Matthieu: Élet és Halál bejegyzései 
Pierre Matthieu: Az élet és a halál négysorosai-ból
Ítélje bárki a halált rettenetesnek,
s mondja: borzad tőle minden, ami csak él:
előttem ő a cél és egyúttal a kezdet,
melynél indul a jó és a rossz véget ér.
****
Borzad az ember a haláltól és gyalázza,
bár javára van a nagy törvény ezzel is:
Kezdet s Vég egyaránt a Természet leánya
s nincs benne idegen, se szörnyű, se hamis.
***
A Halálnak ez a rútsága puszta látszat:
ragyog homloka a csalóka fény alatt:
de nincs több félelem, mihelyt lehull az álarc:
nevetsz a gyermeken, ki képtől megriad.
***
Rakják, torzítva, a Halált sok fura pózba:
koporsód hozza és kaszáját lengeti:
de ahogy szőrt s tollat rakni az angyalokra,
éppolyan mese őt csontváznak festeni.
***
Előre meghal az, aki fél a Haláltól:
köztünk van, de magát halottnak érzi már:
szívében ül a vég: egész élete gyász-tor:
a halálfélelem rosszabb, mint a halál.
***
Ennek kincs a világ, annak meg puszta semmi:
ez a hasznot lesi, az rang becsületét:
a gyönyöreiért ostobaság szeretni
s a fájdalomért gyűlölni hülyeség.
***
Fent szélcsönd mosolyog, lent gyötrelmes ár zúg:
az élet sikerek és bukások elegye:
sírva kezdjük útját, verejtékezve járjuk,
és fájdalom nélkül nem végzi senki se.
***
Az élet asztal: négy játékos ül köréje:
bankárjuk az Idő, ki mindent dirigál:
vacog a Szerelem és egyre fogy a tétje:
az Ember mosolyog: s mindent visz a Halál.
***
Szép szem, száj, kéz? Csak egy szellő kell, egy betegség,
s tűnik! Ha tizenöt éves: nyíló varázs:
ha húsz: teljes virág: ha harminc, már csak emlék:
tűz volt, és hamuvá omlik, mint a parázs.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
írta: jazsoli5, 2008. nov. 17. 18:42 - címkék: vers és kategóriák: Matthieu: Élet és Halál
-
még nincsenek kommentek
