Német költők szerelmes versei kategória // Verscsokor a természetről

Német költők szerelmes versei bejegyzései

Ingeborg Bachmann: Észak és dél

Túl későn és mély titokba takartan

álmunk a legszebb kertbe vezetett.

Hóra várni olajfák közt akartam

s mandulafák közt tűrni a jeget.

De hogyan felejthetné el a pálma,

ha meleg lombgátját lerombolod,

levelét ködben hogyan is találja,

ha a vihar ruháját rádobod?

Értsd meg, álltál esőtől elfogódva,

hogy legyezőm adtam kezedbe már.

Becsuktad. És időd ott áll azóta,

hol elszálltam, mint költöző madár.

/Ford.: Hajnal Gábor/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 13. 15:34 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Bertolt Brecht: A hatodik szonett

Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem

túl mohó nem volt ez a szerelem:

vágy híján nem hiányzik semmi sem

a kéj csekély, de nincs nagy gyötrelem sem.

S a sok kéjnél jobb, ha semmi se fáj

vesztésnél jobb az önmérsékelés.

Férfi gyönyöre: ha nincs szenvedés.

Megtenni jó, de túl rossz a muszáj.

Ez persze sóher bölcselők tana

gazdag se volt, ki mit sem veszített el!

Azt sem mondom, hogy bosszantana, ha...

Úgy vélem: rossztól nem kell tartani

ha semmin sem csügg szívével az ember.

De nem vagyunk a dolgok urai.

/Ford.: Eörsi István/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 13. 13:28 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Gertrud Kolmar: Az elhagyott nő

Tévedsz, ha azt hiszed: elnyelt a távol,

és szomjazom, és nyomod sem lelem.

Megragad, s nem enged el szemem,

e két szem, mely sötét csillag gyanánt világol.

Itt maradsz e szemhéj alatt,

rád zárom - hogy szöknél ki innen?

Vadászháló-érzékeimben

a fogoly vad örökre bent marad.

Nem ejtesz többé el, mint holmi fonnyadt

virágcsokrot, amely

a szűk utcán sajogva hullik el,

port rúghat bárki rá és rátiporhat.

Szerettelek. Nagyon szerettelek.

Úgy sírtam...Forró könnyel kérve téged...

Most még jobban szeretlek, mert szenvedtem érted,

midőn nem írtál többé levelet.

Barátom voltál, uram és a keskeny

szigetsáv fároszának őre,

gyümölcsösöm kertészkedője,

akadt bölcsebb - igazabb nem volt egy sem.

Csak sejtettem: széttört a rév, ahol

otthon volt ifjúságom - s felszívódva

csöpögnek el a kis Napok a porba.

Csak álltam s néztem, ahogy távozol.

Átvonulásod úgy él napjaimban,

mint ruhában az illat, amelyet

nem ismer, nem tud, csak magába szed,

és többé el nem illan.

/Ford.: Eörsi István/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 12. 9:42 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Johannes R. Becher: Fohász

Te, ki szeretsz, tartasz életben engem.

Szerelmesen fogsz, szökni sincs remény.

Nélküled rég el kellett volna mennem,

s most maradék időm kitöltöm én,

mert a búcsú fájdalmától kiméllek.

Miattad élet még az életem.

Szíveddel egy a szívem, mely tiéd lett,

az életből csak ez maradt nekem.

/Ford.: Kálnoky László/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 12. 9:38 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Hermann Hesse: Éjszakai út

Leszáll az éj, az út kihalt,

oldalt, álmos hullámveréssel,

a vízár lomha sodra tart

szembe a hangtalan sötéttel.

Mély medrében oly zsémbesen,

oly bosszúsan zúg s háborog,

mintha nyugodna szívesen,

s én ugyanoly fáradt vagyok.

Megyünk, bánatos utazók,

éjjel, idegen tájakon,

kitartón s nem hallatva szót,

kettesben, de hová vajon?

