Idézetek ( az olvasás értelme) bejegyzései 
Idézetek
A magányosság óráiban, amikor meglep az a
szemérmetes és ok nélküli bánat, melyet
nemesebb szívek olyan jól ismernek, vedd
a kezedbe valamelyik kedves könyvünket,
s keresd meg benne azokat a lapokat, azokat
a sorokat, azokat a szavakat, amelyek
olvasásakor - emlékszel? - mind a kettőnk
szeméből egyszerre buggyantak ki az édes,
néma könnyek. Olvasd el, takard el a szemed,
és nyújtsd ki a kezed felém...nyújtsd ki a kezed
társad felé, aki már nincs veled.
(Turgenyev)
Egy kiváló költőt vagy írót olvasva, lelked a költő
lelkével együtt fut, lát és dolgozik. Ujjongva fut
hegyeken, mezőkön, és változatos messzi tájakat
lát. De csak akkor, ha követni tudod a költőt,
elképzeled metaforáit, megérted célzásait:
máskülönben olyan vagy, mint a vak ember
a legszebb vidéken.
(Babits Mihály)
Annak is megvan a haszna, ha az ember rendszer
nélkül olvas, egy-egy szenvedélye nyomán járva
a könyvek birodalmát: öregkorára is marad
nemcsak újra, de újat olvasni valója.
(Németh László)
Nincsenek különösebb kedvenc íróim, és nincsenek
kedves könyveim. Minden igaz és őszinte írást
szeretek, ha őszinte és igaz ember írta.
(Veres Péter)
Az olvasás egyfajta játék volt számomra, igaz,
hogy nemes, tapasztalatokat gyarapító, de
mégiscsak játék. Mert hiszen a játék értelme
éppen ez: belehelyezkedni egy más valóságba,
egy más emberbe.
(Székely János)
írta: jazsoli5, 2008. nov. 5. 18:32 - címkék: és kategóriák: Idézetek ( az olvasás értelme)
-
még nincsenek kommentek
Idézetek
Akarod, hogy az olvasás tartós nyomokat
hagyjon maga után? Szorítkozzál néhány jeles elmére,
s táplálkozzál belőlük.
(Seneca)
A könyv ne csak a barátunk, hanem ellenfelünk is legyen:
értsük meg, de vitatkozzunk is vele. Az olvasás csak így
válik hasznunkra .
(Diderot)
A mi szívünk is olvasás közben szünetet tart, és szívesen
otthagyja a tárgyat, hogy önmagába tekintsen.
(Schiller)
Az olvasás által napról napra valami ragad az emberre,
és utóbb azt veszi észre, hogy más emberek szinte szívesen
hallgatják beszédjét, mert igaz az, hogy aki tanult valamit,
még a nyelve is könnyebben fordul a szájában.
(Arany János)
Egy művet helyesen végig olvasni...kétségtelen nem kicsinység,
viszont éppen ezért lelkiismeretesen kell az végezni.
(Gogol)
A könyvek barátaim: társaságuk végtelenül kellemes.
Minden korból, minden országból valók. Soha sincsenek terhemre,
de azonnal megfelelnek minden kérdésemre. Némelyik letűnt
korok eseményeit regéli el nekem, míg mások a természet
titkait fejtik előttem föl. Egyesek megtanítják: miként éljek,
mások: hogyan haljak meg. Vannak, akik élénkségükkel elűzik
gondjaimat, és lelkemet felvidítják, mások ellenben megcélozzák
akaraterőmet, és megtanítanak arra a fontos leckére: miként
fékezzem vágyaimat, és támaszkodjak teljesen magamra.
(Petrarca)
Ha én írok, teljes mértékben számítok az olvasóra,
és feltételezem, hogy az elbeszélésből hiányzó szubjektív
elemeket önmaga pótolja.
(Csehov)
A ponyva azé, akihez a művészet nem szól, s akik
nem szólnak a művészethez.
(Kodolányi János)
Szép az, ami érdek nélkül tetszik nekem.
(Immanuel Kant)
A mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él,
akik szeretik a művészetet, és azért szeretik,
mert keresik az emberséget.
(József Attila)
írta: jazsoli5, 2008. nov. 5. 8:59 - címkék: és kategóriák: Idézetek ( az olvasás értelme)
-
még nincsenek kommentek
