2008. november
Donászy Magda: Karácsony délután
Karácsony délután
Lassan jön az alkony.
Kíváncsiság bujkál
minden gyermekarcon.
Végre sötétedik...
hamvas lesz az este.
Bodri velem együtt
figyel minden neszre.
Mikor szól a csengő,
az ajtó kitárul,
piros alma nevet
rám a fenyőfárul.
Tudom, az erdőből
édesapám hozta,
a diót meg anyám
be is aranyozta...
Azért olyan kedves...
azért olyan drága.
Meghatottan nézek
Apára...Anyára...
írta: jazsoli5, 2008. nov. 30. 20:09 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Mentovics Éva: Égi mezőkön
Feljött a Hold is,
csillagok gyúltak,
szép csillagfénynél
indultak útnak.
Apró patácskák
vágtattak sorra,
égi mezőkön
szikrákat szórva.
Földre leszállva
- roppanó hóba -
fürge kis léptek
vágtattak tova.
Hátul a szánon
ősz Télapóka,
gyermekek várják
már napok óta.
Szánján ajándék:
könyvek és alma,
minden kisgyermek
játékot kap ma.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 30. 19:56 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Zelk Zoltán: Mikulás
Hóval lepett égi úton
Mikulás már útra kél,
csillagok szállnak fölötte,
s vígan fut véle a szél.
Világjáró a csizmája,
átlép várost, falvakat,
de olykor megáll s elidőz
egy-egy kis ablak alatt.
Előveszi aranykönyvét,
amelyben gyermeknevek
vannak gondosan felírva,
s nézi: jó vagy rossz gyerek?
Hogyha rossz: hát virgács néki!
De ha jó, akkor cukor...
S már továbbmegy - szél és felhő
sem érheti utol.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 30. 19:50 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Népi mondóka: Télapóka
Télapóka: jujj, jujj, jujj,
Az arcomba havat fúj.
Szakállából szerteszét
Rázza a sok pelyhecskét.
Kacagnak a gyerekek
Kapkodják a pelyheket.
Nem baj, nem baj, ez a jó,
Rázd a havat, Télapó!
írta: jazsoli5, 2008. nov. 30. 19:43 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Rossa Ernő: Hull a pelyhes fehér hó
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!
Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig kis cipőcske megtelik.
Megtölti a télapó, ha üresen látja.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 30. 19:35 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Szőnyi zoltán: Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó
Pattanj Pajtás, Pattanj Palkó
Nézd már nyílik ám az ajtó.
Kinn pelyhekben hull a hó,
S itt van, itt a Télapó!
Meg-megrázza ősz szakállát,
Puttony nyomja széles vállát.
Benne dió, mogyoró,
Itt van, itt a Télapó!
Oly fehér a rét, a róna,
Mintha porcukorból volna,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Csakhogy itt vagy, Télapó.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 30. 19:28 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Gazdag Erzsi: Hull a hó
Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom,
Télapó zúzmarát fújdogál az ágon.
A kis nyúl didereg, megbújik a földön:
"Nem baj, ha hull a hó, csak vadász ne jöjjön!"
Parányi ökörszem kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:"Süt még nap a nyáron!"
írta: jazsoli5, 2008. nov. 30. 19:24 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Bókkon István: Bátyámnak
Nem lettem jobb mióta elmentél
Nagyot változott a világ
És egyre hosszabb a tél
Bókkon István - az elhunyt Bókkon Gábor költő - testvére emlékére írta
ezt a verset!
írta: jazsoli5, 2008. nov. 30. 19:07 - címkék: vers és kategóriák: Kedvenc verseim
-
még nincsenek kommentek
Számomra ismeretlen költő: Hervadás
Nem az a hervadás, az én hervadásom,
Mikor sárga lombok zizegnek a fákon,
Mikor sápadni kezd perzselő nyár után,
A kifeslett rózsa egy őszi délután.
Mikor a sugarak erőtlen fényt vetnek,
S emléke minden a régmúlt kikeletnek.
Mikor álom ejt meg, ködös őszi álom:
Nem az a hervadás az én hervadásom.
Az én hervadásom rügyek hervadása,
Ki nem feslett bimbók ágról szakadása,
Ködbe vesző napfény, el nem dalolt nóta,
Levelek hullása első madárszóra.
Valóra nem válott, félben maradt álom,
Tavasz hervadása, az én hervadásom.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 30. 7:42 - címkék: vers és kategóriák: Számomra ismeretlen költők versei (1800-1900-as évek eleje)
-
még nincsenek kommentek
Számomra ismeretlen költő: Akácvirágok
Amikor a zöld akácfa
Fehér fürtje kinyílik,
Szerelmes kéz de sok tépi,
Dobogó szív de sok érzi,
- Boldog leszek a sírig.
