Váci M. szerelmes versei bejegyzései 
Váci Mihály: Végül
Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
csak szeressék!
Jaj! úgy vágyik valakire, hogy eltűri azt is már,
hogy ne szeressék!
Úgy menekül, kapaszkodik! Csak az kell, hogy legalább
a szíve tessék!
Fél egyedül. Csak karolják! - s már eltűri, hogy a szíve
ne is tessék.
Megszelídül a magánytól, s annyi kell végül már,
hogy meg ne vessék.
Egyedül az éjszakákat?! - Ó, nem, inkább eltűri, hogy
meg is vessék.
Egyedül megérni itten betegséget, csapásokat,
ezüstös karácsonyestét?
Egyedül felérni ésszel a múlást, azt, ami van,
és azt, mi lesz még?!
Jaj, nem! Végül nem bán már az ember semmit, semmit,
- azt se, hogy szeressék.
Ó, végül már azért sír csak, hogy valakit szeressen még,
szeressen még.
Legyen aki megengedje: - rágondolva tölthessen el
egy-egy estét.
írta: jazsoli5, 2009. szept. 25. 6:13 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Virág
Hajamban mennyi csók illata fészkel,
mint rozs tövén a fürj-sírású szél,
szememben szomjas vágyak nyája térdel
szerelmed kóborló vizeinél.
Állad remegve fogom kezembe
és arcodat, mint lámpát fordítom
a homlokomra: - Láss! és mondd, szeretsz-e,
mikor szeretni magam nem tudom.
De jó is lenne még dúdolva-sírva
átcsavarogni néhány éjszakát,
s nézni, mikor ruháidból kinyílva
karcsún derengsz, illatozó virág.
írta: jazsoli5, 2008. aug. 31. 18:04 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Kicsordulsz forrón a szememből
Kicsordulsz forrón a szememből,
végigragyogsz az arcomon.
Mint hű kutya - fényes szelekből,
édes nyomod kiolvasom.
Azt hittem, hogy majd Te emelsz föl
a bűneidhez angyalom.
Messze vagyok az istenektől,
és az ember nem rokonom.
A mivel magamhoz kötnélek,
csak engem fojt, vág, köt a gúzs.
Én fuldoklom, már alig élek,
S Te egyre jobban szabadulsz.
írta: jazsoli5, 2008. aug. 31. 17:55 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Annak az estnek meredélyén...
Elmondhatom e milyen voltál
annak az estnek meredélyén?
Mint kivont kard-él, úgy ragyogtál
szerelmem zárult édenénél.
Én azt hiszem, hogy Te is félnél
tőlem, ha kicsit bátrabb volnál.
Ha engemet mennyedbe vinnél,
mélyebbre hullnál a pokolnál.
Akkor este...
Csak bemenekülsz irgalmas szobádba,
ágyra dőlsz, szorítod homlokod.
Már nem fájdalom rendít meg, Ember!
- a döbbenet, hogy mindezt még birod!
s hogy nem üvőltsz, csak művelten és gyáván
csitítgatod magadat: - Élni kell!
Miért? - azt most tudod a legkevésbé
és élsz...s ilyet már nem is kérdezel.
Szeretlek...
Szeretlek gyűlölettel a szívemben.
Mert én már régtől fogva nagyon érdemes
vagyok reá, hogy itt maradj mellettem,
megérteni engem, hogy aztán megszeress.
Ha elzokoghatnám, hogy mivé lettem,
mióta tévelygő vágyam Téged keres,
tudnád: ilyen sorsot milyen öröm feledtet,
milyen szerelmek ösvényén vezess!
írta: jazsoli5, 2008. aug. 31. 17:43 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Hol vagy?
Érzem, hogy már rabom vagy,
s Tiéd már szabadságom.
Olyan szorosan foglak,
hogy lélegzetre vágyom!
Csókjaim bújdokolnak
öleden, mert már fájón
hajszolja őket egy vad
félelem: halálom.
Zokogva hívlak: - Hol vagy?
Te, akit úgy karollak,
hogy fuldokolva sírsz.
Ó, és ki tudja, hol van
magányod mélye, honnan
hallom, sikoltva hívsz!
