Rainer Maria Rilke versei kategória // Verscsokor a természetről

Rainer Maria Rilke versei bejegyzései

Rainer Maria Rilke: Emberek élnek itt

Emberek élnek itt, sápadtra vásva,
s halnak, ámulva a nehéz világon.
S a tátogó fintort senki se látja,
mivé egy finom fajta arcvonása
mosolyból torzul néma éjszakákon.

Járnak, rajtuk szégyenletes teher:
oktalan tárgyat szolgálni hiába,
és testén mindnek elfonnyad ruhája,
és szép kezük korán öregszik el.

Tömeg tolong és nem kíméli őket,
bár gyöngék mind és olykor tétovák, -
néma talppal nyomukba nem szegődnek
csupán a félénk, gazdátlan kutyák.

Alávetettek száz kínzó ökölnek,
s mert rájuk üt az óra csattanása,
kórházak közt magányosan köröznek,
s szorongva várnak bebocsáttatásra.

Ott a halál. Nem az, amely surolta
gyermekkoruk, titkos üdvözletül, -
a kis halál, így látják ott belül:
saját haláluk zölden, méze-fosztva,
gyümölcsként függ bennük éretlenül.

/Ford.: Nemes Nagy Ágnes/

írta: jazsoli5, 2012. ápr. 11. 6:28 - címkék: és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: A kedves halála

A férfi csak azt tudta a halálról,
hogy elvisz és a némaságba lök.
De hogy a lány az árnyvilágba pártolt
s reáborult a titkos, néma köd

és a szemétől elsuhant szelíden,
azt hitte, hogy mint bolygó, anda hold
süt mosolya a tulvilági színen
s az alvilágnak csöndesen dalolt.

A férfi otthon lett a sírokon
s minden halott olyan közel-rokon
lett néki, és ha vigasztalta más,

csak hallgatott, mert tudta, hogy csalás,
vallotta, a sír jó, a sír örök -
S lesímitotta néki a rögöt.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

írta: jazsoli5, 2012. febr. 13. 7:33 - címkék: és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Vihar

Ha vágtat a felleg az éjbe mogorván
s az orkán
bút tornyoz a gyászbahaló egek ormán
elföldve a földet egészen:

Érezlek, hejtman, messze téged,
(kit vágy tüze éget,
hogy hősi néped
az égbe vezesd.)
Vízszintes tarkód érzem akkor,
Mazeppa.

Gőzölve rohan velem a paripám,
hátára kötözve az éj fenyeget,
eltünik a föld, a világ, a vidám
s csak őt tudom én, a hatalmas eget.

Fölöttem villámcsóva ég
s úgy fekszem alatta ép,
mint lenn a vidék,
szemem nyitott, akárcsak a tó
és benne látható
az ég.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

írta: jazsoli5, 2012. febr. 13. 7:32 - címkék: és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Válás

Ó hogy éreztem egykor, mi a válás.
Most is tudom: egy szörnyű, bús, megoldott
valami, mely a régi és a hálás
multat mutatja s széttépi a csokrot.

Ó hogy bámultam búsan-elfogottan,
azt, mi maraszt és híva is meneszt,
minthogyha minden asszony állna ottan,
s kicsiny, fehér, nem látni mást, csak ezt:

egy intést, amely már nem is nekem szól,
és int tovább, - a messze és döbbent
távol ködét - tán a szilvafalombról
egy gyors kakukfit, amely tovaröppent.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

írta: jazsoli5, 2012. febr. 13. 7:31 - címkék: és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: A hattyu

Félni egyre, élni vontatottan,
életünk, akár a hattyu útja,
mellyet még le sem írt a habokban.

És meghalni, titkosan elülni
mily elembe jártunk itt, ki tudja,
mint mikor hattyut látsz elmerülni: -

A vizen, mely nyájasan fogadja,
fodrozódik, elmulik alatta,
s boldogan gyűrűzik föl a hab,
míg a hattyu csöndesen kiválik,
mind nyugodtabb, tisztább és királyibb
méltósággal cél felé halad.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

írta: jazsoli5, 2012. febr. 13. 7:30 - címkék: és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: A nap lenyugszik...

