Theodor Storm versei kategória // Verscsokor a természetről

Theodor Storm versei bejegyzései

Theodor Storm: Frauenhände

Zokszó ki nem jön ajkadon,
Nincs panasza, tudom, nincs jajja,
De mit elhallgat szende szád:
Halovány kezed csak bevallja.

Én látom: ott a kezeden
A fájdalom finom vonása.
És hogy álmatlan éjtszaka
Beteg sziven volt nyugovása!

/Ford.: Ignotus/

írta: jazsoli5, 2012. febr. 19. 8:18 - címkék: és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Piros rózsák

Mi nem ismertük a nyugalmat,
szerencse, boldogság került,
csak kínok közt, csak néha sarjadt,
nem ismerhettük a derűt.

Ha jött, emésztőn ránk viharzott,
nem öröm volt, csak gyötrelem.
Megsápadt tőle gyönge arcod,
és elfulladt lélegzetem.

Letaszított iszonyú mélybe,
sodort, örvényes áradat,
míg már-már elvérezve, végre
száj szájra részegen tapadt.

Amikor forrására vissza-
húzódott már a tűzfolyam,
belénk esett az égi szikra,
s mi kicseréltük boldogan.

/Ford.: Lator László/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 22. 20:13 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Ez a legszebbik évszak

Ez a legszebbik évszak,
nyit jázmin, orgona,
s úgy fáj az egyedüllét,
mint még talán soha.

/Ford.: Lator László/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 22. 20:12 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Találkozás

Az édes mosoly arcodra fagyott,
és rángás futott az ajkamon át:
de hallgatott - egyikünk sem köszönt,
egymásra néztünk és mentünk tovább.

/Ford.: Márton László/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 22. 20:11 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Záródal

Miért borongok szüntelen,
bolyongva csendesen?
Halk fájdalom rág szívemen,
és vándorol velem.

Miért, hogy vonz a szenvedés,
mely szívem megtöri,
nem értheted meg azt soha,
s nem tudsz segíteni.

Nem értheted meg soha már
fájdalmamat: aki
okozta, szívem tépve szét,
maga sem értheti.

/Ford.: Csengery Kristóf/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 22. 20:10 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Anyám, mi lel?

Szép asszony fénylő lombtető alatt,
a venyigéken súlyos fürtök érnek.
Fiúcska búvik hozzá, s ő kacag,
és neveket tanít gyermekének.

S kimondja azt is, azt az egy nevet
a kisfiának, halkan, révedezve,
s egy régi kép a lelkén átlebeg
sajogva, mint liliomillat este.

És szép szemét könny fátyolozza el,
s a tűnt idő a sírból újratámad.
"Anyám - kérdi a kisfiú -, mi lel?"
S "Ó, semmi, kincsem!" - mondja ő fiának.

/Ford.: Lator László/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 22. 20:09 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: A kertjében magában őgyeleg

A kertjében magában őgyeleg.
Töpreng, tűnődik, s újra s újra
a fákba vési azt az egy nevet,
s a névben zeng dalai mélabúja.

Az ég szelídkék, rózsát fon a nyár
gallyak közé, nagy lombok tömegében.
Oda se néz. Az ő ideje már
elvénült, elhagyták lakói régen.

/Ford.: Lator László/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 22. 20:09 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Tűnődés

Valami édes sugalom,

szép emlék bujkál a szívemben:

hogy honnét támadt, nem tudom,

s hogy mi volt, azt is elfeledtem.

Talán egy nyári délelőtt

- parányi szívben kicsi gondok -

ültünk az erdőszéli lombok

árnyában, gyermek-szeretők:

a szirt forrása hűsen omlott,

rigó rikkant és elrepült,

szívemben boldog béke zsongott,

néma szádon meg mosoly ült,

és zölden csillogott a rét. -

Ha nem lepné a messzi múlt rég,

ha valahogyan visszajutnék,

ki tudja! nem ott vár-e még.

/Ford.: Rónay György/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 19. 13:06 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Te voltál az

Az erdőbe mentünk, bohó sereg,

te maradtál otthon s a gyerekek.

