Conrad Ferdinand Meyer versei kategória // Verscsokor a természetről

Conrad Ferdinand Meyer versei bejegyzései

Conrad Ferdinand Meyer: Ifjú Tirel

"Ifjú Tirel, köszöntlek téged!
A tengeren-túlról jövél?
Láttál-e erdőt ily sötétet?
Nincs rengeteg több ily kevély!

Előbb angol vadat teríts le!
Aztán angol hűbért adok!"
Tirelnek úgy nevet a szíve,
Hogy fehér foga kiragyog.

"Ki legkülönb lövést teszen ma,
S a húsz agancsos ott marad,
Az erdő lesz hűbér-jutalma,
Hol él ez a királyi vad!

Szakállamra esküszöm én,
Mely mint rőtláng mellemre foly!
Erdőbe hát! Kapál a mén!
Kopó nyí! Vizsla szimatol!"

Kürtöt fú Vilmos úr, reája
Keselyű horkan fel vadon,
Felzúg az erdő koronája,
Aztán elnémul a vadon.

Tart Vilmos úr s Tirel tanácsot:
"Én balra most, te jobbra, el!"
Nyomán recsegnek a faágak,
Tisztáson egy szarvas legel:

Nagy rőt szarvas, négy rőfnyi, rája
Heves vadász-szív feldobog,
Ő e vadon kevély királya,
Viselve széles ágbogot.

Az erdei sötétből túlon
Egy hang Tirel fülébe hat:
"Ördögbe, elszakadt a húrom!
Sátán nevében, lődd nyilad!"

Tirel fülel: "Ki szól ki onnan?!"
Egy perczre néma lesz a hely.
"Tirel lőjj!" Hangzik most amonnan.
Lő. Szemben egy lövés felel.

Hejh Tirel úr, ez rossz vadászat!
A sűrüből vértó kiált.
Az angol szarvast elhibáztad,
S lelőtted az angol királyt.

/Ford.: Vargha Gyula/

írta: jazsoli5, 2011. jan. 2. 9:00 - címkék: és kategóriák: Conrad Ferdinand Meyer versei - még nincsenek kommentek

Conrad Ferdinand Meyer: Bőség

Elég, az nem elég! Légy üdvözölve
szép ősz! Gyümölcs terheljen minden ágat!
Némelyiken már roskadásig árad.
Az alma tompa nesszel hull a földre.

Elég, az nem elég! A lomb viháncol!
Leves barack ingerli szomju szádat!
S a szőlőfürt körül részeg darázshad
"elég, az nem elég!" zümmögve táncol.

Elég, az nem elég! Hörpölve térdel
a költő-szellem vágyak kútja mellett,
és nem lehet a szív soha betellett:
elégedetlen mindig az eléggel!

/Ford.: Sárközi György/

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:14 - címkék: vers és kategóriák: Conrad Ferdinand Meyer versei - még nincsenek kommentek

Conrad Ferdinand Meyer: Feketeárnyú gesztenye

Feketeárnyú gesztenye,
szélrázta nyári sátram, a
vízre csüggeszted ágaid,
úgy iszik szomjas leveled,
feketeárnyú gesztenye!

A nagy öbölben ifjuság
fürdik, birkózik és kacag
s ragyogó fehér gyerekek
úsznak lombod rácsai közt,
feketeárnyú gesztenye!

S ha a tópart bealkonyul
és elzúg az esti hajó,
piros lámpája ideges
villámot vet, s mint összetört
betűk, a rohanó vizen
úgy fut a titkos lángírás,
mig ki nem oltják lombjaid,
feketeárnyú gesztenye!

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:13 - címkék: vers és kategóriák: Conrad Ferdinand Meyer versei - még nincsenek kommentek

Conrad Ferdinand Meyer: Nászdal

Szülői ház kapuján
s hatalmából jöjj ki, lány,
válaszúton állsz ma -
menj és szeress fájva!

Leigázva szabadul,
selyem alatt ver vadul
ifjú szíve álma -
menj és szeress fájva!

Szemében a tiszta fény
vakítóbb mint kebelén
ékszer ragyogása -
menj és szeress fájva!

Kérlek, szőkeség, ne félj,
testvérpár a kín s a kéj,
el sohase válna -
menj és szeress fájva!

/Ford.: Eörsi István/

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:12 - címkék: vers és kategóriák: Conrad Ferdinand Meyer versei - még nincsenek kommentek

Conrad Ferdinand Meyer: Reggeli dal

Rózsák mély bíborával
derűs rigócsapat
és flóta víg dalával
feszít az ifju nap.
Az élet vándorlépte
még táncos iramú,
szinte szökellve járok,
s rajtam friss koszorú.

Újult kedv koszorúi,
ti harmatszőttesek,
a légből lengtetek le
s én mind fölszedtelek -
Hány hervadt el kezemben
még dél előtt a hőn,
s volt, mit magamra vettem
a porba vakmerőn!

Rózsák mély bíborával
derűs rigócsapat
és flóta víg dalával
feszít az ifju nap -
Tündöklő lángjain hát
hamvadj el, únt ború!
A vesztett napok kínját
fedi friss koszorú.

/Ford.: Rónay György/

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:11 - címkék: vers és kategóriák: Conrad Ferdinand Meyer versei - még nincsenek kommentek

Conrad Ferdinand Meyer: Borostyán

Borostyán, öreg jóbarát,
friss leveleden fény süt át,
téli zölddel, mely komoly
megfér tavasz-zsongás, mosoly?