A nap lenyugszik lágyan.
Bolyongok éberen.
A virrasztó magányban
kis csillag jár velem.

Szeme pillásan ég fenn,
ragyogva néz felém,
oly árva ott az égen,
akár a földön én.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2012. jan. 18. 7:06 - címkék: és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Téli reggel

A zuhatag jég lett, a csókák
a tavon ülnek konokul.
Szép kedvesem fülei rózsák,
szemében csínytevés lapul.
Nap csókja ég. Az álmodó ág
moll-hangja úszik, szél suhan.
Megyünk tovább, a hajnalórák
edző legétől ittasan.

/Ford.: Lukács László/

írta: jazsoli5, 2011. dec. 1. 4:18 - címkék: és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: A magános

Én bejártam az óperenciát,
ők örökké egy röghöz kötve élnek:
az ő napjaik kövér terítékek,
míg nékem a köd tálal száz csodát.

Egy világ nő az arcomon belül,
hol magam élek, mint a haldokló,
ők érezni is félnek egyedül
és minden szavuk népes, földi szó.

A tárgy, mit én túlnanról hoztam el,
furcsább arcú, mint itt a suta tárgyak:
szép vadonában lény volt, nemes állat,
mely itt meghökken s pihegni se mer.

/Ford.: Lukács László/

írta: jazsoli5, 2011. dec. 1. 4:17 - címkék: és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Téli stanzák

Most hát sokáig kínos ellenállás
kérgét kell tűrnünk bénult napjainkon,
mindig csak bújnunk, soha friss zihálás,
mély szél nem fürdik szomjas ajkainkon,
az éj csatangol künn, a sűrű-párás,
s meggyőz a lámpa enyhe fénye itthon:
vigasztalódj: a deres érdességben
új foganások feszülnek a mélyben.

Beszíttál minden illatot nyaradból,
tűnődj csak el, fontolgasd: belehelted
a pihent csöndet minden pirkadatból,
a könnyű sétát, pókbeszőtte kertet?
Bukj önmagadba, túrd, ziháld a lelked,
az eltűnt, drága kéjt ásd ki magadból,
s ha egyet meglelsz a sok tűnt örömből,
örülj, hogy újra kezdheted elölről.

Tán egy galambraj villan fel cikázva,
madárfütty rémlik, félig szinte csend,
egy virág néz rád ( hány nézett hiába),
egy illat sejlik, mit az éj lehelt.
A világ: teltség, Isten telt világa.
Ki bírná el, ki maga is betelt?
Mert aki úgy kortyolja, ahogy ömlik,
az színéig, a színén túl telődik.

És kicsordulna, mint egy holt fölösleg
és nem éledne újra új reménytől,
és kicsordulna, mint egy holt fölösleg
s észre se venné, mi múlt el szívéből,
és kicsordulna, mint egy holt fölösleg
s megfúlna vágya túlság csömörétől,
s csak ámulna, hogy bírja ezt a terhet:
az ingó, nagy súlyt, hogy végleg betellett.

/Ford.: Lukács László/

írta: jazsoli5, 2011. dec. 1. 4:16 - címkék: és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: A szerelmes lány

Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.

Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.

/Ford.: Nemes Nagy Ágnes/

írta: jazsoli5, 2011. máj. 29. 6:34 - címkék: és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Álmaink

Álmaink didergő márványszobrok,

berakjuk őket templomainkba:

vágyunk, mely testünket életre szítja,

ragyogtat köréjük koszorut, csokrot.

Szavaink mellszobrok hideg aranyból,

napjaink utján hordozzuk őket:

az élő istenek másutt nőnek,

magasba szökvén árnylepte partról.

