Makai Emil: Szánom, bánom...
Olyan nagyon víg a lelkem,
Mintha - sírni volna kedvem:
Tintát, tollat félredobni
A könnyes szemmel mosolyogni.
Hajdinárom! szánom, bánom
Eltemetett ifjuságom.
Nem az vagyok, aki voltam,
Fele uton megbotlottam
És hogy aztán hova-merre?
Rábíztam a végzetemre -
Hajdinárom! szánom, bánom
Hogy nem magam dirigálom.
Az élettel nem törődtem,
Magam fölött élcelődtem:
Tréfának komoly vagy, élet,
S komolyan ki vesz ma téged?
Hajdinárom! szánom, bánom
Bolond dolog volt, belátom.
Szerettem és nem szerettek:
Ez volt átka életemnek,
Két bársony szem csillogása,
Aranyos haj villogása...
Büneimet szánom, bánom,
Hajdinárom!
Csak ez egyet nem sajnálom.
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