Amikor a zöld akácfa
Fehér fürtje elvirult,
Fátyolos szem de sok nézi,
Csalódott szív de sok érzi,
- Árva leszek a sírig.
Ne nyílj nekem zöld akácfa
Fehér fürtös virága,
Fehér fürtöd minden szirma,
Szívem felé mintha, mintha,
Bús fekete gyászfátylakat
Lobogtatna, himbálna.
Egyszer, régen fehér fürtös
Zöld akácfa nyílása,
Ejtette meg a szívemet.
..."Volt szerelmem...Isten veled!"
Ne nyílj nekem zöld akácfa
Fehér fürtös virága.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 30. 7:31 - címkék: vers és kategóriák: Számomra ismeretlen költők versei (1800-1900-as évek eleje)
-
még nincsenek kommentek
Számomra ismeretlen költő: Hulló csillag
Kopár tarlókon búsongva jártam,
Az éj költészetén merengett a lelkem.
S kigyúlt egy csillag, mindennél fényesebb,
Fönn a tündöklő végtelenben.
Csak átröpült a messzi kék homályon.
Ragyogva tűnt el egy pillantás alatt,
S még rád gondoltam hulló csillagom,
Szememből égő könny fakad.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 30. 7:25 - címkék: vers és kategóriák: Számomra ismeretlen költők versei (1800-1900-as évek eleje)
-
még nincsenek kommentek
Számomra ismeretlen költő: Líra
Elmondanám ki vagy nékem,
De a szavam meg sem érted.
Kóborolva a világot
Bejártam már régen érted.
Kerestelek vágyakozva
Holdsugaras éjszakákon,
Ott találtam a nevedet
Rózsatőben, rózsaágon,
Fű, fa , virág azt susogta,
Te leszel a boldogságom.
Álmodozva késő éjjel,
Úgy rémlik, hogy rád akadtam.
Verő szívem minden kincsét
Egy szavadra odaadtam,
Kis kezeddel a kezemben
Résztvevően rám hajoltál.
De azután fölébredtem,
Fájt a szívem - nem te voltál...
Hazudott a csalfa álom,
Hazudott, mert nem te voltál.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 30. 7:16 - címkék: vers és kategóriák: Számomra ismeretlen költők versei (1800-1900-as évek eleje)
-
még nincsenek kommentek
Pálfalvi Nándor: Karácsony
Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 29. 16:57 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Mentovics Éva: Télapó az oviban
Tavaly télen az oviban
nálunk járt a Télapó.
Arca kedves és mosolygós,
haja fehér, mint a hó.
Egymás után minden ovis
a térdére ülhetett,
- nagyon meg voltunk hatódva -
s úgy mondtuk a verseket.
Télapóka mesélt nekünk,
s készült rólunk egy fotó.
Mivel nekem nagyon kedves,
szobám falán látható.
Amikor a képre nézek
eszembe jut, mit mondott:
- egy év múlva újra jövök,
s hozok nektek csomagot. -
Eltelt egy év, december van,
s készülünk az oviban:
verseket és dalt tanulunk,
s előadjuk majd vígan.
Ha betoppan, dallal várjuk
kedves öreg Télapót.
Reméljük, hogy - úgy, mint tavaly -
most is hoz majd minden jót.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 29. 16:40 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Donászy Magda: Télapóhoz
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el, éljen a tél!
Tőled senki se fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el, éljen a tél!
Tőled senki se fél.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 29. 16:34 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Donkó László: Mikulás de csudás!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
Legszebb a puttonya,
ajándékból
minden jóból
ki nem fogy soha!
Mikulás, Mikulás,
mindene de csudás:
legjobb a jó szíve,
ajándéknál
dúsgazdagabb
jósággal van tele!
írta: jazsoli5, 2008. nov. 29. 16:29 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Harald Scheel - Sibylle Jung: Benedek apó karácsonya
Karácsony előtti napokban nagy hóesés kezdődött és nagyon hidegre fordult az időjárás. Muki a kis mókus, és két barátnője Zsuzsi és Paula, a két egér lányka, elhagyták az erdőt, és a falu felé igyekeztek, hogy a házaknál keressenek menedéket. Útközben az öreg, erdei kápolna mellett haladtak el.
- Ne menjünk tovább! - kiáltott Muki az egereknek. Itt lakik Benedek apó, aki nagyon jószívű, és egész biztosan segít két éhes egérkén, és egy agyonfagyott mókuson!
