Czóbel Minka versei bejegyzései 
Czóbel Minka: Királylányok holdvilágnál...
Királylányok holdvilágnál
Mennek szépen,
Mindegyiknek liliom van
A kezében.
Csak egyik, a legkisebbik,
Áll magába,
Ujja között égő piros
Szegfű szála.
Holdvilágnál mennek szépen
Királylányok,
Bíbor bársony, sötét bársony
A ruhájok.
Csak egyik, a legkisebbik,
Hab-ruhája
Ezüstösen csillámlik a
Holdvilágba.
Királylányok, bársony pillék
Jönnek, szállnak,
Hosszú sorban köszönnek a
Holdvilágnak.
Csak egyik, a legkisebbik
Alig látja,
Majd beolvad ezüst csillag
Sugarába.
írta: jazsoli5, 2011. aug. 5. 6:38 - címkék: és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Idegen vendég
Magányos kerti úton
Elsárgult levelek,
Zöld nyár forró hevében
Már őszt jelentenek.
Hullámzó déli fényben
- Csodás - hogy kelnek-járnak
A múltból idetévedt
Szétfoszlott, könnyű árnyak.
Egykor ezek mind voltak,
Egykor mind itten éltek,
Közöttük mit akarsz itt
Idegen kóbor lélek?
Árnyak közé vegyül most
Az újabb árny-alak:
"Ki vagy?" ""Hát meg nem ösmersz?""
""Én vagyok tenmagad!""
írta: jazsoli5, 2011. jún. 4. 7:33 - címkék: és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Tört sugárban
Ismét csak üldöz a régi talány:
Ki jön ott szembe? - Én magam talán?
Bokrok aljából fehéren kiválva,
Jövőm emléke, múltamnak árnya,
Sűrűdnek, szétfolynak a köd-alakok.
Közöttük oly szörnyen elhagyva vagyok.
Mindegyik lelkem egy szétkapott része,
Csak meg ne lássanak, ne vegyenek észre!
Hogy vergődik, röpked a széttépett lélek!
De hisz' voltam, leszek, hisz' érzem, hogy élek.
Megálljatok!! - elsuhan előlem -
Feltűnik a hold egy fényes felhőben.
írta: jazsoli5, 2011. jún. 4. 7:28 - címkék: és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Czigány temetés
Széles, nehéz ásó - nyele sima, görbe -
Kerek csorba éle bemélyedt a földbe:
Hogy a sárga, nedves homokot felkapja,
Mint az érett szilva, hamvas lett a lapja.
Egyik ásó nyomot másik után rendén
Hányja egy nagy ember, - sem fiatal, sem vén -
Arcán a munkának ezer barázdája,
Nem sokat mosolygott jó szerencse rája.
Nem is volt nyomorult, megélhetett épen,
Csak hogy nem sok öröm volt az életében:
Munka, munka, dolog, nem is gondolt másra,
Most, hogy egyéb nincsen, ezt a vermet ássa.
Csikorog az ásó, sűrűbb a hant földje,
Kerek fehér pecsét van a sárga földbe.
Porladó koponya meszes fehérsége,
Szétvágja a szerszám gömbölyödő vége.
Hol a gondolatok egykor fogva voltak:
Némaság, por, homok - csöndesek a holtak.
Ez is csak ember volt - - régen itt pihenhet,
Most felette ássák az újabb sírvermet.
Felkap az esti szél egy-egy "holt" levelet,
Sűrűsödik a köd az őszi táj felett,
Csavarodik fehér ingadozó fátyla,
Akácgalyas, benőtt temető árkába.
Távoli harangszó ködsűrített légben
Ingadozva szállong a sivár vidéken,
Jön, megy egy hulláma az ércszülte hangnak,
Szomorú búgása falusi harangnak.
Temetődomb alatt elhaladó léptek:
Nehéz csizmás lábak sűrű sárba lépnek.
Közelednek lassan, nyolc-tizen lehetnek:
Szegényes alakok, - csak szegényt temetnek.
Disztelen a menet, úgy a koporsója,
Szúette deszkából durván összeróva,
Durva suhogással szélit körülfogja
Fekete szemfedő keményitett fodra.
