W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok kategória // Verscsokor a természetről

W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok bejegyzései

William Shakespeare: A Rómeó és Júlia előhangja

Két nagy család élt szép Veronába,
ez lesz a szín, utunk ide vezet.
Vak gyűlölettel harcoltak hiába
s polgárvér fertezett polgárkezet.
Vad ágyékukból két baljós szerelmes
rossz csillagok világán fakadott
és a szülők, hogy gyermekük is elvesz,
elföldelik az ősi haragot.
Szörnyű szerelmüket, mely bírhatatlan,
szülők tusáját, mely sosem apad,
csak amikor már sarjuk föld alatt van:
ezt mondja el a kétórás darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz
és ami csonka itten, az egész lesz.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

írta: jazsoli5, 2011. máj. 4. 7:49 - címkék: és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

William Shakespeare: Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál

Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
Az Érdem itt koldusnak született
És hitvány Semmiségre pompa vár
És árulás sújt minden szent hitet
És Becsületet rút gyanú aláz
És szűz Erényt a gaz tiporni kész
És Tökéletest korcs utód gyaláz
És Érc-erőt ront béna vezetés
És Észre láncot doktor Balga vet
És Hatalom előtt néma a Szó
És Egyszerű kap Együgyű nevet
És Rossz-kapitány rabja lett a Jó.
Fáradt vagyok: jobb volna sírba mennem:
Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!

(66. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2011. máj. 4. 7:43 - címkék: és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

William Shakespeare: Téli rege (részlet)

Gyolcs, fehér s lágy, mint a sarju,
Fátyol, éjszín, mint a varju,
Illatos kesztyű s botorka
Álca, arca és orra,
Füstölő, valódi gyöngyű
Karperec, nyakék, kösöntyű,
Pruszlik, főkötő, aranyszál,
Mind, amit leányka használ,
Nyakfodor-rúd, csat, tű, minden,
A babátok kaphat innen.
Hát, legények, vegyetek,
A lány sem kér egyebet,
Vegyetek.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

írta: jazsoli5, 2011. márc. 7. 7:05 - címkék: és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Egy nyári naphoz hasonlítsalak?

Egy nyári naphoz hasonlítsalak?

Te kedvesebb vagy és megnyugtatóbb:

hisz lágy bimbók közt durva szél arat,

s szorongatók az őszi dátumok:

az égi szem majd perzselően int,

majd aranyára felhő fátyla hull:

szilaj szeszély vagy vastörvény szerint

mindaz, mi szépség, rendre megfakul:

de hervadatlan a Te friss nyarad,

szépséged kertje mindig zöldelő,

Halál fölötted győztes nem marad,

örök sorokban fényed egyre nő:

míg ember szája szól és lát szeme,

él majd e versem, és élsz benne Te.

(18. szonett)

/Ford.: Mészöly Dezső/

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 9:39 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Ha a merengés édes ünnepén

Ha a merengés édes ünnepén

együtt ülök a mult árnyaival,

sóhajt bennem a sok vesztett remény

s elmúlok: sír ujra a régi jaj:

és noha nem szoktam, megkönnyezem

egy-egy barátom, kit időtlen éj fed,

s felzokog a rég-megölt szerelem,

s köddé vált arcok fájnak, messzi képek,

és tűnt bánatok új bánata hasgat,

s ahogy kín kínra feltámad megint,

bús számláját sok panaszolt panasznak,

nem először, fizetem ujra mind.

De, ha közben eszembe jutsz, barátom,

nincs veszteségem, és a gyász csak álom.

(30.szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 9:21 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

William Shakespeare: Gyere hát, te halál már!

Dal a Vízkeresztből

Gyere hát, te halál már!

Befed itt feketén ez a föld:

te tűnő lehelet szállj!

Ez a kőszívű lányka megölt,

cipruskoporsóm, szemfedőm

vár már reám:

nem vitt el még ily szenvedőn

senkit a halál.

