Berzsenyi Dániel versei kategória // Verscsokor a természetről

Berzsenyi Dániel versei bejegyzései

Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenes-Aljától

Messze setétedik már a Ság teteje,
Ezentúl elrejti a Bakony erdeje,
Szülőföldem, képedet.
Megállok még egyszer, s reád visszanézek.
Ti kékellő halmok! gyönyörű vidékek!
Vegyétek bús könnyemet.

Ti láttátok az én bölcsőmnek ringását
S ácsorgó ajakam első mosolygását
Szülém forró kebelén:
Ti láttátok a víg gyermek játékait,
A serdülő ifjú örömit, gondjait,
Éltem vidám reggelén.

Mélyen illetődve búcsúzom tőletek:
Elmégyek: de szívem ott marad véletek
A szerelem láncain
Hímezze bár utam thesszali virulmány,
Koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány
A szerencse karjain:

Bánatos érzéssel nézek vissza rátok,
Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok
Örömmel tölt órái!
Nem ád vissza nékem már semmi titeket!
Evezzem bár körül a mély tengereket,
Mint Magellán gályái.

Oh, gyakran a szívnek édes ösztöneit
S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit
Egy tündér kép elvágja!
A szilaj vágyások gigászi harcait,
E bujdosó csillag ezer orkánjait
Bévont szemünk nem látja.

Ha szívünk csendesebb intésit nem halljuk,
Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,
Messzebb járnak szemeink:
Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,
S későn hullnak könnyeink.

(1804 körül)

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 3:58 - címkék: vers és kategóriák: Berzsenyi Dániel versei - még nincsenek kommentek

Berzsenyi Dániel: Horác

Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,
Zordon fergetegek rejtik el a napot,
Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,
S minden bús telelésre dőlt.

Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:
Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,
Villogjon fejeden balzsamos kenet,
Mellyet Bengala napja főz.

Használd a napokat, s ami jelen vagyon,
Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd
Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog csillaga tündököl.

Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.

(1799 után)

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 3:57 - címkék: vers és kategóriák: Berzsenyi Dániel versei - még nincsenek kommentek

Berzsenyi Dániel: Magyarokhoz (II:)

Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,
A balti partot s Ádria öbleit
Vér festi, s a Cordillerákat
S Haemusokat zivatar borítja.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,
A Dardanellák bércei dörgenek
A népek érckorláti dőlnek,
S zabolák s kötelek szakadnak.

Te Titusoddal hajdani őseid
Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk
A bölcs tanács és kormány figyelmén
Állni-tudó legyen a habok közt.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély:
Nem félek. A kürt harsogását,
A nyihogó paripák szökését

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává,
Ez Marathont s Budavárt híressé.

(1807)

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 3:56 - címkék: vers és kategóriák: Berzsenyi Dániel versei - még nincsenek kommentek

Berzsenyi Dániel: Az örömhez

Édes Öröm! oh, tündérek
Mosolygó szűz leánya!
Kacsingatsz, s ha hozzád érek,
Eltűnsz, lelkem bálványa!

Mint egy kacér leánykának
Nyitva int bájos kebled,
Szerelmem kivánságának
Lángjait úgy ingerled:

S midőn csókolni akarom
Ajakidat, elrejted.
Elvadulsz, s ölelő karom
Közül magad kifejted.

S csak messzünnen kinálkozol,
Ha gerjedelmim sejted:
De közel elkomorodol,
S szeretődet megejted.

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 3:55 - címkék: vers és kategóriák: Berzsenyi Dániel versei - még nincsenek kommentek

Berzsenyi Dániel: A reggel

Nézd, a napnak derülő sugára
Mint ébreszti a természetet,
Mint önt új bájt a virág fodrára
S mint zendíti a zöld ligetet.

Nézd, új öröm s újult életerő
Száll hegyekre, száll most völgyekre,
Csak az örök homályban heverő
Bagoly siet bús rejtekhelyre.

