Weinheber: Évről évre
Míg teltek holdad napjai,
mint árnyék kísért valaki,
évről évre és szüntelen,
hűs éjben, napos reggelen.
A gyermek szétnéz, s már öreg,
fut az idő, szó elremeg,
s minden folyik és bukik,
makk, mely hull, fa, mely rügyezik,
minden hanyatlik, ház, torony,
és sápad, öröm, fájdalom,
és végül így jársz te is, és
porszem idő volt az egész,
és mire ráeszmélsz igazán,
örök éj vagy és üres árny.
Örök éj? Máris újra élsz,
hisz a fiadban visszatérsz,
az újra kezdi utadat,
s munkádat, mely félbe maradt,
s fél, örül, tűnődik és remél
s fiában ismét visszatér: -
s óráját nézve s nesztelen
évről évre és szüntelen,
s mindig készen suhintani,
árnyként követi Valaki.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
írta: jazsoli5, 2008. nov. 11. 6:43 - címkék: vers és kategóriák: Kedvenc verseim
-
még nincsenek kommentek
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
