Balázs Béla versei kategória // Verscsokor a természetről

Balázs Béla versei bejegyzései

Balázs Béla: Az Araráton

Nézz le Úristen, nézz le,

Valami nincs itt rendben.

Én azt mondottam itt vagyok

És nem vettél el engem.

Uram, én levetkőztem,

Mégis meztelen vagyok,

Fülem befogtam és süket,

Húnyt szemeim vakok.

Virágtalan a kóró.

Valami nincs itt rendbe:

Szívem pusztává pusztítottam

És nem kiáltasz benne.

Fekete semmiben semmi

Meztelen, meredő kérdés.

Repül a nyíl, ha célt nem állsz is

És nincsen visszatérés.

Uram, nagy éjszakádnak

Két égő szeme lett.

Sivatag örök némaságnak

Kiáltó szája lett.

Oh, Uram, füleidben

Kiált és nincs mit tenned,

Mert én hiszek, mert én hiszek,

Mert mégis hiszek benned.

Viharos Araráton

Szivárványtalan éjben

Tépett gyökerem űrbe karmol

És nem mozdul a szélben.

Oh, uram, nincs mit tenned,

Már szeretődet hívjad,

Alázott hajló fejemnek alá

A térded igazítsad.

Mert sötét üstökösként

Majd szívszörnyesztve száll.

Mert zuhanni fog az űrben,

Míg öledre talál.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 8. 15:17 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Három piros rózsa

Három piros rózsa kihajlott az útra.

Tüske nem akasztott, illat megakasztott,

Három piros rózsa engem leszakasztott.

Három piros rózsa, engem ne szakíts le.

Leszakadtam máshol, leszakadtam távol,

Messze Tisza partján egy jegenyefáról.

Tátrai fenyőről barna ciprus tépett.

Ágról leszakadtam, ágon felakadtam,

Szivemet, szivemet nem a fáknak adtam.

Nem is lehet innen már hazatalálni.

Csillagzápor elől eresz alá állni,

Istenboruláskor lágy fészekre szállni.

Ágról ha szakadtam, gyökerem is volt tán?

Feleljed ha kérdik: azt az ágak érzik.

Ottan voltam otthon, ahol jobban vérzik.

Mert aki a Tisza vizét issza,

Annak fáj - annak fáj,

Fáj annak a szive vissza.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 8. 9:45 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Koldusének

Szegény, szegény vándorlegény

Jött idegenből jövevény

Adjatok munkát, kenyeret.

Koronát, trónust adjatok

Oh, uralkodni hagyjatok,

Segítsetek meg engemet.

Hordanék zsákot szívesen,

Söpörnék utcát tisztesen,

De nem tudok, de nem lehet.

Jó emberek éhen halok.

Szegény vándorkirály vagyok

És nem tanultam egyebet.

Állok az utcaszegleten

Alázatosan csendesen.

Oh lássatok meg engemet.

Isten nevében egy falat:

Nyissatok nekem sorfalat

És áldva áldom a kegyet.

Mert nincs az én szivembe gőg.

Én minden hajló térd előtt

Mélyen meghajtom térdemet.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 8. 9:35 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Várlak

Óriás órák csarnokain által

Csendülnek lépések. Valaki jő.

Szikrázó percek forró záporával

Zuhog arcomba az idő.

Várlak.

Szomjú utak kanyargó száguldása

Görbül elém, hogy érkezésed lássa.

Száz vágycsatorna. Most szakad a révbe:

Ájultan ájul lábaid elébe.

Várlak.

S az utcák hosszán nyomomban maradt

Emlékek állnak néma sorfalat

És zászlóthajtva kegyelemre várnak.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 8. 9:31 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Énekszó

Be jó az éj, be jó

Folyó sötét folyó

A hegyek és a házak

Bársony vízében áznak

És minden dolog elmerül

Mi földre, szívre nehezül

Be jó.

Az éj, az éj van egyedül

Végtelenül.

Folyó az éj, folyó

A lelkem jó hajó

Ringatózva indul rajta.

