jelenet bejegyzései 
Donászy Magda: Télapó az erdőben
Mesélő:
Meseerdő minden fája
Hófehér. Itt a tél!
Bokor alján nyúlanyó mesél.
Nyúlanyó:
Minden évben erre jár ha
Hull a hó, Télapó!
Puttonyában mindenféle jó.
Nyuszik:
Mit hoz? Mit hoz?
Zöld káposzta levelet szedeget?
Koplaltunk már úgyis eleget.
Nyúlanyó:
Ingyom-bingyom, fiacskáim
Dehogy ezt, dehogy azt,
Virgácsot fon, rá cukrot akaszt.
Nyuszik:
Mondd el anyó egykettőre,
Mikor jön el az erdőre
Télapó?
Jó a cukor?
Jó a virgács?
Puttonyában semmi sincs más?
Leveles, kerekes
Karalábé, káposzta fejes?
Nyúlanyó:
Ingyom-bingyom! Fiacskáim!
Megsúgom! Nem tudom!
Majd meglátjuk, ha jön az úton.
Nyuszik:
Jaj anyóka! A bozótba
Mi morog? Mocorog?
Télapóka?
Vagy a róka?
Én is hallom percek óta?
Ki lehet?
Mi lehet?
Attól félek, talán megehet…
Varjú:
Gyáva füles! Rontom-bontom,
Hogy ki zörög majd megmondom.
Káár, káár, káár, káár, káár!
Krampafalvi krampusz erre jár.
Télapó:
Hess el innen tollas-borzas
Túl a bokron, ott károghatsz!
Huss! Huss!
Meg ne ijedj kisnyúl, el ne fuss!
Fekete madár!
Hessenj tova már!
Jó napot!
Nyuszik:
Jó napot!
Télapó:
Találjátok el, hogy ki vagyok?
Nyulak:
Te vagy a jó nagyszakállú
Télapó! Hóapó!
Télapó:
Velem jött a Tél, a Szél, a Hó!
Ilyen hideg télidőben
Mi újság van az erdőben?
Nyulak:
Semmi jó! Télapó!
Esik a hó, nincs ennivaló!
Télapó:
Répa-retek zöld káposzta
Bőven akad két zsákomban
Kipi-kopp! Kipi-kopp!
Amit hoztam, többé nem titok.
Nyulak:
Mennyi répa! Mennyi retek!
Télapó:
Jöjjön ide, aki szeret!
Egyetek! Vegyetek!
Koplaltatok úgyis eleget.
Nyulak:
Mind itt vagyunk,
Apó látod!
Nyúlanyó:
Nyúlanyó is jó barátod!
Télapó:
Itt a répa, itt a retek!
Nyulak:
Ennél jobbat nem ismerek!
Nyúlanyó:
Hát még ez az idres-fodros
Kerekes, leveles
Kék káposzta milyen ízletes!
Télapó:
Puttonyomban semmi sincs más!
Nyuszik:
Hát a virgács?
Hol a virgács?
Télapó:
Itt a somfa aranyága,
Zörgő diót tettem rája.
Nyulak:
Óh, de jó! Óh, de jó!
Éljen, éljen, éljen!
Télapó!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 9. 10:22 - címkék: jelenet és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Ünnepi jelenet: Tanévzáró
- Év vége Mókuséknál -
Szereplők: 14 fő
Mókusmama, Mókuspapa, Mókustanító, Mókusákos, Mókusferi, Mókusjani, Mókusmari, Mókuspali, Mókuspanna, Mókuspisti, Szomszéd gyerekek: Mókusági, Mókuskálmán, Mókusrezső, Mókusviki.
Helyszín:
Mókusmama konyhája
Jelmez: A gyerekek mókusfüleket, -farkakat kaphatnak.
A mókus gyerekek vidáman érkeznek haza az iskolából.
M.ákos:
- Mókusmama! Mókusmama!
M.pali:
- Holnap már nincs iskola!
M.panna:
- Kezdődik a vakáció! Azt mondta a kerekerdei tanító bácsi.
M.jani:
- Jaj, de jó! Jaj, de jó! (Ugrálnak a gyerekek.)
M.mari:
- Csak játék!
M.pisti:
- Csak dió és mogyoró!
M.mama:
- No, jól van, mókuskáim! Halkabban! Mókuspapa még alszik.
M. feri:
- Még alszik?
M.mama:
- Alszik bizony, sokat dolgozott hajnalban. Nehéz dolog ám a mogyorótörés! Jó lesz, most már ti is ráértek segíteni!
M.panna:
- Jaj, ne a munka először!
M.ákos:
- Hadd menjünk játszani!
M. feri:
- Mama, hadd menjünk játszani!
M.mama:
- Már nem is vagytok fáradtak?
M.pisti:
- Csak egy kicsit éhesek!
M.mama:
- No, tessék, itt az ebéd! Ne maradjon semmi a tányérotokon! Mondjátok, hogyan sikerült a vizsga?
M.mari: (halkan)
- A bizonyítványunk nem lesz jó, sajnos.
M.mama:
- Ne szomorkodjatok előre, hiszen sokat számoltunk, elolvastátok a Kerekerdő meséit is, biztosan jó lett a vizsga.
Kiosztja az ebédet, megsimogatja kicsinyei fejét. A gyerekek leülnek a földre körbe s nevetgélve beszélgetnek. Megérkeznek a szomszéd gyerekek.
M.kálmán:
- No, készen vagytok már?
M.ági:
- Mi már régen bekaptuk az ebédet!
M.rezső:
- Gyertek, vár a játék!
M.viki:
- Ma lesz az ugróverseny!
M.papa:
- De nagy hanggal vagytok! Tőletek nem lehet pihenni!
M.mama:
- Ne haragudj, Mókuspapa, de hangosak, mert örülnek, hogy vége az iskolának.
M.papa:
- Ejnye, no! Már június van!
M.jani:
- Bizony, bizony, Mókuspapa! Vége a tanévnek!
M.papa:
- És a bizonyítvány? Mert ugye, ha vége a tanévnek, akkor bizonyítvány is van.
Hirtelen csend lesz, a gyerekek mozgolódnak, Mókuspisti egyre jobban hátrahúzódik.
M.mama:
- Mondjátok, milyen lesz a bizonyítványotok?
M.papa:
- No, dicsekedjetek!
Mpali: (szomorúan)
- Ha volna mivel!
M.mama:
- Tán nem sikerült a mogyorószámolás vagy a mogyoróolvasás!
M.pisti: ( gúnyolódva)
- Sikerült, már akinek sikerült.
M.kálmán:
- Nálunk minden rendben volt.
M.ági:
(kiáltva)
- Jól feleltem!
M.rezső:
- Én is!
M.viki:
- Én is!
M.kálmán:
- Egyszer egy mogyoró az egy mogyoró!
M.rezső:
- Kétszer egy mogyoró az két mogyoró !
M.ági:
- Háromszor egy mogyoró...
M.viki:
- Az három mogyoró!
M.mari: ( leinti őket)
- Jól van, ne csúfolódjatok, ezt mi is tudjuk!
M.ági:
- Ott mégsem ment!
M.feri:
- De ment...csak néha dió is volt!
M.papa: (felkapja a fejét)
- Dió?
M.mama:
- A dió egyszeregy sem nehezebb!
M.papa: ( gyanakodva)
- Tán nem tanultátok meg?
M.ákos:
- Hidd el, Mókuspapa, mind megtanultuk.
M.peti:
- Nem is mehettünk ki addig játszani, amíg nem mondtuk fel Mókusmamának.
M.papa: ( int a karjával)
- Gyere, Mókuspanna! Mesélj, mi történt?
M.panna:
- Nehéz volt a vizsga. Mogyorót adtunk össze dióval!
M.ákos:
- Szoroztunk és osztottunk.
M.feri:
- Nehéz volt a feladat: három dió meg két mogyoró...
M.pisti:
- Sosem egyezett az ellenőrzéskor az eredmény!
M.jani:
- Mert minden feladat után ellenőrizni kell. Azt mondta a tanító bácsi.
M.mari:
- És az ellenőrzés nehéz dolog!
Betoppan Mókustanító.
M.tanító:
- Engem emlegetnek?
M.papa:
- Magát bizony, tanító úr. Jöjjön beljebb! Jöjjön beljebb!
M.mama:
- Foglaljon helyet itt nálunk!
M.papa:
- Éppen faggatjuk a gyerekeket a vizsga eredményéről.
M.tanító:
- És mit mondanak?
M.mama:
- Csöndben vannak.
M.papa:
- Azt mondják, nehéz volt a feladat.
M.tanító:
- Dehogy volt nehéz! Bár, ilyen még nem volt. Sosem egyezett az eredmény. Lehet, hogy az idén meg kell ismételni a vizsgát.
M.papa:
- Megismételni?!
M.ákos:
- De hiszen kezdődik a szünidő!
M.panna:
- Ha eddig nem tanultuk meg, akkor most sem fog menni!
M.tanító:
- Nem értem, Mókusmama, olyan okosak, szorgalmasak voltak egész évben a gyerekei, de a mai vizsga...nem sikerült.
M.mama:
- Jaj, jaj, nagyon szégyellem..( Fogja a fejét, és a szemét dörzsölgeti)
M.papa:
- A szomszéd mókusék vizsgái sikerültek?
M.tanító:
- Igen, ott minden rendben volt. Megvolt minden dió, mogyoró. De náluk? Náluk mindig hiányzott egy dió. Ezt nem fogadhatom el. Majd a nyár végén pótvizsgáznak a kismókusok.
M.papa:
- Pótvizsga?
M.mama:
- Pótvizsga! Hallatlan! ( kétségbeesve fogja a fejét)
M.papa:
- Nálunk ilyen még nem történt. Szörnyen szégyellem. Gyertek csak elém, mókuskáim: Pali, Pisti, Jani, Feri, Ákos, Mari, Panni !
M.ági:
- Oda van a vakáció!
M.viki:
- Pedig nyaralni mentünk volna a szomszéd erdőbe a nagymamához.
M.mama:
- Mókusanyó nagyon vár benneteket. Milyen szomorú lesz!
M.papa:
- Pedig ezen a nyáron itthon maradtok, a tanulás komoly dolog.
M.tanító:
- Komoly bizony! A számolás, az írás, az olvasás még a Kerekerdőben is fontos.
M.mari:
- De hát tudjuk a matematikát, megtanultuk...
M.pisti:
- Mókuspapa!
M.papa:
- Te mit akarsz, Mókuspisti?
M.pisti:
- Én vagyok a bűnös...
M.mama:
- Nem értem. Mit tettél, te kis kotnyeles?
M.pisti:
- Nagyon szeretem a mogyorót.
M.mama:
- Az nem baj, kismókusom. (megsimogatja a fejét)
M.pisti:
- De még jobban szeretem a diót.
M.papa:
- Az sem baj.
M.tanító: (egy kis szünet után)
- Csak nem megetted?
M.pisti:
- Sajnálom. A mogyorót még nem, de...a dió már nagyon csábító volt...Kiveszi zsebéből az összetört diókat.
M.panna:
- Ó, hát ezért nem volt meg az összeadásnál!
M.pali:
- Te mohó!
M.tanító:
- Így már másképp áll a dolog! Akkor természetesen a mókusok megkapják a kitűnő bizonyítványt.
Mind:
- Jaj, de jó! Vakáció!
M.pisti:
- És velem mi lesz?
M.jani:
- Te majd segítesz a nagymamának a diótörésben.
Mókuspisti kétségbeesetten sírni kezd.
Mindenki:
- Csak vicceltünk! Mindenki megy nyaralni!
