Verscsokor a természetről

• Blog oldal
• Archívum
• 

Zelk Zoltán: Karácsonyi ének

 

Nem alszik még kis Jézuska,
lágy szalmában fekszik éberen.
Három csillag áll fölötte
mosolyogva fönn az égen.

Szól egy csillag két társának:
"Nem mennénk le Jézuskához?
Melengessük, hátha fázik!...
Keljünk útra jászolához."

Így beszélnek, jődögélnek
égi útról, földi útra.
Kis Jézuska jászolához
visz a három csillag útja.

És odalenn már az ajtón
fűszállal kis bárány tér be
s így szól: "E füvecskét hoztam
én Jézuska örömére."

S jönnek lepkék édes mézzel
s jön a szellő virágporral,
jönnek a három királyok
s jönnek pásztorok nagy bottal.

Jönnek messzi földről népek,
hoznak nótát, hoznak kincset.
Erdő, porszem súgja vélük:
"Megszületett ím, a kisded..."

Mosolyogna Jézus rájuk,
de alszik már, nincsen ébren.
Három pásztor őrzi álmát:
három csillag fönn az égen.

Juhász Ferenc: Juhász Eszter és Juhász Anna karácsonyi verse

Nárcisz-arcú csillag
ünnepen az ablak.
Öreg fákon hófény,
köd a puli szőrén.

Puha égi sóban:
ugrálunk a hóban,
mint a könnyű cinke,
lábnyomokat hintve.

Ünneplünk és játszunk.
Ez megmaradásunk.
Elhajítva hátra
az iskolatáska.

Befestve az este
angyal-váró teste
nagy arany-ecsettel:
kisgyermekszemekkel.

Íme, itt a Karácsony:
fenyőfa, fény-bársony.
Álmodja az embert
a csönd-szívű kisded.

Gyurkovics Tibor: Karácsony

 

Egy bizonyos idő után
akárhány karácsonyfát láthatsz,
mindig csak egyet látsz
s a többi látszat.

A többi öröm másé, idegen,
vagy elrabolt öröm,
Jézus Krisztus hozzánk
csak egyszer jön.

Csak egyszer száll le az angyal
kitárt fehér szárnnyal
és hozza el a békességet,
egyszer jön Boldizsár a mirrhával.

És többé nincs békességünk,
nincs Máriánk, se szalmánk,
de erre az egy éjre
mindig emlékszünk.
És ott is gondolnak ránk.

Lampért Géza: Karácsonykor

 

Csengve-bongva csak a régi
Harang szól ma:
Hivó szava mégis, mégis
Mintha jobban szivhez szólna...
Régi templom...régi ének...
Szeretetnek, békességnek
Himnusza száll ma is égre
Szárnycsattogva...
Mégis most e drága földnek
Szive mintha feldobogna!

Igézetbe ejt egy csodás,
Szép történet:
A kezdete - messze, messze,
S nem ér talán soh'se véget...
Felettünk egy angyal száll át:
Földre dobja arany-szálát...
Megragadjuk - búnk', bánatunk',
Mind feledjük.
S énekszónál, imaszónál
Fonogatjuk...szövögetjük...

Számomra ismeretlen költő: Karácsonykor

 

Földön fehér puha bársony,
Beköszöntött a karácsony,
Jancsi, Pali de boldogok,
Hogyne, mikor a Jézuska
Oly szép karácsonyfát hozott.

Jók voltak ám azért hozta,
Nem jártak ők soha rosszba,
Imádkoztak minden este,
S lám a Jézuska odafenn,
Jancsit, Palit megjegyezte.

Imádkozzatok gyerekek,
A Jézuska úgy szeret.
Aki jó volt, imádkozott,
Annak hozta a Jézuska,
A legszebbik ajándékot.

Számomra ismeretlen költő: Karácsonyra

Megszületett a kis Jézus
Betlehemi jászolba,
Mindenkinek örömet hoz,
Boldogító Jóvolta.

