részlet címke // Verscsokor a természetről

részlet bejegyzései

William Shakespeare: Gyere hát, te halál már!

Dal a Vízkeresztből

Gyere hát, te halál már!

Befed itt feketén ez a föld:

te tűnő lehelet szállj!

Ez a kőszívű lányka megölt,

cipruskoporsóm, szemfedőm

vár már reám:

nem vitt el még ily szenvedőn

senkit a halál.

Ne tegyen koszorúkat

a barát se sírom fölibe,

legyen itt szomorú, vad

hol e csontot a hant födi be,

ne tudja az se, kit temet,

ki eltemet: hű szerető se lelje meg

testemet.

/Ford.: Radnóti Miklós/

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 9:12 - címkék: részlet, színdarab és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

William Shakespeare: Óh, drága, állj meg

Dal a Vízkeresztből

Óh, drága, állj meg, kár szaladnod,

óh, halld a nótám: hű galambod

dala földről égbe kel.

Várni? lesni? Soha többé:

az este a szeretőké:

tudja minden siheder.

Mi a csók? Ma! Sose holnap!

Ma nevetsz, hát ma karollak!

Kétes álom a világ.

Halogatva hűl a kedved.

Csókot, édes, huszonegyet -

mert repül az ifjuság!...

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 9:04 - címkék: részlet, színdarab és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

William Shakespeare: Zúgj tél

Dal az Ahogy tetszikből

Zúgj, tél, zúgj, viharozz,

nem lehetsz oly gonosz,

mint az emberi szív:

nem látni, hogy ki vagy,

nem látni a fogad,

mikor belénk hasít.

Hajhó! ihajhó! a zöld tavasz ébred:

a barát elárul, a csók csupa méreg:

hajhó, tavasz ébred!

Oly édes az élet!

Fagyj meg, keserü ég,

fagyodnál jobban ég

az a kín, az a seb,

mellyel a rossz barát

emléke üti át

a csalódott szívet.

Hajhó! ihajhó! a zöld tavasz ébred:

a barát elárul, a csók csupa méreg:

hajhó, tavasz ébred!

Oly édes az élet!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 8:16 - címkék: részlet, színdarab és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

William Shakespeare: Ha százszorszép és szarkaláb

Dal a Lóvátett lovagokból

   Kakukk:Ha százszorszép és szarkaláb
            meg kék ibolya, sárga som
                meg hamvas-pelyhes barkaág
     virít a völgyi tájakon:
             kakukk ül akkor fönn a fán,
               s a házas-embert gyötri ám:
Kakukk!
Kakukk! kakukk! - ó, fertelem! -
hideg fut át a férjeken.

Ha zab-szár sípot fúj a pór
és víg pacsirta-szóra kél,
   ha csóka párzik, gerle szól,
   s a lányok inge hófehér:
   kakukk ül akkor fönn a fán,
   s a házas-embert györti ám:
   Kakukk!
Kakukk! kakukk! - ó, fertelem -
hideg fut át a férjeken.

Bagoly:Ha már virít a jégvirág,

                 s markába Dick nagyot lehel,
   ha Tom behordja mind a fát,
   s a sajtárban fagyott a tej,
            s az út jeges, s a vére se forr -

            éjente szól a vak bagoly:
Huhú!
   Huhú, de víg a hangja, haj,
   míg szurtos Janka sört nyakal!

   Ha szerte-széjjel szél fütyül,
s a tisztelendő úr kehes,
ha hómezőkön varjú ül,
   és Marcsa orra vérveres,
   s a tűzön forr az almabor -
   éjente szól a vak bagoly:
Huhú!
Huhú, de víg a hangja, haj,
míg szurtos Janka sört nyakal!

   /Ford.: Mészöly Dezső/

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 7:39 - címkék: részlet, színdarab és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

William Shakespeare: Romeo és Júlia (Harmadik felvonás 5. szín)

Júlia szobája

Jön Romeo és Júlia

Júlia:

Már menni készülsz? Messze még a reggel.

Ne félj, szerelemem: nem pacsirta szól!

Csalogányunk csattog minden éjjel:

Amott tanyáz a gránátalmafán.

Hidd el, szívem, hogy csalogány dalol!

Romeo:

Pacsirta szól, a reggel hírnöke.

Nem csalogány az! Nézd, kelet felől

A felleget irigy sugár szegi:

Az égi gyertyák elfogytak, s az ormon

A hetyke nap lábujjhegyen lebeg.

Ott vár az élet, itt vár a halál.

Júlia:

Az ott az égen nem hajnalsugár:

Egy üstökös-csillag ragyog feléd,

Hogy fáklya-módra kísérjen ma éjjel

és Mantováig fénybe vonja utad.

Maradj, szerelmem, nem kell még sietned!

Romeo:

Hát fogjanak meg, öljenek meg inkább:

Mit bánom én, ha Júliám akarja!

Nem szürkület dereng, csak visszavillan

Hold-istenasszony sápadt homloka:

Nem is pacsirta hangja zengeti

Fejünk felett a mennybolt íveit!

Maradni édes, elköszönni fáj.

Döntöttél rólam. - Üdvözlégy, Halál! -

Beszélj, szerelmem, hosszú még az éjjel.

Júlia:

Dehogy, dehogy! Siess, csak most ne késs el!

Pacsirta hangja szól ilyen sikoltva,

Fület-szívet tépőn, keservesen.

Miért mondják, hogy lágy az éneke,

Ha oly kemény, hogy tőled elszakít?

Mondják, szemet cserélt a rút varanggyal: -

Mért nem cserélhet inkább éneket?

Letépi rólam édes karjaid,

S nászunk felett zeng véres hallalit. -

Siess, ott fenn a fény, a fény kigyúl!

Romeo:

A fény, a fény! - S rám vaksötét borul.

A dajka jön

Dajka:

Úrnőm!

Júlia:

Tessék!

Dajka:

Anyádasszony készül bejönni hozzád.

Hajnal hasad. Légy résen, édesem!

Júlia:

Tárulj, ablak! Zárulj le, életem!

Romeo:

Isten veled! Egy csók - és vége van.

Leereszkedik

Júlia:

Elmégy? Szerelmem, férjem, egyuram!

Üzenj nekem minden nap, minden órán:

Egy kurta perc - egy hosszú év nekem.

Jaj, mennyi-mennyi év lesz vállamon,

Míg Romeomat újra láthatom!

Romeo:

Isten veled, szívem! Mihelyt lehet -

Akárkivel, de hírt adok neked.

Júlia:

Azt gondolod, találkozunk mi még?

Romeo:

Találkozunk! és mind e fájdalom

Egy szép napon csak édes tréfa lesz.

Júlia:

Jaj, Istenem, egy sejtelem gyötör...

Amint ott lenn állsz, úgy nézel reám,

Mint egy halott a kripta mélyiről.

Káprázom, vagy valóban oly fehér vagy?

Romeo:

Hidd el, te is fehérnek látszol innen:

A bánat issza vérünk...Áldjon Isten!

Júlia:

Gonosz Szerencse, céda vagy, tudom!

Ha céda vagy, hát mit akarsz vele?

Hisz ő: a hűség. Légy hozzája hűtlen!

Ne tartsd soká szorító karjaidban:

Küldd vissza nékem!

/Ford.: Mészöly Dezső/

írta: jazsoli5, 2009. máj. 23. 19:13 - címkék: részlet, színdarab és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - 3 komment

http://csicsada.freeblog.hu/

Csicsada irodalmi naplója