napló bejegyzései 
Márai Sándor: Napló 1984-1989 (Részlet)
December 30.
Este nyugodt. Délben nem evett, de ivott valamit. A chemoterápiát még nem kezdették el, nem tudom, miért nem? De nem sürgetem, ez nem gyógyítás, csak prolongálás. Este úgy aludt, mint aki már a másik parton van, tökéletes nyugalomban és távolban mindentől és mindenkitől. Tulajdonképpen már " el is mehetnék", mert nincs szükség reám, nem is tudja, vagyok, vagy nem vagyok. Ha elmegyek, ez olyan " nem távozom, csak előre megyek" lenne, ahogy Richelieu-nek mondotta a haldokló öreg püspök. De talán mégis van mód reá, együtt elmenni. "Mercy killing"-re nem vállalkozom, ehhez nincs erőm. És mindegyre hallok egy hangot - mint mikor a hanglemez egy rovátkájába beleragad a tű, és a lemez örökké ugyanazt ismétli. "Minden másképp lesz."
December 31.
Szilveszteréj. Két napja nem evett, csak folyadékot kapott. Hörög. Rázkódik, dobálja magát. Altatót kap, de az arckifejezése szenvedő. A félsötét szobában szomszédja, egy szenilis öreg nő, nyugodtan alszik. A folyosón tolókocsiban sétakocsiznak az aggok, egyik-másik benéz, él-e még a cellatárs. A fájdalomnak, kínlódásnak ez a pokla, amit nem tudtam elképzelni.
Január 1.
Este fél nyolckor a kórház betegei már sötét szobákban várják az éjszakát, a mákonyos álmot, ami néha van, néha nincs. Az ápolók barátságos happy new year-rel fogadnak, és ebben van valami viszolyogtatóan, perverz-gúnyosan kihangzó fintor: ezen a helyen és L. és az én számomra mi lehet még happy? Mikor az ágya mellett ülök, nyugodt, mintha aludna, de ez a nyugalom, ez a béke körülötte már nem az élet megbékélése, hanem valami élet és halál között derengő föltétlen valóság. Ma sem evett többet, mint "25%" -ot. Néha iszik, a kortyokat még le tudja nyelni.
*
Újesztendő. Az éltünknek vége, neki lehet még néhány hete, nem élet, csak derengő, öntudatlan létezés. Számomra ez az év vége az életnek - akkor is, ha túlélem. Nincs hajlamom meghalni, sem élni. Ebben a derengésben minden, amit az élet hozott, értelmetlen, csaknem groteszk.
Január 4.
L. meghalt.
Január 14.
Elhamvasztották.
Február 4.
Ma négy hete halt meg, szombaton délben 1 óra 40 perckor. De a halál pillanatát nem lehet pontosan tudni. Az utolsó két órában egyenletesen, nyugodtan lélegzett. Egyik kezét én fogtam, másikat az ápolónő, aki mérte a vérnyomását. Aztán intett, hogy a vérnyomásmérő már nem mutat semmit. De még lélegzett. Szó szerint " kilehelte a lelkét". Még fél órát ültem az ágy mellett, néztem az arcát. Nem volt "komoly", sem "megszépült", más volt. Mintha minden, amit az élet kozmetikája rátesz egy emberi arcra - indulat, fájdalom, derű, szomorúság -, eltűnt volna az arcából. Az a komolyság, nemesség, amit mindig elfed valami az élők arcában.
Február 8.
Temetés. Hamvasztás után még egy héten át maradt a halottasházban. A bokáig érő fekete bársony belépőbe burkolták, amit egyszer viselt, Budapesten, a "Kaland" bemutatója alkalmával. - Délelőtt János és Harriet jönnek érettem, kimegyünk a Mission Beach elnevezésű helységbe, a hamvak elhintése az óceán vízébe itt történik. Kívánsága szerint nincs egyházi szertartás, sem meghívottak. Négyen vagyunk a kis hajón, egy hivatalnok s mi hárman. Az idő borús, az óceán nyugodt. A kis hajó meglehetős messzire megy, talán négy-öt mérföld távolba. János beszélget útközben a hivatalnokkal, aki egyszemélyben kormányos is. Harriet társaságában ülök a kabinban, az asztalkán kalapdoboz nagyságú, leragasztott és lepecsét csomag, ebben vannak a hamvak. Jánosnak átadtam a csekket, látom, hogy átnyújtja a hivatalnoknak, aki nyájasan bólint. Ez az ember az időszerű Charon, aki átviszi a halottakat a Styx folyón, itt az öblön, hogy megérkezzenek Hades birodalmába. A kis hajó távol a parttól megáll, a kormányos kérdi, akarom-e, hogy a hamvak hintése közben imát olvasson fel? Intek, hogy nem akarom. Zsebkésével felvágja a csomagot, plasztik zsákot emel ki, tartalma mintegy két-három marékra való hamu, beszórja a hamvakat az óceánba. Hallom, közben mormogja a nevet, Ilona-marai. Egyikünk se mozdul. Mikor partot érünk, udvariasan búcsúzik Charon, mint a kereskedő, aki azt mondja a vevőnek: "Thank you, call again."
írta: jazsoli5, 2009. márc. 22. 13:27 - címkék: napló és kategóriák: Regény részletek
-
még nincsenek kommentek
