2009. február
Koreai népmese: A giliszta meg a százlábú
Egy barázdabillegetőtől hallottam, miért is nem ment feleségül a százlábú a földigilisztához, s miért nem vette el a földigiliszta a százlábút.
Réges-régen, egy öreg kő alatt lakott egy világszép százlábú hajadon. Szép volt, de hiú is nagyon, egész nap a száz karcsú lábát nézegette, gyönyörködött bennük. Estig tartott, míg mind a százat végigbámulta. Egyebet nem is csinált, nem mosott, nem főzött, csak pipiskedett.
A szomszédjában egy hosszú földigiliszta éldegélt. Ez meg szorgalmas legény volt, dolgos, egész nap a földet túrta-ásta, tekervényes alagutakat fúrt a föld alatt, és nagyon elégedett volt a sorsával.
Egyszer, eső után, kibújt föld alatti folyosójából, és megpillantotta a világszép százlábú-hajadont. Egy csapásra beleszeretett, elhatározta, hogy vagy ő lesz a felesége, vagy senki. A hajadonnak is megtetszett a legény. A giliszta nemsokára kérőket küldött a százlábúhoz. A hajadon igent mondott, készültek tehát a lagzira.
Egykettőre híre futott a dolognak. Megtudták a férgek, kukacok, bogarak, és rákezdték a sopánkodást, pusmogást, óbégatást.
- Meghibbantál? - futottak a gilisztához. - Ilyen menyecskét viszel a házhoz? No, majd veheted neki a cipellőket, csak győzzed! Ötven párat egyszerre!
- Még ha csak cipellőt! - mondták mások. - De ötven pár szattyáncsizmát is venned kell neki télire! Honnan szerzel ennyi pénzt? Aztán meg képzeld csak el: ha leveti az ötven pár csizmáját, micsoda kopogás, dobogás támad a házadban! Nem lesz ebből jó dolog!
A százlábúnak meg a barátnői próbáltak beszélni a fejével:
- Nyomorék ez a te kérőd! Egy lába sincs! Csúszik-mászik a boldogtalan!
Mások tódították:
- Aztán gondold csak el, mennyit kell majd mosnod-vasalnod rá! Egész nap a földet túrja, mindennap elmocskol egy inget! Moshatsz-vasalhatsz napestig!
Gondolkodóba esett a százlábú-hajadon, igazat adott barátnőinek. Meghányta-vetette magában a dolgot, végül fogott egy árkus papirost, és megírta a földigilisztának: nem megy hozzá feleségül.
Közben a giliszta is eltöprenkedett. "Igaz is - gondolta -, szegény legény vagyok én! Miből vegyek neki annyi cipőt meg annyi szattyáncsizmát? Aztán dologtalan hajadon is a százlábú, cifrálkodó. Nem lenne az nekem jó feleségem!"
Fogta magát, és ő is levelet írt a százlábúnak: keressen mást magának!
Egyszerre kapták meg egymás levelét.
Elmaradt hát a lagzi, oda lett a szerelem. Máig se lett egy pár a százlábúból meg a gilisztából.
Most már tudjátok, miért.
Átdolgozta: Rab Zsuzsa
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 14:53 - címkék: mese és kategóriák: Mesék a természetről
-
még nincsenek kommentek
Janina Porazinska: Mit viszel ott?
"Mit viszel ott, te kislány,
A kötényben?"
"Nyulat fogtam a fenyőfa
tövében."
"Hogy fogtad meg, hát tőled el
Nem szaladt?"
"Mondtam néki: csitt! s megvárt
A fa alatt."
/Ford.: Sebők Éva/
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 13:53 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Szepesi Attila: Virágnyitó
Erdő ibolyát nyit,
Cseresznye virágzik,
Berek alján, rét füvében
Tücsök citerázik.
Tengelice hangol,
Cinege barangol,
Piros húsvét ünnepére
Ezüst harang kondul.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 13:22 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekek
-
még nincsenek kommentek
Bars Sári: Húsvéti mondóka
Nyúlanyótól kedden,
Hímes tojást vettem.