Ár se hajtja, part se tartja.

Csak elindul egyedül,

Mert minden, minden elmerül,

Be jó.

Csak ő, csak ő van egyedül

Végtelenül.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 8. 9:20 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Chanson

Kicsi virágom, arany virágom,

Jön a nyár, jön a nyár.

Tikkadt valóság, hervasztó élet.

Kicsi virágom, kár volna érted,

Kár.

Kiáslak magamból, óvatos lágyan.

Jön a nyár, jön a nyár.

Én édes májusom, ne múlj el mellőlem,

El is elültetlek emlékmezőmben.

Kár.

Emlékmezőkön májusi hajnal,

Száműzött csókok kísértete jár.

Örök virulásra várnak ott téged,

Glória-díszes sok virágnővéred

Vár.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 8. 9:13 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Eresszetek

Eresszetek engem ki az országútra.

Szívét a szívemhez ne kösse már senki.

Marasztó szerelem senkihez se húzza

Szívem már röpüljön, s napsugár ússza

Minden vihar fogja, felhőkig feldobja

És ejtse, csak ejtse a nagy országútra.

Hej, lelkedet sodró nagy fehér folyó te

Partodról behajlik pipacs, búzavirág

Vágyathúzó sorban komoly jegenyefák,

Nagy orgonasípok, vad dalnak erednek.

Kék szemet meresztve, aggódva figyelnek

Árki katángkórók.

Hej lelket sodró nagy, fehér folyó te.

Öröm és búbánat dagadó hullámod.

Tegnapi örömöm, bánatom leválott.

Holnap ami élet valahol csak rezdül,

Veheti útját már énrajtam keresztül.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 8. 9:04 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Messze vagy

Messze vagy, messze: Most feléd is este

Ablakban állva kell kinézni messze,

Mint tengerjáró szép bárkám után,

Mint pálmás, kincses partjaim felé.

Most téged is szemet behunyva kell

A fájó mellből meríteni fel.

Mint eljövendő mesék neveit

Mint el sem jövő nóták ritmusát.

Messze vagy, messze. - Látlak minden este,

Bárkámban vársz rám messze vizeken,

Énekled halkan legszebb énekem,

Kezedben gyöngyös, fekete babér.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 8. 8:59 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Tél múltán

Tavasz van. De nem kiáltok.

Nem ujjongok, nem kiáltok.

Jöjjetek csak, jöjjetek.

Barkaerdők, tarka kertek,

Pillék, fecskék jertek, jertek.

Én népem, én táborom.

Így köszöntlek. Nem kiáltok.

Soha ti azt ne tudjátok,

Mely gyötörten vártalak.

Így - mint megtért asszonyt: halkkal:

Sem mosollyal, sem sohajjal.

Vége. - Táncolj táborom.

Vívtam durva téli haddal.

Álltam durva, kemény daccal.

És szenvedtem végtelen.

Ím megenyhül dermedt arcom,

Ím elejtem csorba pajzsom

S felzokogok csendesen.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 7. 7:20 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Találkozás

Ősz van, hideg van, nyirkos ködben áznak

Holttestei a hullott leveleknek. -

A ködbenjárók eltévednek

És összebújnak akik fáznak.

Vigyázzunk, mi ketten ködben jártunk.

Ki tudja mi a találkozásunk?

És akik azért ölelnek, mert fáznak,

Megfizetnek az első napsugárnak.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 7. 7:16 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Énekszövegek

Amerre én jártam, nagy tábla mezőkön

Virágot arattak.

Keresztet, asztagot, illatos, illatos

Virágokból raktak.

Kicsépelték dalos, dalos szerelemmé

Arany cséppel nyomban.

Mindenütt felszedtem, szívembe rejtettem,

Neked hazahoztam.

II:

Mért is mondod, hogy nem szeretsz,

Mikor másé úgysem lehetsz.

Lelkedben a lelkem,

Úgy hordozol engem:

Akárhová is elmehetsz.

Mehetsz már te akárhova,

Nem lelsz máshol a párodra.

