Vaád Ferenc versei bejegyzései 
Vaád Ferenc: Egész közel
Már simogatom az arcodat,
és a ruhádat is kibontom,
még bőröd alatt az izmokat,
azokat is kibontom.
Élő szívedet kézbe veszem,
minden kis rekeszét felnyitom,
ha van még titkod, leleplezem:
lelkedet is felnyitom.
Egész valódat áttekintem,
és mérlegemen lemérem,
ami te vagy, azt onnan, innen
grammra, súlyra lemérem.
Hiába! - csak szeretem, de nem értem...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 11:57 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Vallomás
Ha minden lángolni kezdene,
s égne, mint kazánok vad tüze,
a világ akkor is hideg
lenne a számomra nélküled.
Jöhetne nyár is tél helyett,
semmi sem pótolna tégedet,
akiben minden megkerült,
mi idáig bennem elmerült.
Úgy buktam érted a mélybe le,
mintha a mindenség kellene,
és nem a puszta lét csupán
a halál kiterjedt birtokán.
De így is te lettél képletem,
hogy megértsem, mi a végtelen -
utódból őssé válni át
s hordozni a küzdés zálogát.
Amíg e valóság elhagyott,
csak szűkre szoruló távlatok
közt vergődhettem oktalan
testtel és lélekkel egymagam,
hol hiába vágytam több teret,
kiszabták azt is, mint a béremet -
semmi sem pártolt, s ostobán
álltam a halottak oldalán.
S csak benned támadt fel életem.
Csak szerelmed adta értenem,
mit érnék tovább tétlenül,
mikor mindenhonnan kő repül
felém, s aki hittel védene,
az anyám is elment messzire,
s vers az egyetlen fegyverem,
mit gonddal őrzött meg két kezem.
De őrizlek most már téged is,
mint tulajdonomat védlek is,
s csőszkunyhóm lett az alkonyat,
hogy vigyázva folyton lássalak.
Így élni mindig lett volna jó
s nézni, hogy fehér vagy, mint a hó,
s mormolni ezt a versemet,
mint esti imát a gyermekek...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 10:56 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Altató
Aludj el felhő-ágyamon,
bodor dunnámat rádadom,
melengessen - mint szerelem -
a csillagok közt csobogó
belőlem indult végtelen.
Lebegjen úgy, mint délibáb,
álmod fölött a holdvilág,
és mosolyogj, ha kenyeret
csipkednek lágyan belőle
a tolvaj égi verebek.
A tejút fehér porában
szaladj a szíved nyomában,
hogy kétoldalt a koldusok
hallják - a szájad szelíden
jóságról tiszta szót susog...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 7:54 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Bíztató
Ne legyél kisebb önmagadnál,
hordjon vállán az erős hit,
szamarak után ne szaladjál,
fontolj meg mindent velőig,
ha talpadon állsz, maradj talpon,
ne sírj, hogy sipkád leesett:
vágjál vesszőt a folyóparton,
és söpörd, söpörd a szemetet!
Állj keményen, feszítsd a melled,
ne alkudozzál ostobán,
kínáljanak langyos kegyelmet,
bújj át inkább a tű fokán,
és aludjál a puszta földön,
és egyél csak száraz kenyeret:
mosolyogj a sok hízott ökrön,
és söpörd, söpörd a szemetet!
S ne törődj vele, ha vén kutyák
nadrágod szárát letépik,
ha pipád fölött a szál gyufát
nedves taplóra cserélik:
kik követ sütnek kenyeredbe,
áldanák még a nevedet:
köpjél egyet a tenyeredbe,
és söpörd, söpörd a szemetet!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 7:41 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Tavaly még
Tavaly még fehér fogakkal
ízes gyümölcsbe haraptam,
csorgott leve - és nem voltam
a fél világgal haragban.
Lengtem a lányok szemében,
és mosolyogtam tavaly még,
kicsi bölcsőt gyalulgattam,
én azt hittem, a fiamét.