Puha bélelt kiskosárba
Szépen bele tettem.
Melengeti napfény,
kikel nemsokára,
Sárgapelyhes kiscsibém lesz
Szép húsvét napjára.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 13:17 - címkék: mondóka és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Palotai Gyöngyvér: Húsvét másodnapján
Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot,
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 13:12 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Donászy Magda: Húsvét
Húsvét előtt sok dolga van
Minden nyuszikának,
Friss tojásért tyúkanyóhoz
folyton szaladgálnak.
Be is festik szép tarkára,
virág is lesz rajta.
Pirostojást, hímestojást
csak jó gyerek kapja.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 13:01 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Tamkó Sirató Károly: December
Nyári bőség...téli jég!
Ismét elmúlott egy év,
Ha tanultál ez alatt,
egy évvel lettél idősebb,
idősebb és - okosabb!
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 12:53 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Simon István: December
Megérkezett a nagy vándor,
haja fehér, mint a hó.
Elfáradt már - indulj bátor
új év: frissebb utazó!
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 12:52 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Zelk Zoltán: Varázskréta
Ismerek egy öregasszonyt,
- igazat mondok nem tréfát -
aki egyszer a tavasztól
elkérte a varázskrétát.
És azóta mint a tavasz,
hegyre-dombra és mezőre,
ő is virágokat rajzol
kemencére, terítőre.
Lehet ősz is, jöhet tél is,
olyan csudát tud e kréta,
szarkaláb és gólyahír nő,
sárgállik a margaréta.
Hadd súgok egy titkot néktek,
nagy titok egy kicsi szóban:
benne lakik e varázslat,
benne minden tolltartóban.
Minden színes ceruzában,
vízfestékben és ecsetben -
ha akarod, rózsa nyílik,
fa ágára levél lebben.
Amíg odakünn a tél majd
fehér jégvirágát írja,
mi idebenn, a szobában,
tavaszt írunk a papírra!
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 12:44 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
2 komment
Tarbay Ede: Hó, hó, hó...
Hó, hó, hó,
fehér csillag-takaró.
Kucsma ül a lámpán,
bunda házak hátán,
lepedő a réten,
köpönyeg a kerítésen,
foszlik,
porzik,
kavarog a szélben.
Hó, hó, hó,
Fehér csillag-takaró.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 12:42 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején
Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 12:40 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Csanádi Imre: Első hó köszöntő
Hó, hó, friss hó,
angyalváró
gyöngyenhulló
gyöngyvirág-hó -
csupasz bokrok
csipkézője,
fák fodros
fejkötője,
kerítések
keszkenője,
hegyek-völgyek
ünneplője.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 12:34 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Kormos István: Téli álom
Nos, ugye tudni való,
hogy fák sűrűjében,
erdő-mélyen,
mikorra télen
először lehullana a hó,
barlangba bújik a medve,
s bármi vihar kerekedne:
hó,
szél,
jég,
medvének mind kicsiség,
mert alszik édesdeden,
s elő
se jő,
még föl nem süt víg-ékesen
a nap egy igazi
tavaszi
szép reggelen.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 12:31 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Vasvári István: Madárijesztő
Eső veri, szél cibálja,
földbe gyökerezik lába,
cirokseprű a karja,
szakadt gúnya van rajta.
A fején egy lyukas lábas,
amit a szél zörget, rángat,
télbe-szélbe didergőn
áll a madárijesztő.
Milyen hős ő milyen bátor:
nem fél telek viharától,
rongykabátját dér lepi,
s ő a varjakat lesi.
Még te alszol csendben, otthon,
őrködik a régi poszton,
bádogfővel, fakarjával
katona a holdvilágban.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 12:26 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Vészi Endre: Március
Hideg folyók megmosdattak,
erdők fái megtöröltek,
karos szelek megforgattak,
megáldottak a szegények,
hegyeken mezítláb másztam,
nyurga esőkben megáztam,
hideg földeken aludtam
sipkám holdra akasztottam.