Mind azt zúgják erdők, habok:

Csak én vagyok, csak én vagyok.

Mind az én pártomat fogja.

III.

Violaszín este borul a világra,

Kihajtom a ladikomat a Tiszára.

Tisza vize ladikommal

A lelkem a csillagokkal

Beszélget.

Locsogó hab ladikomat kérdi halkan

Mért is ülök én egyedül a csolnakban?

Azt kérdi a lelkem is csak.

Hallgat a sok fényes csillag:

Mosolyog.

IV.

Nem gyújtok lámpát, nem védekezem,

Gyere, boríts el őszi este.

Sötét hullámod mossa szét a lelkem,

Hogy ködbe, árnyba málljon szerte.

Kússzon és fojtson mint a többi árnyak.

Fonódjon vergődő lángok körül.

Kússzon és fojtson mint a többi árnyak.

És szívjon fel egyet a lelkek közül.

Egyedül ődöngök az üres utcákon.

Konganak lassú lépéseim.

Kondul az éjszaka fekete öble

Fájdalmas, nehéz ütésein.

Függönyös ablakok mögött kik alusztok,

Félrevert harangról álmodtok-e?

Félrevert harangról, olthatatlan tűzről,

Nagy félelemről álmodtok-e?

írta: jazsoli5, 2009. nov. 7. 6:55 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Szerenád

Aludj, aludj. - Nyugodtan alhatsz.

Az én szerelmem fel nem riaszt.

Mint ködlő éji mécs virraszt,

Megfesti lángja álmaid.

Ha lobog is, ne félj, ne félj.

Lángtenger a Walkür körül.

Ölelve véd, hozzád nem ér

S nem alszik el. - Aludj, aludj.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 7. 6:51 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Csillagos éjszaka

Feküszöm hanyatt és fejem az öledben.

Csodálva nézek a csillagos égbe,

Ím a föld eltűnt.

Mögöttem árnya és pisla, kis fénye:

Íme ez itt a teteje, vége,

Csúcsa a földnek.

Feküszöm hanyatt és fejem az ölében.

Millió kerengő csillagot látok.

S az arcod, az arcod

Fölém hajol, s ím messze világok

Szelíden gyűlnek, kis halovány lángok,

Glóriának puha hajad köré.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 7. 6:45 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Rég volt

Rég volt. - De hogyha hulló este

Múlik a táj s alig emlékezem

Már milyen volt a völgy,

Úgy fáj mint elmúlt szerelem

S egy régi arc, melyet nem láthatok.

Rég volt. - De most is dalolok

És minden dal az első dal marad.

És egyszer régen

Nem tudtam mi fáj mikor felfakad:

Őt kívánom-e vagy az éneket?

Rég volt. - De hogyha hulló este

Múlik a táj s alig emlékezem

Már milyen volt a völgy,

Vágyom új dalra fájón, nehezen

És felsajog egy régi szerelem.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 6:09 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Felmondom a leckét

Édes, jó istenem,

Ugye, hogy te látod:

Úgy állok előtted,

Mint kicsi diákod,

Csendes énekszóval felmondom a leckét.

Édes, jó istenem,

Ugye, hogy figyeltem:

Mondottad éneked,

Mondom énekemben.

Tarka játékok közt téged tanultalak.

Ha még így tanullak

S végső leckéd meglesz,

Magasabb osztályba

Ugye feleresztesz?

Édes, jó istenem, hogy itt ne maradjak!

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 6:05 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Mert messziről jön az este

Egymásba tette kezünket a nyár,

Hogy csendbe üljünk: két gyermekkezet.

Mert most már minden hazaérkezett.

Most már nem játszunk és nem keresünk

Egymásba dermedt bámuló szemünk,

Mert együtt lenni oly csodálatos.

És vándor felhők hátán jön az este.

Jött messzi, régi völgyekből elő.

És visszajáró völgynek árnya jő.

A hegy mögött piros felhőhegyek

És messzi, régi tájak fénylenek.

