Petőfi Sándor: A természet vadvirága
Mit ugattok, mit haraptok
Engemet, hitvány ebek!
Torkotokba, hogy megfúltok,
Oly kemény koncot vetek.
Nyirbáljatok üvegházak
satnya sarjadékain:
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
Nem verék belém tanítók
Bottal a költészetet,
Iskolai szabályoknak
Lelkem sosem engedett.
Támaszkodjék szabályokra,
Ki szabadban félve mén.
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
Nem virítok számotokra,
Árva finnyás kóficok!
Kinek gyönge, kényes, romlott
Gyomra mindjárt háborog:
Van azért, ki ép ízléssel
Üdvezelve jön elém.
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
Hát azért nekem örökre
Szépen békét hagyjatok:
Ugysem sok gyümölcsű munka:
Falra borsót hánynotok.
S kedvetek ha jön kötődni,
Ugy kapkodjatok felém:
A természet tövises
Vadvirága vagyok én.
írta: jazsoli5, 2008. dec. 23. 11:41 - címkék: vers és kategóriák: Kedvenc verseim
-
még nincsenek kommentek
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
