Keresztury Dezső versei bejegyzései 
Keresztury Dezső: Imádság békességért
Ki lélek és test vagy mibennünk,
kit istenné, törvénnyé tettünk:
halottak élő hagyománya,
mag, fény a jövendő homályba: -
vadon veszejt, ijeszt a sárkány,
kereszten halsz, megégsz a máglyán,
s mind újra szebben, erősebben
születhetsz derék emberekben: -
légy bennünk játék, alkotó láz,
testvér-vágyból felépülő ház,
szív, igazság kényszerű harcban,
amit, ki küzd is tud tudatlan:
végzet, kegyelem, ihlet légy te,
tapasztalás, törvény beszéde: -
mit düh, vád, vérszomj ölt magára,
csak igaz lényed szörny visszája, -
igázza le bennünk hatalmad
indulatát a fenevadnak,
tedd urunkká isteni részed:
a teremteni bátor békességet.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 3. 6:22 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Telt magány
A tompa ezüstfény vakít,
a hideg arcomat harapja,
fojt a ködös lég:
a sápadt, dérütötte sík,
a szél torlaszrakó haragja
már közönyös rég.
De ha a nap süt, gyönyörű
a puhán csillogó lepelbe
öltözött tájék:
fa, kert, ház mind új köntösű
világ világít fényesedve,
mint szép ajándék.
A lény-nem-járta szűz vidék
szélcsöndes némasága mélyén
a hideg is lágy,
s tündérmesébe illenék
a szívemből szűrődő szép fény:
e kis derűs vágy.
Egy nagy madár száll: senki más:
az érintetlen, telt magányban
inog a nádas,
s a csupasz jegenyék lilás,
meredt sudárral mintha lágyan
simogatnának.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 2. 7:03 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Változatok az öregségről
Szeresd
A napok hosszabbodnak,
az évek rövidülnek,
most már minden nap jobb nap,
örülni kell, ha derűlhet
még év, nap, tiszta munka
jó örömével áldott.
Szeresd, becsüld e megúnva is
únhatatlan világot!
Könnyebben hordanád
Arcok, valami messze mult
megújulásai:
lappangó lángok a kigyult
szemben: a holnapi
tapasztalat, jaj: vak, megunt
napok néma gondjai.
Gyengédségek: rügy hasadó
héjából fejlett virág:
lesz majd gyümölcs is, korhadó,
avarba málló ág.
Ha el tudnád hinni, hogy ez a jó,
könnyebben hordanád.
Menedék
Aludni? Csak az nem boldogtalan,
ki józan is örülni tud:
mert ébred a részeg untalan,
s csak sötétebb benne a kut.
Nincs más: vállalni, ami van,
az alagutat s a kaput.
Az anyag belefárad
Hogy mi is az erő, hatalom, ország,
majd megtudod, ha változó
éveid elsuhannak, csak a morzsák
maradnak meg: a meztelen való.
Nem hiszem, hogy valaha is kivágyjak
bőrömből a földön-tuli
országba, de az anyag belefárad
felelősségem hordani.
Utolsó játszma
Bölcs öregség, beh fájdalmas vagy:
önzetlenség, mely ártalmas csak.
Jaj, elszalasztott alkalom!
Védművek helyett csupa rom:
kert-mélyé, orom-magasságé:
nincs már futó, bástya, királyné:
töprengésed nehány kopott paraszt
fölött virraszt.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 2. 6:48 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Nyugati szél
Szél pengéi szelik a rengeteg,
fényittas, hidegen józan eget.
Arany téboly: végsőt lobban a nyár:
az árnyék végtelenbe hull és vége már.
A kétértelmű láng kigyújtja mind,
mi pusztul, él, játék s törvény szerint.
Zöld volt, gyümölcsös nyár a félsziget:
most sűrű árny, testtelen sziluett.
Éhes sirály rikoltozza a kint:
lankán, erdőn nincs rózsás labirint.
Nagy ősz! Bomlott halotti dáridó
s bölcs önzéssel magába forduló
pompa, mely új csiráknak osztja szét
a nap hívó szavát, a nyár tüzét.