És volt kint tánc, nevetés, vigalom,

alig járt nálad egy gondolatom. -

Az este jő, és vele az idő,

mikor a lélek elrévedező:

már tudom mi adta vígságomat:

te voltál az, egyedül te magad.

/Ford.: Tandori Dezső/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 19. 12:59 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Emlékszel még?

Emlékszel még, tavaszi éjszakán

hogy néztünk le kis szobánk ablakából

a kertbe, honnét jázmin s orgona

illata szállt titokzatos homályból?

Csillagos ég nem volt még magasabb,

ifjú voltál: időnk, lásd, mint szalad.

A csöndes lég! A tengerpart felől

lile tiszta rikoltozása szállt át:

néztünk fáink koronái fölött

némán a vidék derengő homályát.

Most itt megint tavasz köszönt reánk -

csak annyi változott, hogy nincs hazánk.

Fülelek álmatlan, mély éjszakán,

a visszatérés szele végre leng-e?

Kinek odahaza már háza van,

miért is szakad messze idegenbe?

Szeme láthatárt jár, mely messze tűnt,

de ez maradt: kéz a kézben megyünk.

/Ford.: Tandori Dezső/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 19. 12:52 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Vigasz

Jöjjön, aminek jönni kell!

Amíg élsz, nappalom leszel.

S ha nem lennénk világvándorok:

ahol te vagy, otthon vagyok.

Míg kedves arcod látom itt,

nem látom a jövő árnyait.

/Ford.: Tandori Dezső/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 17. 17:34 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Karácsony este

A városon aggódva vágtam át,

gyermekeimnél járva gondolatban.

Karácsony volt: a vásár zsivaját

zengték az utcák, egyre hangosabban.

S ahogy sodort az emberáradat,

rekedt hangocska szólt rám hirtelen:

"Tessék uram!" - silány játékokat

kínált egy vézna kéz, hogy megvegyem.

Felriadtam: a lámpafényben ott

sápadt gyermekarc pillantott reám:

lány volt? Fiú? S hány telet láthatott?

Továbbhaladva néztem rá csupán.

S már csak a hang szólt a lépcső felől,

amelyen ült, kitartóan kiáltva,

hogy "Tessék, édes úr!" - szüntelenül,

bár senkinél sem lelt meghallgatásra.

S én? - félszegség tette, vagy szégyenem

úton alkudni, a város szívében?

Még mielőtt tárcámhoz ért kezem,

elhalt a hangja mögöttem a szélben.

De mikor végül egymagam maradtam,

átjárt a félelem: ott a kövön

saját gyermekem láttam, ülni, halkan

kenyérért sírva, míg én megszököm.

/Ford.: Csengery Kristóf/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 17. 17:20 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Keresztelőre

Ne adj nevet könnyelműen,

a név fontos felettébb!

Övezze kis képmásodat

hozzáillő keretként.

Név teszi az embert, vagy ő

dönti el, hogy nevezzék?

Barátom, választ erre a

kérdésre keresek rég.

De egyet biztosan tudok:

a név fontos felettébb!

Ha megnő, Erzsit, úgy helyes,

Erzsébetnek nevezzék.

Ahogy a halnak a horog

jelenti a kelepcét,

úgy rejt rabul sok férfit egy

szép dallamos keresztnév.

/Ford.: Tapfer Klára/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 17. 17:15 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Jer, játssz velem

Hogy illan minden bájával a nyár!

Már érdes ősz fúj. Lesz-e tavasz újra?

Fakó napcsóva omlik le a porba -

Jer, játssz velem, te hamvas pilleszárny!

Jaj, nincs szegfű már, se rózsa már:

az égen hideg fellegfalka jár!

Hogy illan minden bájával a nyár!

Ó jer! Hol vagy te hamvas pilleszárny?

/Ford.: Petra-Szabó Gizella/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 17. 15:12 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Egy tavaszi éj

Bent a szoba fülledt meleg:

forró párnán hever a beteg.