Mint valami csolnak hullámzó vizeken,
Inog a koporsó a hat erős kezen,
Izmos barna karok nagy rudakon tartják,
Lépésök folytával ide-oda hajtják.
Mennek, énekelnek, felértek már végre
Fejfákkal ültetett halom tetejére.
Leszáll a koporsó remegő kötélen,
Árnyékot kap tőle a sötét sírverem.
Cigány volt a halott, muzsikus fajtából,
Brúgózni, úgy ahogy, tanult az apjától.
Sógora, testvéri, majd hozzá kerültek,
Kis fiával együtt öten hegedültek.
Tudott még ő bánni tégla, vályog, sárral,
Nyáron így keresett öreg asszonyával,
Puha száraz pelyvát taposta a sárba,
Ez a tudománya se veszhetett kárba.
Oda áll kis fia a nyitott sír szélére,
Gyöngyháznál fényesebb nagy szeme fehére,
Barna szemcsillaga pedig könybe lábad,
Égő tekintete elhomályul, bágyad.
Vedlett hegedűjét emeli most vállhoz,
Sárgás piros fáját szorítja állához,
Csak két húr van rajta, zsineg a két másik -
Az élelmes cigány még ezen is játszik.
Játszik érzésteljjel, sír a száraz fája,
Bucsút hegedül le az édes apjára
- Tompán omlik a hant, a húr sivít, harsog -
Hegedüli néki a Rákóczi-marsot.
írta: jazsoli5, 2011. febr. 23. 6:25 - címkék: és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Az erdőből
Aranyban járok
Acél világban
Hervadó erdő
Zöld aranyában.
S mi távolról jön
A levegőbe
Megérzi az erdő
Megremeg tőle.
Gallyak jajonganak
Viharzó szélben,
Nyöszörgő sírás
A fák tetejében.
Keringő varjak
Távol világból,
Jönnek nagy véres
Zord lakomából.
Az erdő csendje
Rémes beszédes,
Ne fordulj arra,
Kerüld el édes!
Arany levelek
Mint könnyek árja
Egyenként hullanak
Utolsó díszül
Elhagyott megtört
Halott virágra.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 19. 8:24 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: November
Sárgul a lomb, sárgul az erdő, -
Ki útra kél, ki szendereg,
Idegenek lettek a földön
A régi, váró emberek.
Idegen lett szavuk hangzása,
Tekintetük, mozdulatuk.
Deres a harmat csillanása,
Felhők borítják a napot.
Örök múlt, távozó jövője.
Bölcsőt rejtő sírja felett
Reszketve hullanak őszi ködbe
A fáradt, sárga levelek.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 19. 7:35 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Búcsú
Eljött az ősz, madár is elszállt -
Isten veled!
Forgó szél elseperte tőlem
Szerelmedet!
Hogy jött? hogy ment? ki mondhatná meg?
Virág ha vész,
Fejét lehajtja, fonnyad-szárad,
Ez az egész.
Előbb, ha szóltál, hangod lágy volt.
Mostan szavad
Hideg, kemény lett, szívem tőle
Majd meghasad.
Vágyó szemem réten virágot
Már nem talál,
A hegyen túl, hózivatarban
Zúg a halál.
És zúg az erdő minden fája
Vihar alatt,
Haragos, durva szélvész járja
Az ágakat.
A nyári ég világos kékje
Fejünk felett
Szürkére vált - tavaszból ősz lett - - -
Isten veled!
írta: jazsoli5, 2008. dec. 19. 7:28 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Kőrisbogár
Lehullt az orgona virága,
Elérkezett a nyár,
Bokrok felett zöld-aranyszínben
Száll a kőris bogár.
"Kőrisbogárszín zöld ruhámat
Ma adjátok reám. -
Mondjátok, kertünk csalogányi
Elhallgattak talán?
Csalogánydalt nem állja szívem
Sem rózsák illatát
Oly nyugtalanná háborítják
A csöndes éjszakát.
Télen jobb volt - tükrös kertemben
Körülvett a magány,
Csak hó világa áradott be
Palotám ablakán.