írta: jazsoli5, 2009. aug. 28. 10:45 - címkék: jelenet és kategóriák: Iskola
-
még nincsenek kommentek
Ünnepi jelenetek: Tanévzáró
- Tanévzáró -
Szereplők: 9 fő
Mesélő, Vakáció Varázsló, Strandlabda, Kerékpár, Görkorcsolya, Horgászbot, Gumicsónak, Sátor, Ugrókötél
Helyszín: nyári utca
Jelmez:
A tárgyakat a gyerekek viselhetik rajz formájában magukon, a rajz mögé rejtve a betűt, amit majd elővesznek a VAKÁCIÓ szó kirakásához. Vakáció Varázsló - nagy palást, süveg, pálca.
Mesélő:
- A nyár már javában tombolt. Minden nap gyönyörű, napfényes reggelre virradt. Egyetlen szomorú dolog árnyékolta be a nyár örömét: még nem ért véget a tanév. A gyerekek búsan ballagtak az iskolába, és vágyakozva nézték az üres játszótereket, kihalt strandokat. A játékok legalább annyira várták a nyári szünet kezdetét, mint maguk a gyerekek.
Strandlabda:
- Úgy unatkozom! Mikor lesz végre szünet? Egy strandlabdának a vízben és a vízparton a helye, hogy a gyerekek vidáman játszadozhassanak!
Kerékpár:
- Olyan szomorú, hogy csak hétvégeken kerülök elő a garázs mélyéről! De szeretnék száguldozni az utakon, erdőkben! Még a végén be fogok rozsdásodni!
Görkorcsolya:
- Szerintem engem már ki is nőtt az összes gyerek. Olyan régen nem játszott velem senki, hogy talán már nem is forognak a kerekeim.
Horgászbot:
- Én pedig lassan azt sem tudom már, hogy néz ki egy hal! Mikor mehetek végre a tóra?
Gumicsónak:
- Egész évben leeresztve porosodtam a padláson. Nincs, aki vízre tegyen, vígan ugráljon ki belőlem...
Sátor:
- Mindannyian nagyon várjuk a nyári szünetet. Én vagyok a fedél a gyerekeknek, amikor táboroznak.
Ugrókötél:
- Velem pedig mennyit ugrálnak és versenyeznek a kislányok! Találjunk ki valamit! Legyen végre nyári szünet!
Strandlabda:
- Van egy ötletem. Hívjuk segítségül Vakáció Varázslót! Talán ő tehet valamit, segíthet a gyerekeken és rajtunk.
Mindannyian együtt:
- Vakáció Varázsló, gyere elő!
Vakáció Varázsló:
- Hívtatok. Segíthetek valamiben?
Kerékpár:
- Kérlek, varázsolj vakációt a gyerekeknek és nekünk!
Görkorcsolya:
- Úgy van! Tegyél valamit, hogy végre szünet legyen!
Vakáció Varázsló:
- Ez nem is olyan nehéz feladat. De segítenetek kell nekem, mert egyedül nem fog sikerülni!
Horgászbot:
- Segítünk, bármiben! Csak varázsolj szünetet!
Vakáció Varázsló:
- Meg kell keresnünk együtt a "vakáció" szó betűit. Olyan helyeken kell keresnünk, amelyek ugyanolyan betűvel kezdődnek, mint a keresett betű maga. Kezdhetjük?
Együtt:
- Igeeen!
Vakáció Varázsló:
- Hol keressük a "V" betűt?
Strandlabda:
- Virágban!
Kerékpár:
- Vízparton!
Görkorcsolya:
- Vonaton!
Vakáció Varázsló:
- Helyes. Az elsőt meg is találtuk. Hol keressük az "A" betűt?
Horgászbot:
- Asztalfiókban!
Gumicsónak:
- Almaszörpben!
Sátor:
- Akácmézben!
Vakáció Varázsló:
- Megtaláltuk a másodikat. Hol keressük a "K" betűt?
Ugrókötél:
- Körtefában!
Strandlabda:
- Kisszobában!
Kerékpár:
- Kagylóhéjban!
Vakáció Varázsló:
- Íme, megvan a harmadik is. Hol keressük az "Á" betűt?
Görkorcsolya:
- Álarc mögött!
Horgászbot:
- Állomáson!
Gumicsónak:
- Áfonyában!
Vakáció Varázsló:
- Nos, megtaláltuk a negyediket is. Hol keressük a "C" betűt?
Sátor:
- Ceruzában!
Ugrókötél:
- Cintányérban!
Strandlabda:
- Cicafülben!
Vakáció Varázsló:
- Megleltük az ötödiket is. Hol keressük az "I" betűt?
Kerékpár:
- Ibolyában!
Görkorcsolya:
- Iránytűben!
Horgászbot:
- Idézetben!
Vakáció Varázsló:
- Megvan a hatodik is. S végül, hol keressük az "Ó" betűt?
Gumicsónak:
- Óceánban!
Sátor:
- Órarugóban!
Ugrókötél:
- Óvodában!
Vakáció Varázsló:
- Nagyszerű! Megtaláltuk mind a hét betűt! Kiraktuk, hogy VAKÁCIÓ! Kezdődhet a nyári szünet! Jó mulatást mindenkinek!
A színpadon kört alkotnak a szereplők, és közösen énekelnek egy vidám dalt, miközben táncra perdülnek.
írta: jazsoli5, 2009. aug. 25. 13:41 - címkék: jelenet és kategóriák: Iskola
-
még nincsenek kommentek
Ünnepi Jelenet: Karácsony
Az árva gyermek karácsonya
Szereplők: 15 fő + 2 fő
Árva gyermek ( I, II, III, IV, V, VI, VII, VIII, IX, X), Halottvirrasztó gyermek, Koldusok, Szegény asszony, Anyuka, két gyermek néma szereplőként, Mesélő.
Helyszín: Téli utca. A színpad hátulján sötét függöny, rajta vattából hópihék.
Jelmez: Az árva gyermekek rongyokban, a felnőttek sötét kabátban.
Árva gyermek I:
Hosszasan tűzött tegnap még a nap,
Ma hóban járok, fagyos néma énekem.
Jégszilák gyűlnek az ereszek alatt,
Cipőm nincsen, félek, hová léphetem.
Lélektelen utcák! Tán az emberekbe
Nálatoknál nagyobb megértés szorul!
Üres, holt hidakra, kietlen terekre
Csak a szelek hangja felel válaszul.
Árva gyerek II:
Egy -két macska jajdul néha fel-fel,
Kopottas szőrükre hóruha fagyott,
Kóbor szemük reám téved egyszer,
Nem félnek, hisz látják: hasonló vagyok.
Ünnep-ritmust halkan hullámzik a habja
Éjszakai, zúgó fekete Dunának,
Hajókürt is csendes. Csengettyűknek hangja
Válaszol a hosszú uszályok szavának.
Talán, ha rálépnék...elvinne-e messze,
Oda, hol a nap süt, nem fagy és mar a lég,
Csendben, hullámháton, alig lélegezve,
Mint magányos bárka vagy korhadt uszadék.
Árva gyermek III:
Kihalt hinta leng ott: szél hintázik rajta,
Játszóterek rácsa csikordulva zárul,
Aszfaltokra festett sakktáblákon állva
Csapott fejfedővel, hóemberke bámul.
Bérháztömbök küszöbén, egymáshoz nőtt testtel
Komótosan álldogálnak sorban,
Nem törődve kérő tekintetemmel
Saját szemem látom a kirakatokban.
Színes minden ablak. Villódznak a fények,
Angyal-váró dallam meleggé festette,
Felnőtt-boldogságok, kisgyermek-remények
Zengenek fel vígan szent Karácsony este.
Árva gyermek IV:
Ám, mi az ott? Árva gyertyalángnak
Kis magányos fényét vélem látni éppen!
Egymagában szólít! Talán engem várnak?
Így hívnak be mégis? Üzennek eképpen?
Mezítelen talpam csattog a köveken,
Ahogy szelem felfelé a perceket,
Reményteli szikra, könnyek a szememen,
Szívem szaporázik, ahogy becsengetek:
Kisírt szemű gyermek búsan jön elém,
Zuhognak szavai, ahogyan panaszol:
Halottvirrasztó gyermek:
Halottat virrasztunk. Kínos éj az enyém.
Árva gyerek IV:
Indulok lefelé. Szívem mind zakatol.
Árva gyermek V:
Sikátorok csendjét felveszi a jajszó:
Nyomornegyed éhes, kivert vén koldusa,
Lélekharang kondul, pillanatot jósló.
Vaksin néz a tűzbe, perce haláltusa.
Sokan vannak. Kezük reszketőn dörzsölik,
Tűz fölött az arcuk, dacol fagyhalállal,
Felemelni fejük többé már nem merik,
Eggyé válnak minden fagyos éjszakával.
Koldus:
Tűnj el, tűnj el! Nincs helyed a sorban!
Kevés itt a hely, lásd! Máshova telepedj!
Arrébb menjél néhány háztömbnyi sarokkal,
Talán ott még juthat búvóhely teneked!
Árva gyermek VI:
Erre jön egy család. Közelednek szemben,
Gyermekeik, kettő, hógolyókat dobnak.
Tekintetük messze, kikerülve engem,
Beszélni is félek, fogaim vacognak:
Árva vagyok s fázom! Testem a fagy nyúzza!
Egyszer van karácsony! Szánjatok meg, kérlek!
De gyermekeit anyjuk most magához húzza:
Anyuka:
Elkaphattok tőle szörnyű betegséget! ( Elrántja a gyermekeit előle!)
Árva gyermek VII:
Elhagyom a néma, kietlen utcákat,
Külvárosi éjszakában keresem ünnepem.
Lábam fagy emészti, szívemet a bánat.
Talán, ha megszánnak...tán lesz még kegyelem!
Itt-ott kunyhók állnak. Udvaruk világos,
Sülteknek illata terjeng már felém,
Ó, segítsél meg! Ó, te Imádságos!
Csak ezt a Szent Éjt add! S nem leszek szegény!
Árva gyerek VIII:
Láncra vert kutyának csatazaja felver
Minden ünneplőt tán. Ki is néznek sorban.
Szánj meg, kérlek, asszony! Egy szelet kenyérrel!
Essen szíved rajtam! Hiszen karácsony van!
Csendre int ujjával, s a kunyhóba rohan.
Sebtiben csomagol: cipót és húsokat.
Szegény asszony:
Fussál innen gyorsan! Ne lásson az uram!
Bottal kergeti a koldusokat! ( egy csomagot nyom a kezébe.)
Árva gyermek IX:
Kincseimmel futok, szedem lábam tüstént.
Duna-partra vezet vissza sorsom.
Gazdag csomagomnak fólia-ezüstjét
Mohó kézzel, már-már kapkodón bontom.
Nem kell színes szalag, minek kéne nékem,
Nem szeretnék semmit, ami mostan nincsen,
Fagyos lábam, szakadt ködmön-terítékem
S koldult kis vacsorám...karácsonyi kincsem.
Árva gyermek X:
Alig érnék hozzá, belé sem szagolok,
Kitépik kezemből! Kegyetlen döbbenet!
Ki sajnálja tőlem a kegyelem-falatot?
Ki lehet az hát, ki nálam is éhesebb?
Rohan zsákmányával. Kutya. Farka tépett,
Kergetném, hiába. Messze jár a pára,
Vacsorám siratom. Neki tán elég lett...
Áldást lopott tőlem, karácsonyára...
Mesélő:
Halál-ritmust halkan hullámzik a habja
Éjszakai, zúgó, fekete Dunának,
Hajókürt is csendes. Csengettyűknek hangja
Karácsonyi dalt zúg a halott árvának
S a nincstelenek egyik szomorú karácsonyának!
Amíg a mesélő mondja a szövegét, minden árva feltűnik egy gyertyával, amit a színpad szélére tesz, majd maga a színpad hátuljához megy és lefekszik.
írta: jazsoli5, 2009. júl. 15. 11:00 - címkék: jelenet és kategóriák: Iskola
-
még nincsenek kommentek
Ünnepi jelenetek: Föld napja
Együtt minden sikerülhet
Szereplők: 13 fő (vagy több, ha mindenki szerepelni szeretne az osztályban - ők lesznek az erdő apraja-nagyja: nyulak,...)