Kecskéim békén legeltek,
mély patakban fogtam halat -
s most itt állok, tűnt álmokkal,
az összekuszált ég alatt,
s kiáltanék, de nincs szavam,
imádkoznék, de nincs hitem:
fordult, üres tenyerembe
nem dob már krajcárt senkisem.
Csak állok (mint a bolondok)
eszelős napok közepén,
s az égből véres madárkák
hullnak arcomba feketén...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 7:35 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Madárijesztő
Virágba borult almafák
közt szemlesütve vallanád,
hogy te szögeztél léceket
keresztbe zsenge rét felett,
s helyeztél fel rá kalapot
s lobogó dühös szalagot.
Madárijesztő eszközöd
kócosan áll a fák között,
de szerepét rosszul tölti,
nyelvét terád visszaölti -
csak szalma van a fejében,
s bolond vagy te a szemében.
És csengettyűt vagy kolompot
is rázhatnak a bolondok,
hogy elfojtsák az éneket
tavasszal zsenge rét felett,
hol fű virul és mag terem,
és szél iramlik sebesen.
A lengő rongyok cirkuszát
hiába védik ostobák,
kár hazudni szóval, tettel,
ember-képű rémülettel:
füttyentgetnek a madarak,
s fészket raknak a nap alatt.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 7:27 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Gyerekek!
Február van, de még mindig
hull a hó, hull a hó,
nagyon dühös lett az idén
Tél-apó, Tél-apó.
Háztetőkön húrt szakítva
hegedül, hegedül,
kéményen is hideg széllel
befütyül, befütyül.
Ablakokban nem nyílik csak
jégvirág, jégvirág,
szegény-ember gondból visel
koronát, koronát.
De Tél-apó ha mindent is
behavaz, behavaz,
mégis eljön, ne féljetek,
a Tavasz, a Tavasz!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 7:22 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Őszi táj
Ázott, mogorva kutyáit
az ősz a fákra uszítja -
sárba, avarba bokáig
süpped most bakancs és csizma.
Esik...talpig feketében
mintha gyászolna az ország,
a boglya is ott a réten
csak káromolja a sorsát.
A varjú is ezért károg,
(nincs neki más menedéke)
tollán a víz átszivárog,
be a szíve közepébe.
A szegény is mind így ázik,
kajlán lóg le a kalapja,
a felhőkkel nem vitázik,
magát esetten megadja.
Mást, jobbat mit is tehetne,
belemerevül a tájba,
s ha felszögeznék keresztre,
őneki már az se fájna...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 5:30 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Tiszta ég alatt
Kiállok én az útra
kezemben gyenge bottal,
s ha kell, hát szembe nézek
acsargó farkasokkal.
Tudom, csak így marad meg
az ég tisztán felettem,
ameddig meg nem ingok
varázsos szép hitemben.
Köröttem tündökölve
virítanak majd a rétek,
ha napnál fényesebben
lobog bennem a lélek.
Lobogjon hát, ne hulljon
a porba büszke fényem:
az emberség maradjon
örökké hű cselédem.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 5:21 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Valami készül
Valami készül...Sejtelem ül
a fák megriadt, odvas tövén
és rohamra áll, meztelenül
a sovány akác-sövény.
Köd gurul a barna földeken,
benne felugrik egy gyáva nyúl,
de a nesz, mint kerek förtelem,
önmagába visszahull.
Borzong a víz is, s partján ázott
hálók szűrik a buggyant szelet,
és némán, súlyos buzogányok
őrködnek a nád felett.
Valami készül...Fut az ösvény
a ház felé részeg kanyarral,
s egy madár csőrében vörös fény
gyullad fel: - itt a hajnal!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 5:08 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Tavasz
A nap nevet - s kinyílt szemével,
egy fény-halom körül,
kicsiny bogár szalad a fűben,
és vele örül.
Az ég is mosolyog: felhőit
elűzte, s valahol
a kék mélységben ujjongva egy
pacsirta dalol
zengő éneket, s e dallamra
kipattant virágok
ünnepre hívják a megújult,
szelíd világot...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 5:04 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Visszaadom a szívedet
Ne nézzen rám a két szemed,
taszítson el a két kezed,
s az árva, piros szívedet
is vedd vissza.