Mint a bölcsek és pásztorok
Hoztak tömjént és bárányt,
Úgy hoz ő is ajándékot,
Amit ki-ki megkívánt,

Csak azt kérjük mi gyerekek
Ajándékul, Istenünk:
Szüleinket Egészségben
Tartsd meg soká minekünk.

Arany János: Karácsony éjszakán

 

Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül
Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

Csillag-é vajon, mely mint vezérszövétnek,
Üdvözitőt hirdet az emberiségnek?

Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol
s éji tánczaikhoz rémeknek világol?

Akár csillag legyen, biztos éji lámpa,
akár bujdosó láng - én megyek utána!

Mért féljek követni, ha lidércz is? hiszen
Akkor is jó helyre - temetőbe viszen.

Számomra ismeretlen szerző: A karácsonyfa

 

Csingilingi szól a csengő,
Jertek, fiúk, lányok!
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.

Csingilingi szól a csengő,
Arany a csengése,
Aranyosabb, szebb mint a
Muzsika zengése.

Csingilingi szól a csengő,
Vajjon kik csengetnek?
Mennyországból az angyalkák
A jó gyermekeknek.

Csingilingi szól a csengő,
Nyílik már az ajtó,
Cseng a szoba, zeng a szoba
Vidám gyerekzajtól.

Csingilingi szól a csengő,
Jertek, fiúk, lányok!
Föl van gyújtva, meg van rakva
A karácsonyfátok.

H.M.R.: A karácsonyi ajtó

 

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót
hosszú estéken remegve lestem.
Vártam nyílását azon a sok-sok felejthetetlen
szép, gyermekkori karácsonyesten.

Kipirult arccal, dobogó szívvel,
úgy vártam, mikor fordul a zárja,
mikor tárul fel, mikor ragyog fel a titkok fája.
Ó, hogy csábított minden kis ága!

Rég volt ... azóta évek repültek,
és messziről int már az öregség,
s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek,
- ez már nem emlék, -
a karácsonyi ajtót lesem még!

Ó, de már többet tudok azóta!
Gazdagabb titkok hívnak és várnak!
Ragyogóbb minden karácsonyfánál,
mit a szem nem láthat
országában a dicső Királynak!

Tudom, az ajtó egyszer kitárul.
S jöhetnek gondok vagy szenvedések,
ez ad most nékem derűt, nyugalmat,
hogy ott az élet
az ajtó mögött ... s már küszöbén élek!

Várnai Zseni: A fenyő éneke

 

Zsenge fácska voltam,
fenyveserdő árnyán,
mellettem állt néném,
meg hatalmas bátyám,
ők olyan nagyok voltak,
szinte égig értek,
nem őket vágták ki,
csak a csemetéket.

Erdő édesanyám
zúgott keservében,
de csak vittek minket
nyikorgó szekéren,
messzire kerültünk,
nagy házak tövébe
zúgó rengetegből,
ember sűrűjébe.

Minket körülálltak,
azután megvettek,
engem egy nagy tágas
hajlékba cipeltek,
ott reám aggattak
sok-sok édességet,
arany hajszálakat,
édes csemegéket.

Mint a csillag az égen
annyi csillog rajtam,
mint hó az erdőn,
fénylik minden gallyam
s jönnek az emberek
piciny csemetéi,
zsibongva, ujjongva
jönnek engem nézni.

Én a nagy erdőben
süvölvény fa voltam,
itt meg a fejemmel
mennyezetig nyúltam:
- De szép karácsonyfa! -
zengték, csicseregték
s szép gyermekszemüket
rajtam legeltették.

Kacagtak, daloltak,
táncoltak köröttem,
soha nem volt részem
ekkora örömben,
mert a mi erdőnknek
nincs tarka virága,
de most kinyílt rajtam
az öröm virága.

Számomra ismeretlen szerző: Karácsony

 

Szép vagy, szép vagy karácsonyfa.
telerakva minden ágad,
Fényességed beragyogja
Víg, mosolygó két orcánkat.
Szép vagy, szép vagy karácsonyfa,
Mindenki csak örül neked!