Nem mosolyog néki a szép reggel,
Sem az élet harmóniája:
Kedbesb néki a szomorú éjjel,
Mint az egek dicső pompája.

Így van minden! változhatlan renddel
Ki van szabva életünk pályája:
Egyik rokon a félistenekkel,
A másiknak por a hazája.

A rab lelkek örök setétségben
Bolyongnak a denevérekkel:
Nem nézhetnek a dicső napfénybe
Örök éjhez szokott szemekkel.

A nagy lélek önként az aetherben
Héjáztatja szabad szárnyait,
Nem tartja itt fogva porkötélben
Az égi tűz nemes lángjait.

Nem tébolyog gót épületeken
Az éjjeli vak madarakkal:
Feljebb evez a nagy Álpeseken
A nap felé úszó sasokkal.

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 3:50 - címkék: vers és kategóriák: Berzsenyi Dániel versei - még nincsenek kommentek

Berzsenyi Dániel: Magányosság

Égi csendesség fedező homálya
Leng reád, ó szent Egyedülvalóság!
S szívemet békés kebeledbe inti
Mágusi vessződ.

A világ lármás vigadó-helyéről,
Mint az elfáradt utazó, pihegve
Térek ernyődhöz, s fejemet lehajtom
Lágy mohaidra.

Itt vagyon bátor menedéklakása
A szabadságnak s nemes érzeménynek:
Itt nem aggathat rabigát reájok
A buta köznép.

Itt fakad laurus-koszorúja minden
Bölcsnek és minden magasabb daloknak.
Itt az ártatlan szerelem s vidámság
Zöld amarantja.

Légy, Magányosság! vezetőm s barátom.
Csendes ernyődhöz sietek nyugodni.
Itt nem lelem Plátót, Xenophont s Ilissus
Myrtusa berkét.

Téged óhajtalak, ha szemembe' reszket
Bánatos lelkem kiütő panasza:
Téged a legszebb fiatalka édes
Oldala mellett.

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 3:49 - címkék: vers és kategóriák: Berzsenyi Dániel versei - még nincsenek kommentek

Berzsenyi Dániel: Egy leánykához

Régen sohajt utánad
Szívem, kegyes leányzó!
Régen! de ah, nem érzed
Ámor szelíd hatalmát.
Vígan lebegsz körültem,,
S mint a Zephyr tavaszkor
A rózsaillatokkal.
Bájos tekintetidben
Vidám öröm sugárzik,
S mint a nap égi lángja
A bús homályt elosztja:
Tündér szemed mosolygván
A társaság feléled.
Minden derül tevéled,
Minden: de én, de óh! én
Némán lehajtom elholt
Orcámat, és szorongó
Keblem döbög, szemem sír.

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 3:47 - címkék: vers és kategóriák: Berzsenyi Dániel versei - még nincsenek kommentek

Berzsenyi Dániel: Búcsúzás

Elszakadsz tőlem, szeretett barátném!
Hasztalan zárlak kebelembe: eltűnsz,
S mint az álomkép, örömim, reményim
Véled enyésznek.

Jaj! sem a sérült szerelem nyögése,
Sem kegyességem, sem az ég hatalma
Téged énnékem soha vissza többé,
Vissza nem adnak.

Élj szerencsésen, valamerre fordulsz!
Légyen áldásom veled és vezéreljen!
Légyen a Végzés utain szerelmünk
Angyala társad!

Él szerencsésen, s ne felejts el engem!
Menj az égtartó Pyrenéken által,
Menj az északnak havasin keresztül,
Csak ne felejts el!

Ott is, óh ott is tied e sebes szív,
Mindenütt kísér, veled él, veled hal,
S sárga képemnek halavány vonásin
Festve neved lesz.

írta: jazsoli5, 2009. okt. 10. 3:45 - címkék: vers és kategóriák: Berzsenyi Dániel versei - még nincsenek kommentek

http://csicsada.freeblog.hu/

Csicsada irodalmi naplója

Berzsenyi Dániel versei bejegyzései

Legtöbbször megnézett