Jánosi Zoltán: Egy madár emlékére
Záporok sörénye csattog.
Felhőkön villan a bánat.
Lángol a nyárfamenyasszony
fátylai feketén szállnak.
Gyöngymadár leveti tollát.
Sötéten jajdul a tűzbe,
szép szárnya remegő fáklya,
röptének sikoly a füstje.
Átzúg a megvakult égen
szél-sorsa: fekete vágta.
S a fényes döbbenet-éjben
porzik a szégyen utána.
írta: jazsoli5, 2012. jan. 28. 6:47 - címkék: és kategóriák: XIX. - XX. század költészetéből
-
még nincsenek kommentek
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