írta: jazsoli5, 2008. aug. 31. 17:35 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Mikor vetkezni kezd és karcsú
mikor vetkezni kezd és karcsú
teste mint rózsaszínű ének
felszáll a szoknyák hullt habjaiból
mellei bárányfelhő remegéssel
keresnek tenyeret és combjai kacagva
a virágkönnyű nadrágból kibújnak
hajladozva e fényes barna nádak
olyankor rámnevet tíz ujja rejtekéből
- te mit bámulsz - mert én csak állok
szemem tág partjain és leselkedem
mint ha kamasz fiú fürdő leányt les lopva
mikor vetkezni kezd és karcsú
írta: jazsoli5, 2008. aug. 31. 17:30 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: A kalász terhe
A Kedves alszik mellém dőlve,
ahogy a fű másikhoz dől le.
Reggeltől estig hajladozva
lengett - munkában nyiladozva.
Sóhajt a napi fáradtságtól,
mint rozs suhog, ha mossa zápor.
Nem törten fekszik, csak hajolva,
mint ág, ha gyümölcs húzza a porba.
Úgy hajlik ő a munkájától,
mint búza súlyos kalásztól:
az nyomja már le, az a terhe,
mi növelte, mi fölemelte
az érlelő fénybe, magasba,
- ért örömmel roskad alatta.
írta: jazsoli5, 2008. aug. 31. 17:20 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Mint ökölben az ujjak
Este lehullsz az ágyra, mint az éjbe
porlik a csillag, mely ragyogni fáradt,
és vársz reám, hogy szeress és vígasztalj,
ha megjövök az este szőnyegén.
Szeretjük egymást, ahogyan csak
ma tudnak szeretni és ragaszkodni,
összefonódva, mint imára kulcsolt
két kéz görcsösen az égre feszül:
szeretjük egymást s összesímulunk,
mint szoros ökölben a rémült ujjak,
ahogy a kéz a könnyeket kitörli
a szeméből. Ó, mi úgy szeretjük
és óvjuk egymást, mint a száj a nyelvet,
s ahogy a bordák szorítják halálig
a vergődő szívet!
írta: jazsoli5, 2008. júl. 26. 18:55 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Haza, Hozzád, hét hídon át
Haza, Hozzád, hét hídon át!
Sietni síró síneken!
Utánad, ezer út után!
Fergetegek, fordulatok
fogatagából csak Feléd!
Tévelygésekből Rádtalálni:
roskadásban Téged remélni:
törtetésekből törekedni,
törötten is törődni Véled!
Kötöttségekből szabadulva
ragaszkodni megkötözötten!
Terméketlen gondok után
termő gondodról gondoskodni!
Hitegetések hálójából
kivetődni a hit partjára!
Küzdelmek gólyalábairól
leszállni és melletted járni:
keserű szájjal kedveskedni:
ökleimet kinyitni ölben,
bújkálás után Hozzád bújni:
és örök-éber életünkből
életre ébredni, éledni!
Roskadásban Téged remélni!
Tévelygésekből Rádtalálni!
Forgatagok, fordulatok
fergetegéből csak Feléd!
Utánad ezer út után!
Sietni síró síneken
haza, Hozzád, hét hídon át!
írta: jazsoli5, 2008. júl. 26. 18:43 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Két szárny
Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullana ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.
Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.
Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 26. 17:53 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
1 komment
Váci Mihály: Egy szó
Ahogy bicska az asztalba áll,
egy ordítással beleütve,
- egy-egy szó néha úgy talál,
s remegve áll meg a szívünkben.
Egy-egy szó, mint szájon a vér,
ízéről érezzük: - halálos!
Felbuggyan, - s tudjuk, utolér
egy köhögéssel a halál most.
Nevedet, - mint a végső görcsöt,
érzem gyűrűzni már a mélyből,
a kín kezét: - szívemig ér föl,
hogy leszakítsa, mint gyümölcsöt.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 25. 19:34 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály:A tél suttogó halk szava
A tél suttogó halk szava
a holtak utolsó szava,
félig kimondott elhaló
jéggé virágzott szó a hó.
