Balázs Béla versei bejegyzései 
Balázs Béla: Szeretnélek megvédeni tőlem
Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s elfutni előlem
Valahová messze.
Két karomba rejteni a vágyad,
Térdenállva őrizni az álmad,
Hogy velem ne álmodj.
Szeretnék el, messze a jövőbe
Futni veled, hogy akkor is győzve
Még szeressük egymást.
S néha rólam emlékzeni csendben
És csendesen elsiratni engem:
Egy régi barátot.
Ölbekapni s elfutni előlem
Valahová messze.
Két karomba rejteni a vágyad,
Térdenállva őrizni az álmad,
Hogy velem ne álmodj.
Szeretnék el, messze a jövőbe
Futni veled, hogy akkor is győzve
Még szeressük egymást.
S néha rólam emlékzeni csendben
És csendesen elsiratni engem:
Egy régi barátot.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 4. 7:36 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei
-
még nincsenek kommentek
Balázs Béla: Szólok barátomhoz
Csókold meg és gyerünk tovább.
Nem fogod soha többé látni.
Lehet, hogy ő volt neked szánva,
Vele tudnál te csak megváltva
Az élet tetejére hágni.
Csókolg meg és gyerünk tovább.
Az enyém nem sír: - halovány,
Azt kérdi csak, hogy mért megyek,
Nem volt-e szép, amit itt éltem?
És én homályos vágyakról beszéltem,
Országokról, amiket keresek.
Az enyém nem sír: - halovány.
Csókold meg és gyerünk tovább.
Szép volt. Ne nézzünk vissza értük.
Vágyunknak úgyis délibábja
Emléktengerből száll fel nemsokára
És el nem érjük soha, mert már éltünk.
Csókold meg és gyerünk tovább.
Nem fogod soha többé látni.
Lehet, hogy ő volt neked szánva,
Vele tudnál te csak megváltva
Az élet tetejére hágni.
Csókolg meg és gyerünk tovább.
Az enyém nem sír: - halovány,
Azt kérdi csak, hogy mért megyek,
Nem volt-e szép, amit itt éltem?
És én homályos vágyakról beszéltem,
Országokról, amiket keresek.
Az enyém nem sír: - halovány.
Csókold meg és gyerünk tovább.
Szép volt. Ne nézzünk vissza értük.
Vágyunknak úgyis délibábja
Emléktengerből száll fel nemsokára
És el nem érjük soha, mert már éltünk.
Csókold meg és gyerünk tovább.
írta: jazsoli5, 2009. nov. 4. 7:35 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei
-
még nincsenek kommentek
Balázs Béla: Útilapu a talpamon
Darvak, gólyák költöztek először,
Aztán indult a sok víziszárnyas.
Törik szélben már a száraz nádas.
Kopasz fákon látszanak a fészkek.
Lám, csontos már az országút járni.
Keréknyomban a vörös nap fénye
Aranyszálat húz a messzeségbe.
Fénytelen víz tükrözi a partot.
Csudálkozva körül-körül nézek:
Lám, mostan itt vagyok!
Sok emberben most barátot érzek
És meghatva szólítom meg őket.
És az utcák oly halványak, szépek,
Mintha már csak emlékeznék rájuk.
Súlytalanul ingok, ködre lépek.
Talán én is megyek nemsokára?
Aztán indult a sok víziszárnyas.
Törik szélben már a száraz nádas.
Kopasz fákon látszanak a fészkek.
Lám, csontos már az országút járni.
Keréknyomban a vörös nap fénye
Aranyszálat húz a messzeségbe.
Fénytelen víz tükrözi a partot.
Csudálkozva körül-körül nézek:
Lám, mostan itt vagyok!
Sok emberben most barátot érzek
És meghatva szólítom meg őket.
És az utcák oly halványak, szépek,
Mintha már csak emlékeznék rájuk.
Súlytalanul ingok, ködre lépek.
Talán én is megyek nemsokára?
írta: jazsoli5, 2009. nov. 4. 7:33 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei
-
még nincsenek kommentek