Fényt, színt, vágyat, eszmét magába zárt, -
s lehull az éj, mint vérpadon a bárd.
Nézz szembe! Sár lomb hull a semmibe.
A szépség a halál szivárvány-felszine.
Virág, gyümölcs, szenvedély, alkotás:
megrothadó parádé, értelme-nincs tanács.
S hunyd be szemed! Bensőd árnyaiból
az örök folytatódás szava szól:
valami észen, kínon túli hit,
mely nőni, tenni, adni kényszerit.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 30. 10:13 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Ősz felé
Még forrón süt a nap,
zuhog a verőfény,
de fordul a pillanat,
szürkébb felhő szalad
elforgó egek fakuló mezőjén,
s már rozsdállik a lomb,
hűsebb az éj fuvalma,
rekedten szól a kolomp,
gyűlik a tengeri halma,
s hideg fényben borong
a téli alma.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 27. 6:55 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Estike
Csak egyszer érezd, ha már csend van, éj van,
hogyan önti ki illatát
az estike: ha széthull minden mértan
s millió fekete karát
gyémánt az önmagában pihenő fény,
hogyan nyitja az estike
ezer csillagkelyhét a meredő éj
ölén a hűs, kék semmibe,
mely álommá mossa a megszokott lét
látványát, hogy ontja tovább,
mit boszorkány ölén főz a sötétség:
illatos, részegítő tébolyát!
írta: jazsoli5, 2009. okt. 27. 6:50 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Kiserdő
Most néma a Kiserdő,
de hallgatása zúg.
Bár ritkul a barnuló ernyő,
még sátor a régi út.
Kék, könnyű egek suhannak
méz fényben a lomb felett.
Lángot vet az elzuhant nap.
Ó! zöld-arany szédület!
Csendben, magánosan jön
a fényes-tollu madár:
csak megpihen itt az erdőn,
s dél fele messzire száll.
Az ökörnyálon csillogva
bujkál egy sugárnyi láng.
A szél kopasz ágakon dudolja:
Ó, rózsa! Ispiláng!
Vérhullató lombok, tölgyek
néma bucsúja kié?!
Egy bánatos isten görnyed
a tűnt idő kútja fölé.
Állok vacogva, kigyúlva,
akár a meztelen ág.
A szél sír, az avarba bújva,
zörgő nótáját fújja,
s a rőt alkony mélabúja
énekli szivembe magát.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 27. 6:41 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Kéki dal
Csipkebogyót csipked
seregély seregnyi.
De jó lenne mindig kint a
kéki erdőn lenni!
Mintha életen túl,
lágy álomban járnék:
ringat az ég, messze délre
tárul ki a tájék.
Tihanyra torlódik
egy fekete felleg:
leng alatta a félsziget:
tejüveg lehellet.
Habos virágtenger
volt a táj tavasszal:
most barackkal, méz szőlővel,
dióval vigasztal.
Sárgul, rőt a körte
s cseresznyefa ága:
máglyára lép a betelt nyár,
megújító lángba.
Suhan fenn a felhő,
madár messze szárnyal:
kihunyó nap szépíti meg
ős varázslatával.
Aki vágyát kötné
felhőhöz, madárhoz,
kösse szivét a virágzó
s híven termő fákhoz!
írta: jazsoli5, 2009. okt. 27. 6:34 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: El ne feledd
El ne feledd soha, amit igértek
szülők, barátok, költők, iskolák:
hogy kedves, okos, szép, igaz s tiéd lesz,
mit álmaidba szőtt a szomju vágy:
s a gúzst se aztán, a lárvája-tépett
valót, az ellened-rideg világ
kezét: birákul a gonosztevőket,
s a kést, mely hited erét metszi át: -
de azt se, hogy volt pár pillanatod,
mely a lét mocskából felragadott
a mindenséget hordó csillagokra:
s az orvos időt, mely emlékké oldja,
amit a kin lelkedbe égetett.