Amit a holt hiába szólt,
a némaság a szélbe szórt,
s mit nem mondhattak soha el,
hull a sóhaj, némán lep el,
arcomon olvad, ajkamon,
szemem veri, a homlokom:
"Szeretlek! Légy hű! Ne feledj!
Élni még! -Szorítsd kezemet!
Még ne! - Még élni akarok!
Csókolj, élek, ha akarod!
Még! Még! Csókolj! Adj levegőt!
Felezd velem a Te időd!
Oszd ketté - add most a felét!
Mit ér majd, ha csak a tiéd!"
Barátok , most bíztassatok.
Oxigént ad egy szavatok!
írta: jazsoli5, 2008. júl. 25. 19:14 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
5 komment
Váci Mihály: Aztán
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
hozzád fordulni - és Te édes! -
hogy doromboltál hogyha csókot
súgtam égő füled tövéhez.
S alvás előtt egymás ölében
még fészkelődni, s megfordulva
fel-felkérdezni, félig ébren:
"Szeretsz?" "Szeretsz még?" - újra, újra.
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 25. 19:07 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: A szó fogan...
A szó fogan, nő, mint fű éled,
s követ magáról félre nyom,
a fecskék készülnek így Délnek
gyűlve halálos drótokon,
ahogy szárnyát feszíti Érted
idegeken a fájdalom.
Éjszakáim hűvös favödre
emelte Neved ajkamig.
Túlsó part! - miattad törött le
nyugalmam, a mohos fahíd.
Teérted gyűjtötte fürtökbe
a szív ért dobbanásait.
Olyan imát susogtam én föl,
- lombja most erdőként suhog:
felsírtam érted olyan mélyről,
hogy ott most is friss kút csobog.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 25. 18:59 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Szerelem
Szerelem , szeress jobban:
mert egyre jobban gyűlölök.
Szelíden törj be engem:
- éljek az emberek között.
Mert értük élni könnyű:
de köztük, velük - nehéz.
Szerelmem szeresd őket,
védd őket - jó ügyész.
Szerelmem terelgesd rajtam
mediterrán időd,
éltesd a pár füvet,
mi karsztjaimon kinőtt.
Vedd pártfogásba őket,
szeress, hitesd velem:
lehet szeretni őket.
Adj erőt szerelem.
Könnyű a prófétáknak.
Fenn laknak a hegyen.
Én rájuk is haragszom.
Üss számra - szerelem.
Kiválasztottak ők
- a szegények közül.
Kiváltak közülünk,
ragyognak egyedül.
Álmodnak boldogságot
minékünk: - nélkülünk:
megteremtik, elérik,
élik - de nem velünk.
Én lenn a gyűlöletben
akartam, akarom
a lehetséges élet
mosolyát arcomon.
Adj nagylelkűséget:
a szerelem - hatalom.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 25. 13:35 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Semmi az egész
Várom, hogy visszatérj,
szótlan szemembe nézz,
mosolyogj szomorún:
- Semmi az egész!
Semmi az egész,
Minden volt - ennyi lett!
Vezess már haza engem.
Szorítsd a kezemet.
Éjjelenként majd néha
ha erősek leszünk,
amit remélni kellene
- arra emlékezünk.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 24. 13:56 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Minden Teérted
Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead
az elme, - pontos összeg csak tevéled
lesz a világ: - tökéletes , ha vagy!
Míg észreveszel, látsz - csak addig élek:
benned, veled hiszem még harcomat.
Épülő sorsod világot megértet
velem - s milliók sorsára mutat:
szerelem bennem már csak érted ébred,
s csak tetőled kelhet bennem harag.
Te bátoríthatsz csak, hogy másokért éljek:
így adva - csak tenéked magamat.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 24. 13:48 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Vigyél el innen
Egész nap rádgondolok,
Vigyél el engem innen.
Emlékeink szénapadlásán
tedd fejem alá a karod.
Vigyél el - szavaid úgy ringatnak,
mintha vinne régi fiáker.
Csontomat összetörték,
megtaposták az arcom,
gázoltak a szemembe,
kioltották a homlokom,
letérdeltettek engem,
kaján dereseikre húztak,
kötöztek kalodába,
kutyámat elzavarták,
tereltek a terekre,
és legelték a lelkem.
