monológ bejegyzései 
Shakespeare: A tőrmonológ
( A "Macbeth" - ből)
Tőr az, amit ott látok? Markolattal
kínálja magát. Jöjj, hadd kaplak el!
Nem, nem sikerül. Pedig itt ragyogsz!
Végzetes kép, nem fog el a tapintás
éppúgy, ahogy a látás? Vagy csupán
lelki tőr volnál, üres képzelődés,
melyet a tüzes agyvelő vetít ki?
De hisz itt vagy, oly kézzelfoghatóan,
mint ez, melyet kirántok:
oda mutatsz, ahová megyek és
amit ragadtam, épp olyan a fegyver.
Szemem a többi érzék betege
vagy mindegyiknél különb: egyre látlak
s vért izzad a markolatod s a pengéd,
mely előbb tiszta volt. Nem, nem lehet: csak
a véres munka szoktatja magához
a szememet. - Most halottan hever
a fél föld, és rémképek gyötrik a
függönyös álmot, boszorkahad áldoz
a sápadt Hecaténak, és a csontváz
Halál, melyet felvert óraüvöltő
őre, a farkas, lopakodva, így,
Rarquinius rabló lépteivel
megy, kísértetként, a célja felé.
Te, szilárd föld, ne halld, hol jár a lábam,
mert köveid is kifecsegik
s megtörik az éj néma iszonyát...
De ő csak él, míg fenyegetem - óh,
a tett tüzére jeget fúj a szó!...
Megyek s megvan: a csengő tettre hív.
Ne halld, Duncan: a hang, mely most sikoltott,
az eget nyitja eléd, vagy a poklot!
/Ford.: Szabó Lőrinc/
írta: jazsoli5, 2008. nov. 13. 11:45 - címkék: monológ és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok
-
még nincsenek kommentek
Shakespeare: Színház az egész világ
(Az "Ahogy tetszik"-ből )
.....Színház az egész világ,
és színész benne minden férfi és nő:
fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár
életében, melynek hét felvonása
a hét kor. Első a kisded, aki
dajkája karján öklendezik és sír.
Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,
táskás nebuló: csigamódra és
kelletlen mászik iskolába. Mint a
kemence, sóhajt a szerelmes, és
bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.
Jön a párduc-szakállú katona:
cifra szitkok, kényes becsület és
robbanó düh: a buborék hírért
ágyúk torkába bú. És jön a bíró:
kappanon hízott kerek potroh és
szigorú szem és jól ápolt szakáll:
bölcseket mond, modern közhelyeket,
s így játssza szerepét. A hatodik kor
papucsos és cingár figura lesz:
orrán ókula, az övében erszény,
aszott combjain tágan lötyög a
jól vasalt dendi-nadrág: férfihangja
gyerekessé kezd visszavékonyodni,
sípol, fütyül. A végső jelenet,
mely e furcsa s gazdag mesét lezárja,
megint gyermekség, teljes feledés,
vak, süket, buta megsemmisülés.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
írta: jazsoli5, 2008. nov. 11. 6:02 - címkék: monológ és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok
-
még nincsenek kommentek
