Czuczor Gergely versei bejegyzései 
Czuczor Gergely: Kezdődő szerelem
Mi bájol engemet,
Hő lángra keblemet
Ki gyújtja fel?
Leány! kökény szemed,
Sugár szép termeted
Vonz s bájol el.
Reményem jő s repül,
Öröm, bú ví belül,
Velőm lobog.
Nyugalmam nem
Miolta kebelem
Feléd dobog.
Mosolygva könny fakad
Szememben, fennakad
Szavam, s remeg:
Kegyes tekinteted,
Midőn reám veted,
Igéz úgy meg.
De bár epeszt tüze
S mindenha bajt füze
A szerelem:
Eloltani félek őt,
Sőt a kedvöldösőt
Még nevelem.
(1830)
Hő lángra keblemet
Ki gyújtja fel?
Leány! kökény szemed,
Sugár szép termeted
Vonz s bájol el.
Reményem jő s repül,
Öröm, bú ví belül,
Velőm lobog.
Nyugalmam nem
Miolta kebelem
Feléd dobog.
Mosolygva könny fakad
Szememben, fennakad
Szavam, s remeg:
Kegyes tekinteted,
Midőn reám veted,
Igéz úgy meg.
De bár epeszt tüze
S mindenha bajt füze
A szerelem:
Eloltani félek őt,
Sőt a kedvöldösőt
Még nevelem.
(1830)
írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:32 - címkék: vers és kategóriák: Czuczor Gergely versei
-
még nincsenek kommentek
Czuczor Gergely: Emlékkönyvbe
Szép a harmat égi gyöngye,
Mely pihen virág ölében.
Nap sugára száll le hozzá,
S felcsókolja lánghevében.
Ah de szebb a szőke lányka
Kék szemének ibolyája,
Férfi szívek olvadozva
S vágyva vágynak birtokára.
A szerénység és szelídség
Bájt lehelnek kellemére:
Boldog ifju, aki tűzhet
Ily virágot kebelére!
(1840)
Mely pihen virág ölében.
Nap sugára száll le hozzá,
S felcsókolja lánghevében.
Ah de szebb a szőke lányka
Kék szemének ibolyája,
Férfi szívek olvadozva
S vágyva vágynak birtokára.
A szerénység és szelídség
Bájt lehelnek kellemére:
Boldog ifju, aki tűzhet
Ily virágot kebelére!
(1840)
írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:30 - címkék: vers és kategóriák: Czuczor Gergely versei
-
még nincsenek kommentek
Czuczor Gergely: A ligethez
Oh völgyi hűs tanya,
Kies liget,
Ki járja lengeteg
Ernyőidet?
Zöld sásaid között
A csörgeteg
Susogva s oly vigan
Elhömpelyeg.
Kinek nő pamlagúl
Selyemmeződ?
Te völgyek édene,
Hadd tudnom őt.
Ha kedvesem talán
Kit árnyad ér,
S hűs gyöngyiben füröszt
A csendes ér:
Ha pamlagúl neki
Simúl meződ,
Vajon min andalog,
Oh lesd meg őt.
Ajkin csak egy sohaj
Kiröppen-e?
Hómelle néha fel-
Feldöbben-e?
Szemében hévkönyű
Csak egy ha ég,
Szivemnek enyhet ad,
S reményt az ég.
De nem - szemben könyű
Ajkon sohaj:
Nem bántja őt e két
Szerelmi baj.
Miként a csörgeteg
Gyöngycseppjei
Lebegnek játszias
Lejtései:
S miként az alkonyi
Szél esteden,
Dal olvad ajkiról
Édesdeden.
Oly szende és vidor
Tekintete,
De szívcseréhez, ah,
Nincs érzete.
Szerelme nincs egyéb
Csak gyermeki,
Játék, virág, ölelt
Élvek neki.
Mikor nyílik ki már
Kellemivel,
S liheg szerelmet a
Szelíd kebel?
Hiszen ha a tavasz
Mosolygva kel,
A bimbóból fakad
Virágkehely:
S ha kellő nagyra a
Leány növe,
Kerítse szerelem
Varázsöve.
(1840)
Kies liget,
Ki járja lengeteg
Ernyőidet?
Zöld sásaid között
A csörgeteg
Susogva s oly vigan
Elhömpelyeg.
Kinek nő pamlagúl
Selyemmeződ?
Te völgyek édene,
Hadd tudnom őt.
Ha kedvesem talán
Kit árnyad ér,
S hűs gyöngyiben füröszt
A csendes ér:
Ha pamlagúl neki
Simúl meződ,
Vajon min andalog,
Oh lesd meg őt.
