Francesco Petrarca: Laura halála után írott szonettek
1. szonett
Szép arcod, jaj, és gyönyörű szemed,
karcsú alakod, lépted suhanása,
hangod, amelynek édes dallamára
vágytól dobbant szívem, jaj, hova lett?
Hová mosolyod álmatag varázsa,
melytől, ha lágyan rám feledkezett,
feledni tudtam bánatot, sebet:
hová szépséged égi villanása?
Azért születtem, hogy szeresselek.
Vezérlő csillagomnak láttalak,
s azt hittem, sugarad síromig elkísér.
Mióta nem vagy, minden elveszett:
nem maradt más, csak halkuló szavad,
de azt is elkapdossa már az őszi szél.
10. szonett
Virágzott még, akár a ritka rózsa,
csókra és boldog szerelemre termett,
mikor a végzet orvul elrabolta,
s megölt vele minden rózsát, szerelmet.
Az égi szűz a trónusához vonta:
mert angyal volt, nem érték földi szennyek.
S engem sorsom bilincse mért nem enged
utána szállnom, láncaim ledobva?
Mért szálldoshat csak sóhajom utána,
mért nem engedte sorsom meg nekem
vele szállnom az árnyak halk honába?
Ó, mért nem jössz hát, végső óra már:
százszor áldott lett volna végzetem,
ha engem visz előbb a halál.
14. szonett
És köszönöm, hogy eljössz minden éjjel,
s szemedben még a régi fény ragyog.
És köszönöm, hogy már a nappalok
sem sújtanak oly gyötrő szenvedéssel,
mert míg a vén fák alatt ballagok,
hol minden emlék friss sebekkel ér fel,
te ott is száz imádott álomképpel
zsondítod szívem, s megvigasztalod.
Ó, mennyi dal fakadt e hársúton!
Most csend van itt, s én már nem is tudom,
téged sirassalak, vagy lüktető sebem?
Mert lásd, nekem csak ennyi szép maradt:
bárhol villansz elém, megismerem
lépted, ruhád, mosolyod, lágy szavad.
41. szonett
Egy csalogány zokogja valahol
a liget mélyén át az éjszakákat.
Talán őt is párjáért gyötri a bánat,
az ő szívéből is gyász dalol.
Vagy megsebzett szívemnek válaszol,
felém zengi a meddő, tompa vádat,
mért hittem azt, hogy sorsom angyalának
szépsége majd a sírral is dacol.
Mért hittem azt, hogy selymes bőre, arca
s szeme, amelyben álmok fénye ég,
megmásíthatja konok végzetét.
Ma már tudom: rossz csillagom akarta
agyamba vésni rideg rendelését,
hogy aranyköd a boldogság s a szépség.
/Ford.: Rácz Olivér/
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
