« Sinka István: Jó a Drávának is...   Radnóti Miklós: Mese a szomorúfűzfáról »

Sinka István: Szilfa


Áll egy szilfa Fehérháton.
Már csak a szivemmel látom.
Rengését is - csak érzem.
Pillangói, kék lepkéi
s szomorúságom estéi.

Istenem, be kár, hogy jönnek,
százszor nem adhatok könnyet.
Angyalaim, lám elhagynak
s kell a könnyem önmagamnak.
Mosdóvízért tűzben járok,
törülközőm lánggá válott.

Álljon magában a szilfa,
s nézzen szárazon a síkra.
Majd ha szárazon meglátják,
szekérkeréknek kivágják.
S úgy mint én, hol nincsen lábnyom,
fut majd sírva az országon.

írta: jazsoli5, 2012. jan. 28. 6:52 - címkék: és kategóriák: XIX. - XX. század költészetéből - még nincsenek kommentek

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

  • http://csicsada.freeblog.hu/
  • Csicsada irodalmi naplója
  • Ircsi Birodalma
  • Vicushka Blogja
  • Ibolya: Tűnődéseim
  • Zsuzso3 : Napsugár
  • Képek,Versek
  • Maya Blogja
    •