Egész nap téged várlak,
a haragod is meggyógyít.
Szerettem volna kiáltozni,
orvoshoz elrohanni,
ha lenne még oly kocsma,
ha lenne még oly templom.
Szerettem volna sírni,
széjjelverni az arcuk,
a térdüket étfogni,
a kegyelmüket kérni,
géppuskát keríteni,
vagy egy templomi zászlót:
ügyészt, védőügyvédet,
papot, anyámat hívni:
menlevelet szerezni,
vallást, új hitet, törvényt,
érveket: - ne bántsuk egymást.
Nincs igazatok! - magyaráztam.
Nekem is igazam van! - kértem.
Befogtam a fülemet végül,
könyörgésem ne halljam.
Egész nap téged várlak.
Vigyél el engem innen.
Te tudsz helyet a Földön,
hol nélkülük is van élet.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 24. 13:34 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Hűség
Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,
becsülöd tisztaságodért,
mely nekem fényt ad:
ha akarod, hogy büszke légy
magadra s joggal,
s magadig naponként felérj
tiszta homlokoddal:
Ha akarod, hogy az maradj,
ki vagy - szemedben,
s nyitott szemmel nézhess - magad
magaddal szembe:
ha önmagadhoz hű maradsz:
- hű énhozzám is:
maradj mindég az, aki vagy,
s a szívem már hisz.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 24. 13:28 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Mert nincs erőm egyedül
A fájdalom sápadt lepedőiből kigöngyölt
egy sortüzek fényével hódító tavasz.
Támolyogva, mint friss búza énekel a földből,
föltérdelt bennem a kalász, a magtól súlyos, naptól sugaras.
Fényből, virágporzivatarból, sugarakból
támadt áttetsző test, - indultam imbolyogva,
gomolygón, áradón, formálva széltől, naptól,
- nem volt, mi forró áhítatom összefogja.
Az elvadult, vágtató idő megfeszült nyakán
lobogtam csak, zilált, lángoló sörény.
Zivatarokból szelídült esővíz-patakocska:
szipogtam elfolyva törpe füvek éhes tövén.
Szétportyázó, elvesző erőim nomád
vágtái előtt messze vezérlőn felderengett
a jófűvű mezők, édesvízű folyók hazát
igérő földrésze: - hit övezte szerelmed.
Ezerfelé rebbent volna dalra készülő
életem, mint szétriasztott madárraj,
s az égen áthúzó ének súlyos uszálya helyett
sírásom csipogta volna bokor, ág, gally.
Lebegett felettem annyi sugárzó város.
elektromos izzású lomha rája:
Nélküled bénává ütne varázsa, s hináros
mélyvízi virágok telepednének a számra.
Mert nincs erőm egyedül, ha a szörnyeteg,
a torz, suta, szorongó szív a torkomon át
kimászik, ugat, átvonítja az éjjeleket,
hogy elcsitítsd, mint a jó kéz a kutya nyakát.
Elsápad az arc, beletompul az elme,
olykor az értő ember eszmélete kihagy:
- már csak a felelősség űz, s a félelem fegyelme:
rettegjük, nem uraljuk már a fellázadt dolgokat.
Szerelmem már a Mindenségtől hajszolt
lélek utolsó lázadása: - Téged karolva szembeszegül
mindennel, ami volt - Isten, égbolt, küzdelem, hit, harc volt...
Minden csak volt - s már csak te vagy, Te maradsz egyedül.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 20. 19:26 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Tollászkodó csillag
Véremen hintáztál,
szálltál szívemen.
Széllel kerítettelek: -
szabad voltál szerelmem.
Leveles ujjakkal
kerestem homlokod,
mint térdelő bodza
kérlel ablakot.
Gyökerek közt gyalogút,
hemperegtem érted,
porban, egek harmatában
kérleltem a térded .
Tördelt téli vaspatkó,
gyalult vihar éle,
- arcom kintről ráfagyott
ablakod jegére.
Lámpa voltál, vetkeztél:
tollászkodó csillag.
- Csókoltam forró sebét
levett szárnyaidnak.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 20. 19:18 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Ha rádgondolok - virágzom
Harangszó ver szíven:
mintha bennem zuhogna.