Borz, Hód, Medve, Vakond, Rigó, Bagoly, Oroszlán, Erdei apó, Süni, Őzgida, Őzasszonyság, Kisbocs, Róka.
Helyszín: A vadon egy tisztása. Mindenki a kürt körül foglal helyet, amelyet a kis borz fúj.
Jelmez: Minden jelmez az állatra jellemző vonásokat hangsúlyozza. Az arcokat is ki lehet festeni, úgy még hatásosabb.
Egy szép tavaszi reggelen megszólal a hívókürt a vadonban. Minden állat figyelmes lett a hangra, és a tisztásra igyekezett, ahol ilyenkor a gyülekezőt szokták tartani. Ott volt az erdő apraja és nagyja. A kis borz fújta meg a kürtöt.
Borz:- Mint tudjátok közeleg a Földünk napja. Mint minden évben, most is ünnepséget rendezünk. A segítségetekre van szükség.
Hód:
- Én most is tudok fát szállítani a folyón, amiből elkészíthetjük az asztalokat. A harkály méretre vághatná őket, és készíthetne székeket is belőlük. Az esti tábortűzhöz is kell fa.
Medve:
- Én és a bocsaim pedig körbejárjuk az erdőt, hogy finom nyalánkságokat gyűjtsünk az ünnepségre. Tavaly is találtunk szedret a folyó mellett, meg málnát és finom édes bogyókat.
Vakond:
- A közeli kukoricaföldről pedig a föld alatti járataimban hozok édes kukoricát, meg tököt. Igaz, a tavalyi sült tök egy kicsit keserű volt, de...
Rigó:
- Persze, mert feketére égetted. Csoda, hogy lángra nem lobbant az egész!
A többiek nevetnek.
Bagoly:
- Én majd megírom a névsort, hogy hányan leszünk. Körbejárom az erdőt, és feljegyzem mindenki nevét, aki el szeretne jönni az ünnepségre.
Oroszlán:
- Én pedig őrt állok a megszerzett élelmek felett, nehogy valaki elcsenje őket a nagy készülődés alatt.
Borz:
- Rendben van, így - azt hiszem - már elegen leszünk. Minden elkészül majd időre...Akkor mindenki lásson munkához! Holnap ugyanebben az időpontban találkozunk a folyó mellett, hogy megbeszélhessük, ki mire jutott!
Másnap a folyónál.
Borz:
- Nos, hogy álltok a munkával?
Hód ( bekötött arccal):
- Teljesen begyulladtak a fogaim. Így képtelen vagyok elfűrészelni a fákat, amire szükségünk lenne.
Harkály:
- Ha nincs fa, nem tudok dolgozni. Így nem lesz se tüzelő, se székek, se asztalok.
Medve:
- Valaki összegyűjtötte az összes bogyót és gyümölcsöt az erdőben. Csak nagyon keveset tudtunk szedni. Ebből nem lesz ünnepi lakoma.
Vakond:
- A közeli kukoricaföldről nagy gépekkel begyűjtötték a kukoricát. Tököt is csak néhányat hagytak.
Süni:
- De hogy lesz így ünnepség? Ezen már csak valami varázslat segíthet.
Oroszlán:
- Talán beszéljünk Erdei Apóval. Hátha neki van valami ötlete.
Borz:
- Rendben, beszéljünk vele. Menjünk Erdei Apó nagy tölgyfájához.
Erdei Apó háza egy hatalmas tölgy belsejében egy kis odú. A harkály koppant egyet az ajtón a csőrével.
Erdei Apó:
- Ki az? Ki keres engem ilyen korán reggel?
Süni:
- Mi vagyunk azok, Erdei Apó. Az erdő állatai. A segítségedért jöttünk.
Erdei Apó( kinyitja az ajtót, és kilép rajta):
- Mi az a gond, amin csak én tudnék segíteni?
Borz:
- Tudod, Erdei Apó, közeleg a Föld napja, és mint minden évben, most is szeretnénk megünnepelni. De sok gondunk akadt. A hód fogai begyulladtak, így nem tud fát hozni. A Medve nem tud bogyókat és gyümölcsöket gyűjteni, mert mindet leszüretelték. A Vakond pedig nem talált mást, csak üres kukoricaföldeket.
Oroszlán:
- Nem lesz mit ennünk az ünnepségen, és nem lesz min ülnünk, még asztalaink sem lesznek.
Erdei Apó:
- És én mit segíthetek nektek?
Süni:
- Talán segíthetnél valamilyen varázslattal.
Erdei Apó:
- Varázslattal? Miféle varázslattal?
Süni:
- Azt nem tudom, de más lehetőségünk nincsen. Kérlek, segíts nekünk!
Erdei Apó:
- Amíg van más lehetőség, addig nem szabad élni a varázslatokkal. Inkább fogjatok össze, és találjatok ki valamit!
Medve:
- De micsodát?
Erdei Apó:
- Az erdőben terem olyan növény, amelyikkel meggyógyíthatom a Hód fogait, csak valakinek el kellene hoznia őket.
Őzgida ( lelkesen):
- Én elmegyek, és sebesen meghozom, amit kell. Olyan gyors vagyok, mint a szél. ( az anyukájára pillant) Ugye mehetek, mama?
Őzasszonyság:
- Ha nagyon figyelmes leszel és nem szeleburdi? Ha nem gyűjtesz össze minden bogáncsot a bundádba, és nem sározod be magad...
Őzgida:
- Ígérem, mami, nagyon figyelmes leszek!
Erdei Apó:
- Jól van gida, akkor most figyelj rám! Menj a fekete levelű tölgyfához, ahol a patak vize éles kanyart vesz. Egy piros virágot kell keresned, aminek szúrósak a levelei. De vigyázz, nehogy megszúrjon a tüske, mert az eléggé fájdalmas. Megtalálod?
Őzgida:
- Persze. Mindjárt itt is vagyok vele. ( Elrohan.)
Erdei Apó:
- De mi történhetett a gyümölcsökkel és a bogyókkal?
Bagoly:
- Ezt még nem sikerült kiderítenünk. Valaki összeszedhette előlünk.
Süni:
- De miért tenne bárki is ilyet?
Erdei Apó: Talán érdemes lenne a Róka körmeire nézni, nem gondoljátok? Nem ő volt az, aki a tavalyi ünnepségen is galibát okozott?
Borz:
- Igaza lehet Erdei Apónak. Menjünk el a Rókához, és kérdezzük meg, hogy mit tud a bogyókról.
Mindannyian elmennek a rókalyukhoz, hogy felkeressék a Rókát. Róka persze nincsen otthon, így várniuk kell.
Medve:
- Nincs itthon Róka, már most látom, mert amikor itthon van, akkor mindig kilóg az a sunyi orra a rókalyukból.
Kisbocs:
- Azért én bemásznék megnézni, hogy tényleg nincs itthon.
Medve:
- Rendben van, de légy óvatos. A ravaszdi könnyen rád ijeszthet.
Kisbocs (kihívóan):
- Nem félek én a ravaszditól!
Kisbocs bemegy a rókalyukba, majd kijön egy almával.
Kisbocs:
- Nézd, mama, mit találtam! És még nagyon sok van ott bent belőle. De nem csak alma, hanem mindenféle bogyó is.
Erdei Apó:
- Ez felettébb érdekesen hangzik.
Közben megérkezik a Róka. Sunyin a rókalyuk felé pillant, majd mikor látja, hogy senki sincs bent, megnyugszik, és ravaszan a többiekhez fordul.
Róka:
- Mi szél hozott titeket az én lakhelyemhez?
Előlép a Bagoly, és fondorlatosan kérdezgetni kezdi a Rókát.
Bagoly:
- Mondd, Róka, tudnál nekünk segíteni? Ugyanis éppen a szokásos évi ünnepség megrendezésén fáradoztunk, mikor egyszeriben minden bokorról és fáról eltűntek a gyümölcsök. Nem hallottál erről valamit?
Róka:
- Biztosan megint az ember járt az erdőben, és összegyűjtötte őket. Tudod, hogy máskor is okozott már nekünk ezzel gondot.
Bagoly:
- Igen, de ő sosem viszi el az egészet. Most viszont valaki minden bogyót eltüntetett. De kerüljünk beljebb az odúba, és beszéljük ezt meg ott. Már úgy is borul az idő, lassan vihar lesz.
Róka (megijedve):
- Nem lehet, mert...tudjátok ...(hirtelen felcsillan a szeme) az unokaöcsém van itt, és éppen pihen. Nem szeretném felébreszteni.
Medve:
- És itt hagytad őt egyedül?
Róka (zavartan):
- Csak éppen egy pillanatra mentem el...De a bogyókról itt kint is beszélhetünk. Szóval nincs gyümölcsötök. Nekem lenne egy kevés, meg a rokonaimnak is. Tudjátok sokat tettünk el télire. Esetleg üzletet köthetnénk.
Őzasszonyság (indulatosan):
- Elég legyen most már a mellébeszélésből, tudjuk, hogy nálad vannak a gyümölcsök. Add vissza őket, ha nem akarod, hogy az egész erdő haragudjon rád!
Medve:
- Mondd, Róka, miért tetted ezt? Rajtunk akarsz meggazdagodni? Ahelyett, hogy rendes munkával gyarapítanád, amid van?
Borz:
- Csőbe akart húzni minket a ravaszdi.
Rigó:
- Büntessük meg! Büntessük meg!
Erdei Apó:
- Lassan a testtel. A büntetést valóban megérdemli, de nem mindegy, hogy milyet. Valami olyasmivel kellene megbüntetnünk, amiből ő is tanulhat, és nekünk is hasznunkra lehet.
Süni:
- Csinálja meg ő a süteményeket! Az alapanyag már úgyis nála van. Még hozunk neki egy-két hozzávalót, és ha egész éjszaka süt, akkor holnapra pontosan kész is lehet.
Vakond:
- Így holnap mégis tudunk ünnepelni.
Őzgida megérkezik.
Őzgida:
- Meghoztam a gyógyfüvet. Most már a hód is meggyógyulhat.
Erdei Apó:
- Látjátok, hogy nem kellett ide semmiféle mágikus varázslat vagy csoda. Néha elég, ha egy kicsit összefogunk, és minden probléma megoldódik.
Borz:
- Igazad van, Erdei Apó! Máskor jobban kell bíznunk magunkban és a közösség erejében.
Erdei Apó ( a közönség felé fordulva):
- Akkor most munkára! Mindenki lásson a dolgához!
írta: jazsoli5, 2009. júl. 14. 11:14 - címkék: jelenet és kategóriák: Iskola
-
még nincsenek kommentek
Ünnepi jelenetek: Föld napja
Tavasztündér beteg
Szereplők: 15 fő
Tavasztündér, Harkály doktor, Sas Samu. Cinege Cini, Cinege Vili, Fecske Fáni, Fecske Nándi, Veréb Rezső, Veréb Örzse, Borz Bori, Borz Zoli, Ürge Dani, Ürge Mari, Pocok Jankó, Pocok Margó.
Helyszín: Tisztás az erdőszélén: bokrok, fák.
Jelmez: Tavasztündér - hosszú ruha, rajta virágok: az állatok a rájuk jellemző színű ruhában, fejükön papírból fülek, illetve csőrök.
Veréb Örzse ( kidugja fejét a bokorból):
- Mondjad, Rezső, itt a tavasz? Itt a tavasz?
Veréb Rezső:
- Jaj, Örzse, fagyos még a föld, hideg a szél. Nem pattannak rügyek. Jaj, de fázom!
Veréb Örzse:- Nézd csak, Rezső!
Pocok Margó ( előbújik a másik bokorból):
- Se fű! Se virág! Alszik a természet. Mi történt?
Pocok Jankó:
- Az idén késik a jó idő? Mikor süt melegen a nap?
Sas Samu érkezik.
Mind:
- Mi történt? Mi történt? Sas Samu, mondd , mi történt?
