Középkori diákdalok kategória // Verscsokor a természetről

Középkori diákdalok bejegyzései

Középkori diákdal: Virágoznak mind a fák

Virágoznak mind a fák,

dalolnak a madárkák,

újból zöldül bokor, ág,

örvendez az ifjúság.

A sötét bú távozik,

a szerelem tüzet szít,

s aki tőle huzódik,

annál inkább fölizzik.

Te szépséges szűz leány,

bár fűt téged már a vágy,

mégis úgy szólsz énhozzám,

mintha haragudnál rám.

Amit szerelmed csapott,

sebeimmel itt vagyok,

a gyengébb most én vagyok,

ha nem gyógyitsz meghalok.

"Szép legény hát mit kivánsz,

mi az amit nem találsz?

Játszani kivánsz velem?

Nem kell nékem senki sem,

pár nélkül és tisztesen

élem le az életem."

Vigyázz, a szerelem

kegyetlen

és bátor:

legyőz bennünket százszor,

huzódhatsz, futhatsz lányka,

elér száguldó lángja.

"Látom már, mért szavalsz,

mit akarsz,

te ravasz,

s hogy jól tudod, nem aggaszt,

már én is arra vágyok,

tüzelnek már a lángok."

/Ford.: Takáts Gyula/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 8. 12:34 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdal: Takarodik már a tél...

Takarodik már a tél

rettentő fagyával,

kedvünkre helyet cserél

a szépséges nyárral:

és mivel a nyármeleg

jegyben jár a vággyal,

télnek búcsút integet,

ki a vágynak él-hal.

Megenyhülvén az idő,

szül a föld virágot:

ahány virág bú elő,

annyi színnel áldott,

ahány a szín, a mező

annyi szaggal árad:

fülemile zendülő

dala ébreszt vágyat.

Aki szeret, vigadoz,

íly időt hogy érhet,

amely oly sok víg napot

a örömet igérget.

Míg a szerelem fakad

és üdvöt idéz meg,

ne legyen több balgatag,

ki sírni merészked.

Be szeretnék mihamar

azzal egyesülni,

ki édes csókjaival

a halált elűzi,

szerelem láncaival

szívem átalfűzi:

átütve nyilaival

vágyom sebesülni.

Ha az íly seb vigaszom,

ne csodáld, mert édes:

s vígságot, ha siralom

követi: törvény ez.

Ha törődött vén leszek,

siratni ráérek,

amit most végbe viszek,

a vészthozó vétket.

Hogy e kislányt szeretem,

mindenki csodálja:

nagy teher a szerelem,

s ember, aki állja.

Egy az én ítéletem,

s valóra is válna:

ha nem adják őt nekem,

meghalok utána!

/Ford.: Szedő Dénes/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 7. 12:34 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdal: Elvonul a télidő...

Elvonul a télidő,

újul a föld színe.

Tavasz bimbót csal elő,

szín kél ezerféle.

Zeng az erdő népe,

örvend zengicsélve.

Mind édesebb,

mind selymesebb

a levegő fénye.

Virul a domb,

dúsabb a lomb

s a rengeteg sörénye.

Játszanak a zöld mezőn

deli szűzleányok!

nyílik, friss dalt zengetőn,

édesen a szájok.

Madárcsattogások

felelgetnek rájok.

Tarkálló virágok

jóillata szálldos.

Termékenyült

s terhes a föld

és szerelemmel áldott,

ahogy zengnek,

énekelnek

madarak és leányok.

A hálóját veti már

ama puzdrás gyermek,

kinek mind a menny kínál

hozzá segedelmet.

Uralma kiterjedt

széltében a földnek.

Engem győzedelmes

nyilaival sebzett.

Ellenálltam,

de hiában:

hamarost letepertek,

s martaléka

lettem én a

hatalmas szerelemnek.

Egy leányt, íly sebektül

sebezve, szerettem,

hites szövetségesül

magamhoz kötöttem.

Esküvésem tettem,

esküm meg is szegtem:

édes élvezetben

magamat feledtem.

Milyen jó a

lányok csókja,

gyakorta megízlettem:

fahéjillat,

balzsamos szag

se kábít édesebben.