De aztán a tavasz hogy önté
A fényt, az illatot
Beteg lettem, ha csak egy percre
Nyiták az ablakot - - - - - - -
Mért hívtok most ismét kertbe?
Tudjátok, jobb nekem
Tükörfalas, tág palotában,
Nyugodtabb életem"...
Lemén a kertbe szép királylány,
Arca oly hófehér,
Mint temetők hervadt virágán
A hamvas őszi dér.
Arany szövésű zöld ruhája
Csillámlik zöld gyepen,
De idegen már itt a kertben
A nyárban idegen.
Egy padra omlik - gyönge, fáradt - - -
Felette szállnak
Zöld-aranyszínű röpködéssel
A kőris-bogarak.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 19. 7:18 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Virágfolyam
Kivirított már a bodza
A gyalog is, meg a másik
El is szórta virágait
Piros hajnal-hasadásig.
Egymásután a virágok
Jönnek, mennek, száguldanak,
Egész tavasz, egész nyáron,
Mint egy széles virág patak.
Előbb ibolyáktól kéklik,
Illatozik levél-habja
Majd orgonát gyöngyvirágot,
Mind mind magával ragadja.
Liliomok, rózsák jönnek
Gyorsan illó füzértáncba,
Búzavirág, pipacs merül
Nem pihenő rohanásba.
Még százezer könnyű virág. -
Végre csak sárgult levelet
Hullat az ősz hideg habja
Behorpadó sírok felett.
Ezek is majd tovább folynak,
Elfújta már őket a szél,
Csak hómezők felett rohan
A nyugtalan ördögszekér.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 19. 7:10 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Hókirályné palotája
Kert zuzmorája
Minden kis ágra
Fehérlő csipke.
Hideg lehellet
Kristály virága.
Fehér nyírágról
Leomló fátyol,
Földig leérő
Libbenő hajló
Kristályos csipkés
Leomló fátyol.
Pirosas, bíboros
Lilaszín hóra
Hullanak a pelyhek,
Zuzmora pelyhek.
Halvány zöld holdvilág
Üveg-zöld holdvilág
Hinti be fényével
Sárgás zöld fényével
Az egész kertet.
Kis fagyos pacsirták
Járnak az utakon,
Kerék nyomában.
Elalvó kis madár
Fellebben meg leszáll,
Dermedtebb, nehezebb
Felborzolt tollában
Elfagyó szárnya.
Megzörren a levél,
Hótakarta levél,
A fehér hó alatt
Elfutó kis egér
Elsiklott, elszaladt,
Kis nyoma ott maradt
A fehér hóban.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Holdsugár - fagyból szőtt
Fényes jégpalotát
Végig bejárja.
Mind egy magába
Ő, a szép, fehér
Jég s hókirályné.
Jég csillog szemében,
Tükröt tart kezében
Lebbenti fátyolát
Hinti a zuzmorát
Jég palotába,
Mind egymagába
Tükörszép, holdfényes
Fehér királyné.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 19. 6:58 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Madárrepte
Hófehéren árad a hold sugárja,
Sötétlő kert feketéllő lombjára,
Feketéllő lomb sűrűjéből kiválik
Egy madár szárnya.
Hófehér gyep felett körözve száll el,
Betéved majd fekete lombok közé,
Összevonja fény és árny sötétjét
Szárnya röptével.
Hangtalan száll hófehér holdfény szála,
Hangtalan száll fekete madár szárnya
Csöndes kertben - álmatag éjjel titkos
Varázslatába.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 19. 6:54 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Szent Ivánnap
Szép liliomos virágok
Fehér lelkű boszorkányok
Mind elszálltak a holdfénybe
Szent Ivánnap éjjelére.
Fehér fátyol tova lebben
Sebesebben sebesebben.
Fehér fátylát mind felkapja
Rajta csillog fű harmatja.
Harmatos kert, lombos árnyak,
Benne liliomok állnak.
Nyírott lombfalú bokorban
Két fehérlő hosszú sorban.