Ne tegyen koszorúkat

a barát se sírom fölibe,

legyen itt szomorú, vad

hol e csontot a hant födi be,

ne tudja az se, kit temet,

ki eltemet: hű szerető se lelje meg

testemet.

/Ford.: Radnóti Miklós/

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 9:12 - címkék: részlet, színdarab és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

William Shakespeare: Óh, drága, állj meg

Dal a Vízkeresztből

Óh, drága, állj meg, kár szaladnod,

óh, halld a nótám: hű galambod

dala földről égbe kel.

Várni? lesni? Soha többé:

az este a szeretőké:

tudja minden siheder.

Mi a csók? Ma! Sose holnap!

Ma nevetsz, hát ma karollak!

Kétes álom a világ.

Halogatva hűl a kedved.

Csókot, édes, huszonegyet -

mert repül az ifjuság!...

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 9:04 - címkék: részlet, színdarab és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

William Shakespeare: Zúgj tél

Dal az Ahogy tetszikből

Zúgj, tél, zúgj, viharozz,

nem lehetsz oly gonosz,

mint az emberi szív:

nem látni, hogy ki vagy,

nem látni a fogad,

mikor belénk hasít.

Hajhó! ihajhó! a zöld tavasz ébred:

a barát elárul, a csók csupa méreg:

hajhó, tavasz ébred!

Oly édes az élet!

Fagyj meg, keserü ég,

fagyodnál jobban ég

az a kín, az a seb,

mellyel a rossz barát

emléke üti át

a csalódott szívet.

Hajhó! ihajhó! a zöld tavasz ébred:

a barát elárul, a csók csupa méreg:

hajhó, tavasz ébred!

Oly édes az élet!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 8:16 - címkék: részlet, színdarab és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

William Shakespeare: Ha százszorszép és szarkaláb

Dal a Lóvátett lovagokból

   Kakukk:Ha százszorszép és szarkaláb
            meg kék ibolya, sárga som
                meg hamvas-pelyhes barkaág
     virít a völgyi tájakon:
             kakukk ül akkor fönn a fán,
               s a házas-embert gyötri ám:
Kakukk!
Kakukk! kakukk! - ó, fertelem! -
hideg fut át a férjeken.

Ha zab-szár sípot fúj a pór
és víg pacsirta-szóra kél,
   ha csóka párzik, gerle szól,
   s a lányok inge hófehér:
   kakukk ül akkor fönn a fán,
   s a házas-embert györti ám:
   Kakukk!
Kakukk! kakukk! - ó, fertelem -
hideg fut át a férjeken.

Bagoly:Ha már virít a jégvirág,

                 s markába Dick nagyot lehel,
   ha Tom behordja mind a fát,
   s a sajtárban fagyott a tej,
            s az út jeges, s a vére se forr -

            éjente szól a vak bagoly:
Huhú!
   Huhú, de víg a hangja, haj,
   míg szurtos Janka sört nyakal!

   Ha szerte-széjjel szél fütyül,
s a tisztelendő úr kehes,
ha hómezőkön varjú ül,
   és Marcsa orra vérveres,
   s a tűzön forr az almabor -
   éjente szól a vak bagoly:
Huhú!
Huhú, de víg a hangja, haj,
míg szurtos Janka sört nyakal!

   /Ford.: Mészöly Dezső/

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 7:39 - címkék: részlet, színdarab és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

William Shakespeare: Ha bronz, kő s a föld s a nagy tengerek

Ha bronz, kő s a föld s a nagy tengerek

hatalmát is bús romlás töri le,

ily dühvel hogyan birkózhatna meg

a szépség halk, sziromnyi ereje?

Óh, hogy állja az Idő, a napok

zord ostromát a mézillatú nyár,

ha érckapuk gőgje is összerogy,

s mállik a zúzhatatlan sziklaszál?

Szörnyű gondolat! Mi mentheti meg

az Idő kincsét az Idő elől?

S ha szépséget meglopni siet,

gyors lábait mely vaskéz tartja föl?

Egy se!...vagy csoda lesz, s a fekete

tinta neved fénnyel ragyogja be.