/Ford.: Szedő Dénes/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 7. 12:23 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdal: Megszakadt a tél haragja...

Megszakadt a tél haragja,

újra zöld a rét,

már kacagva nyujtogatja

sok virág fejét,

s hol nap fénye süt,

izzik, ég, pirulva lángol:

tavasz nyílik a világon

rendre mindenütt.

Gyors madárkák hangja csendül

csacskán, édesen:

zengve zendül, szerte lendül

fás ösvényeken:

s erdők enyhelyén

lomb, virág és gazdag illat,

tűz emészt most minden ifjat

tavasz idején.

Egyberajzik, nő, gyarapszik

a legénycsapat,

s hej, nem alszik, ott viharzik

a leánykahad:

és a hárs alá,

a szerelmes forgatagba

fut lányát keresni anyja,

s köztük rátalál.

Egy dacol csak, egy, a sorsnak

küldte őt kegye,

fénye holdnak, érte dúlnak

kínok, érte e

sok jaj szájamon:

nyilt sugárzó, szűz leányzó

ült szivembe, s mint varázsló

űzi bánatom.

Őt ha nézem, szinte érzem:

éltet égi fény:

más egyéb sem kell, ha érzem:

ő enyém, enyém:

vágy felé hevít,

ölbe fogva, átkarolva

víg zugolyban, nagy titokban

bárcsak lenne így!

/Ford.: Csorba Győző/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 7. 12:09 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdalok: Félre, könyvek, doktrinák...

Félre, könyvek, doktrinák,

hív az édes dáridó!

kivirult az ifjuság,

szűzi csokrát szedni jó,

vénhez illik a komolyság,

neki már csak az való!

Ránk dohosul az idő

könyvek börtönében,

tréfa és csók, nóta, nő

az igazi éden!

A tavasznak lába kél,

és a testet gond nyüvi,

küszöbünkön áll a tél,

életünket hergeli,

vérünk szárad, szívünk fárad,

fogy az öröm, elmarad,

öregedő nyavalyáknak

pereputtya riogat.

Ránk dohosul az idő

könyvek börtönében,

tréfa és csók, nóta, nő

az igazi éden!

Éljünk, mint az istenek:

régi tanács, bölcs tanács!

A szerelem integet,

rajta fiúk, indulás:

mozogjunk hát a piacra,

az utcára ízibe,

viszket már a lányok talpa,

táncra cincog a zene.

Ránk dohosul az idő

könyvek börtönében,

tréfa és csók, nóta, nő

az igazi éden!

Ingó-bingó, karcsu szűz

akad ott száz, ezer is,

arca, szeme csupa tűz,

karja gyors és lába friss:

hej, hogy perdül az a szőke,

az a barna hogy hajol,

a szemük, míg nézem őket,

lelkemtől is megrabol.

Ránk dohosul az idő

könyvek börtönében,

tréfa és csók, nóta, nő

az igazi éden!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 4. 12:03 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdalok: Nap ontja áldásait...

Nap ontja áldásait

áttetszőn, szelíden,

új színt hint el április

szerte a vidéken:

szerelem bontakozik

benn a férfiszívben,

ifjakon uralkodik

ama gyermek-isten.

Megannyi új arculat

ünneplő tavaszkor

s mind a hatalmas tavasz

örvendeni únszol.

Szívedben is ugyanaz

a törvény parancsol:

hívedhez hogy hű maradj,

rendjén így vagyon s jól.

Híven szeress engemet!

Fogadom cserébe

szívbéli szerelmemet

hűséggel tetézve.

Jelen is távol is leszek,

ha húzódnál félre:

aki ekképpen szeret,

töretik kerékbe.

/Ford.: Szellő Dénes/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 1. 12:15 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdalok: Mikor édes tavasz szárnyal...

Mikor édes tavasz szárnyal,

virágos fa árnyékában

áll Júlia kishugával.

Édes Ámor!

kivel nem vagy tavasz táján,

be meggyászol!

A fák virágokat hoznak,

madarak zengnek naphosszat,

a szűzek is olvadoznak.

Édes Ámor!

kivel nem vagy tavasz táján,

be meggyászol!

Liliomok lengedeznek,

s a fentlakó isteneknek

lányseregek énekelnek.