Éles kövek borotváltak,
lomha békák kiabáltak,
fára, lombra rügyet varrtam,
mezőt fűvel betakartam,
megfürödtem jószagokban,
tücsköt dalra tanítottam,
madaraknak jeleztem,
hogy jöhetnek - megérkeztem.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 9:41 - címkék: vers és kategóriák: Hónapok
-
még nincsenek kommentek
Kányádi Sándor: Télelő
Szajzik a Küküllő:
hártyavékony jéggel
szegte be a szélét
a zimankós éjjel.
Kétoldalt fűzfák
ezüst-zúzmarások,
és olykor a ködtől
egymásig se látnak.
Hová lett a nyári
kedve zubogása?
Már a nap sem jár el
fürödni a gátra.
Legfönnebb úgy déltájt
hunyorít a vízre,
de még ő is mintha
fölötte elnézne.
Csak megkönyörül majd
valamelyik éjjel,
és bevonja véges -
végig ezüst jéggel.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 7:27 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Weöres Sándor: Vonuló vadludak
Hótalan a tél,
barnazöld a rét,
a szürke égen
vadlibák sötét
gyöngysora lendül -
Lassan ringatják
íves szárnyukat,
nyújtják nyakukat -
Nézd az árnyukat:
ott fut a lápon -
Meszes kékségbe
mártják csőrüket,
tág űrbe lengő
vadliba-sereg
gágog az égen -
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 7:24 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Einari Vuorela: A falu éjjel
Észrevétlen felderül
a hó a tetőn.
Kél a hold a fák mögül,
csillog reszketőn.
Hideg a hold, halavány,
aranyos az ág -
a hold arany álma tán
az egész világ.
A falu mindent feled,
bút és gondokat.
A hold a tetők felett
szárnyat bontogat.
/Ford.: Képes Géza/
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 7:07 - címkék: vers és kategóriák: Napszakok
-
még nincsenek kommentek
Fjodor I. Tyutcsev: Kora ősszel
Kora ősszel néha a friss táj
arcára pírt még csodák tüze fest.
A nappal tiszta, mint a kristály,
és fényben tündöklik az est.
Hol sarló járt, s dőlt kalász-rengeteg,
minden kiürült már a messze pusztán
s fehér pókháló-erezet
csillog a sok üres barázdán.
Mind tágasabb az ég...A dal kihalt belőle...
De messzi még a téli viharok:
s frissen-mosott, meleg azúr-mennybolt ragyog
a pihenő mezőkre.
/Ford: Szabó Lőrinc/
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 6:42 - címkék: vers és kategóriák: Évszakok
-
még nincsenek kommentek
Lauri Pohjanpää: Ősz
Két varjú bóbiskál sötéten,
szántóföld szélén, egy sövényen.
A nagy nádas melle barna már,
szürke az ég. Esik. Őszre jár.
"Lassan a darvak is elszállnak" -
mondja az egyik a társának.
Hosszú csend...A másik visszaszól:
"Biz ők is elszállnak" - válaszol.
Áznak. Nem törik meg a csendet.
Tó színén az eső dalt penget.
Csőrével az egyik hátranyúl,
a másik hunyorgat szótlanul.
Szárnyuk közé nyakuk behúzva.
Esik. Csend...A mező be' puszta!
A fekete föld elszenderül.
Édes szagot küld egy messze csűr.
Két ázott, vén varjú sötéten
Töpreng, bóbiskol a sövényen.
"Hát..."- az egyik így szólal meg végül,
másik felriad, menni készül.
"Jól eldiskuráltunk! Szeretném,
ha holnap is lenne szerencsém."
/Ford.: Képes Géza/
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 6:19 - címkék: vers és kategóriák: Évszakok
-
még nincsenek kommentek
Szergej A. Jeszenyin: Dalol a tél
Dalol a tél hívó ajka.
Száz hangjával elringatja
Az erdő a fákat.
Elindul a szürke felleg
Messzi tájra, nem pihen meg.
Minden csupa bánat.
Hóviharok kergetőznek,
Hóviharból selyemszőnyeg
Terül udvarunkra.