/Ford.:Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. máj. 25. 7:40 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

William Shakespeare: Romeo és Júlia (Harmadik felvonás 5. szín)

Júlia szobája

Jön Romeo és Júlia

Júlia:

Már menni készülsz? Messze még a reggel.

Ne félj, szerelemem: nem pacsirta szól!

Csalogányunk csattog minden éjjel:

Amott tanyáz a gránátalmafán.

Hidd el, szívem, hogy csalogány dalol!

Romeo:

Pacsirta szól, a reggel hírnöke.

Nem csalogány az! Nézd, kelet felől

A felleget irigy sugár szegi:

Az égi gyertyák elfogytak, s az ormon

A hetyke nap lábujjhegyen lebeg.

Ott vár az élet, itt vár a halál.

Júlia:

Az ott az égen nem hajnalsugár:

Egy üstökös-csillag ragyog feléd,

Hogy fáklya-módra kísérjen ma éjjel

és Mantováig fénybe vonja utad.

Maradj, szerelmem, nem kell még sietned!

Romeo:

Hát fogjanak meg, öljenek meg inkább:

Mit bánom én, ha Júliám akarja!

Nem szürkület dereng, csak visszavillan

Hold-istenasszony sápadt homloka:

Nem is pacsirta hangja zengeti

Fejünk felett a mennybolt íveit!

Maradni édes, elköszönni fáj.

Döntöttél rólam. - Üdvözlégy, Halál! -

Beszélj, szerelmem, hosszú még az éjjel.

Júlia:

Dehogy, dehogy! Siess, csak most ne késs el!

Pacsirta hangja szól ilyen sikoltva,

Fület-szívet tépőn, keservesen.

Miért mondják, hogy lágy az éneke,

Ha oly kemény, hogy tőled elszakít?

Mondják, szemet cserélt a rút varanggyal: -

Mért nem cserélhet inkább éneket?

Letépi rólam édes karjaid,

S nászunk felett zeng véres hallalit. -

Siess, ott fenn a fény, a fény kigyúl!

Romeo:

A fény, a fény! - S rám vaksötét borul.

A dajka jön

Dajka:

Úrnőm!

Júlia:

Tessék!

Dajka:

Anyádasszony készül bejönni hozzád.

Hajnal hasad. Légy résen, édesem!

Júlia:

Tárulj, ablak! Zárulj le, életem!

Romeo:

Isten veled! Egy csók - és vége van.

Leereszkedik

Júlia:

Elmégy? Szerelmem, férjem, egyuram!

Üzenj nekem minden nap, minden órán:

Egy kurta perc - egy hosszú év nekem.

Jaj, mennyi-mennyi év lesz vállamon,

Míg Romeomat újra láthatom!

Romeo:

Isten veled, szívem! Mihelyt lehet -

Akárkivel, de hírt adok neked.

Júlia:

Azt gondolod, találkozunk mi még?

Romeo:

Találkozunk! és mind e fájdalom

Egy szép napon csak édes tréfa lesz.

Júlia:

Jaj, Istenem, egy sejtelem gyötör...

Amint ott lenn állsz, úgy nézel reám,

Mint egy halott a kripta mélyiről.

Káprázom, vagy valóban oly fehér vagy?

Romeo:

Hidd el, te is fehérnek látszol innen:

A bánat issza vérünk...Áldjon Isten!

Júlia:

Gonosz Szerencse, céda vagy, tudom!

Ha céda vagy, hát mit akarsz vele?

Hisz ő: a hűség. Légy hozzája hűtlen!

Ne tartsd soká szorító karjaidban:

Küldd vissza nékem!

/Ford.: Mészöly Dezső/

írta: jazsoli5, 2009. máj. 23. 19:13 - címkék: részlet, színdarab és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - 3 komment

Shakespeare: A tőrmonológ

( A "Macbeth" - ből)

Tőr az, amit ott látok? Markolattal

kínálja magát. Jöjj, hadd kaplak el!