Veréb Örzse:
- Igaz, hogy a Tavasz megbetegedett?
Sas Samu:
- Így igaz, gyengélkedik, nyomja az ágyat. Senki sem ismeri az orvosságot, pedig, ha nem gyógyul meg, akkor elmarad idén a tavasz.
Mind:
- jaj, jaj!
Borzék érkeznek.
Borzék:
- Borzalom, borzalom! Még a bokrok is fáznak!
Borz Bori:
- Úgy hallottuk ugye Zoli, nem lesz tavasz! Igaz ez?
Borz Zoli:
- Így igaz Bori. Most mi legyen? Mit tegyünk?
Pocok Jankó:
- Nem lesz az idén aratás!
Veréb Rezső:
- Nem nyílnak ki a virágok!
Pocok Margó:
- Nem süt melegen a nap!
Pocok jankó:
- Nézzétek! Ürgéék is idetartanak.
Ürgéék érkeznek a másik oldalon.
Ürge Mari:
- Nézd csak, Dani! Nem nő a fű a réten!
Ürge Dani:
- Ajjaj, Mari! Nem csobog a kispatak!
Mind:
- Mi lesz velünk? Mi lesz velünk?
Cinegéék:
- Elpusztulunk, elveszünk!
Veréb Rezső:
- Ide gyertek, ide gyertek, Cinegék! Itt vagyunk!
Borz Bori:
- Cini, Vili, itt vagyunk!
Cinege Cini:
- Szörnyű dolog. Nem lesz az úton magocska! Éhen pusztulnak a fiókák!
Cinege Vili:
- Jaj, Sas Samu, valamit tennünk kellene!
Sas Samu:
- Igazad van, valamit tennünk kellene!
Ürge Dani:
- Hívjuk ide Harkály doktort! Itt lehet valahol a közelben, mert hallani a kopácsolását.
Sas Samu:
- Igazad van, Ürge Dani. Harkály doktor!
Mind:
- Harkály doktor!
Harkály doktor érkezik.
Harkály doktor:
- Mi történt, hogy így kiabáltok?
Borz Bori:
- Mi történt? Mi nem történt?
Mind:
- Nincs itt a Tavasz!
Harkály doktor:
- Ne beszéljetek mindannyian egyszerre, Veréb Örzse, csipogj te!
Veréb Örzse:
- A szép Tavasztündér megbetegedett! Segítsen rajtunk, ha lehet!
Veréb Rezső:
- Megfagyunk és éhen halunk.
Veréb Örzse:
- Nem lesz búzamagocska, ha nem süt ki a napocska!
Ürege Mari:
- Segítsen rajtunk!
Cinege Cini:
- De mi baja lehet Tavasztündérnek, hiszen még sohasem volt beteg?
Harkály doktor:
- Várjatok itt, elrepülök. Sas Samu, repülj elől, gyere velem!
Sas Samu:
- Megyek bizony, repülök, a sasszemem mindent észrevesz.
Harkály doktor:
- A szemed jobb, mint az enyém, hamarabb célba érünk. Gyertek, fiúk, segítsetek! Tavasztündért megkeressük, a Szél hintaján idehozzuk.
Fiúk:
- Megyünk máris!
Harkály doktor:
- Ti meg lányok, készítsetek pihe-puha ágyat a tündérnek.
A tündérért elmennek. A másik oldalon megérkeznek a fecskék.
Fecske Nándi:
- Jaj, de nagyon elfáradtam. Jó napot!
Fecske Fáni:
- Jó napot! Brrr, hideg van! Tán korán jöttünk?
Ürge Mari (legyint):
- Dehogy jöttetek!
Fecske Nándi:
- Akkor mi történt? Csak nem tévesztettünk célt?
Pocok Margó:
- Nem tévesztettetek! Még mi is fázunk.
Veréb Örzse:
- Még hogy fázunk! Egyfolytában remegek.
Pocok Jankó:
- Tavasztündér nagyon beteg.
Borz Bori:
- Borzalom, borzalom, itt még mi is csak borzongunk.
Pocok Margó:
- Így igaz. Csak borzongunk, csak borzongunk.
Ürge Mari:
- Gyertek gyorsan, siessünk, nincs még kész a puha ágy.
Fecske Nándi:
- No még ilyet! Mire kell a puha ágy?
Borz Bori:
- Harkály doktor rendelte, legyen puha, mint a pihe.
Fecske Fáni:
- Puha-pihe ágyikó tavasszal?
Pocok Margó:
- Bizony, Tavasztündérnek!
Fecske Nándi:
- Akkor mi is segítünk. Gyere, Fáni, puha pihét keressünk!
Elhessennek, a többiek pedig sürögve-forogva függőágyat készítenek a fa alá. Fecskéék visszatérnek.
Fecske Fáni:
- Nézzétek csak, itt van, itt van!
Fecske Nándi:
- Puha pihe! Éppen ágyikóba való!
Az ágyra helyeznek egy kispárnát.
Veréb Örzse:
- Éppen jókor készültünk el, mert már hallom is a Szél hintóját.
Ssssssssssssssss hallatszik. Elől hussan Sas Samu, mögötte Harkály doktor. Majd a Szél hintója megérkezik: 4 színes forgó ernyő a kereke, a közepe színes lepel. Amikor megállnak az ernyőket becsukják. A színes lepelt Harkály doktor leveszi, s mögötte a tündér, akit lefektetnek az elkészített ágyra.
Sas Samu:
- Sikerrel jártunk, megjöttünk!
Pocok Margó:
- Ó, a tündér meseszép!
Veréb Örzse:
- Igaz, de sápadt, hófehér.
Mind:
- Tavasztündér, jó napot!
Tavasztündér a kezével bágyadtan legyint. Harkály doktor fölé hajol, a kezével a lázát méri, a fejét csóválja.
Harkály doktor:
- Még mindig nagyon gyenge, erőtlen.
Fecske Nándi:
- Mi baja van?
Borz Zoli:
- Mit tehetünk?
Harkály doktor:
- Ez, bizony mondom, gyengeség.
Veréb Örzse:
- Gyengeség, eddig mindig ő hozta nekünk a tavaszt!
Pocok margó:
- A friss földet.
Borz Bori:
- A meleg, illattal teli levegőt.
Fecske Fáni:
- A forrás tiszta vízét a föld mélyéről.
Sas samu:
- Akkor most mi lesz?
Harkály doktor:
- Segíteni kell neki. Itt a recept: friss víz, tiszta föld és jó levegő!
Sas Samu:
- Ez bizony már nehéz lesz, az ember a földön mindent tönkretett.
Veréb Rezső:
- Se tiszta víz, se jó levegő, se jó föld. Az ember mindent permetezett, szemetelt és tönkretett.
Pocok Jankó:
- Ez bizony így igaz. Akkor most hova menjünk?
Fecske Nándi:
- Kedves doktor, a gyógyszert honnan vegyük?
Harkály doktor ( lehajtja fejét):
- Azt én már nem tudom.
Pocok Jankó:
- Hova menjünk a nagyvilágon?
Sas Samu ( megvakarja fejét):
- Ezt még én sem tudom, pedig az én sasszemem mindent észrevesz.
Fecske Nándi:
- Én azt mondom, hogy azért csak keressünk! Gyere, Fáni, kérjük meg a patakot.
Ürge Mari:
- Hallod, Dani, menjünk mi is, hátha még a bokor alján lelünk egy marék szennyezetlen földecskét.
Veréb Örzse:
- Rezső, gyorsan csomagolj! Mi is megyünk, repülünk. Tiszta levegőt keresünk.
Harkály doktor:
- Mi itt várunk és reménykedünk.
A szereplők közben tüsténkednek a tündér körül. Betakarják, lázát mérik.
Pocok Jankó:
- Mi az oka, hogy a földön minden beteg?
Sas Samu:
- Én azt látom, hogy semmire sem vigyáznak az emberek.
Cinege Vili:
- A vizek is már betegek, beledobnak minden szemetet. A fiókáim is megbetegszenek tőle.
Borz Zoli:
- A föld is szennyezett, az orrom és a szemem csípi a sok vegyszer.
Fecske Nándi:
- S a kék ég? A jó levegő is odavan, csak zihálunk és köhögünk.
Harkály doktor:
- Figyelmeztetni kellene az embereket, hisz biztosan nem tudják, hogy mit tesznek a Földdel.
A fecskék, verebek és ürgék visszaérkeznek. Veréb Örzse kis dobozban hozza a jó levegőt. Ürge Mari kis lapáton a jó földet, Fecske Nándi kis vödörben a jó vizet.
Veréb örzse:
- Megjöttünk! Megjöttünk!
Ürge Mari:
- Megérkeztünk, itt vagyunk!
Fecske Nándi:
- Mondjátok, ugye nincs még későn!
Harkály doktor:
- Még él, még lélegzik, időben jöttetek. Gyertek gyorsan közelebb!
Veréb Örzse:
- Tessék egy szusszanásnyi friss levegő az erdők mélyéről. Bizony mondom, alig leltem. ( a dobozból megszagoltatják a tündérrel)
Ürge Mari:
- Ez a föld még érintetlen, tiszta, a nagy fűzfa alatt, bokrok rejtekén volt még egy kis lapátnyi. ( felemelik a tündér fejét, óvatosan megkóstoltatják vele).
Fecske Nándi:
- Nem gondoltam, hogy a vizek is betegek. Nagy hegyek közt, csermely mélyén bújt még ez a csöppnyi. Tessék. ( megitatják a tündért).
Tavasztündér (éledezik):
- Köszönöm nektek. Végre friss levegő, tiszta föld és víz. Én már sehol se leltem.
Sas Samu:
- No, végre megszólalt! Mondd csak tündér, van remény?
Tavasztündér:
- Van bizony. Én most erőre kapok , segítek a természetnek. Kihajt majd fű, fa, virág. Harkály doktor, ti segítsetek az embereknek! Mondjátok el mindenkinek, hogy a földgolyó nagyon beteg. Ha azt akarjuk, hogy rügyfakasztó legyen a tavasz, aranykalászos a nyár, gyümölcsérlelő az ősz és pihentető a havas tél, akkor a természetet mindenki óvja, védje.
Mind:
- Segítsetek emberek!
írta: jazsoli5, 2009. júl. 9. 10:40 - címkék: jelenet és kategóriák: Iskola
-
még nincsenek kommentek
Ünnepi jelenetek: Föld napja
Még nem késő...
Szereplők: 5 fő
Mesélő, Egerek: Öcsi, Bátyus, Hermelin, Ugri
Jelmez: az egerek szürke ruhában és egérfüllel, egér farkincával: Ugri - barna ruhában és a lábán nagy cipő vagy nagy láb papírból.
Helyszín: Földrajzszertár, rét
Mesélő:
- Egy iskolai földrajz szertárban egyszerre neszezés, motoszkálás, egyre kivehetőbben cincogás hallatszott. Feltűnt az egyik polcon egy kisegér, majd egy másik s egy harmadik. Kíváncsian futkostak, szaglásztak. Nevükön szólítva egymást, a kisebbik szürkét Öcsinek, a nagyobbat Bátyusnak, a harmadikat - nyilván fehér foltjai miatt - egyszerűen csak Hermelinnek nevezték.
Öcsi:
- Nézd , Bátyus! Mi ez a micsoda?
Bátyus:
- Olyan, mint egy nagy labda.
Öcsi:
- De én még ilyen labdát nem is láttam.
Bátyus:
- Tulajdonképpen én sem.
Öcsi:
- Biztos, hogy labda? Hiszen egy nagy fémkerethez van fogatva!
Bátyus:
- Jé, tényleg! És milyen érdekes! Mennyi szín! Milyen tarka! S mégis valahogy..., olyan rendezettnek tűnik.
Öcsi:
- Mennyi kék! Mennyi zöld! És a barnának mennyi árnyalata!
Hermelin:
- Ó, ti még ezt sem ismeritek?
Bátyus:
- Te talán tudod?