Lázban vergődve átal az éjt:

a szíve fáradt és a szeme ég.

Lesi, az idő homokja pereg:

keze az órát tartva remeg.

Számolja, hogy ketyeg, kopog,

nézi, a mutató hogy forog:

megkérdi tőle, addig elél,

míg a fekete hármasig ér?

A virrasztóasszony ül, nem neszez,

várja, míg mindennek vége lesz. -

Szívet szorongat már a halál:

s odakint pirkadat fele jár.

Ablakra kúszik a tavaszi nap,

lányokat ébreszt s madarakat.

Szerelmes fényben nevet a föld,

pünkösdi harang lakodalomra költ:

víg fiúk zengenek földeken át,

vár rájuk virulva, csengve a világ. -

S mind csöndesebb lesz odabenn:

a néne a beteghez megyen,

ki görcsbe fonta már kezit.

Az arcára lepedőt terít.

Majd elmegy. Minden néma, sivár:

s benn nem virraszt egy szem se már.

/Ford.: Garai Gábor/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 17. 14:48 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Ősszel

Szél zúg, szállnak a sárga lombok,

az égre fakó fény omol:

te megborzongsz, s férjed karjába

erősebben kapaszkodol.

Mi fűszálról fűszálra jár most,

s a végső virágokra száll,

az titkon, elmenőben, drága

fejed is megcsíkozta már.

S mi meleg éjt varrt a mezőkre,

a szál tépetten elrepült -

csupán a nyár van búcsuzóban:

mi dolgunk a nyárral nekünk!

Kezed teszed a homlokomra,

s fürkészve nézed arcomat:

kedves szelíd asszonyszemedből

olyan mélabús fény fakad.

Kihúnyt itt is az illat, sugár, egy

titok, mely arra késztetett

hajdan, hogy szabad lánykezed te

éppen az én kezembe tedd.

Ó, ne borzongj! Bár észrevétlen,

a legszebb napfény is letűnt -

csupán a nyár van búcsuzóban:

mi dolgunk a nyárral nekünk!

/Ford.: Garai Gábor/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 17. 14:40 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Halkan szívemre hívtalak

Halkan szívemre hívtalak,

de üresen maradt karom:

hangom már nem hatott reád,

a régi varázshatalom.

Életedet mi tölti be,

mily utakon jársz, hol bolyongsz,

nem fogom tudni már, csak azt,

hogy többé rám nem mosolyogsz.

De eljön a csendes idő,

hogy itt maradunk egyedül,

akkor, éppúgy, mint valaha,

csupán szerelmem vesz körül.

Akkor majd árnyéknak tünik,

akármihez van most közöd,

s csak az idő, mely tovaszállt,

mely a miénk volt, lesz örök.

S ha végső párnádra esik

az alkony pírja, az a nap

ragyog belőle, amikor

először megcsókoltalak.

/Ford.: Hárs Ernő/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 2. 10:58 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Az idő elmúlt

Az idő elmúlt: mind messzebb kerül

a szívedben a csend, észrevétlenül:

feltartana még szelíd ölelésem,

de útra kell hogy engedjelek, érzem.

Mielőtt lépted távolba vezet,

hadd mondjak néked még köszönetet:

álmatlan éjjel vissza sose keljen

kívánnod, ami elszállt menthetetlen.

Itt állok s nézek rád szomoruan:

e pillanat szintén tovasuhan,

s akárhány óra adatik minékünk,

együtt többé már egyikben sem élünk.

/Ford.: Hárs Ernő/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 2. 10:54 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Asszonykéz

Tudom, nem fogja ajkadat

panaszos szó elhagyni egy sem:

de amit eltitkol a szád,

sápadt kezed bevallja csendben.

Látom rajta a fájdalom

jellegzetes, finom vonását,

és azt, hogy egy beteg sziven

virrasztotta az éjszakát át.

/Ford.: Hárs Ernő/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 2. 10:42 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Jácintok

Messzi zene: itt éj és csönd, csak a

virágok álmodó illata lüktet:

rád gondoltam ma egész éjszaka:

aludnom kéne, de téged táncba vittek.