Hol vagy mellőlem? Hiányzol.
Minden Téged kérdez:
ha madár szól,
hol hagytalak? - rámszól.
Milyen messze vagy!
Mindennek arca sírásoddal fordul felém,
s bármit mondhatok,
nem hallom csak a Te hangodat.
Te vagy az el nem ért vidék,
melyet bejárni vágyom,
a hegyentúli ég,
hegyekből kibukkanó tenger,
hajózható láthatárom.
Bezárd szárnyaid,
bennem fájnak,
sírásaid
mindenütt elérnek,
fűzfáim alattuk áznak.
Bennem egy hegedű
érintetlenül,
- óvja puha bársony.
Csodafád vagyok,
ha rádgondolok - virágzom.
Mi él, éltet
- Neked virít.
Kristályként bezár
sorsom magába,
s rózsaként kinyit.
Opatija, 1965.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 20. 8:58 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Varadero
Oly szép ez az éj:
- csak Rád gondolhatok.
Oly kimondhatatlan:
- csak Veled nevezhetem.
Mit mondhatok a holdról?
- nevedet suttogom.
Mit mondhatok a tengerről?
szerelmünkre gondolok.
Szárnyra kelnek a pálmafák:
- mintha te vetkeznél.
A homokban lépked a szél:
- meztelen lábad követem.
Varadero, Cuba, 1967.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 20. 7:53 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Mit elrontottam
Már nem segít az utazás sem.
Mindenütt Te jössz vélem szembe.
Jajonghatok körül a földön:
- mindenütt Te fúródsz szívembe.
Belém ivódtál - édes sírás!
Eső ivódik így a földbe.
Ha mag fogan bennem: - te táplálsz.
S ha gondolat: - Te vagy a zöldje.
Ahogy a sors íródik tenyérre,
- arcomra TE úgy rajzolódtál:
járok fényeddel világítva
a Föld körül - ahogy a Hold jár.
Nem szerelem ez már, - könyörgés:
- engedd, hogy magam visszaadjam,
hisz mindazt, mi lehettem volna,
- bár elrontottam - Tőled kaptam.
írta: jazsoli5, 2008. júl. 20. 7:42 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
Váci Mihály: Te vagy
Előttem jársz a csúcsforgalom
zűrzavarában, vissza-visszaintesz,
s bárhol csavargok, - van egy telefon,
beléd fogózni, s hogy biztass megint.
De szép is ez már-már gyerekes
katonásdi, - szinte nyomkeresés:
- versek után kószálok s te vezetsz,
mint távolról éneklő vízesés.
*
Te vagy szemembe hullt hajam,
és minden esti csavargásom,
ha néha rámsípol a rendőr
az úttesten - ott is te vagy.
Te nézel oly furcsán szememből,
hogy nem köszönnek a barátok,
s csak rám tekint és máris hozza
a konyakot a szótlan pincér.
*
A csend tükör, s hiába nézem,
nélküled nem látom már önmagam.
Szép szomorúságod érett, egészen
tökéletes lett és hiánytalan.
Ne hagyj magamra - félek,
attól, mi véled együtt élve - múlt már,
s még jobban attól, ami jönne
tenélküled, ha másfelé indulnál.
Egyszerre kétfelől rohan rám
a büntető idő:
- a véled átsírt győzelem,
s a nélküled rideg jövő.
*
Még vissza-visszatér könyörgő
fájdalmakkal kulcsolva szívemet,
a múltból sírva, s a jövőből,
mi nem lehetett s ami nem lehet.
*
A magányosra egyenetlen
nehezül rá minden teher,
s eltorzul, mint a féloldalt járt
cipő, mit nyomorék visel.
Lehajtott fejű rózsák nyílnak
amerre járok - arcaid.
Kettőnket összekötve ível
fájdalmam s emel, mint a híd.
Nem közéleti bánatomnak
sóvár jeleit hova véssem?
Belül kihúnytam, - hogy ragyogjak
e homlokzati tündöklésben?
írta: jazsoli5, 2008. júl. 19. 22:03 - címkék: vers és kategóriák: Váci M. szerelmes versei
-
még nincsenek kommentek