Nem, nem sikerül. Pedig itt ragyogsz!

Végzetes kép, nem fog el a tapintás

éppúgy, ahogy a látás? Vagy csupán

lelki tőr volnál, üres képzelődés,

melyet a tüzes agyvelő vetít ki?

De hisz itt vagy, oly kézzelfoghatóan,

mint ez, melyet kirántok:

oda mutatsz, ahová megyek és

amit ragadtam, épp olyan a fegyver.

Szemem a többi érzék betege

vagy mindegyiknél különb: egyre látlak

s vért izzad a markolatod s a pengéd,

mely előbb tiszta volt. Nem, nem lehet: csak

a véres munka szoktatja magához

a szememet. - Most halottan hever

a fél föld, és rémképek gyötrik a

függönyös álmot, boszorkahad áldoz

a sápadt Hecaténak, és a csontváz

Halál, melyet felvert óraüvöltő

őre, a farkas, lopakodva, így,

Rarquinius rabló lépteivel

megy, kísértetként, a célja felé.

Te, szilárd föld, ne halld, hol jár a lábam,

mert köveid is kifecsegik

s megtörik az éj néma iszonyát...

De ő csak él, míg fenyegetem - óh,

a tett tüzére jeget fúj a szó!...

Megyek s megvan: a csengő tettre hív.

Ne halld, Duncan: a hang, mely most sikoltott,

az eget nyitja eléd, vagy a poklot!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. nov. 13. 11:45 - címkék: monológ és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Színház az egész világ

(Az "Ahogy tetszik"-ből )

.....Színház az egész világ,

és színész benne minden férfi és nő:

fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár

életében, melynek hét felvonása

a hét kor. Első a kisded, aki

dajkája karján öklendezik és sír.

Aztán jön a pityergő, hajnalarcú,

táskás nebuló: csigamódra és

kelletlen mászik iskolába. Mint a

kemence, sóhajt a szerelmes, és

bús dalt zeng kedvese szemöldökéről.

Jön a párduc-szakállú katona:

cifra szitkok, kényes becsület és

robbanó düh: a buborék hírért

ágyúk torkába bú. És jön a bíró:

kappanon hízott kerek potroh és

szigorú szem és jól ápolt szakáll:

bölcseket mond, modern közhelyeket,

s így játssza szerepét. A hatodik kor

papucsos és cingár figura lesz:

orrán ókula, az övében erszény,

aszott combjain tágan lötyög a

jól vasalt dendi-nadrág: férfihangja

gyerekessé kezd visszavékonyodni,

sípol, fütyül. A végső jelenet,

mely e furcsa s gazdag mesét lezárja,

megint gyermekség, teljes feledés,

vak, süket, buta megsemmisülés.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. nov. 11. 6:02 - címkék: monológ és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Bármit tettél, ne bánkódj...

Bármit tettél, ne bánkódj: tüske van

a rózsán, ezüst forrásban iszap:

nap s hold elé felhő és árny suhan

s rút rák él a bimbó selyme alatt.

Mind tévedünk: én is, mert képbe zárom

s így oldom önkényed tetteit,

s magam rontva vétkedet magyarázom

s túlzott mentéssel túlzom bűneid:

értelmezem érzékiségedet

(az ügyész véd): szívem ím pörbe száll

szívemmel, mert szerelem s gyűlölet

benne oly polgárháborúban áll,

hogy kényszerére keserű bajomnak

cinkosa vagyok édes tolvajomnak.

(35. szonett/

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. nov. 11. 5:36 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Óh, mennyire megszépíti a szépet

Óh, mennyire megszépíti a szépet

az édes dísz, hogy nemes, igazi!

A rózsa szép, de szebb, még szebb az édes

illattól, mely körüllebegi.

A vadrózsa épp oly mély tűzben izzik,

mint a fajrózsák párfőmös zománca,

s nyáron, ha bimbók álarca nyílik,

épp oly tüskén épp oly kacér a tánca.