- Hermelin:
- Tudom hát!
Bátyus:
- Akkor mondd! Mi ez?
Hermelin:
- Ez egy földgömb.
Öcsi:
-Földgömb? Az meg mi?
Hermelin:
- Az a Föld, ahol mi is élünk. Annak a kicsinyített mása.
Öcsi:
- Nahát!?
Hermelin:
- Gyertek, nézzük meg közelebbről!
Öcsi:
- Hű, de nehéz volt ide felmászni!
Hermelin:
- De hidd el, megérte! Látod ezt a nagy kékséget?
Öcsi:
- Látom. De mi ez?
Hermelin:
- Itt körbe-körbe ezek az óceánok. Itt és itt, ezek az érdekes alakúak, a különböző tengerek.
Öcsi:
- És ezek a vékony fonalak?
Hermelin:
- Ezek a folyók.
Öcsi:
- Folyók? De hát azokban annyi sok víz van!
Hermelin:
- Bizony. De képzeld el, akkor mennyi lehet a tengerekben és az óceánokban!?
Öcsi:
- Nem is tudom.
Hermelin:
- Nagyon-nagyon sok. Hiszen a föld felszínének a 70%-át teszik ki...több ezer méteres mélységgel.
Bátyus:
- Itt a barna foltok mik lehetnek?
Hermelin:
- Különböző hegyek, magaslatok.
Bátyus:
- És a hosszú, láncszerűek?
Hermelin:
- Jól mondod. Hegyláncok, hegyvonulatok, hegységek.
Öcsi:
- És ezek a zöldes színűek?
Hermelin:
- Főleg alföldek. Olyan területek, ahol sík a vidék. Nincsenek hegyek. Víz is aránylag kevés, legfeljebb folyók és kisebb állóvizek, tavak fordulhatnak elő.
Öcsi:
- Hm...milyen hatalmas a Föld?!
Hermelin:
- Bizony.
Öcsi:
- De jó lenne a valóságban is mindezt látni!?!
Hermelin:
- Háát...?!?
Mesélő:
- Lássatok csodát. Furcsa, szokatlan, de kellemes szédülés fogta el őket. Már nem is nagyon érzékelték, a földrajzszertár szűkös, poros határait. Egyszerre csak ismeretlen hangok, fények, szagok világában találták magukat...
Helyszín: rét
Öcsi:-
Nahát...! Hol vagyunk?
Bátyus:
- Itt még nem jártam!
Hermelin:
- Úgy látszik, most egy kívánságod teljesül, Öcsi...
Mesélő:
- És valóban. Amit a szertárban, a földgömbön csak láttak, amiről beszéltek, amiről titkon ábrándoztak...most itt van. Hallhatóan, láthatóan, tapinthatóan, minden a maga valójában.
Bátyus:
- De pszt...figyeljétek csak! Miféle zaj hallatszok onnan, a bokor alól?
Öcsi:
- Hát te ki vagy?
Ugri:
- Ugri a nevem. Az ugróegerek népes családjából.
Bátyus:
- Ugró...? Egér...?
Ugri:
- Úgy, ahogy mondod. Csak mondd egybe ezt a két szót!
Bátyus:
- Akkor te a rokonunk vagy, ugye?
Ugri:
- Kérdezd meg Hermelint! Mi már találkoztunk.
Hermelin:
- Elég távoli rokonok ugyan, de végül is, az.
Ugri:
- Mondjátok, hogy kerültök erre a távoli vidékre? De miket is kérdezek?
Biztosan Hermelin közbenjárásával...
Öcsi:
- Hm...?
Hermelin:
- Mit tagadjam, igen. De most sietnünk kell, mert az időnk kevés...!
Ugri:
- Bizony-bizony, nagyon kevés!
Bátyus:
- Miért gondolod így?
Ugri:
- Gyertek! Nézzetek körül! Nézzétek a fákat, a vizeket, szagoljatok bele a levegőbe!
Bátyus:
- Igen? Látom, szagolom...nagyon kellemes itt!
Ugri:
- Még talán az...! De aki már régóta itt él, az már érzi, tapasztalja a változásokat.
Öcsi:
- Hm...nem értem.
Ugri:
- Tudjátok, egykor ez az erdő sokkal-sokkal nagyobb volt. A fák zöldebbek, a vizek tisztábbak...! Az állatok is jóval többen voltak!
Bátyus:
- S mitől változott meg minden?
Ugri:
- A fákat erdőirtások során tömegével vágják ki. A vizeket beszennyezik.
Öcsi:
- Kik csinálják ezt?
Ugri:
- Az emberi világ. Az ő felelőtlenségük sodor veszélybe mindannyiunkat. Még önmagunkat is!
Öcsi:
- Ez nagyon szomorú!
Bátyus:
- Mi egerek, pedig nagy túlélők vagyunk! És mégis olyan ijesztő!
Ugri:
- igen, az.
Bátyus:
- Bárcsak tudnánk tenni valamit!
Ugri:
- S te, Hermelin barátom, hoztál valami jó hírt a "civilizált" világból?
Hermelin:
- Sajnos nem sokat! Az embereknek még mindig nehezükre esik "felébredni". Még mindig rombolnak, szennyeznek és szemetelnek! Pusztítják saját életüket!
Ugri:
- Pedig az idő sürget! Addig kellene tenni ez ellen, amíg nem késő!
Hermelin:
- Nem késő! Sohasem késő!
Ugri:
- Mondd...mire gondolsz?
Hermelin:
- Akik most látnak és hallanak minket, a gyerekek. Akik sokat olvasva, ismereteiket, tudásukat gyarapítva válnak majd a jövő felnőttjeivé, döntéshozóivá!
Ugri:
- Hm...?
Hermelin:
- Minél többen megértik ennek fontosságát, már most, már a mai naptól igyekeznek, a lehetőségeikhez mérten, tenni mindannyiunk közös jövőjéért!
Ugri:
- Igen-igen.! Mert jó példa is mindig talál követőkre!
Bátyus, Öcsi (együtt):
- Ez így van! Ugye..., gyerekek?
írta: jazsoli5, 2009. júl. 6. 6:58 - címkék: jelenet és kategóriák: Iskola
-
még nincsenek kommentek
Ünnepi jelenet: Madarak és fák napja
A természet körforgása
Szereplők: 14 fő
Helyszín:( akár szabadban, akár zárt térben ), a színen 4 db nagyméretű fa az évszakoknak megfelelően ábrázolva. Alatta ( mellette) a földön ülnek a szereplő gyerekek.
Jelmez: Minden fa alatt az évszaknak megfelelő ruhában vannak a szereplők.
Közösen mondják:
A természet olyan,
amilyenné teszik.
Egyszer meghal,
egyszer él.
A "tavaszi fa" alatt elhelyezkedő gyerekek mondják:
1. tavasz:
-Elolvadt a hó. Fehér köpönyege eltűnt, lassan-lassan feketévé változik a táj. A rétek gyenge füvei, az őszi vetések zöldellő táblái tarkítják a látóhatárt, ameddig csak ellát a szem.
2. tavasz:
- A fákon, bokrokon egy-egy fonnyadt, szárazzá aszott levelet libbent a tavaszi fuvallat. Múlt esztendei maradványok ezek, de alattuk ott lüktet az új élet: duzzadó rügyek. Valami van a levegőben. Várakozás, amely a tavaszi gyönge napsugár hatására hamarosan beköszönt, s megújul minden: megjön a várva várt tavasz.
3. tavasz:
Tavasz, te ravasz,
bolondos kópé üdvözöllek.
Kék egedet, zöldet hozó lombodat,
madárdalaidat, zümmögő
bogaraidat.
Virágillattal telt leheletedet,
egész jelenlétedet,
a megérkezésedet.
Így, ahogy vagy:
Köszöntelek!
4. tavasz:
Zöldellik, zöldellik
már a határ,
trillázik, trillázik
egy kis madár.
Szállj ide, szállj ide,
kicsi madár!
Látod-e, látod-e,
tavasz lesz már!
A "nyári fa" alatt elhelyezkedő gyerekek folytatják.
1. nyár:
- Madárdaltól visszhangzik az erdő: trillákra trilla a válasz, búgó hangra még búgóbb a felelet, zeng az erdő. Árnyat adó fák között, alatt és fölött zajlik az élet. Madárfiókák cserregő hangon követelik az élelmet. Fiatal, pöttyös őzgidák sorakoznak az erdő szélén, apró galambszemük a távolba mered.
2. nyár:
- Csíkos hátú malackák visítozva kergetik egymást, alig mozdulva anyjuk biztonságot adó közelségétől. Messzebb, a kitaposott ösvényeken hátizsákos kirándulók bandukolnak, vigyázva minden lépésükre: fel ne verjék az erdő csendjét.
3. nyár:
Az erdők, rétek,
mezők
szomjaznak.
Fellegek tán
esőt hoznak.
Eső után frissebb
a lég,
nagyobb kedvvel
köszön a nép!
Az "őszi fa" gyerekei következnek:
1. ősz:
- A harkály a beteg fák doktora - így tartja róla a "monda". Kopogtat, vizsgál, szemlélődik s töpreng. Tud-e vajon segíteni a betegeknek? Furcsa egy látvány, s az ember ezt látván - elgondolkodik: talán a sárguló, aranyszínű lombot öltött fákon is segít? Nem valószínű, hisz ez természetes. A kevesebb tápanyaghoz jutó fák ruhája ettől lesz viseltes. S hamarosan le is véteti róluk az ősz.
2. ősz:
Őszi szellő szárnyán
tovalibben a levél.
Színes avarszőnyeg
lapul talpad alatt.
Köd szitál, deres
a hajnal.
Bágyadtan pislog
a napsugár.
Tüze hamvadó,
s éjjelente széles
udvarú Holdat
ugatnak az ebek.
Vég nélküli ökörnyál
tekeredik a száraz,
csupaszra vetkőzött
faágra.
Színes kavalkád
az egész világ.
3. ősz:
Sárgul már, sárgul már
a falevél,
elfújja, elfújja
az őszi szél.
Szomorú, bússá
lesz a határ,
didereg az ágon
a cinegemadár.
A "téli fa" alatt ülő gyerekek zárják az évszakok jelenetét.
1. tél:
- Csend, nyugalom, és béke: mindent belep a hótakaró. Apró csillagkristályai egymáshoz tapadva tartják melegen az alattuk levő avarszőnyegbe bújt apró rovarokat, téli álmot alvó kis emlősöket. A fák ágairól alácsüngő jégcsapcsengettyűket meg-meglibbenti a szél. A hómezőt élelem után kutató állatok lábnyomai tarkítják. Faág reccsen, száncsengő hallatszik, erdészek szállítanak élelmet az etetőkbe. Fázósan összehúzódva madarak gubbasztanak a csupasz faágakon. Hangos varjúkárogástól visszhangzik az erdő. Téli álmot alszik minden.
2. tél:
Nádas szélén puska csattan,
vitorlázó V alakban
vadludak hada
költözik tova.
3. tél:
Fehér bundáját a búza
feje tetejébe húzza.
Messze tavaszig
békén aluszik.
4. tél:
A földet, a földet
hóköpeny borítja.
Nem szól már, nem szól már
a dalos madárka.
Madárka, madárka
hova tűntél?
Bánatos, bánatos
miért lettél?
Mind a négy évszak "fája" alatti gyerekek közösen mondják:
FOHÁSZ
Minden élőlény:
ember, növény, állat,
a maguk nyelvén
az égieknek hálát adnak.
Megszületésükért, létükért
a növények, állatok, embert
segítő szolgálatukért.
Ember! Védd és óvd
valamennyit,
hogy majdan
utódaid is élvezhessék
szépségét!
