Mesék a természetről bejegyzései 
Porazinska: Szeles idő
Fűzfalván mindenki a szelet szidta. Öregapó azt panaszolta, hogy fütyül a kürtőben. Öreganyó, hogy süvít odakünn. Az öreg kondás, hogy befúj az ablakrésen. A sánta Pietrek, hogy letöri a virágait.Csak a kis Marcinak tetszett a szél.
-Mamuskám, de szépen fütyül ez a szél!
- Gonosz az aranyom, miatta nem lesz termés az idén, messze sodorja a porzószálakat, mindent tönkre tesz. Kenyerünk se lesz...
-Adjon egy karéjjal , mamuskám! - jutott Marci eszébe a kenyérről, hogy éhes.
A szél pedig elmenekült a faluból, ahol mindenki csak rosszat mondott rá, s így töprengett:
"az bizony igaz,hogy csak süvítek meg vonítok, de mit tegyek, ha nem tudok énekelni?"
Ment a kakashoz, hogy tanítsa meg énekelni, de az csak kukorékolt. Ment a békához, az meg csak brekegett. S hát egyszer csak megpillantott egy madárijesztőt a zabföldön, de nem ám akármilyet: gyönyörű kisasszonynak volt öltöztetve, kalapja volt meg selyemszoknyája.Büszke is volt, annyira, hogy szegény szél a közelébe se mert menni. Elsietett az orgonabokorhoz, illatot kért tőle, hogy méltó módon közeledhessen a szép kisasszonyhoz. Futott, száguldott vissza, hogy el ne illanjon az illata, odarontott-perdült a kisasszony elé, de jaj, a nagy sietségben letépte véletlenül a szép kisasszony kalapját , léggömbre fújta fel a selyemszoknyáját, az meg - persze - ettől úgy megsértődött, hogy szóba se állt vele.
Szegény szél nagyon elszomorodott.Baktatott vissza a falu felé. S hát látja, hogy a lenföldön Marci édesanyja hajlong, dolgozik, fiacskájának meg nagykendőjéből függőágyat kötött volt a fűzfa két ágára, abban szendergett a gyerek
"Ó, hát alszik ez a kedves kis Marci? - gondolta a szél. - Az egyetlen az egész faluból, aki szeretett? Elringatom, hadd álmodjon szépeket!"
S lágyan, lassan fújdogálva ringatta a függőbölcsőt.
A gabona meg csak erre várt. Kitárta zöld virágait, földre hullajtotta porzószálait, ünnepélyesen, enyhén susogva felvetették fejüket az ezüstkalászok...
Marci pedig aludt, aludt, és nem tudott semmiről semmit.
/ átdolgozta: Sebők Éva/
írta: jazsoli5, 2008. jún. 4. 14:14 - címkék: mese és kategóriák: Mesék a természetről
-
még nincsenek kommentek
Keleti mese:Fazekas László átdolgozása: A világ keletkezése
Mielőtt ég és föld szétvált volna, a világ egy nagy gőzgömb volt, a neve: Zűrzavar.Ebben az időben jött létre az öt őserőből az öt Öreg. Az első a sárga Öreg, ő volt a föld ura: a második a vörös úr, ő volt a tűz uralkodója: a harmadik a sötét úr, ő volt a vizek királya: a negyedik a Faherceg, a fák ura: az ötödik a Fémanya, a fémek császárnője.
Az Öregek működésbe hozták bennük rejlő őserejüket, így aztán a vizek és a föld lesüllyedt, az ég pedig a magasba emelkedett. A föld megszilárdult, a vizek a folyókba és tengerekbe gyűltek, hegyek és síkságok alakultak ki. Megnyílt az ég, megformálódott a nap, a hold és mind a csillagok. Szelek söpörtek végig a földön, felhők gomolyogtak az égen, eső hullott, harmat permetezett.
A sárga Öreg keringésbe hozta a föld legtisztább erőit, ehhez járult a tűz és a víz ereje. Füvek és fák sarjadtak, madarak és mindenféle állatok, kígyók, rovarok, halak és teknősök népesítették be a földet,A Faherceg és a Fémanya egyesítették a fényt és az árnyat, és megalkották az emberi nemet: a férfiút és az asszonyt.Így lassan-lassan létrejött a világ.
Volt ez időben egy, akit a jáspispalota urának neveztek.Ez varázserőre tett szert, és az öt Öreg arra kérte, hogy uralkodjék a világon, mint a legfőbb isten.Ott lakott ő a harminchárom menny fölött a jáspispalotában, mely fehér nefritből épült, és minden kapuja arany. Ott álltak a trónjánál a huszonnyolc holdház ura, a mennydörgés és a nagymedve istenei, valamint a gonosz, ártó, halált hozó istenek is. Ezek mind segédkeztek a jáspispalota urának, hogy uralkodhassék a mennybolt alatti ezer nemzetség felett, kiosztva életet, halált, szerencsét és balsorsot a törvény rendelése szerint.
Az öt Öreg pedig visszavonult, munkájuk készen, befejezve, s élnek azóta is folttalan nyugalomban.A vörös úr délen él, ő a tűz istene: a sötét úr északon él, ő a sötét északsarki égbolt istene. Vízikristály palotában lakik. Idők múltával ő volt az, aki a földre küldte Konfucsét, hogy tanítsa az embereket. Ezért hívják aztán ezt a szentet a kristály fiának.A Faherceg keleten él, ő a zöld úr, ő irányítja a lények születését és keletkezését. Benne szunnyad a tavasz ereje, ő a szerelem istene is. A Fémanya nyugaton él, a jáspistó mellett, hívják nyugati királynőanyának is. Ő vezeti a tündértáncot, irányítja a dolgok változását, szabályozza az időt és a növekedést. A sárga Öreg itt él középen, fáradhatatlanul vándorol a világban, hogy segítsen, gyógyítson, könyörületet gyakoroljon.Sokszor és számtalan alakban jelent meg a világban. Utóljára hosszú fehér szakállal született, s ezért Laocsénak, öreg gyereknek nevezték.Könyveket írt az életről, hírdette a bölcsességét az embereknek. Sok-sok követője támadt, bölcsességének fája kivirágzott, édes gyümölcsöket érlelt.Tanításait ma is a sárga Öreg bölcsességének nevezik. "Laocse volt már, és nem volt még a menny"- szokták mondani.Ez is arra utal, hogy Laocse nem más, mint a sárga Öreg maga, aki azért jelent meg, és vándorol fáradhatatlanul a világban, hogy segítsen az embereken.
írta: jazsoli5, 2008. jún. 4. 6:42 - címkék: mese és kategóriák: Mesék a természetről
-
még nincsenek kommentek