Minden liliom virágba
Zöldes fénybogárkák lángja,
Mert csókját reá lehelte
Boszorkányok csillaglelke.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 19. 6:49 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Ködvirágok
Ködvirágok,
Boszorkányok
Szálljunk, szálljunk a csöndes éjbe,
El sem árul,
Meg se bámul
Szétsugárzó csillagfénye.
Madár szárnya,
Fának árnya,
Puha ködben minden alszik,
Csöndes éjbe
Köd fehérbe
Szárnyuk röpte nem is hallszik.
Avar zörren,
Levél csörren,
dombtetőn górók merednek,
De túl
a ködfátyolon túl
Szép tündérkertek nevetnek.
Szálljunk, szálljunk,
Fátyol szárnyunk,
Nincs lefogva, nincs lekötve,
Ködvirágok,
Boszorkányok,
Szálljunk, szálljunk be a ködbe.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 17. 6:50 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Alkony
Belepte első hó pihéje
Dombok hullámos vonalát,
Fehér dombok, szürke téli ég alatt.
Csak nyugaton szüremlik át
Pirosas-sárgás esti fény.
Mint egy emlékezet
a hó felett.
Falu gyalogösvényén,
Barnára taposott ösvényen
Fehér hó közt, jön most a csürhe:
Kis kondorszőrű malacok
Hosszú orrú bozontos disznók.
Rövid vágtába
Pici lábuk himbálja
Gömbölyded hátukat.
Hosszú fülük fel és le lebben,
Mind sebesebben:
Haza felé! haza felé!
Rövid vágtába,
Egymás nyomába
A csürhe elhalad
Szürke téli ég alatt.
Fehéren
Száll az alkony,
Világos-sötéten
Száll az alkony, száll a csend,
Havas háztetők kéményéből,
Füst szállong,
Ide-oda lebbenve szét oszlik,
Mint egy emlékezet,
A táj felett.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 17. 6:40 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Ki volt?
Mély nyomok a hóban,
Elhagyott nagy kertbe',
Kékesre nyomulva
A fehér hó pelyhe.
Ki járhatott erre?
- Az út oly elhagyott -
Látom még a nyomot,
De nem az alakot.
Majd visszaképzelem:
Milyen volt az élet,
Mely itt magányosan
A nagy hóba tévedt?
Mintha már látnám is,
Jő felém egy árnyék,
Mintha az árnyékban
Magamra találnék.
Hiszen én jártam itt -
Ide be van nyomva,
De már nem ismerek
A saját nyomomra.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 17. 6:36 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Hangtalan ének
Mi szép az álom, álomba járok,
Csak fényes álmot, mást ugy se várok.
Kavicstól félek, kavics élétől,
Lelkem felébred, szívem megrémül.
Álomban járó tágra nyitott szemmel,
Túlnant kívánó, kék szerelemmel.
Csak hang ne szálljon! hangok ha érnek
Eltünt az álom, elnémul az ének.
Mi szép az ének ha nincsen hangja,
Nappali éjnek zúgó harangja.
Még nem jött az óra - szemed se nézzen -
Csak az egy szóra, légy mindig készen!
írta: jazsoli5, 2008. dec. 17. 6:28 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Éjjel
Hófehéren árad a hold sugárja,
Sötétlő kert feketéllő lombjára,
Fekete lomb sűrűjéből kiválik
Egy madár szárnya.
Hófehér gyep felett körözve száll el,
Betéved majd fekete lombok közé,
Össze vonja a fényt és árny sötétjét
Szárnya röptével.
Hangtalan száll hófehér holdfény szála,
Hangtalan száll fekete madár szárnya,
Csöndes kertben álmatag éjjel titkos
Varázslatába.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 12. 13:35 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Ködvárak
Esőcseppek, ködfoszlányok, -
Sűrű erdőkön keresztül,
Esőcsepptől, ködlepeltől
A levélzet összerezdül.
Ködfátyol hamvas szövetjén
Láthatatlan hold fénye árad,
Hegyek ormán épülnek fel,
Köd-alkotta fellegvárak.