Ajkin csak egy sohaj
Kiröppen-e?
Hómelle néha fel-
Feldöbben-e?
Szemében hévkönyű
Csak egy ha ég,
Szivemnek enyhet ad,
S reményt az ég.
De nem - szemben könyű
Ajkon sohaj:
Nem bántja őt e két
Szerelmi baj.
Miként a csörgeteg
Gyöngycseppjei
Lebegnek játszias
Lejtései:
S miként az alkonyi
Szél esteden,
Dal olvad ajkiról
Édesdeden.
Oly szende és vidor
Tekintete,
De szívcseréhez, ah,
Nincs érzete.
Szerelme nincs egyéb
Csak gyermeki,
Játék, virág, ölelt
Élvek neki.
Mikor nyílik ki már
Kellemivel,
S liheg szerelmet a
Szelíd kebel?
Hiszen ha a tavasz
Mosolygva kel,
A bimbóból fakad
Virágkehely:
S ha kellő nagyra a
Leány növe,
Kerítse szerelem
Varázsöve.
(1840)
írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:29 - címkék: vers és kategóriák: Czuczor Gergely versei
-
még nincsenek kommentek
Czuczor Gergely: Öröm és bú
Menny és föld Istene,
Kegyed mi végtelen!
Hogy nem hagysz engemet
Öröm- s gyönyörtelen.
Öröm fog el midőn
A szép természetet
Remek csodáiban
Szemlélnem engeded.
Örömmel függ szivem
Ártatlan kisdeden,
Ki játszva elmosolyg
S ring ősi térdeken:
Öröm fog el, midőn
Győz a dicső erény,
S az ész világa át-
Tör álmok éjjelén:
Örül szivem, ha hű
Barátra lelhete,
Kinek velem rokon
Eszméje, érzete:
S a vétlen szenvedő
Könyűit törleni
Mily édes élvezet
És angyal-szellemi!
De bár ezer gyönyört
Enyhűletűl adtál,
Bocsánat, ég, ha e
Szív nyugtot nem talál.
Sajognak keblemen
Saját és köz sebek,
Vigasztalásomúl
Segédre hol lelek?
Embernek adjam-e
Elő keservemet?
Hisz a szentségtelen
Ő dúlja keblemet.
Te Istenem, tudod,
Szívbánatom mi nagy:
Itélj te róla, mert
Igaz biró te vagy.
(1837)
Kegyed mi végtelen!
Hogy nem hagysz engemet
Öröm- s gyönyörtelen.
Öröm fog el midőn
A szép természetet
Remek csodáiban
Szemlélnem engeded.
Örömmel függ szivem
Ártatlan kisdeden,
Ki játszva elmosolyg
S ring ősi térdeken:
Öröm fog el, midőn
Győz a dicső erény,
S az ész világa át-
Tör álmok éjjelén:
Örül szivem, ha hű
Barátra lelhete,
Kinek velem rokon
Eszméje, érzete:
S a vétlen szenvedő
Könyűit törleni
Mily édes élvezet
És angyal-szellemi!
De bár ezer gyönyört
Enyhűletűl adtál,
Bocsánat, ég, ha e
Szív nyugtot nem talál.
Sajognak keblemen
Saját és köz sebek,
Vigasztalásomúl
Segédre hol lelek?
Embernek adjam-e
Elő keservemet?
Hisz a szentségtelen
Ő dúlja keblemet.
Te Istenem, tudod,
Szívbánatom mi nagy:
Itélj te róla, mert
Igaz biró te vagy.
(1837)
írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:27 - címkék: vers és kategóriák: Czuczor Gergely versei
-
még nincsenek kommentek
Czuczor Gergely: Imadal
Isten, ah tekints alá
Pannon szent hegyére,
S annyi sorsviszály után
Árva szerzetére.
Gyújts vezérül csillagot
Lépteink elébe,
Mely vezessen érdemes
Főnökünk elébe.
Hajdan e falak közűl
A magyar hazára
Szétderenge szent hited
Üdvadó sugára.
Mily malaszttal ihletéd
Jámbor őseinket,
Oly kegyelve lelkesíts
Buzgalomra minket.
Negyven éve folyt le már
Rendünk új szakának,
S mint olajfa, magzati
Fölvirágozának.
Nincs hiánya férfias
Lélek és erőnek,
Míg naponkint újdonabb
Szép reményi nőnek.
Ah, de lélek és erő
Nyers idom magában,
Ápolója hogyha nincs
Zsenge bimbajában.
