
"Nagyon illő a panasz, jó lovagom, Pázmán:
Ilyen eset még nem esett magyar ember házán:
Útnak ered a vendég, visszaoson egyik:
Azt az egyet megölöd: nagyon helyes eddig."
"Átkozom is!...Nem vagyok én se bolond, se részeg:
Hogy valaki jő-megy, azért gyilkos nem lészek:
De mikor a küszöbön állt feleségem, Éva...
Ezer átok! Megölöm, megölöm azt, még ma!"
"Nagyon okos a beszéd, jó lovagom, Pázmán:
Hiba lenne, ha valahogy félremagyaráznám:
Feleséged a folyosón - vagy küszöbön álla:
Pedig, ugye, ritka eset volt ez eset nála?"
"Gyilkolom is! Uram, király, értse meg a szómat!
Elrabolá földi kincsem és mennybéli jómat:
Megcsókolta - úgy segéljen! - szemeim láttára:
Hej, hogy elébb nem tudék kapni paripára!"
"Fejedelmi hitemre! - és a hit nem szellő -
Meglakol a vakmerő, a semmirekellő!
Tegyen a kar igazságot! Víjon veled szembe!
Hogy is hívják? A neve se jut már eszembe."
"A nevét...azaz, hogy...azt nem tudom éppen!
De talán meglelem felséged körében. -
Ez az, uram! Itt van, uram: kutya egye máját!"
- S kimutatá a lovag...magyarok királyát.
III.
Gyűl Visegrád kandi népe,
Férfi és nő, agg és gyermek:
Valami lesz a vár alján,
Hogy sorompót, sátort vernek:
A poroszlók ütlegéért
Nem adják e mai látást:
Otthon macska ül a padkán,
Ütheti a kő a rántást!
Kapu kondul, szárnya fordul,
Lobog a toll, a kürt harsan:
Jó vitézek, harcra készek,
Mind lejőnek, gyűlve gyorsan.
Zárt sisakkal két levente
Olyan, mint a kéményseprő,
Ujjal mutat rá a gyermek,
Ölbe sír az aprócseprő!
"Félre, félre...pálya mérve!
Fék szorosan! Lándzsa szögbe!
Jól vigyázz...fuss! - Futnak aztán,
Dobog a föld, mintha nyögne:
Fogy a térség, nő az ember,
Paizs, dárda összeroppan:
Hátracsuklik a jó Pázmán,
S úgy leszáll, hogy szinte puffan.
"Talpra bajnok! Semmi, semmi:
Túlugortál a veszélyen -"
Szól amaz, felütve siskát:
A király az: éljen! éljen! -
"Éljen!" - mondaná a harcfi,
Amint szeme könnybe lábog,
De szavak helyett vére buggyan,
S vérrel együtt három zápfog.
"Isten engem! - a király mond -,
Nem akartam, jó levente:
Három ily fog! Aranyt érő!
És még bírta volna, nemde?
Három ily fog! Úgy sajnálom,
Nem mondhatom ki eléggé:
Jó szerencse, ha ezúttal
Közte nincs a bölcsességé.
De hogy, íme, jó tanáccsal
Fűszerezzem e kis tréfát:
Másszor ülj honn, ha bajod nincs,
És becsüld meg jobban Évát."
Így a fölség: de tanácshoz
Kalácsban se lett adósa:
Három fogért, három falu
Lőn a díj: Som, Somogy, Pósa.
Vígan kocog haza Pázmán,
Tarsolyában kutyabőre:
Ám szekérrel asszonyához
Vásárfia ment előre.
Kérdi Éva ezt is, azt is
- Úgy jő neki, mint egy álom -,
De a férje mind ezt hajtja:
"Tartsa isten jó királyom!"
írta: jazsoli5, 2009. máj. 28. 6:06 - címkék: ballada, víg és kategóriák: Balladák
-
még nincsenek kommentek