Különben nem bírnád az életet.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 26. 7:01 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Lábadozó
1
Milyen volt nálatok a tél? Érezted-e
a szél szagát, ahogy leszáll a hegy felől
az alkonyat tar fái közt s mint tört üveg
peng...Izlelted-e a hó csipke-pelyheit
szétmállva szádon s bennük, honnan végtelen
seregben úsznak, a vadon éj fűszerét?
Cserépkályhátok volt-e? Nyitott ajtaján
láttál-e röpködő fényt hullni bútorok
elnyúlt árnyaira? Rózsálló jégvirág
tüzszirma hajnallott-e rád? Törtél-e szűz
havas mezők közt, úttalan uton a nyár
termését őrző présházak felé: meleg
tenyérrel langyosítva, kóstoltál-e bort
izes, szines, tüzes cseppben, mely oly betelt,
gazdag s magával azonos, mint egy virág?
2
Mért kérdezem? Már mindent, mi elmondható
elmondtunk: tudhatnám! De ha kérdezlek: élsz:
másként e kopár fény sem élő, sem halott
magány szűk szemhatárán vész el: messze vagy
s havas táj dermed benned is, nem mozduló
élet egyhangu síkja, úttalan világ,
melynek áttetsző, hályogos ködös egén
sötét madár száll lassan: kék árnyéka, mit
a ritka fényű hóra vet, kiséri, mint
lassúdva járó szivemet az elmúlás
sejtelme. Messze vagy. Mint ócska kellék, jár a hold.
A mozdulatlan éj ölén a képzelet
szurdokba bukva csak a szűkülő teret
érzi - vergődik bár s szorong, halkulva fáj
szivem, ahogy kihűl és megkövül a kő.
3
Álmodlak, ahogy jössz a kertben: hópihék
libegnek válladon: érzem, hajamra is
rászürkül néhány. Vált a kép: rian a tó,
a hó megrokkan: könnye csorduló patak:
az áttelelt rügyek fakadnak: újuló
szivemmel érzem: újítja magát ideg,
velő, sejt bennem is. Mivégre? Még
tovább kell türve próbálnunk az éveket,
miket túlélni s új sebekre élni túl
sok már? Úgy volna jó ujúlni, mint növény,
madár, szél, emberként is: emlék, képzelet,
vágy s helytállás guzsában is olyan futás
körén, ahogy a csillagok: kihúnyni, fel-
ragyogni, válni s bonthatlan keringeni: -
és elaludni könnyü karjaid között.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 26. 6:30 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Zümmögő
Szeretlek! mondom egyre
s: szeretlek! - újra még,
mint viaszt, mézet szedve
zengi, zsongja a méh,
vagy ahogy reggel-este
pólyálja fájó sebre
az orvos gyógyszerét.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 26. 6:27 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Esti fohászkodás
Az évek mind fájóbban s egyre
mélyebben vágnak életembe:
aggódás, gond ekéje szántja:
barázda hasad s új barázda.
Szinére fordul omló mélye,
mily értelemből és mivégre?
Ki tudja, sebe milyen jóra
fordul, míg megújúl az óra?
Mindennap elvetlek magamba:
kelj ki, sarjadj fel virradatra!
írta: jazsoli5, 2009. okt. 26. 6:22 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Kéken nyílik a hajnalka
Kéken nyílik a hajnalka, s mert csak puha szél jár,
lágyan ring a tükörsima vízen az ég: jegenyéink
fölsuhanó zöld lombja fölött habosan fut a felhő,
gém köröz, oly nagy s tiszta a csönd, hogy hallom,
amint halk
s telt dobogásával neved ismételgeti szívem.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 25. 11:50 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Rád gondoltam
Sarjadó réten jártam:
a hűs szél elpihent,
az aranyszürke árnyban
meredten állt a csend.
A vadvizek szinén kék
acélfény remegett,
felgyúlt nyírfák hütötték
tükrében testüket.
A nap, mint egy tüzes seb
a láthatár ivén.
Rád gondoltam s tüzes lett
ereimben a vér.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 25. 11:45 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Mindig velem vagy
Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy.
Elküldelek s követlek: újra elhagy
kalóz kedvem s hiányod visszaszív.