Karácsonyfa meg van rakva,
Cukor, alma, dió rajt,
Itt egy baba, ott egy puska!
Milyen jó is a Jézuska.
Karácsonyfát a ki látja,
A Jézuskát áldja, áldja!

Szálljatok le, szálljatok,
Betlehemi angyalok!
Zörgessetek ma este meg
Minden piciny ablakot.
S házikókba, palotákba
Egy örömet vigyetek:
Boldog, édes ünnepet!

E karácsony ünnepére
Szálljon reánk áldás, béke!

Számomra ismeretlen szerző: Karácsonyfa

 

Ragyog a szép karácsonyfa,
Az éjjel egy angyal hozta.
Tele rakja minden jóval,
Arany-dió-mogyoróval.

Baba, galamb, fehér bárány,
Füge, alma csüng az ágán,
Ruha, cipő, kis kötő is,
Ni, még háló fejkötő is.

Gazsi csak azt vizsgálgatja,
Vajjon virgács nincs-e rajta?
A jó angyal elfeledte -
Sebaj, hozott mást helyette!

Csillog a szép karácsonyfa
Nézegetik jobbra-balra,
Kerül-fordul a sok vendég
Csak karácsony lenne mindég.

Számomra ismeretlen szerző: Jézus minden évben

 

Jézus minden évben
újra a földön jár,
tündöklőn, serényen
itt van közöttünk már.

Minden egyes házba
áldást mondva tér,
léptünkre vigyázva
száz úton kísér.

Halkan jön mellettem
- föl sem ismered! -
hogy híven vezessen,
bárhová megyek...

Nagy Gáspár: Hótalan a hegyek inge

Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség, fehér paplan,
se hó, se hold nem világol -
amíg fölragyog a jászol

hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén -
rí Boldizsár, Menyhért meg én.

Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge -
el kell érnünk Betlehembe.

Csorba Győző: Karácsonyfa-díszítés

 

Tíz gyermekedből egymagam maradtam:
kettőt befalt a föld,
hetet a sűrű távol. Változatlan
hangjával a karácsony ránkköszönt:
nézünk egymásra: mit kezdjünk vele? -
tele a szívünk s mással van tele.

Ezüstpapiros cukrok a kezemben,
díszítgetem a fát,
úgy sírhatnék és úgy kéne nevetnem -
mozgásom egyre lassúbb, tétovább:
a régi hit nincs, új sincs még helyén,
meghalt a gyermek s nem nyughat szegény.

Kínok térképét hordja édes arcod,
nézlek, segítsz nekem.
Szorgalmad hány nehéz éven kitartott:
erőssé tett a buzgó szerelem, -
díszítsd, díszítsd, hisz páratlan kezed
bús életedben mindig díszített.

Díszítsd a fát és díszítsd a világot,
díszítsd világomat,
s tárd föl egy lánynak gyönyörű tudásod -
elémidézi most az áhitat -
tudom a törvényt: nem lehetsz örök,
s csak ő segíthet majd, ha szürkülök.

Ezüstpapiros cukrok a kezemben,
karácsonyeste van,
úgy sírhatnék és úgy kéne nevetnem:
de csúf s de szép, hogy áltatom magam,
s de szomorú, hogy mégse sikerül:
álmos üresség bélel s fog körül.

Ki férfi lett, azt nem teheti többé
gyermekké anyaöl, -
de gyermekké teheti mindörökké
egy jó szerelem, mely rátündököl, -
ó most érzem csak, mit vesztettem el,
ó most tudom csak igazán, mi kell.

Ezüstpapiros cukrok a kezemben,
karácsonyeste van, -
míg nem nyugszom e boldog szerelemben,
ha százszor is karácsony: hasztalan, -
s bár minden díszt magamra aggatok,
kietlen-szürke és kopár vagyok.

Számomra ismeretlen szerző: Karácsony éjszakáján

 

Hó borított bércek táján
Szent karácsony éjszakáján,
Kivirul a fenyő ága:
Ezerannyi a virága.

Aztán hordják szerte széjjel,
Míg csak tart a bűvös éjjel.
Kis kunyhóba, palotába,
Mindenüvé a világba.