Az ember mindig tétova, bágyadt,

fáraszt a tett, a pihenés,

de lelket kaptunk, sugárzó árnyat,

mely örök mozdulatokra kész.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 28. 7:18 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Az est az én könyvem...

Az est az én könyvem, Bíborban

pompáz a bársony fedelén:

szinarany pántjait nyugodtan,

hüvöslő kézzel bontom én.

Eltölt a nyájas hang egészen,

míg első lapját olvasom,

második lapját csendbe nézem,

harmadikat már álmodom.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 28. 7:14 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Időnként késő éjszakán...

Időnként késő éjszakán,

mint gyermek, ébred tétován,

jön a fasoron át a szél,

halk-csendesen falunkba tér.

A tópartig kuszik, matat,

fülelve szimatol.

Állnak a házak sápatag,

hallgat a tölgyfasor.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 28. 7:10 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: A kert lankáin...

A kert lankáin a lányhad

soká vigad, nevet:

s dalolva úgy elfárad,

mint kik gyalog bejártak

völgyet, hegyet.

Lányok a ciprus mellett.

Remegnek. Jön a sötét:

nem értik, mért születtek,

kié ez a lét?

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 28. 7:07 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Midőn rám leltél...

Midőn rám leltél kedvesem,

kicsiny voltam, szerény,

és mint egy hárság csendesen

beléd virultam én.

Kis lényemnek név sem jutott,

de bennem nőtt a vágy,

míg szóltál: már oly nagy vagyok,

név nem foghatna át.

S én, mint akit május, mitosz,

meg tengerár tetéz,

lettem ujborként illatos,

a lelkeddel nehéz.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 28. 7:02 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Kápráztató út...

Kápráztató út, fényvert messzeség,

Nap súlya csüng a szőllőskerteken.

És álomként egy kapu lép eléd

a láthatatlan falból szélesen.

Elégtek benne rég a kapufák,

de tartják még a herceg-koronát,

a pajzsot, hol a csúcsív összeér.

Ha belépsz rajta, vendég vagy. Kinél?

Borzongva nézel a vad mezőkön át.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 28. 6:58 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Nézd, mint válnak...

Nézd, mint válnak egyre feketébbre

réteken a ciprusok. Kire

vár - ahova nem léphetni be -

az allén szobor, kőbe vésve,

míg felettünk elnéz messzire?

Ily nyugodt szoborként kéne élnem,

állva némán, rózsáim körében,

miknek nyílik, hervad levele:

s szüntelenül, tavak tükreképpen

tölgyek zöldjét tartani a mélyben,

s ott ragyogna fejem közelében

százezer nagy éjszaka jele.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 28. 6:53 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Ime a kertek...

Ime a kertek, mikben hiszek még,

mikor halványul mind a virág,

kihúny a lomb, s a kavicsra esték

csendje csobog a hársakon át.

Egy hattyu úszik a tó vizén fel-le,

gyürük redőit hajtva szét,

csillámló szárnnyal hozza sietve

az elmosódó parti fövenyre

a szelíd holdsugár ködét.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 28. 6:49 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Fehér lelkek

Fehér lelkek ezüst-suhamlása,

gyermek-lelkek néma sereglése,

táguló körökben, meg-megállva

vonultok az élet fele félve.

Nem fognak-e hazudni az álmok,

ha majd fölriaszt a kinti élet,

s a nap zsivajából nem tudjátok

eloldani csengő nevetéstek?

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 28. 6:44 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Oly fájó volt...

Oly fájó volt, hogy búsnak láttalak.

Álmomban hallom: lelked hangot ad.

És vele zeng enyém is. Mindegyik

magát dalolja: gyötrődéseit.

Aztán csak fekszem. Béke szárnya föd,

ezüstszín égben álom s nap között.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 28. 6:41 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Midőn mint szárnyveréstől

Midőn mint szárnyveréstől reszket,

remeg a langyos alkonyat,

szeretnék menni egyre messzebb,

egész a völgyig, mely alatt

a magány bíborába rejtett

vágy táruló kertként fogad.