Ugy élsz bennem, mint kezemen a néma
vonások, gyors madárban röpte célja,
kút mélyén tiszta víz.
Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek,
vágyad tündér játékát őrizem meg,
szemedből a tekintetet,
bőröd meleg színéből, szád izéből,
ölelésedből, csípőd halk ivéből
újrateremtelek.
Mély álmomban csókodra ébredek fel,
minden nap újra és új értelemmel
fogalmazlak meg: így élsz igazán!
A szélbe rajzollak s kilépsz a szélből,
ha arcom lengeti a víz, szinéről
szemed néz vissza rám.
Mint tükörben a tükör tükörképe:
végtelen arc fonódik egy füzérbe:
melyik vagy te? és én melyik vagyok?
Én adok fényt neked, te fénylesz bennem,
s bennünk a világ. Vagy a végtelenben
valami még nagyobb.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 24. 7:47 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Láncok
"Lánc, lánc, eszterlánc" -
beleringsz a táncba:
nyakadban és derekadon
pitypang gyermeklánca.
Kék kő, piros kő:
szenvedély, alázat
lánca fogja s ragyogtatja
szelídséged s vágyad.
Lánc, lánc, könnyü lánc:
mintha játék volna,
s lágy szellő, hajlós fűszál
füzne a karomba.
Nőnek gyürüi
a közös napoknak,
szálra szál és láncra lánc:
sürü hálót fonnak.
Lánc, lánc, mennyi lánc!
áldozat, vágy, érdek,
álom, emlék: oldhatatlan
egybekuszált élet.
Szabadulnál, nem tudsz:
rab zsarnok rab társa,
bilincs lett a gyermeklánc
életre-halálra.
Lánc, lánc, csupa lánc:
seb forr seb fölébe:
életünk mint összenőtt
ikrek égő vére.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 24. 7:40 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Rímek
Te voltál a táj,
mit szemem meg nem únt még:
te vagy a szabály,
melytől nem szabadúlnék:
te voltál az éj,
amelyben megmaradtam,
te vagy a veszély,
mely áldássá lett rajtam:
te voltál a kin,
amit örömmel vártam,
te vagy a kinin,
mely meggyógyítja lázam:
te voltál a szó,
mely megoldotta nyelvem,
te vagy a biró,
kit igaznak ismertem:
te voltál a kút,
mely mindig újraéled,
te vagy a kiút,
ha bekerít az élet:
te voltál a vad,
mely hozzám szelídült csak,
te vagy a szabad
szél, mely, ha tetszik, elhagy:
te voltál a seb,
mely elfolyatta vérem,
te vagy erősebb,
ha nincs ki megsegéljen:
te voltál a kör,
mely izzó fegyelembe,
te vagy a gyönyör,
mely kötöz szerelemre:
te voltál a tű,
mely sebeim bevarrta,
s te leszel a fű,
mely nyomom eltakarja.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 24. 6:41 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Elmondhatalan
Ó, hogy iramlik, hogy ragad
a napok vad vágtája! Nézd,
mint vonz a lomha áradat,
ó, nézd a világ tengerét!
Örvény kap el s mint a kitárt
mélység fölött az egyetlen igaz cél,
úgy int felénk a hű, szilárd
sziget, mit éveinkből épitettél.
Mint párát, átszakít a fény,
oldódom, siklom, mint a hab,
de te vagy a part és a héj,
hol illó lényem megmarad:
a gyökér vagy te, én az ág,
mely felsuhant és lágyan ing a szélben,
s a gondok vad vércsehadát
a te szavad riasztja el fölőlem.
Hogy mondjam, mi ködnek az ég,
hogy mondjam el, mi vagy nekem,
hogy mondjam fényed mély delét,
hogy mondjam, ez a szerelem,
hogy mondjam el a hű hitet,
hogy mondjam el szót nem lelő zavarban,
hogy mondjam el az életet,
hogy mondjam el, ami elmondhatatlan?
írta: jazsoli5, 2009. okt. 24. 6:25 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Esti imádság
Ó, milyen vak homályba futnak
kik nélküled indúlnak utnak.