Mért jön oly nagyon messziről az este?

És fénylő felhők felhős folytatása

Jő messzi, régi estékből elő.

És visszajáró esték árnya jő

Két régi múltból. Táguló szemek

És tarka vándorlelkek fénylenek,

Mert együtt lenni oly csodálatos.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 5:54 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Istentisztelet

Lángolnak a csillagok odakint.

Pántüzek a kék világmezőn.

Hallod a lármáját a tavasznak?

Részeg tündércsapatok vágtatnak

Keresztül völgyön, ifjú hegytetőn.

Itt bent a sötétben örvénylik a csend.

Valami hánykolódik, száll fel a mélyiből.

Halvány az arcod, izzik a szemed,

Jéghideg az ajkad, reszket a kezed

És megrázkódtál most valamitől.

Földalatti szent tüzek lobognak

Fel a vérünkbe s összecsapnak itten.

Mi nyújtja egymás felé a karunk?

Imára kulcsolt két nagy kéz vagyunk.

Térdre, térdre, bennünk van az Isten.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 5:48 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: És suhog tavaszi szél

Véremnek ősi, nagy folyója hajtja

Testemnek fiatal hajóját hajtja

És suhog a tavaszi szél.

Korbács a virágok ruganyos szára,

Illatos hajadnak villanyos szála

És suhog a tavaszi szél.

Messze a szemedben borul uj bánat,

Leskelő uj kín villáma lobban.

Rajta már ajkam. Nem tudom hol van.

Ősi nagy dallal az ős folyam árad

És suhog a tavaszi szél.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 5:43 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Vigyázz

Amíg szeretsz, tiéd a hatalom,

Mert csókod alatt vonaglik kezem

S alázatos, rossz lelkiismerettel

Hajtom térdedre szégyenkezve

Ártatlan szerelmes fejem.

De hogyha elhagysz, vigyázz, jaj neked,

Mert szabadon és tisztán, fennyen állok

Akkor és százszor szebb leszek.

S melyet leraktam szerelmed előtt

Minden díszt újra magamra veszek.

Az enyém akkor a bús hatalom.

Mulasztott múlt lesz mind, ami ragyog,

S te fejethajtva, irigykedve nézed,

Hogy mit takart el a te ölelésed.

Mert én vagyok az úr, mert mégis én vagyok.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 5:37 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Régi könnyek

Mindenhová el kellene mennem,

Hová szívem régen sírni hordtam.

El kell vinnem, hogy nevessen ottan,

Mert ott most is siratnak még engem.

Régi erdőm tépett hajjal, gyásszal

Gyászol vérző törzsével a fáknak.

Ottan most is vacognak az ágak

S régi tájak búja ideárnyal.

El kell mennem régi szobám látnom,

Mert ég benne még magányom vágya

Vérző lánggal. Égve maradt máglya,

Istenemúlt, elhagyott oltáron.

Leszedem majd gyászom lobogóit,

Hogy árnyékuk rám és rád ne szórják.

De hogy érjem el a régi órák

Messze úszó fekete hajóit?

Fehérséged fényli most a lelkem.

Hiába. Nem száradnak a könnyek.

Régi nóták, rég olvasott könyvek,

Mindig, mindig siratnak majd engem.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 5:29 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Most

Most hulljanak le nehéz függönyök

A múlt elé és a jövő elé.

Ne láthassak fent búvó csillagot,

Ne nézhessek ki kék hegyek felé.

Lefüggönyözött, nyithatlan frigysátor:

Csukódjon ránk és őrizzen máma.

Hajadnak arany fátyolát fejemre!

Szédítsen az úr forró üzenetje

A karjaidban végtelen imára.

Most, most hulljanak le a függönyök.

Most behúzódott minden messzeség

Szivembe: álmok és hegyeknek kékje,

Hogy nézésednek mélységét kimérje.

És most elsüllyed minden messzeség.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 5:24 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Noctivigilia Veneris

Borulnak, feküsznek ölelő árnyak,

Remegő szirmok összesimulnak.

