Kányádi Sándor: Fakó lovon léptet
Fakó lovon léptet,
dünnyög, dudorászgat.
Számbaveszi minden
kincsét a határnak.
Megnézi a krumplit,
a tengeri táblát:
messziről meglátszik,
ha jól megkapálták.
Aztán gyalogosan
a kerthez kószál:
leng utána egy-egy
ezüstfehér hajszál.
S amint megy, a fákról
alma, dió, körte,
szilva, barack pottyan
elébe a földre.
Nézelődik az ősz
- mert ki más is volna -,
nézi, mi lenne még
végezni valója.
S amint nézelődik,
lát egy vetőgépet,
és nekilát mindjárt
a búzavetésnek.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 24. 6:05 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