Talán ott megtalállak téged.

S e vágyakkal gyötrő sebet

beköti félénk igyekvésed.

Zöld mélységekbe húz kezed,

míg vándorbotomon fehéret

nyitnak a lobbanó szelek.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 28. 6:35 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Fehér kastély

Fehér kastély, fehér magányu vár.

Kopár szobákban borzongás fuvalma.

Beteg indák akaszkodnak a falra.

Az utakat a hó befujta már.

Fenn széles ég függ, tágölü mező.

Villog a kastély, fehér fala mellett

tapogatozó vágy lopózna beljebb...

Bent néma órák. Meghalt az idő.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 28. 6:26 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: A nap lenyugszik...

A nap lenyugszik lágyan.

Bolyongok éberen.

A virrasztó magányban

kis csillag jár velem.

Szeme pillásan ég fenn,

ragyogva néz felém,

oly árva ott az égen,

akár a földön én.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 27. 14:34 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Emlékszel még...

Emlékszel még az almára, mit adtam,

aranyhajad puhán simítva meg?

Tudod, mikor még oly sokat kacagtam,

s te kislány voltál még, gyerek.

Majd komor lettem. Szívem szinte perzselt,

új vággyal, régi bánattal teli...

Akkor volt, hogy a guvernánt a Werthert

kezedből tiltón vette ki.

És tavasz jött. A szám arcodra tévedt,

szemed kinyílt rám boldog-lelkesen.

Vasárnap volt. Harang szólt messze. Fények

villantak át a fenyvesen.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 27. 14:27 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: A krizantémok napja volt...

A krizantémok napja volt, - a kertek

pompája szinte bénítón fehér...

S te jöttél akkor, hogy a lelkem elvedd:

mély volt az éj.

Úgy aggódtam, s te lágyan jöttél, halkan,

álmomban szinte rám szóltál: ne félj!

Oly lágyan jöttél, mint a mesedallam:

csengett az éj.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 27. 14:21 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: A parkon

A parkon illatterhes fény ül,

csillagok nézik csendesen:

a hold fehér bárkája készül

hársak hegyére szállni fenn.

Hallom, szökőkút csengi távol

a régen elfeledt mesét,

aztán egy alma hull a fáról,

dús fűbe ütve halk neszét.

Árad az éji szél lobogva,

dombról a vén tölgyfákon át,

kék lepkekönnyű szárnya hozza

az újbor súlyos illatát.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 27. 14:17 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Éjjel

Prága fölött megnyílt az éj,

hatalmas kelyhét szertetárva:

a nap-pillangó ragyogása

hűvös ölén aludni tér.

A hold, a huncut gnóm nevet,

ravasz vigyorral, kötekedve,

ezüstforgácsot hullat egyre

a Moldva habjai felett.

De mint akit megbántanak,

sugarát gyorsan visszarántja,

mert égre lobbant versenytársa:

a fényes toronyóra-lap.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 27. 14:13 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: E sárga rózsát

E sárga rózsát tegnap

egy ifju adta volt,

s ma visszaadom annak,

ki tegnap óta holt.

Vízcseppek csillagoznak

a szirmokon, melyek

tegnap még harmatoztak,

ma már csak könnyesek.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 27. 9:56 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

Rainer Maria Rilke: Az ősi házban

Az ősi házban szabadon

nyílik tágas körben Prága,

míg rajta lent az alkony árnya

halk lépésekkel átoson.

A város üvegén homály.

Sisakos óriásként távol,

patinafényű kupolával

csak a Szent Miklós templom áll.

Már itt-ott csilló lámpa ég

az utcák fülledt zsivajában.

Úgy állok fent az ősi házban,

minthogyha "Áment" hallanék.

/Ford.: Fodor András/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 27. 9:51 - címkék: vers és kategóriák: Rainer Maria Rilke versei - még nincsenek kommentek

http://csicsada.freeblog.hu/

Csicsada irodalmi naplója