Reményik Sándor: Egeres körül // Verscsokor a természetről

« Radnóti Miklós: Mese a szomorúfűzfáról Salamon László: Szülővárosom »

Reményik Sándor: Egeres körül

Egeres...a táj egyre otthonabb,
Otthonibb színű a föld az ég.
S már látom a vas-polip-karokat -
A magasfeszültségű vezeték
Városom felé, rajtuk át halad.
Szikár, merész acél-madárijesztők,
Hegy-völgyön át dombról dombra szökellők.
Kézről kézre adják az áramot,
Mely itt fejlődik s innen indul el
Erdélyi erőkkel itt telítődik
És meg nem áll a "kincses" háztetőkig.
Egeres...otthon az én kicsi lámpám
Verset bevilágító sugár-köre
Innen ered. Fénynek és költeménynek
Itt van talán a rejtett gyökere.
Nyár van. Vonatom még csak nem is lassít
Áramfejlesztő Egeresnek táján.
De töprengésnek téli éjszakáján
Egeres lát el engem titkos fénnyel,
S ahogy száguldok, megtelik itt lelkem
Magasfeszültséggel.

írta: jazsoli5, 2012. jan. 28. 6:57 - címkék: és kategóriák: Reményik Sándor versei - még nincsenek kommentek

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.