Percnyi szünet se, húzza a cigány:

gyertyák lobognak, hegedű sikongat -

válnak a párok s megint egyberingnak,

s minden arc ég: csak te vagy halovány.

Táncolni vittek: idegen karok

nyúlnak szívedhez: vigyázz, meggyaláznak!

Látom könnyű, törékeny alakod,

látom röppenő, habfehér ruhádat. - -

S édesebben dől az éj illata

s a virágoké álmodóbban lüktet.

Rád gondoltam ma egész éjszaka:

aludnom kéne, de téged táncba vittek.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 2. 10:30 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Érzem, az élet elpereg

Érzem, az élet elpereg,

és hogy végül távozni kell,

végül az utolsó dal és

a legutolsó csók jön el.

Még félve fáj bennem a vágy,

míg csókolom az ajakod:

az ifjúságom véget ér,

az utolsó rózsát adod.

Töltsd a varázskelyhedbe az

utolsó arany kortyokat,

a tűnt mesevilág felől

utolsó alkonyom te vagy.

Az utolsó csillag ragyog:

ne fogd vissza a szívedet,

eléd borulok, érzem én:

utoljára örülhetek!

Borzongjon át még egyszer az

élet a keblemen vadul,

amíg az én csillagom is

a nagy éjszakába lehull.

/Ford.: Márton László/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 2. 10:24 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Még egyszer!

A piros rózsa szenvedély

még egyszer ölembe zuhog:

egy lány-szembe mámorosan

még egyszer belebódulok:

még egyszer szívemhez simul

egy ifjú szív, dobaja vad:

még egyszer homlokomra süt

egy forró júniusi nap.

/Ford.: Eörsi István/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 1. 7:48 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Sorsok

Kire első szerelme

napfénye ragyogott:

elküldte maga mellől,

útján továbbfutott.

Hát elvett feleségül

egy csöndes, szende lányt,

ki élni senki mással,

csak ővele kivánt.

S ámbár a férfi szíve

nem érte reszketett:

az a nő érte élt és

miatta szenvedett.

/Ford.: Weöres Sándor/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 1. 7:44 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Fehér rózsák

Sebesre haraptad gyönge szád,

a vér is kiserkent utána:

te akartad így, én jól tudom,

mert ajkam egyszer lezárta.

Tűrted, fakuljon szőke hajad

esőben, nap hevében:

te akartad így, mert a kezem

rajta nyugtatva becéztem.

Állsz a tűzhelynél, füst mar s a láng,

hogy lágy kezed megrepedezzen:

te akartad így, én jól tudom,

mert szememet rajta feledtem.

Ahogy mellettem elhaladsz,

nem is törődsz velem:

gyötrelem lett fehér kezed

s édes arcod nekem.

Ó, szólj egy szót, egy kedveset,

hozzám még, kedvesem!

Titkon tovább vérzik a seb,

nem lelsz nyugtot te sem.

A szájat, mely most kínba visz,

zárt, néma és kemény,

csókoltam volt ezerszer is,

sőt sokezerszer én.

Mi a boldogság telje volt,

kettétöri szivem:

mely lelkem itta, rám se néz,

idegen lett a szem.

Oly sötétek az utcák,

a szél őszről üzen:

fehér rózsám, légy boldog,

szivem, nőm, gyermekem!

Oly hallgatag a kertem,

bolyongtat mámora:

nem árulja el neked sem,

nem térek haza soha.

Az út bizony magányos,

nem kisér senki sem:

az ég felhő-világa

tart csak lépést velem.

De holtfáradt vagyok már,

s maradnék otthon, itt,

létemet kialudván,

s gyönyörét, kínjait.

/Ford.: Garai Gábor/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 1. 7:30 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: A csalogány

Éjjel a fán a csalogány

énekelt szakadatlan,

és édes dallama nyomán

- a hang, a visszhang tette tán -

a rózsa mind kipattant.