Hűvös szellő jön Keletről
Széjjel fújja a sötétbe
Mind a várat - száll az erdőn
Tépett ködfoszlányok fénye.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 12. 13:31 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Tavaszdal
Eljött már a gólya,
Rászállott a házra:
Kelepeld el nékem,
Hogy volt Afrikába?
Szeretnek-e téged
Ott is az emberek?
Vittél-e nekik sok
Szerecsen gyereket?
írta: jazsoli5, 2008. dec. 12. 13:29 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Ünnepély
Temetőfal árnyékában
Síroszlop áll. - Tetejében
Hamvveder kisded alakja
Fénylik márványból, fehéren.
Hogy lenyomja a nehéz kő
Nagy súlyával a kis házat!
Csak néhány év - s már lezárva,
Mintha nyomná három század.
Nappal csendes a sír tája,
Hallgatag, - de minden éjjel
Földalatti csöndes boltból
Zene hallatszik szerte széjjel.
Kitágul a szűk koporsó,
Kristályból lesz minden lapja
- Holdvilágos tündércsarnok -
Fényét önmagától kapja.
És lakója , most felébred
Szép lesz, mint volt hajdan, régen,
Kéjes minden mozdulatja,
Ifjú tűz sötét szemében.
Arany fémből pálmák nőnek
Körülte, s gyémánt - virágok,
Nagy szökőkút, harmat helyett,
Gyöngy, s smaragdot hint reájuk.
Földalatti tündérházban
Foly a vígság, foly az ének,
Hosszú színes fényes sorban
Jönnek-mennek a vendégek.
Mind meghajlik, hosszan, mélyen
Az előtt, ki otthonába
Bűbájos, lányos varázzsal
Mind e sok vendéget várja.
Szól az egyik: "mit is érzek?
Tán a földön hajnal támad?
Mintha leszűrődne fénye
Szürke hajnal sugarának."
Szól a másik felfigyelve:
"Még a földön minden alszik!
- Halld, mi édes ez a dallam"...
Most egy más hang tompán hallatszik.
Durván, tompán a kakasszó
Szól a földön virradatra,
Lassan kél a láthatáron
Már az élő lények napja.
Lenn a sírban elsötétül
A koporsó tünde fénye,
Mind feloszlik, mind eloszlik
Sírbolt éji tüneménye.
Mind feloszlik, mind lefoszlik
Bűvös alak, lenge fátyol,
Fény-varázsos éji élet
A régen-halott leányról.
Szűk lett újra a koporsó,
S keskeny, hosszú üregében,
Néma csöndben, mozdulatlan,
Egy csontváz pihen fehéren.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 12. 12:43 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Az üvegfal
Magányos, árva minden lélek,
Mint egy üvegharang alatt,
Halandó kéz még át nem törte
Ez átlátszó, kemény falat:
Felolvadnál a természetben? -
Hiába nyúlsz a hold után!
S a rét virága itt melletted,
Azt hiszed, közelebb talán?
Hisz' szól a holdsugár szívedhez,
S szól illatával a virág,
Mégis oly mérhetetlen távol,
Idegen az egész világ.
Rokon lelket látsz, mely közelben,
Melletted vágyva elhalad,
Kezed kinyújtod - s megérinted
A jéghideg kemény falat.
Isten felé vágyódna lelked?
Kibontja szárnyát, felrepül.
Meddig? - Az égboltot elzárja
Az üveglap kegyetlenül.
Nem lelhetsz semmit e világon,
Önmagad sem keresheted,
Hiszen előtted az üvegfal
Elzárja - saját lelkedet!
írta: jazsoli5, 2008. dec. 12. 12:36 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Ezüst nyárfák
Mintha csak egyedül
Lennék e világon,
Körültem nagy nehéz,
Meleg nyári álom.
Száz fehér virággal,
Száz tündér mesével
A napsugár tüzes,
Arany szemével.
Merre terjed szárnya
A nagy boldogságnak?...
- Hát a fehér felhők
Hova, merre szállnak? -
Keletről nyugotra,
Elfújta már a szél...
Megzörren a gyenge
Ezüst nyárfa-levél.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 12. 12:32 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Magányosak
Hatalmas szürke szikla
Magas kopár hegyen,
Felette tiszta csillag
Sötétlő kék egen.