Eddig óvtam, most már nem kell,
mindent, mi volt, por lepett el,
s látom, hogy te kevesebbel
is beéred.
Ha szeretnek, meg sem érted,
rokona vagy a meséknek,
s a fűszálak is elérnek,
ha akarnak.
Hát eredj: én visszaadlak
eskü alól önmagadnak -
s ne felejtsd el, te akartad,
hogy így legyen.
S ne bántson, hogy mi lesz velem.
Tán lesz még egy-két énekem,
és ez elég lesz énnekem,
hogy úr legyek.
Üvegkemény a telehold,
én összetöröm, ami volt,
de benned majd még felsikolt
a szerelem...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 4:55 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Halkan kértelek
Szóltam tehozzád
beszéddel, dalban:
maradj mellettem,
kértelek halkan.
Add a kezedet,
nyújtsad a szádat,
vihar jön? - ne félj,
miattunk támad.
Kapaszkodj belém,
kínlódjunk együtt,
az is öröm lesz:
zuhanni együtt,
s feltörni újra,
százszor is, daccal,
s mutatni - élünk,
szürkülő hajjal,
de élünk, élünk,
győzők a harcban...
Maradj mellettem,
állj a viharban,
te is tartsál ki,
kitartok én is -
kértelek halkan.
S elmentél mégis...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 4:53 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Telhetetlenség
Voltál a legjobb barátom,
az életem, a halálom,
a biztatóm, a fékezőm,
a derítőm, a fényezőm,
a szeretőm, a kedvesem,
a jó anyám, a mindenem,
a csókolódzó galambom
és delet zengő harangom.
Te voltál íze a sónak,
csengése a nótaszónak,
aranya a forró nyárnak,
ezüstje a holdsugárnak,
értelme az ébredésnek,
szépsége a létezésnek,
fényessége az egeknek
s megőrzője hitemnek.
De többet kér az életem:
a titkodat is add nekem!
írta: jazsoli5, 2009. nov. 2. 8:22 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Kedvesem alszik
Kedvesem alszik. Most csendben legyetek,
ti nappali gond, ti zümmögő legyek,
fehér homloka körül körbe most ne
repüljetek.
Hagyjátok őt! Mily édesen pihen.
Mosolyog, s szelíd mosolyát senkisem
érti, csak én, ki benne alszom alvó
szemeiben.
Véle álmodok. Álmainak féltett
patakján szomjasan én hajtok térdet -
s arcát is én csókolom meg először,
ha felébred...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 2. 7:13 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Emlékek közt
Kap az ember néha postát,
rég feladott sápadt rózsát,
kézbe veszi, simogatja,
mosolyog és megtagadja.
Néz az ember régi holmit,
emlékekbe belebotlik,
eszébe jut egy régi bál -
csak önmagára nem talál.
Jár az ember erre-arra,
fázós lelkét betakarja,
amit tartott, földre ejti
s lassan, lassan elfelejti...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 1. 9:16 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Este
Ajtóm bezártam, este van,
merev árnyékom elzuhan,
rálépnek komor bútorok,
kályhámban esett tűz lobog.
Ülök egy széken csendesen,
gyilkolni kéne, nem teszem,
darab kenyeret tördelek,
iszom rá langyos könnyeket.
Anyám, ha látna, intene
(mellette állna istene),
szelíd szavakat mondana:
ölembe macska ugrana...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 1. 8:04 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Ősz
Puska dörren - és bukfencet vet,
már nem szalad tovább
izmos, szürke lábával a nyúl
árkon-bokron át.
Kibomlott hajával csak a szél
fut tovább, a konok,
és arca előtt gyáván, mint a
koldus rokonok,
alázattal a földre hullnak
piros falevelek:
hintázások a nyári ágon,
- isten veletek...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 1. 8:00 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Hit
Éjszaka vagyok, de leszek a hajnal,
ki mindent felgyújtok csóvás arannyal.
Tél vagyok, didergő, de leszek nyár,
kinek szivéből majd forró pára száll.
Háború vagyok, de leszek a béke,
porig sújtottan ki felnéz az égre.