/Ford.: Kálnoky László/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 11. 11:13 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Stefan George: A domb, melyen sétálunk

A domb, melyen sétálunk, csupa árnyék,

míg az odaát még fényben remeg,

friss-zöld füve fölött a holdvilág még

csak mint kis fehér felhőfolt lebeg.

A távolban már sápadnak az utak,

suttogás szól a vándorra: megállj!

A hegy láthatatlan vizei zúgtak?

Altatódalt gügyögött egy madár?

Két éji lepke, mely korán felébredt,

virágok közt kergetőzik tovább...

Halk bánatunkra a dombok s a rétek

már készítik az este illatát.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 8. 12:12 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Otto Julius Bierbaum: Alkonyi álom

Alkony üli a réteket,

kihunyt a nap, csillag ragyog:

a legszebb asszonyhoz megyek,

hol alkony ül a rét felett,

s hív a mély jázminbozót.

Alkonyban ég a vágy hona.

Andalgok csak, nem sietek -

lágy bársonykötél vonz oda,

hol alkony ég, s a vágy hona

kékes fényködben szendereg.

/Ford.: Tellér Gyula/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 8. 12:08 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Ricarda Huch: Ó, virágos rét

Ó, virágos rét, őszbe kell enyészned?

Ó, csillag, te is múlás rabja vagy?

Van más öröm is, mint csókolni téged,

lehet más vágy is, mint hogy lássalak?

Szerelem meleg fénye, lélekablak,

szép szem, kihunysz? többé sosem derenghet

e lankás táj aranykék ege benned?

Te eltűntél, s föld és ég megmarad?

/Ford.: Rónay György/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 8. 12:02 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Gustav Falke: Ketten

Ott te, a vízen keresztül

fehér rózsáddal üzenve,

itt én, sötét színben égő

virágomat nyújtva szembe.

Az elválasztó folyóban

kettőnk sápadt árnya reszket,

árnyak, melyek egyesülni

hasztalanul igyekeznek.

Így állunk, a szél s a hullám

zúgásába fúl beszédünk,

nem tehetünk egyebet, mint

néma jeleket cserélünk.

Nesztelenül, mint kisértet,

sötét hattyú jelenik meg

partjaink közt, s felkavarja

sápadt tükörképeinket.

/Ford.: Hárs Ernő/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 8. 11:57 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Klaus Groth: Janim

Bár volnánk még egyszer, Janim,

kisgyermekek: te s én.

Ott ültünk, emlékszel, Janim?

a szomszéd kút tövén.

Néztük, hogy kelt a néma hold

s hogy jött a csendes éj,

s mondtuk: az ég milyen magas

s a kút be mély, be mély.

Emlékszel? Mily csend volt, Janim,

ág se rezdült a fán.

Ez így már nincs többé, Janim,

csak álomban talán.

Aj, hogyha künn a nagy mezőn

a pásztor is dalolt,

ugye, Janim? A nagyvilág

legszebb zenéje volt!

Megejt a régi hangulat

olykor, ha este jön.

Meleg fut át a hátamon,

mint rég, a kútkövön.

Megfordulok, minthogyha tán

nem volnék egyedül.

S aztán - csak állok és - Janim -

a könny szemembe gyűl.

/Ford.: Áprily Lajos/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 8. 11:46 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Nicolaus Lenau: Pillantás a folyóba

Ha boldogságod elhagyott

és vissza sose tér már,

nézz a folyóba, nézd, ahogy

lenn hömpölyög a mély ár.

Nézd, nézd csak omló habjait,

s már gyászát nem is érzed,

bárhogy szeretted azt, amit

a szívedről letéptek.

Nézz mereven a mélybe hát,

míg megered a könnyed,

úgy nézd útját, e fátyolon át,

az elfutó özönnek.

A szív sebét a feledés

majd behegeszti lágyan:

s tovasuhan a kínod és

a lelked is az árban.

