Állatmese és tanköltemény bejegyzései 
Babriosz: Hermész és a mesterember
Fa Hermész-szobra volt egy mesterembernek.
Mindennap áldozott itallal, tömjénnel,
de rosszul ment a dolga. Végül mérgében
megfogta a szobra lábát és a földhöz vágta,
s széttört fejéből ím, aranypénz hullott ki.
Míg összeszedte szólt az ember: "Hermészem
kétbalkezes vagy, s híveidhez hálátlan,
mert nem segítesz meg, ha hódolunk néked,
s a megvetésre ennyi jóval adsz választ.
A tiszteletnek új módjára oktatsz most."
Az istenekről is mesét mondott Aiszóposz,
hogy megtanítson, egymással miként bánjunk:
a balgatagnál tiszteletre nem sokra
mégy: biztosabban megnyered, ha ócsárlod.
/Ford.: Kerényi Grácia/
írta: jazsoli5, 2008. okt. 6. 6:54 - címkék: vers és kategóriák: Állatmese és tanköltemény
-
még nincsenek kommentek
Babriosz: Állat-szépségverseny
Zeusz verseny hirdetett ki minden állatnak:
a legszebb gyermekűé lesz a pályadíj.
És megjelent, mint jó szülő, egy majmocska,
csupasz, lapított orrú kis majmot tartott
keblén. Kacajban tört ki minden istenség.
S ő szólt: "A verseny eldöntése Zeusz dolga,
de nékem szebb e gyermek minden állatnál."
E történetke azt jelenti, úgy vélem,
hogy gyermekét csinosnak látja mindenki.
/Ford.: Kerényi Grácia/
írta: jazsoli5, 2008. okt. 6. 6:48 - címkék: vers és kategóriák: Állatmese és tanköltemény
-
még nincsenek kommentek
Babriosz: Idegen tollakkal ne ékeskedj!
Az égi hírnök, bíbor Írisz egykor rég
az istenek házába szépségversenyre
hívott minden madarat: mikor meghallották,
a pályadíjért vágy lopódzott szívükbe.
Egy zergeláb-sem-érintette sziklából
forrás fakadt, áttetsző és kristálytiszta:
a sok madár rajokban mind a vízhez gyűlt,
s lemosta arcát s combjait friss habjában,
megrázta szárnyát, üstökét megfésülte.
És megjelent a forrásnál egy vén csóka,
a varjú egyik sarja is, s az elhullott
sok tarka tollat tűzve nedves vállára,
a többieknek pompáját, a sasnál is
szebb tollazatban szállt az istenekhez fel.
Elámult Zeusz, és már a díjat nyújtotta,
de a fecske - mint athéni nő, oly fortélyos -
fölfedte őt, kitépve tollát melléből.
"Ne árulkodj, besúgó!" - szólt a megvádolt.
De rátámadt a vadgalamb s a szajkó is,
az énekes rigó, a sírok őrzője,
a kis pacsirta, meg a fióka-rabló ölyv,
s tépték, míg föl nem ismerték a vén csókát.
Ó, gyermekem, saját ékeddel ékeskedj,
lefosztják rólad lopva szerzett szépséged.
/Ford.: Kerényi Grácia/
írta: jazsoli5, 2008. okt. 5. 9:56 - címkék: vers és kategóriák: Állatmese és tanköltemény
-
még nincsenek kommentek
Babriosz: A szerelmes menyét
A menyét szerelmes lett egy délceg ifjúba:
megszánta őt a vágyak anyja, szent Küprisz,
s szép női testre változtatta formáját,
kit minden férfi megkíván, mihelyt ránéz.
Meglátva őt lángot fogott az ifjú is,
és nőül kérte. Ám a lagzin egyszer csak
egér futott elő: fölkelt a szép mátka
lágy párnájáról, és utána száguldott.
Így füstbe ment a lagzi, s elszaladt vígan
Erósz, mert ím, legyőzte őt a természet.
/Ford.: Kerényi Grácia/
írta: jazsoli5, 2008. okt. 5. 9:50 - címkék: vers és kategóriák: Állatmese és tanköltemény
-
még nincsenek kommentek
Babriosz: A kétszínű férfi
Egy férfiú az élet-út felén járt már
(nem volt ifjú, de nem mondhatjuk vénnek sem),
mégis csavarta őszülő holló-fürtjét,
s szerelmek és mulatságok közt élt vígan.
Két nőt szeretett: az egyik ifjú, a másik vén.
Az ifjú nő a kedvesét is ifjúnak
akarta látni - vént kívánt a vénasszony.
Ezért az ifjú nő megnézte mindennap
a férfi hajzatát, s kitépte ősz szálát,
a vén pedig kitépett minden hollószínt,
míg teljesen kopasz lett - ifjú s vén kedves
együtt kopasztá meg, kitépve ezt és azt:
mindig csak egyet - míg kopasz lett végtére.
E példa azt tanítja minden embernek:
ki nők kezére jut, siralmas lesz sorsa,
mindig csak egyet - míg csupasz lesz végtére.
/Ford.: Kerényi Grácia/
írta: jazsoli5, 2008. okt. 5. 9:42 - címkék: vers és kategóriák: Állatmese és tanköltemény
-
még nincsenek kommentek
Babriosz: Hermész és a kutya
Négyarcú Hermész szobra állt az út mentén,
egy kőhalom hegyén. Egy eb járt épp arra,
s így szólt: "Először is köszöntlek, Hermészem,
aztán megkenlek: nem mennék el szó nélkül
melletted, tornacsarnok-védő istenség."
Hermész pedig így szólt: "Csak ne nyald le a szobromról
a szent olajat, s ha nem locsolsz meg útközben,
hálás leszek: mást nem kívánok én tőled."