De mert kincse csak tűnő tarkaság,

csak él, s hervad, nem nézi senki sem,

s magába hal. Más az édes virág:

édes párlatba hal át édesen:

s így illatozik, majd, gyönyörű gyermek,

ha elhervadsz, dalomban hű szerelmed.

(54. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. nov. 10. 6:54 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Troilus a kerítőhöz

- Részlet a Troilus és Cressidá- ból -

Óh, Pandurus! ha mondom, Pandurus -

Ha azt, hogy reményem vízbe hullt,

ne válaszold rá, hogy hány ölnyi mélybe

süllyedt alá! Őrjöngök Cressidáért,

mondom én, s te bólintasz: csakugyan szép:

szemét, haját, a mozgását, az arcát

és hangját öntöd szívem nyílt sebébe:

s a kezét kezded, óh, hogy a kezéhez

képest minden hó tinta és csak a

saját szégyenét írja: s hogy fogása

mellett érdes a hattyúpehely és a

tapintás lelke goromba parasztkéz:

ezt mondod szerelmemre, s ez igaz, mind:

de, így szólva, olaj s balzsam helyett

vágyvert sebeimbe a kést viszed, mely

ütötte őket.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. nov. 7. 18:17 - címkék: és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Gyűlölj, ha akarsz

Gyűlölj, ha akarsz, ha valaha, most:

most, hogy a világ munkámba köt:

balsors cinkosa, fejem ma taposd

s ne jövendő hóhéraim között:

lebírt fájdalom hátvédje, az élre

ne akkor törj, ha már győzöm a gyászt:

ne hozz esős reggelt viharos éjre,

halasztva a tervelt megrohanást.

Ha el akarsz, hagyj, de ne majd, mikor

már végzett a sok kis keserűség:

rohammal jöjj: hadd igyam, bárha forr,

a balszerencse legvadabb dühét:

és sok más kín, mely ma vigasztalannak,

vesztésed mellett majd nem látszik annak.

(90. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. nov. 4. 14:04 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Szerelmed és szánalmad

Szerelmed és szánalmad leveszi

homlokomról a botrány bélyegét:

mit nekem mások ítéletei?

csak född te hibám, lásd te, ami szép!

Te vagy mindenkim, s küzdök: te ítélj,

dicséretet és kifogást te ossz:

nem élek másnak, más nekem nem él

érc-lelkemre hatni, hajó, ha rossz.

Idegen szavak gondját én olyan

örvénybe dobtam, hogy kígyó-fülem

hízelgésre és gáncsra csukva van.

Nézd, közönyöm hogy terjed, végtelen:

lelkem úgy fog, úgy őriz odabenn,

hogy mindenki holtnak hisz kívülem.

(112. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. nov. 4. 13:57 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Nézd, mikor emeli égő fejét

Nézd, mikor emeli égő fejét

keleten a kegyes fény, a szemek

feléje fordulnak s a visszatért

szent felségen hódolva csüggenek:

s mikor, mint erős, érett ifjú,a

meredek égi ormon halad át,

még mindig földiek imádata

figyeli arany zarándoklatát:

de mikor a csúcsról, mint gyönge agg,

fáradt szekerén éjnek dől megint,

alacsony útjára már nem tapad

a régi hűség, s másfelé tekint:

dél s este közt téged is megtagad

a tisztelgő szem, ha nem lesz fiad.

(7. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. nov. 2. 19:21 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Hogy ő tied, nemcsak azt fájlalom

Hogy ő tied, nemcsak azt fájlalom,

pedig megmondhatom, nagyon szerettem:

hogy te övé, az a fő-bánatom,

az szúrt sokkal mélyebbre a szívemben.

Drága kínzóim, ekképp mentegetlek: -

te szereted, tudván, szeretem én is:

s a lány szintúgy csak kedvemért gyötör meg,

barátom csókját tűrve, mely enyém is.

Elveszítlek? A nő kapja veszteségem.

Őt vesztettem? Barátom lelte meg!