/Ford.: Rónay György/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 8. 11:40 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Heinrich Heine: Lótuszvirág

No, mi vagyunk csak aztán

az igazi furcsa pár,

a lányt elfújja a szellő,

s a fiú soha talpra nem áll.

Nyavalyás cicuska a nő, és

a legény beteg kutya,

s úgy sejtem, egyik se szörnyen

egészséges koponya.

A lány lótuszvirágnak

álmodta néha magát,

s úgy véli a sápatag ifjú,

hogy ő a holdvilág.

Kelyhét kitárja a lótusz

a holdra, kitárja szegény,

de nem élet hull az ölébe,

csupán egy költemény.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 7. 17:11 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Franz Grillparzer: Csók

Kezet csókol a tisztelet,

a barátság homlokot,

arcot az öröm, a tetszés,

szájat boldog szerelem:

csukott szemet az epedés,

tenyeret a remegő vágy,

kart, nyakat a megkívánás:

minden mást az őrület!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 7. 17:08 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Joseph von Eichendorff: Idegenben

Erdei patakocska

moraját hallgatom.

Fák lombja zúg susogva,

hol vagyok, nem tudom.

Csak fülemüleének

szól, teljes a magány,

talán arról mesélnek,

mily szép volt hajdanán.

Holdfény csilláma röppen,

s mintha látnám magam

lenn a kastélyt a völgyben,

pedig mily messze van!

Mintha várna a kertben

a piros és fehér

rózsák között szerelmem,

pedig már rég nem él.

/Ford.: Kálnoky László/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 7. 17:02 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Lent időzöm szívesen még
mosolygón a völgy ölén:
a szerelem teli kelyhét
kínálgatják ott felém.

Szent csöppjeitől a lelkem
ittasan az égre száll,
s ott állok már életemben
a mennyek kapuinál.

Boldog látásban tűnődve
ringatódzom, kín se tép.
Az asszonyok királynője
adja nekem a szivét.

Pallérozták könnyes évek
ezt a hitvány anyagot:
s a képpel, mit belévéstek,
öröklétet is kapott.

Az a bús kor már csak épp egy
percre rémlik néha fel.
Hálásan még visszanézek
majd, ha egyszer menni kell.

/Ford.: Rónay György/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 22. 20:13 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Gottfried Benn: Kék óra

1

Sötétkék óra küszöbére léptem -
ez a tornác, zárul a lánc szeme,
s most egy piros szín, most egy száj a térben,
a késő rózsák kőcsészéje - te!

A szó, mi tudjuk mind a ketten,
mit másnak mond és hordoz bárki más,
miköztünk semmi és kiejthetetlen:
ez az Egész, s a végső tollvonás.

Az, ami hallgat, átjár mindenen már,
véle a tér és véle van tele
az óra - ami nem remél, s mi nem fáj -
s a késő rózsák kőcsészéje - te.

2

Fejed fehér, elomló és vigyázó,
miközben szádon gyűlik a gyönyör,
a teljes bíbor, minden, mi virágzó,
belső özönlő földmélyeiből.

Olyan fehér vagy, szinte szertemállasz
merő virághiány te, hóhideg,
holtszínű rózsa, ízre-íz - koráll csak
az ajkadon, oly súlyos, mint a seb.

Olyan lágy vagy egy boldog hír hozója,
amely veszélyt és süppedést tanít,
míg tart a kék, míg kéksötét az óra,
s ha megy, nem tudja senki, volt-e itt.

3

Kérdezlek én, hisz máshoz tartozol már,
a késő rózsát mért nem hordod elém?
Mondod, az álom és az óra elszáll,
mit számít mindez: te, vagy ő, vagy én?

"Amit kezdünk, befejeződni vágyik,
amit élünk - ki tudja, mért miképp:
zárul a lánc, nincs már csak némaság itt
és kint a távol, tág és kéksötét."