Édes Ámor!

kivel nem vagy tavasz táján,

be meggyászol!

Ha őt karomban tarthatnám

a ligetben, a lomb árnyán,

hej, be szívesen csókolnám!

Édes Ámor!

kivel nem vagy tavasz táján,

be meggyászol!

/Ford.: Végh György/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 1. 12:06 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdalok: Itt a vidám, régvárt...

Itt a vidám, régvárt

kedves kikelet,

a sok piros virág

már integet,

zeng a sok madárka oly édeset,

s a kizöldült tájba

betölt a dal szárnya

mindeneket.

Az ifjak csapata

párt keresni száll most a tavaszba,

lányra vágyva,

hogy együtt sétálva

örvendjenek,

és együtt szakasztva,

új virágillatba

frissüljenek.

/Ford.: Takáts Gyula/

írta: jazsoli5, 2009. szept. 1. 12:02 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdalok: Már a nyár zarándokol...

1

Már a nyár zarándokol
számkivettetésbe,
víg madárnép nem dalol
erdő sűrűjébe.
Lombok zöldje elfakul,
csend borul a rétre,
elfonnyad mind, mi virult,
mert víg világát a zöld ligetnek
az hidegnek
hatalma összezúzta,
s oly csendes már az, mint a puszta,
hogy a madárkák népét számkiűzte.

2

Ám szerelmem,
szenvedelmem
lángját semminő rémítő fagy le nem lohasztja,
sőt, inkább dagasztja,
s hamarost legyőzi a tél ostromát.
Szerelemtől kínhalált
szenvedek, mit lelkem áld.
Hej, ha valaki engem
csókkal gyógyítana meg,
bezzeg vígan volnék beteg.
Várván reá esennen!

3

Ha pajzán kedve csordul,
minden szem rája fordul,
ajka csóktól duzzadó,
csábító,
de oldja is a vétket,
amig étket,
lépes mézet
csepegtet énrám egy-egy csókot adván,
hogy már halandó voltom is tagadnám!
Hóként fénylő homloka,
szeme aranyló sugara,
kissé vörhenyes haja,
kezének győztes liljoma
sóhajtásokra indita:
felderül orcám mosolya,
ha látom, mily bájos, szelíd,
mily édes, fölséges csoda!

/Ford.: Jékely Zoltán/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 30. 12:48 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdalok: A nyár derűs örömével...

1

A nyár derűs örömével
ébreszti a földet,
Venus tüzes hevével
harci kedvre ébred:
örvendez, az ifjak kara,
csicsergő madarak hada
dallal szerteszéled.
Öröm annál nincs nagyobb,
párod hogyha megleled
és epétlen mámorod
véle együtt élvezed!
Tavaszodik fű, bokor,
és az eltűnt tél helyett
csak a kellemest leled.

2

Virágoktól színes rétek
tarka díszben állanak,
s alig nézed, a szivedben
már szerelem támad:
most boldog az ifjak kara,
kis madarak nagy csapata
csicseregve énekel.
Öröm annál nincs nagyobb,
párod hogyha megleled
és epétlen mámorod
véle együtt élvezed!
Tavaszodik fű, bokor,
és az eltűnt tél helyett
csak a kellemest leled.

3

Az éltető napfényben
most mindenek megújulnak,
mind, akik a sivár télben
bágyadtan silányodtak:
már virágot bontottak
a pázsithátú földek,
s erdők-berkek fodrosodnak,
lombsátorban zöldelnek.
Öröm annál nincs nagyobb,
párod hogyha megleled
és epétlen mámorod
vále együtt élvezed!
Tavaszodik fű, bokor,
és az eltűnt tél helyett
csak a kellemest leled.

4

Az évszakok kincsével
mosolyognak az órák
és a párok új hévvel
frigyüket megújítják,
Venus ünneplésére
gyűl a lányok csapata:
s az ifjak egészségére
lendül Ámor pohara.
Öröm annál nincs nagyobb,
párod hogyha megleled
és epétlen mámorod
véle együtt élvezed!
Tavaszodik fű, bokor,
és az eltűnt tél helyett
csak a kellemest leled.

/Ford.: Takáts Gyula/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 30. 12:47 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdalok: Rózsa, fogadd rózsám...

