William Cowper: Anyám arcképét megkapva
Csak szólni tudnának azok az ajkak!
De sok baj ért, mióta sose hallak!
Az ajkad, - óh látom hű mosolyod,
mely kiskoromban úgy simogatott -
most néma, s mégis szinte szava kél:
"Ne búsulj, édes gyermekem, ne félj!"
Azok a drága, jó, okos szemek
(áldassék a halhatatlan ecset,
mely a zsarnok időtől a halottat
így megőrizte!) most is rám ragyognak.
Ki szent emlékét életre hívod,
óh váratlan vendég, isten hozott,
s mikor arra kérsz, hogy egyszerű versem
a rég elhunyt anyának tisztelegjen,
nemcsak készséggel teszem óhajod,
de boldogan, ahogy ő tanított:
s míg ez az új arc könnyekre fakaszt,
ábránd sző körém bűbájos vigaszt
s eliziumi álmokba ragad
a pillanat hite, hogy ő te vagy...
/Ford.: Szabó Lőrinc/
írta: jazsoli5, 2008. nov. 11. 5:47 - címkék: vers és kategóriák: Édesanyák
-
még nincsenek kommentek
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
