Szlovén költők versei bejegyzései 
Oton Zupancic: Halkan az éj jött
Halkan az éj jött,
léptei félők,
hangja szakadt.
Szív te, mért élsz,
hogyha te így félsz
árnyak alatt?
Vajon az emlék,
mint a sötétség,
úgy sűrűdött?
Holnapod árnya
s képzeted árja
esteli köd.
Vajon a szél szállt
elhagyott, zárt
sírokon át?
Messzi magányból
hallod a vándor
árva dalát?
Halkan az éj jött,
léptei félők,
hangja riadt.
Szív te, miért élsz,
hogyha te így félsz
mennyed alatt?
/ Ford.: Weöres Sándor/
írta: jazsoli5, 2009. márc. 20. 8:00 - címkék: vers és kategóriák: Szlovén költők versei
-
még nincsenek kommentek
Oton Zupancic: Este
Pírjával az este
oly vékony erecske,
hogy látni a csillagokat.
A menny-kupolában,
város morajában
szárny-lendület íve halad.
Két gerle-madárka
tollán puha pára,
fürödnek az égi vízen.
Ne várd, a szerencse
magát bejelentse,
mindig csak a bánat izen.
/Ford.: Weöres Sándor/
írta: jazsoli5, 2009. márc. 20. 7:56 - címkék: vers és kategóriák: Szlovén költők versei
-
még nincsenek kommentek
Josip Murn: Karácsony jött
Karácsony jött, gázol hóba,
fehérek mind a hegyek,
udvarhoz közelg a róka,
hóban nyúllábnyom-jelek.
Erdő, mező vált hidegre,
fagy , sötétség riogat,
a hegycsúcsok hóval telve,
fárasztóbbak az utak.
Nem forog a malomkerék,
víz rajta át nem suhog,
a patakot befedi a jég,
alant vízsugár ragyog.
Ó ezek a téli vészek,
észak fed ösvényeket,
ablakomon falumra nézek,
számlálnék hópelyheket.
Számlálnék hópelyheket,
egész világ rám-esett,
búval, fehér menyasszonnyal
kezdtem én az életet.
/Ford.: Weöres Sándor/
írta: jazsoli5, 2009. márc. 20. 7:43 - címkék: vers és kategóriák: Szlovén költők versei
-
még nincsenek kommentek
Josip Murn: Ősz
Az ősz...
Cseppek puhán
ablakra verődnek
egymás után
s összekötődnek.
A ősz esőt
a bogokra tölt,
elkorhad
az utolsó gyümölcs.
Fojtogató köd,
felhő dűlése,
titkos füstölő
a havasi légbe.
Zavaros folyó forr...
Hív a hegy harangja
oly furcsán, oly messze...
Békére? Ki tudja...
Szomorú idő,
lélek olvadása,
és a jeges lég
a csontokat rázza...
Az ősz, az ősz!
/Ford.: Weöres Sándor/
írta: jazsoli5, 2009. márc. 20. 7:36 - címkék: vers és kategóriák: Szlovén költők versei
-
még nincsenek kommentek
Josip Murn: Őszi vers
Cseppek, pici esőcseppek,
titeket a menny hullat,
mintha pára hintené meg
a földet, a halottat.
Zöld fű, zöld lomb élet nélkül
a tág róna holt keret,
halk üres sík felett végül
varjú zeng gyászéneket.
Zavarosan, megszürkülve
a nagy folyam vándorol,
és valahol messze, messze
harang végső útra szól...
/Ford.: Weöres Sándor/
írta: jazsoli5, 2009. márc. 20. 7:24 - címkék: vers és kategóriák: Szlovén költők versei
-
még nincsenek kommentek
Josip Murn: Szentivánnap
Az égen csillagok gyúlnak ki már,
erdőből felszáll a sok fénybogár,
ó nyári éj!
Mély csöndben csörgedez forrás, patak,
s mint álomban, páfrányok ringanak,
ó nyári éj!
Virágok, csodás magvak ideje,
a szirtről sok kis gally les lefele,
ó nyári éj!
Sok ág les ki a kunyhó ablakán,
menet közben megállt ott Szent Iván,
ó nyári éj!
Menet közben megállt ott Szent Iván,
örömtűz ég a nap új hajnalán,
ó nyári éj!
/Ford.: WEöres Sándor/
írta: jazsoli5, 2009. márc. 20. 7:16 - címkék: vers és kategóriák: Szlovén költők versei
-
még nincsenek kommentek
Ivan Cankar: Éj közelget
Éj közelget én csöndes szobámba,
asztalon mécs haldokol előttem,
szikrát szórva reszket már a lángja,
éj közelget én fáradt szívemre.