Mennyi ész lehúnya már,
És homályba dőle,
Mert az ápolás kegye
Lőn tagadva tőle.
Isten, adj Atyát nekünk,
S tartsd meg őt kegyedben,
El hiven ha járdaland
A te szellemedben,
Közbizalmu férfit adj
Főnökül e rendnek
Teljesedve vágyaink
Akiben leendnek.
Röptöt adni vajh ki fog
És irányt minékünk?
Célainkra vajh ki lesz
Bíztató vezérünk?
Szent, s világi tudomány,
Szépmüvek barátja,
Jámbor és szilárd legyen
Szerzetünk Apátja.
Isten, ah tekints alá
Pannon szent hegyére,
S annyi sorsviszály után
Árva szerzetére.
Gyújts vezérül csillagot
Lépteink elébe,
Mely vezessen érdemes
Főnökünk elébe.
(1842)
Pannon szent hegyére,
S annyi sorsviszály után
Árva szerzetére.
Gyújts vezérül csillagot
Lépteink elébe,
Mely vezessen érdemes
Főnökünk elébe.
Hajdan e falak közűl
A magyar hazára
Szétderenge szent hited
Üdvadó sugára.
Mily malaszttal ihletéd
Jámbor őseinket,
Oly kegyelve lelkesíts
Buzgalomra minket.
Negyven éve folyt le már
Rendünk új szakának,
S mint olajfa, magzati
Fölvirágozának.
Nincs hiánya férfias
Lélek és erőnek,
Míg naponkint újdonabb
Szép reményi nőnek.
Ah, de lélek és erő
Nyers idom magában,
Ápolója hogyha nincs
Zsenge bimbajában.
Mennyi ész lehúnya már,
És homályba dőle,
Mert az ápolás kegye
Lőn tagadva tőle.
Isten, adj Atyát nekünk,
S tartsd meg őt kegyedben,
El hiven ha járdaland
A te szellemedben,
Közbizalmu férfit adj
Főnökül e rendnek
Teljesedve vágyaink
Akiben leendnek.
Röptöt adni vajh ki fog
És irányt minékünk?
Célainkra vajh ki lesz
Bíztató vezérünk?
Szent, s világi tudomány,
Szépmüvek barátja,
Jámbor és szilárd legyen
Szerzetünk Apátja.
Isten, ah tekints alá
Pannon szent hegyére,
S annyi sorsviszály után
Árva szerzetére.
Gyújts vezérül csillagot
Lépteink elébe,
Mely vezessen érdemes
Főnökünk elébe.
(1842)
írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:26 - címkék: vers és kategóriák: Czuczor Gergely versei
-
még nincsenek kommentek
Czuczor Gergely: Temetőben
Csipkére van fehér kendőm szegve,
Borult szemem könyekkel van telve,
Fehér kendőm szellő lebegteti,
Könyemet senki sem törölgeti.
Fehér rózsabokor, nincs virága,
Az őszi derektől tar az ága,
Majd nyílik a tavasz, s kihajt újra,
Nyílik énnekem is, de csak búra.
Piroslábú fehér galamb elszáll,
Repül, repül, mag párjára talál,
Mért nincs szárnyam? de ha volna is bár,
Sas röptével sem érném el őt már.
Fehérfalas kis kápolna körül
Fakeresztek közt sok halom zöldül,
Egyikre közülök ráborulok,
Szeretőm sírja ez, kit gyászolok.
Áldjon meg a jó ég, hogy szerettél,
Sötét sírba hiv szerelmet vittél,
És engemet hagyjon el az Isten,
Ha kivüled valakit szerettem.
(1844)
Borult szemem könyekkel van telve,
Fehér kendőm szellő lebegteti,
Könyemet senki sem törölgeti.
Fehér rózsabokor, nincs virága,
Az őszi derektől tar az ága,
Majd nyílik a tavasz, s kihajt újra,
Nyílik énnekem is, de csak búra.
Piroslábú fehér galamb elszáll,
Repül, repül, mag párjára talál,
Mért nincs szárnyam? de ha volna is bár,
Sas röptével sem érném el őt már.
Fehérfalas kis kápolna körül
Fakeresztek közt sok halom zöldül,
Egyikre közülök ráborulok,
Szeretőm sírja ez, kit gyászolok.
Áldjon meg a jó ég, hogy szerettél,
Sötét sírba hiv szerelmet vittél,
És engemet hagyjon el az Isten,
Ha kivüled valakit szerettem.
(1844)
írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:24 - címkék: vers és kategóriák: Czuczor Gergely versei
-
még nincsenek kommentek