írta: jazsoli5, 2009. júl. 5. 7:26 - címkék: jelenet és kategóriák: Iskola
-
még nincsenek kommentek
Ünnepi jelenetek: Anyák napja
Szemedbe nézve
Szereplők: 6 fő
Marci, Márti, Tibi, Ili, Gábor, Tanító néni
Helyszín: osztályterem
Jelmez: gyerekek ünneplőben
Marci (mint mesélő a színpad szélén áll):
- Marci vagyok...éves. Anyák napjára készültünk az osztállyal, dalokat és verseket tanultunk, hogy előadhassuk az édesanyáknak az ünnepélye.
A többi szereplő mozdulatlanul áll, mintha kimerevítették volna a filmet. Marci beszalad a színpad közepére, akkor mozdul meg mindenki, amikor a helyére ér.
Tanító néni:
- Ügyesek vagytok, gyerekek. Szépen megtanultátok a verseket. A próbán nagyszerűen szerepeltetek. Csak te, Marci...nem tudom, mit tanácsoljak neked. Nem szabad ennyire izgulni!
Marci:
- Nem merem...olyan sokan lesznek, és mindenki engem figyel majd!
Márti:
- Szerintem adjunk ötleteket Marcinak: például gondolj édesanyádról nagyon szép dolgokat, amikor neki szavalsz. Hogy milyen kedves és jóságos az anyukák mosolya...
Tibi:
- S mekkora szeretettel ölelnek át bennünket, még akkor is, amikor rosszak vagyunk!
Ili:
- Amikor szomorúak, előttünk titkolják, hogy minket ne szomorítsanak el a gondokkal. Szinte mindig vidámnak és jókedvűnek látjuk őket, akkor is, ha nagy bánatuk van. Mert önzetlenek.
Gábor:
- Vagy gondolj arra, hogy amikor betegek vagyunk, mekkora féltéssel ápolnak bennünket édesanyáink. Lesik a kívánságainkat, kényeztetéssel, törődéssel fordulnak felénk. Álomba simogat lágy érintésük, alvás közben figyelik még a lélegzésünket is...
Marci:
- S mikor otthon nem boldogulunk a házi feladatokkal, hiába fáradtak az egész napos munka meg a háztartási teendők után, hozzánk mindig van türelmük...Ezek szép és igaz gondolatok, mert ilyen az én anyukám is. De még mindig izgulok. Mi lesz, ha kinevetnek, mert elrontom?
Márti:
- Az anyukák soha nem nevetnek ki minket, bármit is rontunk el, mert ők jónak és ügyesnek látnak bennünket.
Tibi:
- Inkább segítenek kijavítani a hibáinkat szeretetteli útmutatással.
Tanító néni:
- Mindenkinek igaza van. Marci, próbáld meg mégis! Nézz rá Édesanyádra, és hidd el, hogy nagyon ügyes leszel.
Mindenki mozdulatlanná dermed , amíg Marci elmondja a szövegét, de most Marci középen marad.
Marci (mint mesélő):
- Elérkezett az anyák napja. Az anyukák velünk szemben ültek. Minden gyerek hibátlanul elmondta a verset. S ekkor következtem én. Rettenetesen izgultam. De akkor történt valami. Ránéztem édesanyámra. Ő biztatóan mosolygott rám, tekintetéből sugárzott a szeretet. Abban a pillanatban felbátorodtam, egyáltalán nem féltem, szeretete erőt adott. Így sikerült elmondanom neki a versemet:
Édesanyámnak
Nevezzelek napnak, mely egemen ragyog,
Körülveszik apró Kisgyermek-csillagok.
Sugaraddal vonod szívedre mindet,
Fénylő ragyogásod a legnagyobb kincsed.
Együtt az összes gyerek:
Neveznélek kertnek, mely virággal teli,
Ékesítik tarkán ezerszín díszei.
Büszke rajjal őrzi a méhecske-sereg,
Bőkezűen osztod nékik szereteted.
Lehetnél te nap is, kert is, de már tudom,
Gyermek-ezrek zengik ma ajkukon,
Ha kimondom, a szívem ver szaporán,
Mert mindennél szebb szavak:
SZERETLEK, ANYUKÁM!
Ünnepi jelenetek: Anyák napja
Nagyinál
Szereplők: 3 fő
Nagymama, Unoka, Anya
Helyszín: lakás
Jelmez: nagymama-vállkendő
Nagyi (ül a hintaszékben, s az ablakot kémleli).
-Hol lehetnek már? Itt kellene lenniük. Csak nincs valami bajuk? (csöngetnek) Na végre! Már betegre izgultam magam. Hol voltatok eddig?
Unoka:
- Tudod mama, nagy volt a forgalom! De most már itt vagyunk!(megöleli a nagymamát)
Anya (szintén ad egy-egy puszit):
- No, szervusztok, már itt sem vagyok! Majd reggel jövök.
Nagyi és unoka:
- Szia, vigyázz magadra! (az ablakból még integetnek)
Nagyi:
- Éhes vagy-e, kis unokám?
Unoka:
- Most nem, inkább szomjas.
Nagyi:
- Mit innál?
Unoka:
- Ribizliszörpöt, amit te készítettél.
Nagyi:
- Már ide is tettem. (önt, isznak)
Unoka:
- Ez annyira finom!
Nagyi:
- Örülök neki. kérsz még?
Unoka:
- Köszönöm, most nem. De tudod mit? Mesélj nekem! Anya mindig rohan, semmire sincs ideje. Ugye mesélsz?!
Nagyi:
- Ha akarod? Persze, hogy mesélek. Miről szeretnél hallani?
Unoka:
- Arról, amikor anya kicsi volt, mint én. Ő mit csinált? Mivel játszott? Ő is rosszalkodott?
Nagyi:
- Tudod, anyukád is olyan kis angyal volt, mint te. De ő is kipróbált minden csibészséget, amit csak lehetett. Egyszer becsöngetett sok-sok lakásba, s mire kiértek, elszaladt. De az egyik helyen megjárta! Pont a kapunál volt a néni, aki megfogta a kezét és megdorgálta.
Unoka:
- És nem sírt?
Nagyi:
- Dehogynem! Nem is csinált soha többet ilyet.
Unoka:
- Most a lovasat meséld!
Nagyi:
- Jó! Jó! Mesélek. (bármelyik mesét el lehet kezdeni...)
Unoka közben elalszik.
Nagyi (betakarja):
- Édes kicsikém! Álmodj szépeket!
írta: jazsoli5, 2009. jún. 29. 11:15 - címkék: jelenet és kategóriák: Iskola
-
még nincsenek kommentek
Ünnepi jelenetek: Anyák napja
Anyák napja közeleg
Szereplők: tanár, gyerekek ( az osztály létszámától függően)
Helyszín: az osztály. A tanítási óra végén a tanulók csomagolnak a táskájukba, s beszélgetnek még az osztályfőnökkel.
Jelmez: hétköznapi ruha
Tanár:
- Gyerekek! Van még egy fontos dolog. Közeledik az anyák napja. Ideje verset választanunk. Hoztam is néhány verseskötetet. Ide teszem az asztalra. Nézzétek át!
Gyerek 1:
- Na ne!
Gyerek 2:
- Már megint?
Gyerek 3:
- No , de már minden verset elmondtunk.
Gyerek 4:
- Az idén is kell táncolnunk?
Gyerek 5:
- Egyébként már nagyok vagyunk ehhez!
Tanár:
- Nem értelek benneteket. Hogy mondhattok ilyet? ( csönd, mindenki lehajtja a fejét) Tudjátok, hogy minden évben köszöntöttük az anyukátokat. Hogyan is juthat eszetekbe, hogy ezt a szép szokást abbahagyhatnánk! Pisti, Marika, legalább ti segítsetek!
(Zavart morgolódás. Suttogás, beszélgetés. Az osztályfőnök beírja a naplót. Ismét vár. Senki.)
Tanár:
- Bevallom csalódtam bennetek. Igaz, hogy kamaszok vagytok, de éppen azért tudnotok kell, hogy mennyire fontosak az érzelmek.
Gyerekek:
- Tudjuk!
Gyerek 6:
- De már mindent elmondtunk.
Tanár:
- Mindent? De jó nektek! Tudjátok én sokkal idősebb vagyok, már több anyák napját megértem, s tudom, hogy nagyon fontos. Egyet se mulasztottam el...(gondolkodik) Illetve egyszer. Ilyen idős lehettem, mint ti. Persze ebben a korban fontosabbak a barátok. Vagy legalábbis fontosabbnak látszanak. Vagyis úgy mutatjuk...
( a gyerekek lassan a tanár mellé ülnek /állnak/, folytatódik a beszélgetés. Egymás szavába vágnak.)
Gyerekek:
- Meséljen még, tanár úr!
Gyerek 6: Milyen volt fiatalnak lenni?
Tanár (nevetve):
- Milyen? Nektek milyen?
Gyerek 7:
- Motorozás...
Gyerek 8:
- Futball...
Gyerek 9:
- Játék...
Gyerek 10:
- Csavarogni órákon át. Az jó.
Gyerek 11:
- Haverok, barátok...
Gyerek 12:
- Beszélgetések...
Gyerek 13:
- Lányok...
Gyerek 14:
- Fiúk...
Gyerek 15:
- Divat...
Tanár:
- Na, látjátok, mi is ilyenek voltunk. De eszembe jutott valami. Vegyétek csak elő a szekrényből a dolgozatfüzeteket! Írtatok fogalmazást a családról. Keresse meg mindenki a magáét! Hol van az a rész, ami az édesanyátokról szól? Olvasd fel, Jutka, a tiédet!
Gyerek (kicsit zavartan):
- Az én édesanyám aranybarna hajú, mosolygós szemű, kedves. Sokat dolgozik értünk. Én különösen azt az időt szeretem, amit együtt töltünk a konyhában. Édesanyám finom ételeket tud készíteni, s a hétvégén engem is szokott tanítani főzni és édességeket sütni. Nagy siker számomra, amikor a család szívesen fogyasztja, amit én készítettem.
Tanár:
- Pisti, te mit írtál?
Gyerek:
- Az én anyukámnak a munkája mellett csak vasárnap van ideje arra, hogy utánanézzen az iskolai dolgaimnak. Néha nehezek ezek a beszélgetések. Különösen akkor, amikor nem tanultam rendesen. Ilyenkor szigorú, összeszid. A szívem mélyén ilyenkor érzem, hogy igaza van, s jobban kell igyekeznem. A legjobb az, amikor együtt megyünk a nagymamáékhoz, ekkor mindig sokat nevetünk...
Gyerek:
- Az én édesanyám sokat dolgozik értünk. Korán kel, mire mi felébredünk, ő már a munkahelyén dolgozik. De az asztalon ott vár minket a szalvétába csomagolt uzsonna, mellette a pohár kakaó. Mindez mutatja, hogy mindig gondol ránk. Ha felnőtt leszek, én is törődni fogok vele.
/És így tovább. A gyerekek maguk írják a szöveget, így lesz igazi, őszinte a műsor./
Tanár:
- Látjátok, érdemes volt itt maradni. Ezt el kell mondanotok anyák napján. Ne hagyjatok ki egy alkalmat sem arra, hogy ti is kimutassátok, mennyire fontosak a szüleitek, mert így lesz a mindennapokból ünnep, és így fog édesanyátok mosolyogni.
írta: jazsoli5, 2009. jún. 23. 10:58 - címkék: jelenet és kategóriák: Iskola
-
még nincsenek kommentek
Ünnepi jelenetek: Anyák napja
A szeretet nem csak egy napra szól
Szereplők: 10 fő
tanár
osztály: Eszter, Nóra , Peti, Guszti, Jenő, Tündi, Orsi, Karcsi, János
Helyszín: osztályterem. Becsöngettek osztályfőnöki órára, már mindenki a helyén ül. A tanár belép, és köszönti a gyerekeket.
Jelmez: tanár - fehér köpeny: gyerekek - hétköznapi ruha
Tanár:
- Szervusztok gyerekek! Remélem, senki sem felejtette el, hogy holnap anyák napja lesz. Mindenki megtanulta a szövegét?
Osztály:
- Igen.