És a falon lassan emelkednek
mély árnyékok, sápadt arcú lelkek,
rám bámulnak üres szemeikkel,
közelednek rég-holt kezeikkel.
Kiszáradt már orcám réges-régen,
kiürítve tátong szegény lelkem,
kincseimet szerteszéjjel szórtam,
az aljáig ürítettem lelkem -
hát most itt van, most eljött a nagy csőd.
Asztalon mécs haldokol előttem,
rám bámulnak üres szemeikkel,
közelednek rég-holt kezeikkel.
/Ford.: Weöres Sándor/
írta: jazsoli5, 2009. márc. 20. 7:08 - címkék: vers és kategóriák: Szlovén költők versei
-
még nincsenek kommentek
Ivan Cankar: Ne hints utamra illatos virágot
Ne hints utamra illatos virágot,
borzalmas és sötét az én utam:
a zsenge szirmok mind elhervadnának,
mosolyaid torz maszkká változnának
ez éjek közepett fájdalmasan.
Ó Anica, szép álmaim özönnel
porrá és földdé széthullottanak:
minden, amit mondtam neked, hazugság,
arannyal, gyönggyel hímzett köntös: rabság,
benne lelkem didergett sápatag.
Előttem halk léptekkel a halál jár,
terít utamra éjszín lepedőt,
fényt oltogat, bimbóim elveszőben...
ne gyászolj, kedvesem, fordulj el tőlem,
a halál lépdel lépteim előtt.
/Ford.: Weöres Sándor/
írta: jazsoli5, 2009. márc. 16. 6:50 - címkék: vers és kategóriák: Szlovén költők versei
-
még nincsenek kommentek
Ivan Cankar: Éltem mellett mentél el magadban
Éltem mellett mentél el magadban,
menet közben köszöntél nekem:
mentél, egyszer visszatekintettél
és egyedül hagytad életem.
Halk álomként mentél el mellettem
és abban a percben tudtam én:
egyedüllét sorsom e világon,
egyedüllét a föld kerekén.
Puszta otthonom előtt megállok,
nincs utam, se ösvényem nekem,
te tovább mégy, alig látlak immár,
hajfürtjeid fényét így lesem.
/Ford.: Weöres Sándor/
írta: jazsoli5, 2009. márc. 16. 6:41 - címkék: vers és kategóriák: Szlovén költők versei
-
még nincsenek kommentek
Dragotin Kette: A térben
Kifárad
az éj,
nosza vágtat
a fény:
a térben az álmot a dó hold.
Nyugodtan
amott
kicsi kútban
unott
szellőcske kavarja a hab-sort.
Erecske
susog
s a ködöcske
suhog
szüntelen a barna mederbe:
örökre
a kút
a gödörbe
kifut,
mint róla a gondolat ezre.
Közel, ni!
az út,
de vezetni
se tud:
a csillagok édene messze.
Ki mindig
az én
szeretőmig
elér:
nem a vágy, csak az álom, az eszme.
Kifárad
az éj,
nosza vágtat
a fény:
a térben
az álmot adó fény.
A vágy ma
bilincs,
nyugovása
sosincs,
de szunnyad a lány szíve békén.
/Ford.: Weöres Sándor/
írta: jazsoli5, 2009. márc. 16. 6:32 - címkék: vers és kategóriák: Szlovén költők versei
-
még nincsenek kommentek
Dragotin Kette: Gondolatom, hagyj békén
Gondolatom, hagyj békén,
tőled búcsúzom,
teveled az életem
fakó, puszta, rom.
Voltál hűséges társam
elmúlt időben,
voltál hűséges társa
bajomnak bőven.
De most már Isten veled,
te sötét alak,
hisz már elég sokáig
szívemben hordtalak.
Régtől fogva eleget
álmodott lelkem,
álmok miatt a sorsom
üldözött engem.
Szív, örömöt ne kívánj,
se szerelmeket,
némult ajkak nem kérik
a vágyó szemet.
Csak egyetlen óhaját
említi a szív:
édes nyugalom után
sóvárog a szív.
Gondolatom, hagyj békén,
tőled búcsúzom,
teveled az életem
fakó, puszta, rom.
írta: jazsoli5, 2009. márc. 13. 7:21 - címkék: vers és kategóriák: Szlovén költők versei
-
még nincsenek kommentek