Átok vagyok, de majd leszek az áldás,
ki addig áll őrt, míg nem jön a váltás.
Bánat vagyok, de majd leszek az öröm,
a börtönfalakat ki összetöröm.
Halál vagyok, de majd leszek az élet,
ki még a föld alól is visszatérek.
Semmi vagyok, de majd leszek a minden,
- ha elesek, és felemel az isten...
írta: jazsoli5, 2009. nov. 1. 7:49 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Köszönet
Szemedet csendben hadd dicsérjem,
mert a sötétben is észrevettél,
észrevettél és megszerettél.
Mikor minden a földre rántott,
te rámtaláltál és felemeltél,
felemeltél és rámnevettél.
Te tavasz-hozta kóbor asszony,
most megköszönöm, hogy megcsókoltál,
megcsókoltál és enyém voltál.
Nem kutatom, hogy hová lettél:
szemedet, mintha még mindig látna,
a hulló csillag is megáldja...
írta: jazsoli5, 2009. okt. 31. 8:14 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Három piros falevél
Míg testvérük volt százezer falevél,
kacagtak, ha betört közéjük a szél,
de most már csak hárman vannak az ágon,
mint utolsó hősök a barikádon,
s a szellőre is megremegnek.
Zöld kis életük már pirosra őszült,
de azért állják helyüket, s dicsőült
testvérek ezrének holtteste felett
még védik a nyarat, s űzik a telet
az őszi csendes csatatéren.
Pirosan lobogva védik a múltat,
s nyarat idéznek, mielőtt lehullnak:
itt fény volt, ott virág, virág és lepke,
leány meg fiú csókolt itt nevetve -
emlékszik a három falevél.
S az emlékezés sodró mámorában
piros sorban hullnak le mind a hárman,
egy...kettő...három...- hullnak le csendesen,
egymás után a földre, s én elteszem
őket a szívem kriptájába...
írta: jazsoli5, 2009. okt. 31. 8:07 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Nyári visszhang
Már nincs többé...csak bennem él még,
szívemmel hallom szívverését,
elkísér kanyargós utamra,
sebemet puhán betakarva.
Velem van most is, ringó lába
belelép lábam lábnyomába,
ahány suhanás, annyi emlék,
kék szoknyája is itt lebeg még.
Hangját is hallom, visszahozza
a vízpartról a fűz, a bodza.
"Hahó! Hahó!" - száll kiáltása,
akárha szárnyak suhogása.
Őszi fák között nyári visszhang,
semmi belőle el nem illant,
ha futnék tőle, utolérne,
futnánk együtt a selymes rétre.
Selymes réten, ha azt akarná,
szívem a szívét betakarná -
s hirdetném nevét szerelemmel,
együtt megbotlott istenemmel...
írta: jazsoli5, 2009. okt. 31. 7:58 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Szerelmünk nyári ligetében
Nyugatra tartottam, s keletre értem.
Merre jártam, vagy merre tértem,
lábaimmal hogyan léptem?
- én nem tudom, de most itt vagyok
szerelmünk nyári ligetében.
Minden úgy van, ahogy hagytuk,
csak a virágok harsány ajkán
lett halkabb azóta az ének,
ahogy most ősszel, csendben
és egyedül visszatérek.
A kert is itt van, itt a kispad,
csak már sárgán hull rá az árnyék -
és a sárga, furcsa lombok alatt,
mintha egy régi temetőben járnék...
írta: jazsoli5, 2009. okt. 31. 7:53 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Csillag
Fekszem az ágyon,
és szelíden, látom,
az üvegen át
egy kék csillag hinti rám
bágyadt sugarát.
Egy csillag néz be
az ablakon. Félve,
nehogy elűzzem,
rámosolygok: testvérem
vagy ott az űrben.
Egyszer majd én is
csillag leszek. Ég is
lesz, amin járok,
és egy ablak előtt majd
én is megállok.
Nézek valakit.
Szép gyöngy-arca vakít
majd, amint lesem,
aztán égi utamon
halkan, csendesen
továbbosonok...
