Salamon László: Szülővárosom // Verscsokor a természetről

« Reményik Sándor: Egeres körül Endre Károly: Temesvár »

Salamon László: Szülővárosom

Vonatunk széles völgyben fut már,
közeleg szülővárosom,
a messzeségből idelátszik
már egy-egy gyárkémény, torony.
A hasas domb zárt glédája
feszesen áll, némán figyel,
kövér füvén a hímes rétnek
ménes és birkanyáj legel.
Még néhány perc és áthaladunk
a Kőrös-hídján - ott a nap
aranya csillan a tetőkön,
a vizen ezüstlik a hab.
Szép szülővárosom ez: Várad.
Minden zugát jól ismerem,
itt voltam ifju, itt lobbant fel
bennem az első szerelem.
Anyám szeme itt sugározta
reám jóságos melegét,
itt olvastam diákos lázzal
a Holnap első kötetét.
Itt láttam poros utcácskákon
Juhász Gyulát bolyongani,
és itt hallottam élőszóval
Adyt versekben vallani.
A munkásosztály igazáról
először itt beszélt nekem
Balogh bácsi, a cipészmunkás,
a jövőbe szerelmesen.
Itt láttam lengni lobogóid,
proletárforradalom! Itt
álmodtam telt, forrongó szívvel
egy szebb világnak álmait.
Anyámat innen hurcolták el
a szörnyű kannibálkezek...
Örömöt s bánatot kavar fel
bennem a friss emlékezet.
De percig csak, s már a jelen
fogja meg biztatón kezem:
én, egykori rab, szabad szívvel
állok most szülőföldemen.
Mindig szerettem ezt a várost,
s nem voltam hozzá hűtelen,
de betelt álmaim fényében
most még forróbban szeretem.

írta: jazsoli5, 2012. jan. 28. 6:58 - címkék: és kategóriák: XIX. - XX. század költészetéből - még nincsenek kommentek

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.