/Ford.: Nemes Nagy Ágnes/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 21. 19:46 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Friedrich Hölderlin: Menon panasza Diotimáért

Úgy éltünk mi, akár a szerelmes hattyuk a fényben,
csöndesen úszkálnak, ringnak a fodrokon át,
s nézik a tó tükrén az ezüst felhők vonulását,
míg hüvös, éteri kék fodroz a testük alatt,
így éltünk mi is. S ha felénk mordulva az Észak
intett és panaszát zúgta, lehullt a levél,
lombját sírta az ág, és szálltak a szélben az esők,
csak mosolyogtunk, mert tudtuk, egy isten is óv,
és szavainkra figyel, meghitten zeng a szivünkben
egy dalt, s csak mivelünk gyermeki s néha vidám.
Puszta kihalt ma a ház, elvették tőlem a fényt is.
Téged vettek el és véled a két szememet.
Körbe bolyongó árny vagyok, élek ugyan, de nem értem,
mért kell élnem még, fénytelen, egyre tovább.

/Ford.: Radnóti Miklós/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 21. 19:46 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Schmidt von Lübeck: Késői szerelem

Két szegfűbimbó fogad,
szomszéd kertjét ha járom,
át is megyek napra nap,
nézem bimbózásukat,
s nyílnak-e már, egyre várom.

S gondoltam már hirtelen,
életemnek árva ősze
szebb lesz, ha a néptelen
gyepről magamhoz veszem
egyiküket télidőre.

S éjféltájt, hogy tervemet
véghezvinni eltökéltem,
s minden cselt kitervelek,
mielőtt bármit teszek,
eszembe jut idejében:

zsenge szegfűk megnyerőn
szépek egymás közt, a kertben:
de kopár, hideg tetőn,
hol a köd jár és a főn,
tüstént hervadnak leverten.

/Ford.: Kálnoky László/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 21. 19:45 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Schmidt von Lübeck: Késői szerelem

írta: jazsoli5, 2009. aug. 21. 19:45 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Johann Georg Jacobi: Egy régi dal nyománv

Hol vannak az ibolyák, hol van a vidám nép,

mely övezte, merre járt, a virágkirálynét?

"Ifjú a tavasz oda:

elhervadt az ibolya." -

Hol a rózsa, mit dalos kedvünkben leszedvén,

pásztor hordott süvegén, pásztorlány a keblén?

"Lányka, jaj, elszállt a nyár:

elhervadt a rózsaszál." -

Vígy az érhez, mely a friss ibolyát locsolta,

s a völgybe futott alá, csöndesen csobogva.

"Forró volt a vágy s a nap:

az a kis ér elapadt." -

Vígy a lugashoz, hol a rózsaszál kifeslett,

hol pásztor s pásztorleány szerelembe estek.

"Szélvész zúgott itt tova:

zöld lugasnak nincs nyoma." -

Hol a lány, kin megállt szemem, megpihenvén,

s ki lehajolt nyomban az ibolyákra szendén?

"Ifjú, a báj röpke ék:

elhervadt a lányka rég." -

Hol a dalnok, aki tarka réten állt, hogy

versbe szedjen patakot, lányt, lugast s virágot?

"Lányka, száll az életünk:

a dalnok is messze tűnt." -

/Ford.: Kálnoky László/

írta: jazsoli5, 2009. júl. 30. 13:47 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Jakob Regnart: Szerelmes lány panasza

Már mint kísértet járok éjszaka

az ajtajához, és szivem csupa

sóhaj, nincs neki semmi vigasza.

Mint fenyveserdő, nyög a sóhajom,

vésznek ő jele, zendül a dalom:

szomszédaim haragusznak, tudom.

Zajt csapnak, hogy ne hallják kínomat,

szöknek előlem, hogy ne lássanak:

vad lettem, ki voltam, mint őz, riadt.

Mint ágról esik az alvó madár,

hányódom éjjel, és senki se vár.

Kinek jó, ha a balsors nála jár?

