Endre Károly: Temesvár
Kinek a lelkibe szebb ige él,
Röptibe épp ide szórt le a szél,
Költői szív, hogyha szürke a sík,
Hangokat honnan merít?
Itten a földből a szív kiszakadt,
Itten a föld szomorú sivatag,
Álmodó lényre itt semmi se vár,
Ásít a szürke határ.
Múlik a nap csak...és nincs esemény,
Semmi a szándék, a szín, a remény,
Költőnek szívét, ha látatlant lát,
Egyedül éri a vád.
Máshol a rét kerek és nevető,
Itten a rét keretén temető,
Búsul az égen a száraz akác,
Sorvadó, hervadó váz.
Máshol, ó, máshol be szép a világ!
Hűvösen hínak az erdei fák,
Itten az erdő, a magvaszakadt,
Felnyög a fejsze alatt.
Hol van a tenger, a lelket adó,
Csüggedő szívének friss riadó!
Magtalan sötétben egyedül ül,
Ki, mi nincs, annak örül.
Hol van a villanó bérci tető,
Völgy kacagánya, a felnevető,
Pörköl a nyár, mire sem hederít,
Gyilkoló hévvel hevít.
Pusztul az isteni park, mi marad?
Régi mederben a víz kiapad, -
Tikkad a fű, csenevész, sohse nő,
Szárad az árva fenyő.
Télen a fákon a varjúcsapat
Komoran károg az égbolt alatt,
Ködbe mosódik a sárga folyó,
Korán fúl sárba a hó.
Engem a sors ide tett, kivetett,
Itten is érzem az én szívemet,
Nékem, akár szomorít, nyomorít,
Ezerszer drága e sík.
Itt is az éj feketén beborul,
Nézem a csillagokat botorul,
Itten is fáj, ami mindenütt fáj,
Hogy egyszer múlni muszáj.
Csüggök e földön én, bús tapadó,
Szörnyű adó ez a földi adó,
Búcsút a búcsúzó innen merít,
S ezerszer drága e sík.
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