Mintha tündérkertbe járnék:
Csupa cukor, csupa játék!
Csillagzápor szakad rája,
Messze csillag ragyogása.

Harang kondul messzeségből,
Angyalsereg száll az égből.
Erdő felett zsonganak-bonganak,
Egy-egy ágat kézbe fognak.

Számomra ismeretlen szerző: Képzeld csak, Kisjézust láttam én!

Képzeld csak, Kisjézust láttam én!
Az erdőből jött, csálén ült a fején
hófödte sityakja, végin jéglepte bojt.
Két kis kacsója sajgott, s a könnye folyt.
Zsákot cipelt, melyet degeszre töltött,
húzta, s a súlyos zsák csak úgy zörgött...
Kotnyeles kópé, huncut kisördög,
mit gondolsz, mit hurcolt Ő, micsodát?
Hát azt hiszed, nyitva csúszott az a zsák?
Kisjézus összehurkolta-kötözte,
s gúzsbavert batyuként görgött utána!
Mégis, sok finomság került bizonyára
abba a túltömött, fránya batyuzsákba,
mert alma és diószag libbent körülötte!

Finta Kata: Karácsony

 

Elmúlt az ősz, a szép indián nyár
ködfátyolt öltött a hajnal már,
kigyúltak a karácsonyi fények
a város már ünneplőben ragyog.

Lelkünk várakozással megtelik,
szeretet után sóhajt a szívünk,
várva-várjuk a születő Kisdedet,
ki a békességet elhozza nekünk.

Mennyből angyalok kórusa zengett
királyok keresték a hozzávezető utat',
üstökös fénye ragyogta be a tájat,
hogy megtalálják Égi Királyunkat.

Szegényen, jászolyban született,
bárányok leheltek neki meleget -
édesanyja, Mária ölelte karjaiba' Őt,
aki megváltani jött bennünket.

Erre, az összezavart világra érkezett,
ahol gyűlölködnek, egymást gyilkolják
az emberek - békesség és szeretet helyett,
mintha a földtekén el sem férnének.

Kisjézus! Tekints ránk, teremts rendet
a világban, hogy béke és szeretet
honoljon ezen a csodás Földön,
ahol minden jóval elláttál minket.

Minden nap azért imádkozom,
hogy az egész világon győzzön
gyűlölet helyett - a megértés és szeretet!
Kérlek Kisjézus, hallgass meg engemet!

Mentovics Éva: Az ünnepi asztal

 

Imbolyog a gyertya lángja,
fénylik, mint a Napsugár.
Ünnepváró asztalunkról
fodros füstje tovaszáll.

Karácsonyfán aranycsillag,
és számtalan szép csoda:
csillagszóró, szaloncukor,
omlós, mézes figura.

Kint a kertben pelyhek ringnak,
belesnek az ablakon.
Csodálják a gyertyák fényét
az ünnepi asztalon.

Mentovics Éva: Karácsony

Szikráznak az apró pelyhek,
csendül a víg ének.
Elérkezett már Karácsony,
vége van az évnek.
Messze földről indult hozzánk,
biztosan elfáradt.
Amíg végiglátogatott
minden egyes házat.
Pihenj most meg szép Karácsony,
nézd csak: lángok gyúlnak.
Egy év múlva új erővel
indulhatsz majd útnak.

Somlyó Zoltán: Karácsonyi vándor

Karácsony éjjelén a vándor
az országúti hóban megáll.
S bekopog a legelső ajtón,
amit az útszélen talál.

Egy szót se szól. Csak némán átmegy
az udvaron, mint a jó cseléd,
S a sötét, meleg istállóba
halkan, lábujjhegyen belép.

Ott benn a mécses pisla lángja
a széltül egyet bólogat.
A vándor megy s megsimogatja
a szelíd, csöndes barmokat.

Aztán a jászolba meríti
hideg kezét - és hirtelen
valami fény villódzik
onnan a hideg téli éjjelen...

Kívülről, mintha angyaloknak
égi zenéje szállana.
S jobbról, mintha egy fehérleplő
bánatos Asszony állana...