A verebek, mint az árvák,
Maró hideg végét várják,
Ablakokhoz bújva.
Ázott szárnyú, kis jószágok,
Éhségükben csőrük tátog,
Összebújnak fázón.
És a vihar mind vadabban
Dörömböl az ablakokban,
Az ablakpárkányon.
Dideregnek ők, a gyengék,
S álmodják a Jószerencsét,
Míg a vihar nyargal.
És gyönyörűt álmodnak már
A fagymarta ablakoknál:
Napkeltét - tavasszal.
/Ford: Keszthelyi Zoltán/
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 6:06 - címkék: vers és kategóriák: Évszakok
-
még nincsenek kommentek
Gyulai Pál: A tyúk és a farkasverem
Egyszer a kicsiny tyúk, kapirgál, kapirgál,
Hát a házfödélről kövecs hull fejére:
Erre úgy megijed, hogy elkezd szaladni.
"Tyúk koma, tyúk koma, hova oly sietve?" -
Kérdi a kakas, de még neki sem áll meg:
Mind csak azt kiáltja: "Jaj, jaj, jaj!
Égszakadás, földindulás,
A fejemen egy koppanás!
Szaladj te is pajtás,
Szaladj te is pajtás!"
Kakas is megijed, együtt tart a tyúkkal,
S amint így szaladnak, kérdi tőlük a nyúl:
"Hova, hova futtok?" "Kérdezd meg a tyúktól!"
Ez pedig kiáltja: "Jaj, jaj, jaj!
Égszakadás, földindulás,
A fejemen egy koppanás,
Szaladj te is pajtás,
Szaladj te is pajtás!"
A nyúl is megijed, s együtt mind a hárman
Amint így szaladnak, kérdi tőlük az őz,
Azután a róka, végtére a farkas:
"Hova, hova futtok?" "Kérdezd meg a tyúktól!"
Ez pedig kiáltja: "Jaj, jaj, jaj!
Égszakadás, földindulás,
A fejemen egy koppanás,
Szaladj te is pajtás,
Szaladj te is pajtás!"
Az őz is megijed, a róka is megijed,
Farkas is megijed, hatan futnak együtt,
S elérnek estére, rengeteg erdőbe:
Ott is csak szaladnak, tüskén, bokron, árkon,
Előre, előre, se' látnak, se' hallnak,
S mind a hat belehull a farkasverembe.
De egyik sem bánja, nem kell már szaladni,
Legalább pihennek, elalusznak szépen.
Virradóra kelve búra fordul kedvök,
Nem lehet kimenni, élelmet keresni,
Ehetnék mindegyik, kiváltképp a farkas.
"Mondanék én egyet, kettő lesz belőle!" -
Így beszél a farkas. "Halljuk" - mond a róka,
"Bizony csak azt mondom, akinek közöttünk
A neve legrútabb, együk meg ebédre!"
Mindegyik rámondja: "Jó lesz biz'a, jó lesz!"
Feláll hát a farkas, s elkezd így ítélni:
"Farkas-barkas, az is szép,
Róka-bóka, az is szép,
Őzem-bőzem, az is szép,
Nyulam-bulam, az is szép,
Kakas-bakas, az is szép,
Tyúkom-búkom, jaj be rút!
Megették a tyúkot, de biz meg se kottyant,
Elfútta hát újra nótáját a farkas:
Kakast is megették, s elaludtak szépen.
Virradóra kelve ismét csak búsulnak,
Nem lehet kimenni, élelmet keresni.
"Most is csak azt mondom - így beszél a farkas -
Még egyszer azt mondom, akinek közöttünk
A neve legrútabb, együk meg ebédre."
Mindegyik rámondja: "Jó lesz biz'a, jó lesz!"
Feláll hát a farkas, s elkezd így ítélni:
"Farkas-barkas, az is szép,
Róka-bóka, az is szép,
Őzem-bőzem, az is szép,
Nyulam-bulam, jaj be rút!"
Megették a nyulat, másnap meg az őzet,
Földre heveredtek, elaludt a farkas,
Nem alszik a róka, így is, úgy is próbál,
Jaj, de nincs mit tenni, nem lehet kimenni.
