Érdekességek bejegyzései 
Fercsik Erzsébet - Raátz Judit: A névnapolás (részlet)
Évenként visszatér
Némelykor sokat ér,
Máskor ráfizetsz,
S nélküle nem lehetsz - mi az?
Ma már igen csak el kell gondolkodnunk e találós kérdésen, vajon mi is lehet. Régebben hamar rávágták volna, hogy ez a névnap. De vajon mindig megértették volna ezt a szót? Bizony nem. Névnap szavunk a nyelvújítás korában keletkezett.
Korábban ezt a napot szente napja néven emlegették. A szó már maga enged következtetni a jelentésére. Szente napja annyit jelent, hogy a katolikus egyházban a megkereszteltnek valamelyik szent nevét adták, hogy az pártfogolja Istennél, védje őt. A megkeresztelt az ő védőszentjének napján megemlékezett róla, megünnepelte őt. Hogy a magyarság mióta kezdte szente napját megünnepelni, arra pontos adatok nincsenek. Az biztos, hogy a kereszténység elterjedése után ezt a szokást külföldi papok honosították meg hazánkban, s a kezdeti vallási ünnep fokozatosan alakult át családi lakomává.
A névnapolás először az urak körében volt divatos, később az egyszerűbb néprétegek körében is elterjedt. A falusi parasztság érdekes módon összejövetelt, lakomát a tavasztól őszig terjedő dologidőre eső névnapokon nem tartott.
A névnapot, a szente napjának megünneplését, annak ellenére, hogy a katolikusoktól indult el, a protestánsok is megtartották, méghozzá igen vígan.
Ennek az ünnepnek is sok hagyománya alakult ki az évszázadok során. Egyike a béles, amelyet annak a szentnek a nevével tiszteltek, akinek az ünnepére sütötték.
A szente napi köszöntés másik szokása a szente pohara volt. Ez nem jelentett mást, mint az ünnepelt szent itallal való felköszöntését.
A szente napjának megünneplésére azt mondták, megadta a szente poharát, vagyis ivott az ünnepelt szentre.
A mulatságra mindig az ünnep előtti estén, a névestén került sor. Társadalmi rangtól és helyzettől függően változott az ünneplés mértéke. A főrendeknél az egész udvar jelen volt, s részt vett az italozásban.
Hogy milyen volt a XVIII. század legelején egy szente napja, arról Cserei Mihály történetíró tudosításából kapunk ízelítőt, aki ura jóvoltából ülhette meg névnapját.
"Az udvarház mellett a tiszttartó házánál volt a tractatio (trakta, megvendégelés), főztek...12 asztalra, az udvariak valahányan voltak, első alsó rendén valók, még a kocsisok, lovászok, fellejtárok is mind eljöttenek: leültünk asztalhoz, (temérdek) ital volt, kilenczven veder bor költ el, muzsikásokat hívattunk, majd hajnalig tisztességesen tánczoltunk."
Persze, ha valaki minél rangosabb volt, annál módosabban ünnepelt. Komoly szertartás folyt például Mária Terézia neve napján. Közülük az 1749. október 15-i ünnep a következő rendben folyt. Délelőtt fél 10-kor fogadta Mária Terézia a palota tükörtermében a külföldi követek jókívánságait. Egy órával később, fél 11-kor a kihallgatás-teremben kézcsókra járultak elébe a tisztek. A szertartás fél 12-kor a templomban folytatódott, majd a főrangú hölgyek köszöntötték uralkodójukat. Ezt mintegy százszemélyes ebéd követte. Kis pihenő, majd litánia. Ezután az udvari bál kezdődött a huszonegyezer lampionnal kivilágított vár nagy galériájában. A mulatságot a császár nyitotta meg a legidősebb főhercegnővel. A család szűk körű vacsorájára került sor este fél 10-kor, majd fél 11-kor befejeződött a mulatság.
A falusi népek is megünnepelték a névnapot, csak kisebb móddal. Náluk a névnap inkább családi ünnep volt. A gazda névnapját a falu gyerekei is számon tartották. A névnap előestéjén vagy reggelén rendszerint párosával felkeresték a gazda házát. Míg az egyik gyerek a "kutyaütő" botjával szétzavarta a kutyákat, addig a másik beosont a házba, és verssel vagy énekkel felköszöntötte a gazdát. Például Nován a gyerekek a következő köszöntőt mondták József nevű gazdájuknak:
József névnapján
Eljöttem én ám.
Kicsi szívem, kicsi szám
Boldog névnapot kíván.
Isten éltesse sokáig,
Pénzben járjon bokáig.
A köszöntést jutalom követte. A gyerekek gyümölcsöt, cukrot vagy pénzt kaptak. A felnőttek, rokonok is megemlékeztek a gazda névnapjáról, de ők csak este mentek el egy koccintásra.
Voltak persze "híres " névnapok is, melyek nagy mulatozással jártak. Ezek inkább a téli időszakra estek. Ezekhez a névnapokhoz sokszor valamilyen népszokás is kötődött.