A kezemet nézem: leszárad:
szivem sívó homokkal árad.
Valamikor kézen vezettél:
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szivemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben.
Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam:
Ó, légy úrrá megint Te rajtam!
írta: jazsoli5, 2009. okt. 22. 5:47 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Levendula
Levendula, levendula,
fanyarédes animula,
lettél lila lángfurulya,
mert perzsel vad kánikula.
Kék a lába, zöld a szárnya,
a madár beh gyöngyön járja:
vele hívó szép dalára
vén szívem is lépne párba.
Fenn az égen sűrű csillag,
lenn fekete falu falvak:
éj ködében tarló, parlag,
jobb ki békén hazaballag.
Levendulaillat illan,
az a madár meg se cikkan,
de ami volt mégis itt van
híven őrzött álmaimban.
Talán csak egy pillantásra
megéled az éj varázsa:
virággal telik a váz, ha
szívós élet lobban lángra.
Villik tánca hív már útra,
s valami megárad újra:
telt szívem veled virulna
levendula, levendula.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 22. 5:37 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Nádas
Tavasszal zöld a nádas,
akár a zsenge sás:
vízfestményen könnyű-lázas
halk festék-csordulás.
Nyáron édes búvóhely
fennakadt csónakom:
nincs kivetnivaló benn,
hogy odabújdosom.
Az ősz arany királyi
palástja leng a vizen,
szólnak őrült furulyái,
velük a tél üzen,
s jönnek toló-kaszával
a jégen a nád-aratók:
lehull rejtek-hazám, jaj! -
az élet előbbrevalóbb.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 22. 5:33 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Ráolvasások
Tavasszal
Eső, eső, már ne ess!
Hagyd nevetni a napot.
Felhő fuss, ne légy deres,
áradjatok illatok,
robbanjanak a rügyek,
zölden zúgjanak a fák!
Hadd legyek, hadd legyek
együtt ifjuló veled
inget oldó ifjuság!
Egy művészre
Kis gyémánt, de fénye nagy,
Aranyból a foglalat,
Türelemmel légy szabad,
Adva növeld javadat,
Lobogj, ha közel a fagy,
Igazságban légy magad:
Nemes, ki nemes marad.
Könnyű szívvel
A hattyu szép, más semmi se,
és mégis minden tó dísze.
Ha jót cselekszel, ne azért,
hogy kamatostól visszakérd.
Ősi bölcs szabály:
jótettért jót ne várj.
De akkor mégis mire mégy?
Ne kérdezd! Könnyűkedvű légy!
Égni
Ne légy semminek rabja
bevett szokásaidé se.
Aki véka alatt tartja
lángját: magának is vége.
Hiába volt áldott hatalma,
mégoly szent szenvedése:
szelíd angyalai, a csalfák,
csufosan cserbenhagyják.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 22. 5:20 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury dezső: Dal
Sudár nyárfa lombján
lepereg a holdvilág:
akit én szeretek,
abban fürdeti magát.
Haja könnyü selyme
ezüst hab színén lebeg,
sugár teste súlyát
hordozzák lágy fellegek.
Melle két bimbója
égi virág, fenn ragyog:
szelíd szép nézését
őrzik párás csillagok.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 21. 7:29 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
Keresztury Dezső: Megújító, Megújuló
Csupa virág a kert,
csupa zsenge lomb az erdő:
a mandula volt az első:
forrt, kibomlott, betelt: -
s vadul iramodva behozta
a cseresznye, körte, barack:
tolakszik a fű, a tarack,
lágy fény színesül ragyogva:
s újra, újra megint
csírázik, bomlik gyanútlan,
mindig sietve, útban:
az ős törvény szerint,
mi várt a tél jegében
emléktelen, halál -
félelmetlen, magány
s eszmélet nélkül is épen...
Csupa virág a kert,
csupa zsenge lomb az erdő,
csak az emberszív esendő:
folytatni a régi pert.
írta: jazsoli5, 2009. okt. 21. 7:11 - címkék: vers és kategóriák: Keresztury Dezső versei
-
még nincsenek kommentek