Fejét megvakarja, leereszti farkát,
Gondolja magában: "Rám jő a sor holnap,
Jobb lesz megelőzni, valami szép módon."
Azért még sötétben rákezdi a nótát:
"Róka-bóka, az is szép,
Farkas-barkas, jaj be rút!"
Enné már a farkast, farkas is fölébred:
"Nem úgy van a nóta, másképp van a nóta,
Így van az a nóta." S megette a rókát.
Egyedül a farkas a farkasveremben,
Már hiába tudja legjobban a nótát,
Kurta lett a nóta, elfogyott a nóta,
De azért csak fújja, fújja ordítozva,
Reggel, este, éjjel, délre, vacsorára,
Mai nap is hallszik rengeteg erdőben.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 28. 5:15 - címkék: mese, verses és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Bianki meséje: Cinegenaptár
NOVEMBER
Az ellenség - ráadásul veszedelmes ellenség! - a következő hónapban jelent meg az erdőben. Az Öreg Veréb novembernek mondta az új hónapot, s hozzáfűzte, hogy ez a harmadik és utolsó hónapja az ősznek.
Az ellenség félelmetes volt, mivel láthatatlanul ólálkodott körülöttük. Az erdőn hullani kezdtek az apróbb-nagyobb madarak, de még az egerek, nyulak is. Elég volt, ha elbámészkodott valamelyik kis állat, vagy elmaradt csapatától egyik-másik madár - akár éjjel, akár nappal -, már pusztult.
Senki sem tudta, ki lehet a titokzatos ellenség: négylábú? Madár? Ember? De rettegtek tőle valamennyien, róla beszélt, suttogott az erdő minden vadja, madara. Az első havat várták, hogy a havon hagyott nyomai után felkutathassák.
Az első hó azonban este hullott le. Másnap reggelre pedig megint hiányzott egy nyúlfióka az erdőben.
Csak az egyik lábacskáját találták meg. Körülötte, a már olvadozó havon, félelmetes, nagy karmok nyomai látszottak. Vadállat karmai is lehettek, nagy ragadozó madár karmai is. Más nyomot nem hagyott a gyilkos: se egy tollat, se egy szőrszálat.
- Félek - mondta Picinyke Cicellének. - Jaj, de nagyon félek! Gyere, kerekedjünk föl az erdőből, mert még utolér ez a rettenetes, láthatatlan gonosztevő!
Elröpültek a folyópartra. Odvas, öreg fűzfák voltak ott, meghúzódtak bennük.
- Jobb itt - mondta Picinyke. - Ez itt nyílt mező. Nem tud észrevétlenül idelopakodni az ellenség, mint a sötét erdőben. Már messziről meglátjuk, és elbújunk előle.
És ott ütöttek tanyát a folyóparton.
Már oda is megérkezett az ősz. Lefoszlott a levél a rekettyefüzekről, megbarnult, elfonnyadt a fű. Néha hó esett, el is olvadt. A folyó még futott, de reggelente már jéghártya vonta be. Eltűntek a partról a szalonkák is. Csak a vadkacsák maradtak. Azt hápogták, hogy itt húzzák ki a telet, ha a folyó nem fagy be egészen. A hó pedig hullott, egyre hullott, és már nem olvadt el, hanem egyre nőtt.
A két cinke nyugodtan éldegélhetett volna a folyó partján, ha nem támad megint riadalom: egy éjszaka nyoma veszett egy kacsának. A folyó túlsó partján bóbiskolt, a csapat legszélén.
- Ő volt - dadogta ijedten Picinyke. - A láthatatlan! Eljut mindenhova: erdőbe, mezőre, ide is, a folyóra.
- Láthatatlan lények nincsenek! - oktatta Cicelle. - Majd én kinyomozom, megállj csak!
Egész nap az öreg rekettyefüzek csupasz ágain sürgött-forgott, magas leshelyéről figyelte a titokzatos ellenséget. De nem vett észre semmi gyanúsat.