Márton napjára (november 11-én) például a legkedveltebb étel a ludaskása és a töltött libanyak volt. Ekkor hangzott el Márton poharának köszöntése, ami összefüggött az új bor köszöntésével is:
Tündököljön élted ragyogó sugára,
Nevednapja légyen szívünk vígságára.
Igyál egyet Márton, hogy jobb kedved légyen,
Hogy ne érjen téged semmiféle szégyen.
Márton poharából mindenki részt vegyen!
(Márton-napi rigmus, Kalotaszeg)
András napja ( november 30.) volt az első disznóölő nap. A disznótor étrendje majdnem mindenütt azonos volt: toros leves, töltött káposzta, sült hurka, sült kolbász, pecsenye, rétes és hájas pogácsa. A tor közben pedig folyik a bor és a pálinka, hogy a gazdáknak a következő évben is szerencséjük és bő termésük legyen.
A legnagyobb mégis csak a karácsonyi István- és János-napi köszöntő ismert még ma is. Ezek kisebb nagyobb eltéréssel hasonlatosak voltak.
Álljon itt közülük néhány:
Eljöttem én jó reggel,
Istvánt köszönteni,
Az egek Urától
Minden jókat kérni.
István, megérted napodat,
Szent István áldja házadat.
Nem köszöntök én másért,
Csak egy kis pálinkáért.
(Somogyi köszöntő)
Örüljünk, hogy Isten szent István napjára
Felvirrasztott minket dicső hajnalára.
Szent István örvendjen, örömbe merüljön,
Nevenapja, mint a csillag felderüljön!
A midőn kimentem a Bíboros hegyére,
Áldást mondottam az István fejére:
Ahány szál fű terem ez világ mezején,
Hány csepp eső esik, mikor van idején,
Annyi áldás szájon az István fejére.
Midőn pedig meghal, vitessék fel mennybe,
Az arany korona tétessék fejébe.
( Kalotaszegi köszöntő )
Örömmel dicsérem a seregek urát,
Hogy megadta érnünk a szent János napját:
Áldom, magasztalom Isteni hatalmát,
Aggy Isten kendteknek, sokat élhessenek,
Sok Szent János napot el is tölthessenek,
A földnek bőréből zsírját vehessenek,
Világéletükben örvendezhessenek.
A jó Isten áldja meg kegyelmeteket.
( Kalotaszegi névnapi köszöntő )
Egyes helyeken zajosabb szertartással ünnepeltek. Ott is hajnalban indultak a falu legényei, akik énekükhöz láncos bottal verték az ütemet. Miután felkeresték az István vagy János gazdát, megkötözték lánccal, s csak akkor engedték szabadon, amikor a vezető legény köszöntője alatt behozták a pálinkát. Az ilyen köszöntőket kötöző éneknek nevezték. Íme egy makói kötöző ének:
Eljött az öröm csendes lépéssel
Szívet ébresztő boldog érzéssel.
Kívánom te István hogy boldog légy,
Az egek urától sok áldást végy.
Élj számos napokat, hónapokat,
S adjon a teremtő ezer jókat.
S kívánom te István hogy boldog légy,
Az egek urától sok áldást végy.
Élj számos napokat, hónapokat,
Adjon a teremtő ezer jókat.
( Makói kötöző ének )
A koccintás után a gazdát maguk közé vették, és nagy zajjal indultak tovább a falu többi Istvánját és Jánosát köszönteni.
Más névnapokat csendesebben, de azért lakomával ültek meg. Az ünnepelt a látogatókra felkészült. Az evés-ivás közben mindig köszöntötték az ünnepeltet. Sokszor ugyanazt a verset mondták más-más névnapon, s csak a nevet cserélték ki.
Serkenj fel kegyes nép, mert most jön a hajnal,
Aranyszál-tollakkal repdes, mint angyal.
Ingó-bingó fűszál cifrán felöltözik,
Liliom-rózsába meg is törölközik.
Amennyi fűszál van a tarka mezőben,
Annyi csepp víz van a tenger medriben,
Annyi áldás szálljék szent János fejire!
Szívesen kívánom!
A köszöntőversek nem csak a nép körében voltak elterjedve.
A fenti hagyományok közül ma már igen kevés él. A névnapi szokáskörből a lakoma, a vendégség, a pár szavas köszöntő és az ajándékozás maradt meg. Ma a névnapokat főleg családi, rokoni körben szoktuk megünnepelni, bár nem ritka az sem, hogy iskolában vagy munkahelyen felköszöntik az ünnepeltet.
Napjaink névnapozásának igazán nincsen hagyománya. Hogy egy-egy család, kisebb közösség hogyan ünnepel, az a saját kialakított szokásától függ. Van olyan család, ahol a névnap előestéjén, mások aznap köszöntik az ünnepeltet. Előfordul, hogy külön ebéddel, vacsorával, valamilyen süteménnyel vagy tortával kedveskednek a köszöntők.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 22. 13:51 - címkék: hagyományaink és kategóriák: Érdekességek
-
még nincsenek kommentek