Tanár:
- Eszter a virágokat megrendeltétek?
Eszter:
- Igen. Tegnap délután beszéltem a virágárussal, és azt mondta, hogy holnap reggel az első óra után mehetünk érte.
Tanár:
- Rendben van. Mivel az elmúlt héten már sokat gyakoroltuk a szövegeket, ezért most úgy gondolom, hogy inkább beszélgessünk arról, hogy milyennek is képzelitek ti az anyák napját?
Nóra (csodálkozva széttárja karját):
- Úgy, ahogy minden évben lenni szokott. Mindenki meghívja az anyukáját, a nagymamáját és tartunk nekik egy ünnepséget.
Tanár:
- Ennyi az egész?
Nóra:
- Jól tudom, a virágot sem szabad elfelejteni.
Tanár:
- És neked, Peti, mit jelent az anyák napja?
Peti ( elgondolkozva):
- Nem is tudom...Minden évben ugyanaz. Szeretem anyát, és ezt anyák napján meg is mondom neki.
Tanár( összehúzza szemöldökét):
- Csak azon az egy napon mondod meg neki?
Peti (magabiztosan):
- A többiek se szokták többször mondani, nem? Na jó, a testvérem, ha elesik, és anya beköti a lábát, akkor szokta neki mondani. De ő kilencéves! Én mégis csak nagyobb vagyok. Nekem már nem illik minden nap érzelgősködni! Már majdnem 14 vagyok!
Tanár ( mosolyog):
- Valóban, ebben a korban már komolyabb az ember. Próbál mindent úgy tenni, mint a felnőttek. De ez tényleg azt jelenti, hogy nem lehet néha azt mondani az anyukádnak, hogy szeretlek?
Peti:
- Apa se szokta. Pedig ő már felnőtt. Már legalább 45 éves!
Guszti:
- Az én apukám se sokkal fiatalabb, már ő is 42 éves, és mégis minden reggel elmondja anyának, hogy szereti. Én is szoktam mondani, akárhányszor csak lehet. Anya is sokszor mondja nekem.
Jenő ( szomorúan):
- Én a nagymamival élek, mert anya már nem él. De nagymami is ugyanolyan nekem, mintha az anyukám lenne. De mégsem tudom neki minden nap azt mondani, hogy szeretem.
Tündi:
- Miért? Nem szereted?
Jenő:
- Nem erről van szó. Csak nem mindig könnyű velem. Sokszor összerúgjuk a port.
Tanár:
- Nem hiszem, hogy olyan rossz lennél otthon, itt az iskolában mindig rendesen viselkedsz.
Jenő:
- Nem vagyok rossz. Csak ő annyira máshogyan gondol mindent. Ő azt szeretné, hogy előbb tanuljak, és csak azután kapcsolódjak ki. Szerintem nem a sorrend a lényeg, hanem az, hogy a házi kész legyen. De nekem minden ebéd után le kell ülnöm tanulni.
Tanár:
- És utána nem mehetsz ki játszani?
Jenő ( kicsit bizonytalanul):
- De igen, csak...akkor sem így szeretném. Mindig mindennek úgy kell lenni, ahogyan ő akarja.
Tanár:
- Hétvégeken is? Akkor is megmondják, mikor mehetsz ki játszani, és mikor kell tanulnod?
Jenő:
- Olyankor nem. Csak este megnézi a nagyi, hogy tanultam-e?
Tanár:
- Nem gondolod, hogy akkor azzal valami célja van a nagymamádnak, hogy hétközben először a leckét kell elkészítened?
Jenő ( értetlenül):
- Én nem értem.
Tanár:
- Pedig nem olyan nehéz ügy: a mamád csak azt szeretné, ha először a kötelességeidet végeznéd el, mert azok könnyebben elmaradnak, ha hátrahagyod őket! Érdemes ezért haragudnod?
Jenő:
- Hát...
Tanár:
- És a többiek? Ti is csak ezen a napon kedveskedtek az anyukátoknak?
Orsi:
- Én szeretnék minden nap kedveskedni neki, de nem tudok. Anya minden reggel nagyon korán elmegy dolgozni, és csak késő este ér haza. Addigra már megfürdünk, az ágyban vagyunk, és csak egy esti puszira van idő.
Tanár:
- És hétvégén? Akkor sincs otthon?
Orsi:
- De igen. Akkor finomakat süt nekünk, és leül mellénk tanulni. Olyankor szoktam neki mondani, hogy szeretem.
Karcsi:
- Én sohasem mondom neki.
Orsi:
- Miért? Nem szereted?
Karcsi:
- De igen, csak minek azt mondani, úgyis tudja, nem?
Tanár:
- Attól függ, hogy hogyan viselkedsz vele.
Karcsi:
- Az igaz, hogy sokszor feleselek ...De attól még nem gondolhatja azt, hogy nem szeretem? Ugye?
Tündi (feláll és csípőre tett kézzel kioktatja Karcsit):
- Ha olyan undok vagy vele is, mint itt a suliban, akkor nem vagyok benne biztos!
Tanár:
- Tünde, ez nem volt szép tőled. Ülj vissza, kérlek, a helyedre!
Karcsi:
- Ha arra célzol, anya haját nem szoktam húzgálni, és nem is dobok bele füvet!
Tanár:
- Akkor hogyan mutatod ki azt, hogy szereted?
Karcsi:
- Biztosan tudja, az anyukák mindig mindent tudnak. Például, mikor szomorúan megyek haza, anya mindig tudja, hogy valami csintalanságot követtem el a suliban, és most bánom nagyon. Olyankor odajön, átölel.
Tanát:
- És te is átöleled?
Karcsi:
- Igen. Jó szorosan, mert tudom, hogy biztonságban vagyok.
Tanár:
- Látod, akkor te is megmondod anyukádnak, hogy szereted!
Karcsi:
- Ha ez is annak számít, akkor szinte minden nap. De én nem tudtam, hogy ez is az.
Tanár:
- Gyerekek, mit gondoltok, szerintetek is többet számít, ha szavakkal mondjátok el anyukátoknak, hogy szeretitek? Vagy olykor elég egy ölelés is?
Tündi:
- Anyukám mindig azt mondja nekem, hogy sokszor nem az számít, amit mond az ember, hanem az, hogy mit gondol. Tudom, hogy igaza van, mert én is sok butaságot hordok össze néha. Például, gyakran mondom, amikor dühös vagyok, hogy nem szeretem anyát, és hogy mindenkit utálok. De igazából nem ezt gondolom ám!
János:
- Az én anyukám csak néha mondja, hogy szeret, de sokszor megsimogat, mindig betakar este, és ha bánatos vagyok, akkor megvigasztal. Én így is mindig érzem, hogy szeret.
Tanár:
- Akkor azt hiszem, abban megállapodhatunk, hogy a szeretet nem csak erre az egy napra szól, és nagyon sokféleképpen kifejezésre lehet juttatni. Mindenki megtalálhatja a módját, hogy hogyan szeretgesse meg egy kicsit minden nap az anyukáját.
Tündi:
- Akkor ezt talán az ünnepségen is megtehetnéd!
Orsi:
- Hogy érted?
Tündi:
- Tudjátok, eddig mindig egy szál virággal fejeztük be az anyák napi ünnepséget. Most adhatnánk mellé egy nagy ölelést is, nem gondoljátok?
Karcsi (mosolyogva):
- Ez nem is hangzik olyan rosszul
Tanár:
- Nos, akkor mire vártok? Mindenki menjen, és szeretgesse meg az anyukáját!
írta: jazsoli5, 2009. jún. 21. 14:59 - címkék: jelenet és kategóriák: Iskola
-
még nincsenek kommentek
Ünnepi jelenetek: Anyák napja
- A legszebb ajándék -
Szereplők: 7fő
Mesélő, Ildikó, eladó, nárciszok
Helyszín: utca, bolt, kert
Jelmez: Mesélő - ünneplő ruha: Ildikó - szoknya, blúz: eladó - fehér köpeny: nárciszok - zöld ruha, virág fejdísz papírból
Mesélő:
-Sok helyen jártam, sok gyereket megismertem, annak a neve, akiről ma mesélek, Ildikó. Aranyos, szófogadó kislány volt, és bármennyire hihetetlen, nagyon szeretett iskolába járni. Egyszer séta közben talált egy pénzérmét.(Közben megjelenik Ildikó). Felvette, nézegette, sokáig szorongatta a kezében, majd a zsebébe süllyesztette, terve volt vele.
Ildikó:
- Tudom, szólni kellene, hogy pénzt találtam, de most az egyszer nem teszem. Ajándékot fogok venni érte valakinek, akit nagyon szeretek (leül és gondolkodik).
Mesélő:
- Közeledett az a nap, amikor meg szeretett volna ajándékozni valakit. Rügyeztek a fák, szép sorjában nyíltak ki a tavaszi virágok, gyönyörűen sütött a Nap. Egy nap aztán valaki meg is kérdezte Ildikót: Tudod-e milyen nap május első vasárnapja? A válasz azonnal érkezett.
Ildikó:
- Ez a vasárnap az édesanyáké. Őket köszöntjük. Tanulom is azt a verset, amelyet majd szeretnék elmondani az anyukámnak ajándékom átadásakor. (Összehajtogatott papírlapot vesz elő a zsebéből, kisimítja, és mondani kezdi a verset)
Még a Nap is
frissebben ébredt
ezen a reggelen.
Gyöngyvirág illattal
telt a levegő
végtelen.
Harmatos ibolyák
vígan bólogatnak,
örömet, vidámságot
bőven osztogatnak.
Drága jó Anyák!
Titeket köszöntünk
ezen a napon,
melynek nagyon
különös varázsa
vagyon.
A szavakat elhomályosítja
a könny, a rideg szívekben
lankad
a közöny.
Ha soha máskor,
de ezen a napon
köszöntsd Édesanyádat,
itt az alkalom!
Mesélő:
- Előkerült a talált pénz, és a kislány elsétált a közeli cukrászdába. Illedelmesen köszönt, amikor belépett.
Ildikó:
- Jó napot Kívánok!
Eladó:
- Szervusz, kislány! Mit szeretnél vásárolni?
Ildikó:
- Mindjárt mondom, csak előbb szétnézek. (Szemlélődik). Azt a piros marcipánszívet szeretném megvenni az anyukámnak.
Eladó:
- Lássuk, mennyi pénzed van? (a kislány megmutatja). Ez bizony kevés! Ennyiért nem tudom neked odaadni.
Ildikó ( megszeppenve):
- És az a kicsiny lányfigura azzal a szép pöttyös kalappal kitelik belőle?
Eladó:
- Sajnos az is többe kerül, mint amennyi pénzed van. Gyűjts még hozzá!
Ildikó:
- Akkor köszönöm szépen, nem kérek semmit.
Mesélő:
- A kislány szomorúan lépett ki az üzletből, és hazaindult. Kapujukon belépve a kiskert felé vette az útját, és ott leült egy kőre. Körülötte nyíló virágok: orgonák, tulipántok, nárciszok. Ez utóbbiak megszólították.
Nárciszok:
- Miért nem szedsz bennünket csokorba? Fizetni se kell értünk, édesanyádnak pedig biztosan örömet szereznél.
Ildikó:
- Jaj, de aranyosak vagytok! Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?
Mesélő:
- Ildikó elindult a virágsoron, bokorról bokorra járt, és a legszebbekből kötött egy csokrot. Közben mindegyikhez volt egy-két dicsérő szava.
Ildikó:
- No, még téged! Jaj, te is de szép vagy! Alig tudok választani közületek.
Mesélő:
- Másnap örömmel állt édesanyja elé. Elmondta a verset, és boldogan nyújtotta át a csokrot, mint a legszebb ajándékot, amelyért még fizetnie sem kellett.