"Megférnek ám! Hisz életed
is hord vén s ifju levelet.
Egyik komoly, másik vidám,
fény és tavasz. Megférnek ám!"

/Ford.: Hajnal Gábor/

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:09 - címkék: vers és kategóriák: Conrad Ferdinand Meyer versei - még nincsenek kommentek

Conrad Ferdinand Meyer: A halott gyermek

Barátja volt a kert. De azután
elhervadt a kert s elhervadt a lány.
Békén aludtak, őszi takaró
fedte őket, majd közös téli hó.

Most észrevétlen felébredt a kert.
A kislány tovább alszik odalent.
"Hol vagy?" - suttogja folyton valami.
Az egész kert csak őt, őt keresi.

A kék folyóka felkapaszkodik
s benéz a házba:"Jöjj már egy kicsit!
Hová bujtál? Ne szomorkodj tovább!
Mutasd, milyen az uj nyári ruhád!"

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:08 - címkék: vers és kategóriák: Conrad Ferdinand Meyer versei - még nincsenek kommentek

Conrad Ferdinand Meyer: Tavaszi utazás

A napfény egyre tüzesebb,
dagad a tó, megtört a jég,
vitorla szántja a vizet,
szivem vitorla-lázban ég.

Kárhozott vándor mind, aki
ifjuságáról lemaradt,
mihelyt megint friss fény veri,
mihelyt megint sziszeg a hab.

Kín az eljátszott ifjuság
s örökké hivnak kincsei,
a szív lesi a tavaszát,
csak azt lesi, csak azt lesi!

És bár a hajam már havas,
szívem, noha rajta az éj,
ha kék a hullám, a tavaszt
keresni ma is útra kél.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:07 - címkék: vers és kategóriák: Conrad Ferdinand Meyer versei - még nincsenek kommentek

Conrad Ferdinand Meyer: Tavasz, te varázslatos!

Aki élő, aki földi,
tavasz üzenete költi:
kit csicsergés tágas égen,
kit felhőcske, fényhabos,
kit pirosló rügy fakadta,
kit egy pajkos illat éppen
vagy rég halott dallamocska -
tavasz, te varázslatos!

Mező vonva zöld selyemmel,
ott kószálunk gyermekemmel,
s hogy maradna csitrim szótlan:
csörgő ér partján tapos -
s mikor bimbók mind bomlóban,
olyankor a néma ajkon,
mind az ifjon, mind az aggon
dal fakadna, kacajos.

Szerelem, üdv, gyönyör, élet:
kútja gyermekem szemének,
itt merítek s kémlelődök,
milyen is fönn a magos -
S látom kéken kék verődött,
égi, földi egybe-játszó,
egyazon reményt sugárzó -
tavasz, te varázslatos!

Szól a kakukk! Kérded, jámbor,
hány esztendőt ád az isten?
Kidalolja - számold frissen!
...Kilenc...tíz...- hamis dalos! -
Ennek nincsen vége-hossza,
tavaszt két marékkal osztja -
Megérem: e szöszke lányból
menyasszony lesz, mirtuszos?

/Ford.: Halasi Zoltán/

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:05 - címkék: vers és kategóriák: Conrad Ferdinand Meyer versei - még nincsenek kommentek

Conrad Ferdinand Meyer: Sebzett fa

Fejszéikkel roncsoltak össze téged,
a gonosztévők! - Nagy volt szenvedésed?
Én magam kötöztelek be serényen.
Fiatal fa, meggyógyulsz majd - reméltem.
Veled egyszerre kaptam sebet én is,
de mélyebbet, s élesebb volt a kés is.
Míg vizsgálom naponta a tiédet,
az enyém tüze tűrhetetlen éget.
Te szívod a föld erejét sováran,
és mintha engem járna át az áram.
Gyógyítva dől a kéregből a bő lé,
és vele mintha én lennék erőssé!
S míg rajtad forrad már a keserű seb,
mintha az enyém tüze lenne hűsebb!
Éled az élet, elindul a munka:
lám csak, nem halunk bele a bajunkba!
Ilyen sebbel hány törzs dőlt meg terült el!
Mi mindketten dicsekszünk még hegünkkel.

/Ford.: Rónay György/

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:03 - címkék: vers és kategóriák: Conrad Ferdinand Meyer versei - még nincsenek kommentek

Conrad Ferdinand Meyer: Erdei alkony

Fák közé, erdőbe bújtam,
holtra űzött árva vad,
míg a sima törzsek élén
búcsúfénnyel ég a nap.

Földre rogytam. Körülöttem
vérzik, nézd, a moha, kő -
Sebeimből dől a vérem?
Vagy az alkony tüze nő?

/Ford.: Rónay György/

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:02 - címkék: vers és kategóriák: Conrad Ferdinand Meyer versei - még nincsenek kommentek

Conrad Ferdinand Meyer: Most te beszélj

Napról napra meglátogattalak,
drága erdő, fülledt ifjúkoromban.
Rád bíztam képzelt boldogságomat,
s való fájdalmam neked panaszoltam.

Sötét mentsváram, újra itt vagyok,
s hallom zúgását a lombrengetegnek.
Most te beszélj. Én átadom a szót.
Kín s kedv elnémult. Én már csak figyellek.

/Ford.: Rónay György/

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 4:00 - címkék: vers és kategóriák: Conrad Ferdinand Meyer versei - még nincsenek kommentek

http://csicsada.freeblog.hu/

Csicsada irodalmi naplója

Conrad Ferdinand Meyer versei bejegyzései

Legtöbbször megnézett