/Ford.: Kerényi Grácia/
írta: jazsoli5, 2008. okt. 5. 9:36 - címkék: vers és kategóriák: Állatmese és tanköltemény
-
még nincsenek kommentek
Babriosz: A róka és a szőlő
Sötétlő szőlő fürtje csüngött egy falról,
magasra felfuttatva. Csillogó, nedvdús
gyümölcsét látva, megpróbált felugrálni
a róka, hogy bíbor fürtjéből markoljon,
mert épp szüretre várt: megérett s édes volt.
Mikor nem érte el, hiába próbálta,
így enyhítette távozóban fájdalmát:
"Éretlen, satnya még a szőlő, úgy látom."
/Ford.: Kerényi Grácia/
írta: jazsoli5, 2008. okt. 5. 9:31 - címkék: vers és kategóriák: Állatmese és tanköltemény
-
még nincsenek kommentek
La Fontaine: A kocsi és a légy
Úgy izzik a nap, hogy szikrát csihol,
egy kocsit von a homokos, hanyatló
lejtőn, föl a magasba hat ló,
agg, nő és pap kiszáll a kocsiból,
mert kereke nyikorgott, megfeneklett.
Majd jő egy légy és mint Isten remeklett
csodája zümmög a lovak körül,
csípi is őket, s végtelen örül,
hogy megindítja a kocsit,
a kocsi orrán, meg a rúdon szálldos itt.
S hogy nekidöccen ezalatt
a vén szekér, s halad, halad,
úgy véli, övé a dicsőség,
sürög-forog és azt hiszi,
hogy szárnysegéd, bármily pici,
és győzni hajtja most a hősét.
Sőt bánata határtalan,
hogy senki sem segít, ki a batárba van,
csak ő buzgólkodik, repes.
Közben imádkozott a szerzetes,
épp mostan! És egy nő dalolt,
pedig őnéki is más dolga volt!
A légy ellenben csak legyeskedett,
még zúgni is kegyeskedett.
Végül a kocsi fent gurult a sík mezőn.
"Fújjuk ki most magunk", szólt a légy szenvedőn,
"Biz fáradtam, míg fölért a fogat,
fizessetek ki hát, tisztelt lovak."
Sok ember így sürög-forog szüntelen,
kéretlenül mindenbe belecseppen,
csak hátramozdít, míg a buzgót adja,
s a többieket dolgozni se hagyja.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
írta: jazsoli5, 2008. szept. 22. 16:37 - címkék: vers és kategóriák: Állatmese és tanköltemény
-
még nincsenek kommentek
La Fontaine: A leterített oroszlán
A képíró kitette képét
és azzal csalogatta népét,
a hős vadász állt rajta s osztán
egy leterített nagy oroszlán.
Ki nézte, elállt szeme-szája.
Jött egy oroszlán és ezt mondta rája:
"Látom, világos az eset.
Itt ti vagytok a győztesek.
De hát a művész ravasz elme,
kényére festhet szépre szépet.
Több joggal állna itt a fajtám győzedelme,
csak az oroszlán is festhetne képet."
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
írta: jazsoli5, 2008. szept. 22. 16:32 - címkék: vers és kategóriák: Állatmese és tanköltemény
-
még nincsenek kommentek
La Fontaine: A farkas meg a gólya
A farkasok nagyon zabálnak.
Egy farkas idején a bálnak
mindent úgy összevissza falt,
hogy - mondják - majdnem belehalt:
torkán akadt egy csont, szorult a gége,
még azt se ordíthatta, vége.
Ekkor jött az oltalmazója,
egy jelre, odament a gólya,
s műtétet végzett rajt, hogy életét megója.
Kivette a csontot, s jó szolgálatért
már kérte is a bért.
A farkas így szólt erre: "Tessék!
Még kérni valód is akad!
Hát gólya néne, nem fizetség,
hogy visszahúztad torkomból a nyakad!
Menj, háládatlan, rút alak:
aztán többé ne lássalak."
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
írta: jazsoli5, 2008. szept. 22. 16:24 - címkék: vers és kategóriák: Állatmese és tanköltemény
-
még nincsenek kommentek
Ivan Krilov: Disznó a tölgy alatt
Egy nap a disznó az erdőbe tévedt,
hol évszázados nagy tölgyfa állt,
s a fa alatt egy halom érett
makkal telefalta magát.
Bendőjét pukkadásig töltve,
a tölgy alá hevert a földre,
s böfögve horkolt egy jó nagyot,
majd mikor az alvással jóllakott,
valahogy föltápászkodott, szuszogva,
s a tölgy gyökérzetét elkezdte túrni.
Ekkor egy vén varjú, a tölgy egyik lakója
így szólt hozzá:"Ó, drága disznó úrfi,
mért kezdted el a tölgyet túrni-fúrni?
Ha gyökerét föld nem takarja,
a tölgy holnapra már talán kiszárad!"
"Mit bánom én! - szólt a disznó tovább kaparva -
miért sajnáljam én a fákat,
hisz hasznom nincs belőlük semmi:
én nem fát, hanem makkot szoktam enni,
attól lesz jó kövér a hájam!" Erre
a tölgy ezt felelte:
"Hogyha tovább látnál az orrod hegyénél,
ha egyszer a magasba néznél,
nagyon szégyellhetnéd magad,
mert láthatnád, hogy ágamon terem a makk!"
Őhozzá hasonló az elvakult tudatlan:
minden tudós munkára károg szakadatlan,
a tudomány, a haladás nem kell neki,
nem érzi, hogy ennek gyümölcse élteti.
írta: jazsoli5, 2008. szept. 8. 13:24 - címkék: vers és kategóriák: Állatmese és tanköltemény
-
még nincsenek kommentek