írta: jazsoli5, 2009. jún. 20. 17:56 - címkék: jelenet és kategóriák: Iskola
-
még nincsenek kommentek
Ünnepi jelenetek: Tanévnyitó
- Tanévnyitó a Veréb Iskolában -
Szereplők: 15 fő
Csipi, Csupi, Csipcsirip, Csipcsip, Csapi, Csepi, Csöpi, Csőri, Fityfirity, Verébmama , Verébpapa, Verébapó, Verébanyó, Verébasszonyság, Verébszomszéd
Helyszín: Kisverebek ugróiskolát játszanak, közben beszélgetnek
Jelmez: csőrök, szárnyak, Verébapó - fehér bajusz, Verébanyó - vállkendő, Verébpapa - kalap,Verébasszonyság - mellény, Verébszomszéd - fekete bajusz, nyakkendő, verébgyerekek - színes póló
Verébasszonyság:
- Verébszomszéd! Milyen szép az idő!
Verébszomszéd:
- Igen, Verébasszonyság, vakítóan ragyog ma a nap.
Verébapó:
- S az utcán mennyi gyerek! ( nézőtér felé mutat)
Csipcsip:
- Verébapó, nézd, hova mennek a gyerekek?
Csapi:
- Szép a ruhájuk: fekete szoknya és fehér blúz.
Csipi:
- A fiúkon meg fekete nadrág.
Csupi:
- Verébmama, hova mehetnek ilyen sokan?
Verébmama:
- Én már többször láttam ilyet, s megfigyeltem, hogy ilyenkor valamilyen ünnepség van.
Csipcsirip, Csöpi és Fityfirity lélekszakadva érkezik, s már messziről kiabálnak.
Mind:
- Hogy mit láttunk! Hogy mit láttunk?
Csipcsirip:
- Az öreg iskola udvarán sok a gyerek!
Csöpi:
- Verset mondanak és szavalnak!
Fityfirity:
- Énekelnek és táncolnak.
Csipcsirip:
- Mi lehet ott?
Verébmama:
- Én már sejtem, Csipcsirip: Iskola!
Csöpi: (csodálkozva)
- Iskola?
Csőri:
- Iskola?
Verébszomszéd (okoskodva felemeli mutatóujját):
- S most van a tanévnyitó!
Csipcsip (értetlenül):
- Tanévnyitó? Mivel nyitják?
Csapi:
- Kilinccsel vagy lakattal?
Verébapó:
- Haha, Csapi, se lakattal, se kilinccsel, jókedvvel.
Csöpi:
- Valóban a gyerekek táncolnak és nevetnek.
Fityfirity (kérlelve):
- Mesélj, Verébmama!
Verébmama:
- Én már láttam ilyet. Az iskolában tanulnak a gyerekek.
Csőri (csodálkozva):
- Tanulnak?
Csepi:
- Tanulnak?
Csupi:
- Mit tanulnak?
Verébmama ( megfogja a vállát):
- Mindenfélét, Csupikám.
Csapi (okoskodva):
- Számolnak, olvasnak és írnak.
Fityfirity:
- Énekelnek, tornáznak.
Csipcsirip:
- Verébpapa, mire jó az?
Verébpapa (ujját felemelve kioktatja):
- Tudod, kiscsipasz, ha felnősz, neked is szükséged lesz a tudományokra.
Csupi:
- Ó, nekünk ilyen tudományok nem kellenek!
Verébszomszéd (lelkesen magyaráz):
- Dehogyisnem. Meg kell számolnunk a búzamagot, hogy télre beoszthassuk, mert oly kevés van.
Verébasszonyság:
- Olvasnunk kell a felhők járásából, hogy kiismerhessük az időjárást.
Csőri:
- S az ének?
Csöpi:
- Arra mi szükség van, Verébanyó, hiszen mi már gyönyörűen csipogunk .
Verébanyó (álmodozva):
- Az énekóra jót tenne a hangunknak. Hiszen milyen szép az, amikor korán reggel együtt csipogjuk, hogy kel fel a nap, szép az idő!
Csepi:
- Az igaz. Az nagyon szép.
Csipcsirip:
- S az iskolában azt hogy teszik?
Verébanyó:
- Ott a tanár a pálcájával vezényli az énekkart, diktálja az ütemet.
Csipcsip:
- S akkor?
Verébanyó (mérgesen legyint):
- Akkor egyszerre énekelnek, s az sokkal szebb!
Csapi:
- Lehet, hogy akkor nekünk is kellene iskola?
Csepi ( ugrálni kezd):
- Bizony, Csapi, Veréb Iskola! Veréb Iskola! Veréb Iskola!
Verébmama (ábrándozva):
- Mennyivel szebben dicsérnénk a jó időt, a napot, a magot, amit az útszél adott...
Verébapó:
- Kellene még testnevelés óra is!
Csőri:
- Az minek, Verébapó?
Verébapó:
- Tudni kell a magasból lecsapni az útszélre!
Csőri:
- Hirtelen felröppenni a fa hegyére...
Verébszomszéd (fenyegetve):
- Mert különben az éhes macska bekap!
Fityfirity ( megrázkódik):
- Jaj, ne is emlegessétek, a szép farktollam bánta a múltkor, amiért figyelmetlen voltam! Jaj! Jaj! (a szárnya közé temeti az arcát)
Verébasszonyság:
- Örülj, hogy csak a farktollad! Rosszabbul is járhattál volna!
Verébpapa:
- Éppen ezért kellene tornáznunk és edzenünk!
Verébmama ( türelmetlenül):
- Ó, de sok csipogás! Ne húzzuk az időt mi se! Ha egyetértetek, máris megnyithatjuk a Veréb Iskolát!
A kisverebek mind (ijedten):
- Ó ! Ezután csak tanulás?!
Verébpapa (leinti őket):
- Mondom, hogy sok a csipogás!
Verébmama (lelkesen mesél):
- Van ott sok szép: meseóra, dióágon kapaszkodás, árnyas ágra röppenés, s az út porában ugrándozás.
Verébasszonyság:
- S van szünet is.
Csipi:
- Az milyen?
Csupi:
- Ott mit tanulnak a gyerekek?
Verébasszonyság:
- Ó, ó, látszik, hogy idei verebek vagytok, ott nem tanulnak, csak játszanak és csipognak!
Verébszomszéd:
- S mire a nyár eljő, mind okos és ügyes, aki iskolába jár.
Verébapó:
- S akkor kapnak bizonyítványt.
Cspi:
- Bizonyítványt?
Verébmama:
- Bizony, abban bizonyítják, hogy ír, olvas és számol a nebuló.
Csepi:
- Jól van. Jól van. Megértettem.
Csőri (közelebb ugrik):
- De hol legyen az iskola?
Verébapó:
- Menjünk a sok gyerek után, legyen az öreg iskola udvarán!
Verébanyó:
- Az ablakon néha benézünk, s a tudományt ellessük.
Csőri:
- Igaz! A betűvetés és a számolás nekünk se legyen idegen!
(Összeszedik a játékokat, összeverődnek az induláshoz)
Csöpi:
- Bizony, a világnak megmutatjuk, hogy milyen okosak a verebek!
Verébmama( lelkesen):
- Akkor nincs más hátra, adjuk tudtuk a világnak, hogy itt az út porában...(Egymás szavába vágnak)
Verébpapa:
- A diófa árnyékában...
Verébapó:
- At öreg iskola udvarán...
Verébasszonyság:
- Mai napon megnyitotta kapuját...
Verébmama:
- A Veréb Iskola!
Csőri:
- Jövőre, ha erre jártok...
Csöpi:
- Csak hallgassátok...
Csepi:
- Hogy a sok kis veréb csipogás...
Csipcsirip:
- Már igazi okosság!
Fityfirity:
- Bizonyítványunk mind jeles és kitűnő.
Verébpapa ( a nézők felé int)
- Jöjjön mindenki velünk az iskolába!
írta: jazsoli5, 2009. jún. 19. 15:20 - címkék: jelenet és kategóriák: Iskola
-
még nincsenek kommentek
Donászy Magda: A kis fenyő
Kis fenyő: Szabad-e bejönni?
Zöldfenyő vagyok.
Kicsiknek, nagyoknak
Békés jó napot.
Lányok: Jó napot, Zöldfenyő!
régen várunk rád.
Maradj itt minálunk,
Díszítsd a szobát.
Kis fenyő: Nincs tarka virágom,
Egyetlen tobozban
Távoli erdők
Üzenetét hoztam.
Fiúk: Zúzmara díszíti
A tobozod, ágad,
Maradj itt közöttünk
Kiskarácsonyfának.
Kis fenyő: Szeretettel jöttem,
Szívesen maradok,
Hogy veletek töltsem
A szép ünnepnapot.
Lányok: Állj ide középre,
Feldíszítünk szépen,
Te leszel a legszebb
A földkerekségen.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 27. 6:58 - címkék: jelenet és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Zelk Zoltán: Mikulás és hóember
(Három jelmezes gyerek adja elő)
MESÉLŐ: Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól.
Ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor tinéktek most én is
színigazat mondok.
Így kezdte a hold, s a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt...
HÓEMBER: Azt gondoltam: dehogy fogok
egész télen állni.
Az első hóember leszek,
ki megtanul járni.
MIKULÁS: Hová, hová, barátom?
Jó estét kívánok.
Láthatod, hogy csizmában és
nagy puttonnyal járok.
HÓEMBER: Jó, hogy jöttél, öregember.
Éppen ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek.
Induljunk hát ketten!
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad.
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad?
MIKULÁS: Körül bizony, kétszer, százszor,
és még százezerszer.
Sokat bír a magamfajta
piros csizmás ember.
De nem gyalog, úgy nem győzném,
hanem szánon járok.
Úgy nézzél rám, te hóember:
a Mikulást látod.
MESÉLŐ: Így történt, hogy akkor este
- látta, aki látta -
együtt szállt fel Mikulás és
hóember a szánra.
Együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak ki nem ürült végül
a Mikulás zsákja.
Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb.
Várták őket minden házban
kályhával, meleggel...
Így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember.
( A hóember lassan leguggol, majd kiszökdécsel.)
írta: jazsoli5, 2008. nov. 6. 5:50 - címkék: jelenet és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Donászy Magda: Anyák napja (virágos jelenet )
Kisfiú: Nevet az ég tiszta kéken,
Május napja fenn az égen.
Csillog, ragyog mint a láng,
Arany fényét önti ránk.
Kislány: Öntse, öntse, öntse is csak!
Megérdemli ez a szép nap!
Ki nem tudná, hát most hallja:
Édesanyák napja van ma!
Együtt: Kis virágok keljetek hát,
Gyorsan, gyorsan, sok a dolgunk,
Tömérdek a jó kívánság
Amit mi ma szertehordunk!
1. virág: Én indulok legkorábban,
Dehogy adom én alább!
Ki lenne ott legelsőnek,
Ha nem a kék szarkaláb!
2. virág: Akihez én elmegyek ma,
Elmondom ma szépen:
Mosolyogva keljen mindig,
Mint a Nap az égen!
3. virág: Köszöntőt mondok én is,
Ahová betérek,
Hadd örüljön édesanya,
Ha álmából ébred.
4. virág: Én ugyan csak kint virítok,
Országutak mentén,
De azért az anyukáknak
Bizony senki nem kívánhat
Szebbet, jobbat mint én!
5. virág: Búzavirág, margaréta,
Nézzetek csak mind ide:
Valaki még itt szunyókál!
6. virág: Persze, hát az estike!
7. virág: Ej, micsoda későn kelő!
Most sem vagy még ébren?
Azt várnád meg, míg a Hold
Jár odafenn az égen?
8. virág: Fogjunk össze mindannyian
Így jutunk csak sokra,
Mi leszünk az édesanyák
Ünnepi csokra.
együtt: Köszöntsük fel valamennyit,
Hajoljunk meg mélyen.
Így kiáltsunk: Ünnep van ma!
Minden drága édesanya
Éljen, éljen, éljen!
írta: jazsoli5, 2008. júl. 2. 14:45 - címkék: jelenet és kategóriák: Édesanyák
-
még nincsenek kommentek