És ő, a mindig fürge vad,

csak megy - sóhajt időnként:

kezébe kis szalmakalap,

tűri, hogy égesse a nap,

és nem érti, mi történt.

Éjjel a fán a csalogány

énekelt szakadatlan,

és édes dallam nyomán

- a hang, a visszhang tette tán -

a rózsa mind kipattant.

/Ford.: Petra-Szabó Gizella/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 1. 7:25 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: A hárfás lányka dala

Csak ma övez, ma

ily szűzi báj,

holnap, ó, holnap

mindez tovaszáll!

Csak ma ölel, ma,

még a karod:

halni, ó, halni

magam maradok.

/Ford.: Hárs Ernő/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 1. 7:23 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Tengerpart

A sirály partra röpül most

és jön a szürkület:

tükörként áll az alkony a

nedves gázlók felett.

A homokon szürke szárnyak

settengnek csöndesen:

álomszigetek feküsznek

a ködben a tengeren.

Az erjedő iszapnak

figyelem titkos neszeit,

árva madár sikongat -

Így volt ez, mindig így.

Végsőt borzong a szél és

elhallgat: a füled

hallani kezdi a hangokat

a mélységek felett.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. júl. 31. 9:43 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Nyárdélután

Alszik az udvar és a pajta,

még a malomkő is pihen,

a körtefa áll mozdulatlan,

nap csillog a leveleken.

Álmosan zümmögnek a méhek,

s a pinceablakban a jó

szénaillatot szíva szundít

szürke ruhás házi manó.

Hortyog a molnár s szolganépe,

ébren csupán a lánya van:

kuncog magában és kibújik

papucsából óvatosan.

Megy s így szól a molnárlegénynek,

ki szemének hinni se mer:

"Csókolj meg hát, hisz égsz a vágytól,

de csitt! vigyázz, csak csöndesen."

/Ford.: Tapfer Klára/

írta: jazsoli5, 2009. júl. 31. 9:36 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Távol a világtól

Mély, tiszta csönd: a sík piheg

a forró déli nap hevében:

lágy, rózsaszínű fény lebeg

ragyogva régi sírkövén fenn:

virul a rét, az illatár

a nyári kék magasba száll.

Futrinka surran odalent

páncélosan a cserje alján,

a méhe ágról ágra leng

fürtökben a virág harangján,

majd egy pacsirta húz elő,

s csupa dal lesz a levegő.

Kis ház áll, félig omladék,

a napsugárban elhagyatva:

békésen ajtajába lép

s méhei után néz a gazda,

míg egy kövön a lomb alatt

gyermeke nádsípot farag.

A csöndet alig bontja meg,

ha zeng a falu tornya távol.

Lehunyja szemét az öreg,

álmodik a méz-aratásról.

- Még nem zavarta meg az ő

békéjét a bolydult idő.

/Ford.: Rónay György/

írta: jazsoli5, 2009. júl. 31. 9:21 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

Theodor Storm: Októberi Dal

A köd leszáll, a lomb lehull,

pohárba bor kerüljön,

akarjuk, hogy borús napunk

aranylón felderüljön.

Tombolhat ítéletidő

keresztényül, pogányul,

de világunk, e szép világ,

végképp el nem sivárul.

És hogyha fájva nyög szived,

pohárt csendítve koccints,

hiszen tudod: igaz szivet

legyűrő fájdalom nincs.

A köd leszáll, a lomb lehull,

pohárba bor kerüljön,

akarjuk, hogy borús napunk

aranylón felderüljön.

Eljött az ősz, de várni kell,

s az ég szemét kinyitja,

tavaszodik, s a földeket

majd ibolya borítja.

Eljönnek égszinű napok,

s nem fognak elröpülni

hamar, barátom: és fogunk

örülni még, örülni!

/Ford.: Márton László/

írta: jazsoli5, 2009. júl. 31. 9:11 - címkék: vers és kategóriák: Theodor Storm versei - még nincsenek kommentek

http://csicsada.freeblog.hu/

Csicsada irodalmi naplója