Liheg a lomb,

Liheg a föld is.

Sóvárgó partok remegve nyúlnak.

Meztelen vizeket ölelő ivvel.

Liheg a tó,

Liheg a hold is.

Szálezüst háló borul le halkan,

Szálezüst fonja a párokat össze

Örökre már.

Örökre így lesz:

Csak feleszáma teremtett lénynek.

Egyedül fent a teremtő van csak.

Csendes az ég.

Csendes az Isten.

Millió csillag, millió könnye.

Óriás nászágy bús baldachinja.

Ragyog az ég.

Ragyog a pillám.

Mért vagyok idelent egyedül én csak?

Párja van mindnek. Senki se vár rám.

Ki vagyok én?

Ki az én párom?

Kellek-e magányos bujdosó, Isten? -

Kóborló árnyékod, követlek itt lenn

Szerelmesen.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 5:16 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Kilencet ütött az óra

Kilencet ütött az óra. Este van.

Meghajlik a lelkem kelyhe fáradtan,

Szín és fény töltötte váltig,

Napkeltétől napnyugtáig.

Tele van.

Babrál, hullajt, búcsúdalt búg részegen.

Ne adjatok ma már semmit énnekem.

Ami fájt és ami kérdett:

Meseképeskönyv az élet,

Szerelemmel a messzeséget

Keresem.

Ne eressz el, mert az este elvezet.

Mért veszed ki kezemből a kezedet?

Lelkem kincse megnehezül,

Miért hagytok mind egyedül

Engemet?

írta: jazsoli5, 2009. nov. 6. 5:11 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: A kert és az asszony

Hatalmas ősz van. Behódolt a kert.

A fák: mezítlen, néma foglyok, állnak,

Elébe szórva kincseit a nyárnak,

Most ítéletre várnak. Vár a kert.

Az erdőn fent, még zajlik a csata.

Lélegzetfojtva hallgat lent a kert.

A íme, a nyárnak futó csapata

Véres zászlót az alkonyégre vet.

Egy asszony áll a kopasz fák között.

Dacosan, mint egy elárult vezér

Nézi a pírt a barna hegy fölött.

Gőgöshalványan, mozdulatlanul.

Remeg a kert körötte s egy levél

Félve, puhán fehér kezére hull.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 5. 9:08 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Tavasz volt

Piros este kertbe mentem.

Hervadt akácfürtre leltem.

Piros este haloványan

Azt is földről felemeltem.

Hát tavasz volt?

Hóvirágok. Első méhek,

Gesztenyefa-gyertyák égtek...

Hol kellett volna megállnom?

Egyszer először szólt ének

A mezőről.

Egyszer felriadtam. A hold

Idegen, nagy, eleven volt.

Denevér szállt el előtte.

Akkor az - az a tavasz volt,

S valaki várt.

Barna este kertben járok.

Talán valamire várok?

Vajon mostan mi múlik el

Holdak, dalok és virágok

Mögött rejtve?

írta: jazsoli5, 2009. nov. 5. 9:02 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Őszi varázs

Most gyerünk innen, mert jön a varázs.

Vörösen áll a nap a hegy fölött,

S a sárga hegy mögött ott áll az ősz.

Gyerünk, gyerünk.

Nézd, izzó érccé válik

Az erdő már és a lombfödte föld.

Késő.

A dermedt rézerdőben állunk.

Ne mozdulj már. Egy gally törjön belőle:

S megkondul, dördül hetedik határ

És sorsod mélye visszhangozik tőle.

Ne mozdulj már, mert felriad a zajra.

Most hallgasd, hogyan hullanak szelíden

Kis érclevelek pengő érctalajra.

Halk harangjáték. Az erdő dalol,

S temetkezik csendes búcsúztatóval.

Nézd, ott a nap a hegy mögé hajol.

A hegy mögött, ahol a köd vonul,

Egy óriás zokog hangtalanul.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 5. 8:55 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Az erdő

Hűs tengere örök csendnek.

Itt elül az égi felleg.