Bár létük közel hozva -
Egymást nem ismerik,
Szavuk nincs - némák árvák
S magános mindenik.
Éjente felviláglik
A tiszta fénysugár,
S éjente távol égről
A szikláig leszáll.
De magányos a csillag,
Mert nem is tudja tán,
Hogy fénye visszacsillan
A szikla oldalán.
S a szikla meg nem érzi
A tiszta sugarat,
Örökre, mindörökre
Csak magános marad.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 12. 12:27 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Harmathullás
Bűbájos éj! bódítón száll a légben
Hársfáknak holdsugáros illata,
Holdfénytől, csillagfénytől, fénybogártól
Tündöklő lett az árnyas éjszaka.
Az ismert, napvilágos, földi élet
Varázslatos homályba elmerült,
Lelkünk felett az éj ezüstös fátyla
Megnyugtatón, gyöngéden elterül.
Egy angyal hosszú fényes fátyolszárnya
Siklik most el az alvó felett,
Hajlongó fűszálakra hinti, szórja
A tündöklő, nagy harmatcseppeket.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 12. 12:22 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Élvezet - Boldogság
Bűvös bájos rózsát kerestél,
De csak tövist találtál,
Nem juthatál a boldogsághoz,
Mert- élvezetre vágytál.
Napfény ömlik rád, s lelked megfagy
Az éltető sugárnál,
Szépségét, fényét már nem látod,
Mert- élvezetre vágytál.
Szerelmet leltél - fonnyadóbb volt
A hervadó virágnál,
És most többé nem tudsz szeretni
Mert - élvezetre vágytál.
Már kezdettől enyészetté lett
Az élvezet virága,
Sohasem nyílhat, sohasem virulhat
Mert minden féreg rágja.
Az élvezet nem létezik - nincs,
- Egy álomképnek árnya -
De tündöklő fehér valóság
A boldogság virága.
Az élvezet felcsillanó fény
Sötét undok mocsárba'.
De csillagnál szebb, tisztább fényű
A boldogság virága.
Bűzös mocsár lidérc-tüzében
Mért üldöd azt az álmot?
- Hisz soha meg nem közelíted -
Keresd a boldogságot!
írta: jazsoli5, 2008. dec. 12. 12:12 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Az első hó
Álomhozóan hullanak fehér pelyhek
Nagy szürke égből, az elalvó földre.
Fehér lepellel lágyan leborítva
Elmúlt tavasz világos színes zöldje.
Elmúlt tavasz virág-illatja kábít -
Oly fárasztó az élet - alig várom
Hogy elfödjön tiszta fehér nyugalmad
Hosszantartó titokzatos nagy álom.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 8. 12:01 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Éji madarak
Átmelegült léghullám hozza - hordja
Rétek, kertek, mezőknek illatát.
Jóságosan mély álmot szőtt szívemre
A nyár, a fény, a számtalan virág.
Széthullámzó ezüstös álmaimból
Gondolataim seregje felriad,
Mind holdsütött erdő magányos mélyén
Nagy sűrű szárnyú éji madarak.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 8. 11:57 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Magános úton
Hiába szólok, nem felelhet senki,
Nem érti senki, senki meg szavam,
A rettentő, félelmes pusztaságon
Magam vagyok, egyedül, egymagam.
Ki távol áll, ki alantabb, ki feljebb,
De vélem egyik, egyik sem rokon,
Előre csak! fáradtan, összetörve,
Vad, tövises, magános utakon.
S te fenn az égben, Te Örök-magános,
Meghallod-e kiáltó gyermeked?
Vagy te is olyan magasan állsz felettem,
Hogy szavam soha meg nem értheted?
írta: jazsoli5, 2008. dec. 8. 11:53 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Báthory Erzsébet
I
ELSŐ INCARNATIÓ: AZ ASSZONY
Szürke szeme felvilágít a sötétlő éjben.
Hajlik, simul Nádasdyhoz: - "Édes uram, férjem!"
Csókot szedne ajkáról, melynek nincsen párja,
Mely a világ boldogságát mind magába zárja.