A vándor letérdel az almon,
a gazda korty bort ád neki.
És aztán csöndben, mint ahogy jött,
békén útjára engedi...

Túrmezei Erzsébet: Adventi ház

 

Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.

Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.

Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.

De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?

Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.

Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!

Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság

 

Szent karácsony beköszöntött,
pompázatos ruhát öltött.
Oly szaporán, mint a zápor,
ezer csillag hull a fáról.

Örömkönnyek hullnak egyre,
s pottyannak a kis kezekre.
Fenyőfánkat körbeálljuk,
és egymásnak azt kívánjuk:

E szép este minden fénye
adjon erőt az új évre.
Minden napja legyen ünnep,
melengesse kis szívünket.

Juhász Gyula: Karácsony felé

 

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Mentovics Éva: Hófehér karácsony

 

Itt az este: giling-galang.
Megszólal az esti harang.
Szól a csengő: csingilingi.
Pelyhét a tél szertehinti.

Téli erdő, fehér álom…
Díszes csipke ring a fákon.
Karcsú fenyők tüskés inge
hókristállyal van behintve.

Minden házban – giling-galang…
Ünnepelni hív a harang.
Elérkezett szent karácsony,
fény táncol a fenyőágon.

Mentovics Éva: Ballag a karácsony

 

Libbennek a hófelhők,
szél dúdol az ágon,
szállingózó pelyhek közt
ballag a karácsony.
Megérkezik szentestére,
dideregve, fázva,
feldíszített fenyőfát
állít a szobádba.

Lajossy Sándor: Karácsonykor

 

Soha szebben még nem harangoztak
kis falumban, mint szent karácsonykor.
Ölelkezett Ég a földdel mostan
és tarkállott a sok nép az úton.
A templomban szépen énekeltünk:
„Megszületett Isten Fia nékünk!”

A szentbeszéd ünnepélyes hangja
imáinkkal a magasba szárnyalt.
Úgy éreztük: Isten kezét fogjuk
s megtelt szívünk szent bizonysággal.
Szólt az ének. Ó, hogy énekeltünk:
„Megszületett Isten Fia nékünk!”

Jakab Ödön: Karácsonfa

 

Karácsonfa, karácsonfa,
Jaj de ki vagy aranyozva!
Itt is arany, ott is arany:
Szép semmiség, haszontalan.

Mit ér a fa, ha nincs madár,
Mely dalolni ágra száll?
Mit ér a szép karácsonfa,
Gyermek-zsivaj ha nincs hozzá?

Ugy elnézem: a fa körül
Az apró nép miként örül!
Csipolnak szakadatlan,
Azt gondolom, hogy tavasz van.

Én is voltam ilyen gyerek,
Engemet is szerettenek,
De azért a szülő házban
Karácsonfát sohse láttam.

Szegény vala kis családunk:
Tűzifa is szűk volt nálunk:
Egyik napról másik napig
Kiméltük a mindennapit.

Most az élet már ugy hozta:
Csak telnék egy karácsonfa,
Széppel, jóval jól megtermett: -
- De most hol a régi gyermek?!

Pohárnok Jenő: Karácsonyfa alatt

 

Eljött a nap, mit várva-vártunk,
Az égen csillagfény ragyog,
Jézuska fáját ím' elhozták
A halkan szálló angyalok.

Köszönjük neked, édes Jézus,
Hogy szíved minket így szeret,
S az angyalok dalával együtt
Dicsőítjük ma szent neved!
S ha elmúlik majd a karácsony,
Te akkor is maradj velünk,
Míg élünk, ezt a kis családot
Szeresd, ó édes Istenünk!

Dömötör Tibor: Karácsony

Karácsonykor:
Angyalok szállnak,
Híradást hoznak,
Béke jegyében,
Élet fényében,
Szentség lelkében,
Hívők hitében,
Krisztus képében
Földön jár az Isten.

Karácsonykor:
Harangok zúgnak,
Szent igék szólnak,
Imádság szárnyán,
Szíveknek vágyán,
Zsoltárok hangján,
Szeretet hídján,
Bocsánat útján
Mennyben jár az ember.