Rózsa fogadd rózsám: szerelem nyit a rózsafa ágán!
Bennem e rózsáért sorvasztó szívbeli vágy ég.
Rózsámat, hamvas Rózsácskám, egyre szagolgasd!
Hajnalpír-formán magad is gyönyörűn kiviruljál!
Rózsika, nézd rózsám: rózsámat látva, kacagj rám!
Zengjél rózsámról, szebben, valamint csalogány szól!
Csókold meg százszor: szádhoz jól illik e bíbor!
Rózsa a festményen nem rózsa: az árnya csak éppen.
Rózsát bár festhetsz: éppen csak illata nem lesz.

/Ford.: Szedő Dénes/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 30. 12:43 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdalok: Nyári forróság idején...

Nyári forróság idején,

virágzáporos völgy ölén

belső hévtől lángoltam én,

s ledőltem egy zöld lomb tövén,

hol védősátrat szőtt fölém

egy olajfa árnya.

Egy völgyben állott ez a fa,

hol kis forrás futott tova,

virág volt ott s fű bársonya,

enyhet hozott a szél oda:

Plato se festett még soha

kedvesebbet nála.

Alatta friss forrás csobog,

fölötte csalogány-dalok,

s a najádokat hallhatod -

magát a paradicsomot

képzelem így, s tudott dolog:

nincs a földön párja.

Jó itt heverni: élvezet,

minden szépet kiélvezek:

arcom hűs szellő csapja meg,

mikor előttem ellibeg

szedvén az édes epreket

egy szép pásztorlányka.

Nézem s felgyújt a szerelem,

Venus tette ezt, azt hiszem:

"Nem vagyok rabló, higgy nekem,

ami tiéd, el nem veszem,

sőt néked adom mindenem:

ó Flora leánya".

Ezt mondta ő:"Jaj, nem szabad,

a férfi-játék durva, vad,

szüleim oly szigoruak.

Ily könnyelmű dolgok miatt,

félek, még megharagszanak -

most még ne kivánja!"

/Ford.: Végh György/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 29. 16:44 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdalok: Az idő virágban áll...

Az idő virágban áll,

dalolva zeng a madár,

a föld is vigaszt kinál.

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

Eddig, én szerencsétlen,

titkolhattam a vétkem,

szerettem: nem csekély ez!

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

De, mert hasam megdagadt,

titkom rejtve nem maradt,

szülésem is nehéz lesz!

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

Anyám ezért ütlegel,

apám szitkokkal lep el,

komiszul bánnak velem.

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

Egész nap csak ülhetek,

még kimenni se merek:

nem játszom a tereken.

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

Hogyha mégis kimegyek,

néznek, mintha szörnyeteg

sétálna kinn az uton.

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

Ha meglátják e hasat,

majdnem felvisítanak: -

mit pusmognak, nem tudom.

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

Lökdösődnek szaporán,

ujjal mutatnak reám,

csodaként néznek engem.

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

Fejet csóvál, aki él,

tüzes máglyára itél,

mert hogy egyszer megestem.

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

Ennyi példa tán elég:

szól rólam a szóbeszéd,

fecseg bizony mindenki.

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

Ezért aztán szenvedek,

vad kín gyötri szívemet -

s folyton könnyek közt élek.

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

Tetézi fájdalmamat,

hogy barátom emiatt

hazátlan senki-semmi.

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

Apja nem hagyta békén,

s most Frankhon messzi végén

száműzetésben élhet.

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

Hogy tőlem ily messze van,

azért szomorú szavam:

szívem fájdalom sebzi.

Ejhaj!

mit terem

ez a fránya szerelem!

/Ford.: Végh György/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 28. 15:44 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

Középkori diákdalok: Virágjában az erdő...

Virágjában az erdő,

levele is jön elő,

hol van kedvesem?

Nincs semerre sem!

Ellovagolt, el,

most már engem ki ölel?

Az erdő virágban áll,

szívem érte, jaj, be fáj!

/Ford.: Kardos Tibor/

írta: jazsoli5, 2009. aug. 28. 15:36 - címkék: vers és kategóriák: Középkori diákdalok - még nincsenek kommentek

http://csicsada.freeblog.hu/

Csicsada irodalmi naplója