Egymást nyerik, ha pusztul dupla tétem,

s ők értem rakják rám keresztemet:

de ez gyönyör: barátom velem egy:

bús kéj! a lány így csak engem szeret.

(42. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. nov. 2. 7:38 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: De komor tél volt

De komor tél volt tőled távol élnem,

ki a futó év boldogsága vagy!

Hogy dideregtem, nappal is sötétben,

a vén December tar ege alatt!

Pedig nyár volt ez az eltolt idő:

a terhes ősz nehéz kincsgarmadát,

Május kéjét hordozta, mint a nő

özvegy méhe a holt férj magzatát:

e dús özön mégis szinte apátlan

gyümölcs és csak árvák reménye volt,

hisz minden csak veled örül a nyárban

s ahol nem vagy, ott a madár se szól:

vagy ha szól is, oly bús, hogy a haló lomb

sápad, telet sejt és borzongva bólong.

(97. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. nov. 1. 20:19 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Bűnöm, szerelmem

Bűnöm: szerelmem: s hogy gyűlölsz: erényed:

bűnöm gyűlölöd, bűn-szülte szerelmem:

óh, mérd csak helyzetemhez a tiédet,

s nem lelsz okot, megróni: vagy, ha lelsz, nem

a te ajkadról, mely bíbor díszét

már éppoly sokszor meggyalázta, mint én,

s volt szívek hamis frigyein pecsét

s kamat-élősdi mások ágya-kincsén.

Legyen jogos úgy vágynom rád, ahogy

vágyad, mint szemem téged, másokat les,

ültess irgalmat a szívedbe, hogy

irgalmat kapjon irgalmad, ha nagy lesz.

Kérhetsz még olyat, mit ma te nem adsz meg,

s akkor tán a saját példád tagad meg.

(142. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. okt. 31. 18:18 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Van új az agyban, amit toll leírhat

Van új az agyban, amit toll leírhat

s mintádra nem formált hű szellemem?

Van-e új szó, új tétel, mutatni, mily nagy

benned a kincs s bennem a szerelem?

Nincs, édes fiú, ahogy pap misézik,

mondom mégis az örök szöveget:

én s te: nem látom réginek a régit:

mint először volt, oly szent szép neved.

Friss díszében az örök szerelem

nem méri az évek súlyát, porát,

nem hisz az arc sorsos redőiben

s ifjú apródnak tudja vén korát.

Mert vágya rügyét látja ma is ott,

hol idő s külszín csak romot hagyott.

(108. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. okt. 31. 9:13 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Nem öregedsz szememben, szép barátom...

Nem öregedsz szememben , szép barátom:

amilyennek először láttalak,

ma is oly szép vagy: fagyával a fákról

három tél szórt le három dús nyarat,

három szép tavaszt kevert sárga őszbe

a gyors idő, balzsamos április

háromszor lett vad, júniusi hó, s te

ma is az vagy, mi akkor, üde-friss.

Pedig suhan a szépség, észrevétlen,

ahogy óralapon a mutató:

arcod színe is, mely látszatra tétlen,

illan, s talán az én szemem csaló.

Ezt félve, halld, jövendő távola:

előtted meghalt a szépség nyara!

(104. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. okt. 30. 7:24 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Renyhe Múzsa

Renyhe Múzsa, hogy pótold a mulasztást,

fested-e már az Igazat a Szépben?

Kedvesemé a Szépség s az Igazság:

ahogy te is: rangodra ez az érdem.

Felelj, Múzsa! Vagy- mondod - színigaznak

nem kell színezés, mert színével egy?

A szép nem ón műve, de igaz alkat,

s legjobb a legjobb, ha nem kevered?

Mert nem szorul rád, maradj néma? - Ne

mentsd így csönded: hisz neked van erőd,

hogy aranyos sírt túléless vele

és őt ragyogtasd minden kor előtt!

Múzsa, tedd tiszted: megtanít e penna,

hogy úgy fesd s úgy őrizd meg, amilyen ma.