Itt az utak elmerülnek.

Állj meg. Ez az örök erdő.

Aki belép, vissza nem jő,

Ezer évig bujdos benne.

Simogat -e bársony árja,

Ezer évnek álma, vágya?

Ezer év mint egy nap lenne.

Honnan jöttem utoljára?

Néztek-e utánam, várva,

Emberek a túlsó parton?

"Az az ösvény elvezessen,

Az az árnyék betemessen,

Szíved mindent elfelejtsen."

írta: jazsoli5, 2009. nov. 5. 8:50 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

I.

Erdő mélyén szövődik az este.
Haza megyek, mert anyám keresne.
Eressz el, eressz el.

Alkony vére csurog a mezőre.
Véres lesz a cipőd sarka tőle.
Ne menj el, ne menj el.

Halovány hold süt az éjszakába.
Édesanyád öltözködik gyászba.
Eridj már, eridj már.

Erdő mélyén hálót szőtt az este.
Nem megyek el innen, ha küldesz se.
Mindegy már, mindegy már.

II.

Fehér vízirózsát fontam a hajadba,
Mert sötét éjszaka fekete hajad.
Kiviszlek a tóra, barna ladikomba,
Mert olyan szomorú, néma vagy magad.

Nem kérdem meg ki vagy, nem kérdem meg mi fáj,
Ma leltelek, holnap eleresztelek.
Ülj szembe és nézz rám. Mint búvár a gyöngyöt,
Fekete szemedben könnyet keresek.

Behajtunk a nádba. Várj, míg feljő a hold,
Akkor majd add ide halovány kezed.
Ha az ezüst rózsa kinyílik a tóba,
Legszebbik mesémet mesélem neked.

III.

Borul az éjszaka. Elborul az élet.
Nem érzem a közelt: érzek messzeséget.
Árnyék, árnyék, árnyék ami köröttem volt.
De odafent messze csillagos a mennybolt
Messze, messze.

Borul az éjszaka. Elborul a lelkem.
Nem látom már ami világos volt bennem.
Magos csillagokról száll alá az álom.
Valamire vágyom, valahová vágyom.
Messze, messze.

Borul az éjszaka. Oldódnak a láncok.
Felemelnek lágyan fekete hullámok.
Amibe fogództam mindent eleresztek.
Hol vagytok, hol vagytok, kik engem szerettek?
Messze, messze.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 4. 7:40 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Nem férsz közelebb

Hiába. Túl sokat álmodtam rólad,
Túlsoká néztem a távolba várva.
Hiába tartalak a karomba zárva
Nem vagy közelebb.

Szoríts és harapj, hadd érezzem a véred,
Legalább fájjon valami.
Lelkem még mindig a távolba réved.
Való lett álmom: most álom az élet,
És én még fázom.

Szoríts és harapj, a bűbájt tépd el.
Mért borong bennem még vágy és bánat?
Gondolatom mért száll keresve széjjel?
Egyedül vagyok, mint álmomban éjjel
És csodálkozom rajtad.

Hiába. Túlsokat álmodtam rólad.
Hiába tartalak most karomba zárva
Ölelhetsz, csókolhatsz, mindhiába!
Nem férsz közelebb.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 4. 7:39 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

Balázs Béla: Nagy harangjáték

Életet keresek:
És köröttem szívek: csupa árnyék:
Mintha néma harangok közt járnék.
Ütöm, ütöm. Csak ha fájnak, élnek.
Amerre én járok, búg az ének:
A nagy harangjáték.

Némelyik eltörik.
Annak hangja halkan kísér engem:
Hazajáró lélek a lelkemben.
Úgy nő bennem a virrasztó ének.
Nekem csak a kísértetek élnek.
A többit elfelejtem.

írta: jazsoli5, 2009. nov. 4. 7:38 - címkék: vers és kategóriák: Balázs Béla versei - még nincsenek kommentek

http://csicsada.freeblog.hu/

Csicsada irodalmi naplója

Balázs Béla versei bejegyzései

Legtöbbször megnézett