Váci Mihály: Fecske
Fecske, fecske, könnyű fecske,
lebegsz, lobogsz az egekbe,
súlytalan pehely!
A vihar nem tud leverni
téged, kit egy leheletnyi
sóhaj felemel.
Te vagy az első madárka,
mely a feldübörgő gyárra
először repül,
s ereszét, helyet keresve,
sáros csőrrel érintgetve
csókolod körül.
Áldott náderesz! Lakója,
ideköltözött alóla?!
Nézd! könnyel teli
szemmel fogad minden ember,
s a legféltőbb lehelettel
fészked béleli.
Régen partokon fészkeltél,
de mikor az ős vizeknél
cölöpház meredt,
eresze alá költöztél,
sejtve: a jövő idő mély
fészke az neked.
Most, hogy a nádereszaljat
elhagytad s itt választottad
fészked új helyét:
dalod zengi: már itt érzed
fészek óvó ezredévek
biztos melegét!
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