A vadkacsák a következő éjszaka vándorútra keltek.
Picinykének akkor végre sikerült rábírnia Cicellét: költözzenek el ők is a folyópartról. Hiszen az ellenség könnyen átjuthat hozzájuk a jégen. Picinykének úgyis el kellett repülnie a városba, megkérdezni az Öreg Verébtől, hogy hívják a következő hónapot.
Átdolgozta: Rab Zsuzsa
írta: jazsoli5, 2009. febr. 27. 7:57 - címkék: mese és kategóriák: Mesék a természetről
-
még nincsenek kommentek
Zelk Zoltán: Nyár és tél közt
Nyár s tél közt úgy vándorol
Október, November,
mint a poros országúton
két szomorú ember.
Kertek, lankák közül jönnek,
mennek havas tájra,
búsan integet utánuk
egy kopár fa ága.
Mint rossz gyerek, a szél őket
sárral megdobálja,
utánuk fut, ruhájukat
s hajukat cibálja.
Nyár mögöttük, tél előttük,
néha meg-megállnak,
s búcsút intenek a hervadt,
búslakodó tájnak.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 27. 7:47 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Gazdag Erzsi: A kis ház lakói
Erdő szélén kicsi ház.
Kicsi házra ki vigyáz?
Hold-bakter a csősze,
hőscincér az őre.
Lakik benne éji lepke,
három sovány denevér,
keresztespók a gerendán
s mind, aki csak belefér:
mezőről jött kisegér,
fülesbagoly, csigabiga,
bundás pele, fürge gyík
itt lakik most, itt lakik.
S erdőszéli kis kunyhóban
téli álmot álmodik.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 27. 7:43 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Csukás István: Dalocska
Csengő szól: gingalló,
röppenj már, pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 27. 7:40 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Szép Ernő: Pattogatott kukorica
Örülsz neki ugye Peti,
Ha a bácsi ott a járdán
A dagadó kukoricát
A rostélyon rezegteti.
Te is örülsz ugye Vica,
Mikor forrón, illatosan
Szemed előtt megugrik a
Pattogatott kukorica.
Rázzák, rázzák, valamennyi
Gyönyörű nagy hópehely lesz,
Ó be jó is azt elnézni,
No, de még jobb hamm, megenni.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 27. 7:26 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekek
-
még nincsenek kommentek
Ténagy Sándor: Fúj a szél
Fúj a szél,
szaggat
levelet,
fütyölnek
gallyak,
cserepek.
Varjú károg
búsan,
feketén
felhők úsznak
házunk
tetején.
Ősz van,
tovaszáll
az öröm,
dér-gyöngy
szikrázik
a kövön.
Idebenn
kályhám
etetem,
tűz szeme
csillan
melegen.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 27. 7:23 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Szalai Borbála: Mesevilág
Fehér lett a kert, az udvar,
fehér lett
a nagy világ!
Mesebeli kristályoktól
mesések a
kerti fák.
Csakhogy nem hó hullott rájuk,
nem is dér és
nem dara...
Mesés kertbe mesés fákat
varázsolt a
zúzmara.
írta: jazsoli5, 2009. febr. 27. 7:20 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
Osvát Erzsébet: Hová tűnt a ház, a tér?
Száll a köd, száll
tejfehér.
Eltűnik
a ház,
a tér,
erdő,
mező,
madarak,
a lámpákról
a kalap,
a kertből a kutyaól -
Fickó kutyánk nincs sehol!
De ébred a napsugár.
Hogy segítsen? Tudja már!
A ködhöz ér
fényes ujja,
s nicsak!
előbukkan újra:
a kertben
a kutyakuckó,
farkcsóválva
kutyánk, Fickó,
a rét,
a mező,
madarak,
a lámpákon a kalap,
a ház, a tér, az erdő...
S köd, a vén tekergő
megszökött a dombon át.
Bottal üthetik a nyomát!
írta: jazsoli5, 2009. febr. 27. 7:12 - címkék: vers és kategóriák: Gyermekversek, verses mesék
-
még nincsenek kommentek