Elmúlt a csók - fáradtság szállt az asszony szívébe:
"Ez is csak az, mint a többi". - Kegyetlen lett képe. -
Újból fellobban a szívében a szenvedély lángja,
Vágynak, búnak tűzkévéjét fel az égig hányja:
"Talán nem vagyok elég szép? Vérben fürdök holnap! -
Meleg vérből bűbáj-varázs majd testembe olvad.
Szép, szép leszek! - no és aztán? - férfi ölel végre!
Tompa, ízetlen az öröm minden ölelésbe".
Mégis - hátha? - majd ha azt a piros vért meglátom?"
Lecsendesül - elnyomja a lázas nehéz álom.
Másnap rémes sikoltozás, ijeszti a népet:
Fenn a várban ünnepélyt tart Báthory Erzsébet.
Nem hintenek virágokat, nem is zene járja,
Csak iszonyú halálhörgés megy élvezet-árba.
Mozdulatlan hosszan nézi Báthory Erzsébet
Az áldozat torzult arcán hogy fagy meg az élet.
Földfeletti, bűnös kéjre tanítja a sátán.
Lélegzete majd elakad, hideg fut a hátán.
Felvisít most vércsemódra: "élek én is végre!"
Őrült, zilált mosollyal néz a szétfolyó vérbe.
II
MÁSODIK INCARNATIÓ: AZ APÁCA
Undor költészete
Szívébe szálla.
Eljött a szeretet
Egy fénysugárja.
"Oly sok a szenvedő!"...
Könnyítni vágyott, -
Magától elvetett
Napfényt, virágot.
Fehér fátyol fején,
Haldokló mellett
Virraszt a zárda-szűz.
"- Szűnt a lehellet?" -
Vonaglik a beteg
Legvégső harcba'.
Hideg kővé mered
Most a lány arca.
Kérlelhetlen hideg
Lett szeme éle,
Merev mosolyba vész
Két ajka széle:
"Íme kezedben van
Halál és élet.
Most csak egy mozdulat!..."
- A beteg éled. -
"Nővér, egy csöpp vizet!"
Már nyúl utána,
De már a gondolat
Megtört a lányba.
Rossz gondolatja volt -
De ím már vége.
Szívére visszatért
A csöndes béke.
Hajlik az ágy felé
Gyöngéden, szépen,
Végtelen fájdalom
Szelíd szemében.
Ápolja gondosan,
- Tovább nem állja.
Őrülten felrohan
A kápolnába.
Itt az oltár előtt
Hosszan térdel,
Sír és imádkozik
Vad szenvedéllyel:
"Bocsásd meg, oh Uram,
Bocsásd meg nékünk,
Hogy védtük, szenvedtük,
Hogy testben élünk!"
III
HARMADIK INCARNATIÓ: A LILIOM
Alakja lányé volt, de fehér lelke
Izzó csillagsugár, liliom kelyhe.
Ha földies salak jött a közelébe,
Nyomban elégeté nagy szenvedélye.
Vétekhez is hajlott, de gyöngéd kézzel,
Végtelen szánalom, nagy elnézéssel.
Érzése tűz volt, melynek tiszta lángja
Földünk felett, a magas égbe szálla.
Már meg nem érhete földi szerelmet,
Forróbb érzés virult a régi helyett.
Boldog volt, mert kivirított szívében,
Kápráztató tündöklő fehérségben
A szenvedély legfényesebb virága:
A lélek folt nélküli tisztasága.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 8. 11:19 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
Czóbel Minka: Zárda-kertből
Mint nagy fehér pókok fonódnak, szállnak
Hópelyhek le, halvány elszürkült égről
A fehér földre. - Minden szín, melegség
Kifonnyadt a bealkonyult vidékből.
Éji madár visít, - majd csend lesz újra,
Csak nesztelenül, halkan lassan szállnak
Fehérlő pelyhek. - Szürkévé fakultak
A tompa, sűrű, széles fehér árnyak.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 8. 11:16 - címkék: vers és kategóriák: Czóbel Minka versei
-
még nincsenek kommentek