írta: jazsoli5, 2009. okt. 30. 7:41 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Hazafelé
Alkonyat...A napból már csak dőlt sugarak
tárják szét fáradt karjukat, és egyre jobban
elhanyatlanak.
A szél zörög...Amihez ér, nyög, nyöszörög,
és izeg-mozog a sok zörej a borzongó
árnyékok között.
Az éjjel lomha foltja, mint fának lombja,
lassan szétterül, a míg hazaérek, az eget
félig befonja...
írta: jazsoli5, 2009. okt. 30. 7:08 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Bozót mélyén
Úttalan utakon járok
mezőn, erdőn, bozóton át,
célom semmi a világon,
de azért csak megyek tovább.
Hová jutok, nem érdekel,
merre járok, nem is nézem
a ruhámat megszaggató
tüskés ágak sűrűjében.
Vadász-lőtte vad búvik így,
ha közel már a halála:
ne találjon soha senki
bozót mélyén nyomára.
Talán én is azért búvok
meg az erdő rejtekében,
hogy ez legyen, kegyelemből,
legutolsó menedékem.
Ne tudják meg, hová lettem,
hol törött le fehér szárnyam:
éltem, voltam, s megkínozva
eltűntem az éjszakában...
írta: jazsoli5, 2009. okt. 30. 7:02 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Állok magamban
Állok magamban, árván és esetten,
pajzsom elhajítva, fal sincs mögöttem,
aki akar, most jöjjön, bekeríthet,
egy suhintással is leteríthet.
Hát támadjon vihar, fekete átok,
ne lássak többé patakot, virágot,
idők kereke, már az se forogjon,
és ahol még tűz ég, kialudjon.
De nem...az égen szelíd őszi fények
hirdetnek szénaszagú békességet,
s már átok nélkül s a fejem lehajtva,
csak nézek merengve önmagamba...
írta: jazsoli5, 2009. okt. 30. 6:58 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Hajnal dereng
Hajnal dereng, didergő bokra
odasimul a csillagokra,
onnan hajlik le egyik ága
behunyt szememnek sátorába,
és hajt virágot, méreg-zöldet,
hogy riadtan felkönyököljek.
De hullok vissza. Életemmel
nincs mit tegyek, ha jön a reggel:
amit találtam, elvesztettem,
játékomat is befejeztem,
szivemet nincs, ki betakarja,
s napomat fénylőn visszaadja...
írta: jazsoli5, 2009. okt. 30. 6:53 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Őszi csillagok
Ti fáradt fényű őszi csillagok,
ahogy szelíden reám néztek,
egyszerre milyen nyugodt vagyok.
Mintha lábam ott az égen járna,
úgy megyek a göröngyös úton:
semmi bántás és semmi lárma.
Most nem kell remegni, fájni, félni,
olyan jó sötét kínjaimat
ezüst békével felcserélni.
S ha ami volt, még fel is idézem,
a hunyorgó őszi csillagok
megvédenek ott fent az égen.
Kezüket nyújtva most ők vezetnek,
s ha nem is értik, meghallgatják
lüktetését esett szívemnek.
De ha értenék is, csak hiába:
csillagnéző nyugalmamban is
utolér szemed sugárzása...
írta: jazsoli5, 2009. okt. 29. 14:27 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
Vaád Ferenc: Menekülés
Úgy térek haza, menekülve,
eged alatt, őszi este,
mint pityergő gyermek,
akit ok nélkül nagyon megvertek,
s most védelmet keres.
Felejtsem el a tegnapokat,
fussál velem, füstös vonat,
otthon vár az anyám,
átölel majd, és megnyugtat, ha tán
még sírni akarok.
Maradjatok esett emlékek,
minden elmúlt, nagyon félek:
kusza gondolatok
és lázak bokrai közt zakatol
vonatom az éjben.
Csak már megállnánk...túl a lázon,
láz nélkül az állomáson,
de fut még a vonat -
s én úgy nézem ködbe vont arcodat,
mint aki halott már...
írta: jazsoli5, 2009. okt. 29. 14:15 - címkék: vers és kategóriák: Vaád Ferenc versei
-
még nincsenek kommentek