Mi lészen ebből, kérdik mindenek.

Mi a minden? Ki teremtette meg?

Csak az, ki engem csúfságra vetett.

Örülök, hogy húsom tünedezik,

gyors vér szaggatja testem partjait,

vad vér, mely szivemből érkezik.

Ó, álmaim, mint az ég javai,

olyanok vagytok, megvetettek, ti,

koldusságomnak árva kincsei.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. júl. 30. 13:32 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Reimar von Hagenau: Szerelem mozgolódik bennem

Szerelem mozgolódik bennem:

játékát érzem a szívemben,

lelkem már száll az ég felé,

mint a szárnyas sólyomé,

vagy a sasé a viharban.

Valakit otthon hagytam.

Bár találnám úgy megjövet,

ahogy ma frissen nevetett!

Hisz úgy szeretek rajta mindent.

Add meg, így kérem Istent,

add meg, hogy viszontlássam őt,

a kedves, drága nőt,

s megédesítsem életét

s ő minden gondomat elűzze, mint én az övét.

Ha a szerelem üdvözített,

jöhet az örök éjszaka:

már az se keseríthet!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. júl. 29. 20:21 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Friedrich von Hausen: Szívemtől testem immár

Szívemtől testem immár elszakadna,

pedig soká hűséges társa volt.

Testem pogánnyal bátran szállna hadba,

de szívem most egy hölgy felé hajolt,

és foglya lett. Azóta nyugta nincs,

bármerre járok, szívem ittfelejtem,

látása ejtett bűvöletbe engem.

Mit is tegyek? Ó, istenem segíts!

Bizton reméltem: enyhül ez a bánat,

midőn a szent keresztet Istenért

felvettem, bízván, ledobtam igámat,

fogoly szívem szabadulást remélt.

Ha bánatommal mit se gondolok,

igazi férfinak csak úgy neveznek.

De látom jól: mindegy az én szívemnek,

sorsom miatta hogyan hánytorog.

Csak bút szereztél nékem és magadnak,

szívem, mióta nem bírok veled.

Lelj egy zugot, hol szívesen fogadnak -

Istentől kérem, íme, a kegyet.

Ó, jaj, milyen sors vár reád, szegény?

Ha tőlem elszakadsz, veled ki gondol?

Ki szabadít meg minden fájdalomtól,

mint ahogy búdat enyhítettem én?

/Ford.: Rab Zsuzsa/

írta: jazsoli5, 2009. júl. 29. 20:11 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

Dietmar von Aist: Egy asszony áll magában

Egy asszony áll magában,

vár-vár a pusztaságban,

lovagját keserűli,

s íme, sólymot lát repülni.

"Sólyommadár, de jó neked,

az egész kerek világ tied:

sűrű erdőn bárhova szállhatsz,

szép fákat kedvedre találhatsz.

Én is így találtam, így

választottam valakit,

aki kedves volt szememnek.

Sok szép nő irigyem lett.

Ó, mért kell nékik épp az enyém?

Soha egyikükét se kívántam el én."

/Ford.: Lator László/

írta: jazsoli5, 2009. júl. 29. 20:06 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

A Kürenbergi: Több mint egy éven által

Több mint egy éven által szép sólyommadárt

neveltem én, szelíd lett, ha hívtam, visszaszállt,

a szárnyait arannyal fontam be, tündökölt,

s akkor magasra lebbent, új ország várta, messze föld.

Újra láttam én most, átsuhant az égen,

a selymes lábzsinórt még lengeti szépen,

a szárnyain aranyszín csillogás remeg.

Uram, kik csókra vágynak, engedd, hogy egyesüljenek.

/Ford.: Radnóti Miklós/

írta: jazsoli5, 2009. júl. 29. 19:59 - címkék: vers és kategóriák: Német költők szerelmes versei - még nincsenek kommentek

http://csicsada.freeblog.hu/

Csicsada irodalmi naplója