(101. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. okt. 28. 7:01 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Hol vagy, Múzsám

Hol vagy, Múzsám, hogy dalod oly soká

felejti azt, aki minden erőd?

Szent dühöd méltatlanra száll alá,

s te fakulsz, hogy a hitványt fénybe sződd?

Térj vissza, feledékeny Múzsa, hogy

zengj, és pótold a sok mulasztásodat,

zengj a fülnek, mely becsüli dalod

s tolladnak tárgyat és szerelmet ad.

Föl, rest Múzsa, légy a szép arc bírája:

látsz kedvesemén akár egy redőt?

S ha látsz, légy a hanyatlás szatírája

s gúnyolj mindenütt roncsot és Időt.

Tedd híressé őt, mielőtt levágja

az idő görbe kése és kaszája.

(100. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. okt. 28. 6:53 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Örülök, hogy bántottál valaha

Örülök, hogy bántottál valaha,

s akkori kínom még úgy bennem él,

hogy vétkem tán földre is sújtana,

hisz az inam nem érc s nem vert acél.

Mert ha gőgöm úgy sújtott, ahogy engem

a tied, akkor megjártad a poklot,

s mérlegelni én, zsarnok, nem siettem,

hogy bűnöddel akkor bennem mi sajgott.

Ó, bár lelkembe idézte volna

kínunk éje, mi a valódi seb,

s ahogy te, hamar vittem volna azt a

szelíd gyógyírt, melytől a szív heged!

Régi botlásod váltság most szememben:

téged enyém, oldjon a tied engem.

(120. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. okt. 28. 5:57 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Mit érne baldachint tárnom

Mit érne baldachint tárnom föléd,

külső dísszel külső hódolatot,

vagy raknom az öröklét talpkövét,

mely múlóbb, mint a parlag s a romok?

Nem láttam-e, tönkre hogy ment a forma

híve lassan a túl nagy kamaton? -:

jó étkét édes ízért tékozolta,

szemén át tűnt el a koldus haszon.

Hódolat hadd legyek én a szívedben,

amit áldozok, szegény, de szabad:

nem mesterkélt, ocsúval keveretlen,

s kettős cserével érted engem ad.

El, bujtó suttogás! a tiszta lélek

ostromod tetőpontján ráz le téged.

( 125. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. okt. 22. 13:11 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

Shakespeare: Mily szemet rakott

Mily szemet rakott fejembe szerelmem,

hogy nem jól jelzi, amit összeszed,

vagy, ha jól, mivé lett bennem a szellem,

hogy elrontja az igaz képeket?

Ha szép, ami úgy üdíti szemem,

mért véli a világ, hogy nem való?

Ha nem szép, jól mondja a szerelem,

hogy szeme rosszabb, mint máséi! Óh,

mért lenne jobb?! Hogy lásson tiszta fényben,

ha könny s virrasztás veti rá ködét?

Nem csoda hát, hogy szemem félreértem,

a nap se lát, míg nem derül az ég.

Álnok szerelem könnyed megvakít:

tiszta szem látná bűnös foltjaid!

( 148. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. okt. 22. 12:53 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

W. Shakespeare: Valaha nem tetszett a fekete

Valaha nem tetszett a fekete,

s ha tetszett, sem hordta a Szép nevét:

most meg a Szépség örököse

s gúnyolt korcsként pirul a szőke Szép.

A természetet minden lopja ma

s rútat kendőzés kölcsön-máza föd:

nincs a szépnek szent neve, otthona:

pogányként él vagy éppen száműzött.

Ezért hollófekete a szemed

és szemöldököd, Úrnőm: amiatt

hord gyászt, aki nem-szépnek született,

s mint a szép, most a teremtés gúnyja csak:

de úgy gyászol, bánata olyan ék,

hogy minden nyelv így kiált: Ez a Szép!

(127. szonett)

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2008. okt. 20. 18:55 - címkék: szonett és kategóriák: W. Shakespeare szonettjei,színdarab részletek, monológok - még nincsenek kommentek

http://csicsada.freeblog.hu/

Csicsada irodalmi naplója