Jánosi Zoltán: Egy madár emlékére


Záporok sörénye csattog.
Felhőkön villan a bánat.
Lángol a nyárfamenyasszony
fátylai feketén szállnak.

Gyöngymadár leveti tollát.
Sötéten jajdul a tűzbe,
szép szárnya remegő fáklya,
röptének sikoly a füstje.

Átzúg a megvakult égen
szél-sorsa: fekete vágta.
S a fényes döbbenet-éjben
porzik a szégyen utána.

írta: jazsoli5, 2012. jan. 28. 6:47 - címkék: és kategóriák: XIX. - XX. század költészetéből - még nincsenek kommentek

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

  • http://csicsada.freeblog.hu/
  • Csicsada irodalmi naplója
  • Ircsi Birodalma
  • Vicushka Blogja
  • Ibolya: Tűnődéseim
  • Zsuzso3 : Napsugár
  • Képek,Versek
  • Maya Blogja
  •