Benedek apó hosszú évek óta őrizte a kis kápolnát. Manapság már nem igen járt ide senki, mert a faluban szép, nagy templomot építettek az emberek. Benedek apó mégis meghúzta minden vasárnap a harangot, s akik hallották, gyönyörködtek a kis harang tiszta csengésében. Az öreg valami neszt hallott az ajtó felől.
- Nocsak, ki téved ide ilyen télidőben? - gondolta és lámpásával az ajtóhoz ment. A résnyi nyílásban ott vacogott a három kis vándor. - oh, szegénykéim, gyorsan gyertek be, hiszen reszkettek a hidegtől! - kiáltott Benedek apó. - Gyertek kedveseim, melegedjetek meg!
Benedek apó szegényes körülmények között éldegélt, de amije volt, azt mindig megosztotta a rászorulókkal. Úgy tett most is. Kenyérkét morzsált eléjük, tejet melegített kályháján. A kis erdőlakók lassan-lassan felmelegedtek, és a kályhához közelebb húzódva hálásan néztek az öreg apóra. Az apó kedvesen rájuk mosolygott és így szólt:
- Régen volt látogatóm itt fent. Ugyanis elszakadt a harang kötele, és így nem tudok a harang szavával a faluban lakóknak üzenni. Nagyon örülök, hogy ti idejöttetek.Nálam mindenki mindig szívesen látott vendég.
Aztán Benedek apó összecsavarta a régi kockás sálját, amelyből Mukinak, s a két kis egérnek fészket készített a kályha előtt. Megrakta a kályhát fával. A tűz vidáman pattogott, kellemes meleg áradt Mukiék felé, akiket az éhség és a hideg nagyon elfárasztott.
- Micsoda szerencse, hogy megálltak itt a kápolnánál! - gondolta Muki félálomban. Aztán mélyen elaludt, s Benedek apó mosolyogva hallgatta szuszogásukat.
Az éjszaka közepén Zsuzsi, a nagyobbik egérlányka felébredt.
- Paula, Muki! - ébresztgette halkan társait. Arra gondoltam, hogy készítünk valami meglepetést Benedek apónak. Nélküle még mindig odakinn fagyoskodnánk és éheznénk!
- Jó. - mondta Paula. - Kitaláltál már valamit? - Azt hiszem, a legjobban annak örülne, ha újra meghúzhatná a harangot. Javítsuk meg a kötelet, s akkor megint üzenhet a faluba az embereknek.
- Nagyszerű ötlet, lássunk azonnal hozzá! - mondta Muki.
Óvatosan nagyon csendesen, hogy az apó fel ne ébredjen, lázas keresgélésbe kezdtek.
Találtak is régi vászonlepedőket, melyeket hosszú csíkokra vágva összecsomóztak. Most már csak a haranghoz kell kötni! A kötelet cipelve nem volt könnyű nekik felmászni a magas lépcsőkön a toronyba. Ráadásul még nagyon csendesen is kellett mozogniuk! De ha valaki nagyon akar valamit, az mindig sikerül is!
A kis állatkák végre felértek a haranghoz. Picit pihentek, majd leszedték az elszakadt kötél maradványát és felerősítették az újat. A két kis egér ugyancsak elfáradt, de Mukinak még maradt annyi ereje, hogy kifényesítse a harangot.
- Így még szebben szól majd! - mondta büszkén az egereknek, amikor elkészült a fényesítéssel.
Amikor Benedek apó felébredt, azonnal észrevette az új harangkötelet. Meghatódva néz kis vendégeire.
- Hát ez csodálatos! - mondta nekik. Nagyszerű munkát végeztetek! Most végre újra tudok a faluba üzenni! És amilyen gyorsan csak tud, megkapaszkodik a kötélben és elkezd harangozni.
Odalenn a faluban nagy a nyüzsgés az utcákon. Az ünnep előtti utolsó órákban még mindenkinek akad valami vásárolni valója. Karácsonyfadíszek, ajándékok vándorolnak táskákba, kosarakba, a gyerekek meg még utoljára odanyomják orrukat a kirakatok üvegéhez, hogy megcsodálják a sok játékot és a betlehemi figurákat.
Ebben a pillanatban meghallják a csengő harangszót. Meglepve kapják föl a fejüket, s valamennyien a hegyoldalban lévő kápolna felé fordulnak. - Az öreg Benedek apó! - kiáltja valaki.
- Mindnyájan megfeledkeztünk róla! - mondják egymásnak szégyenkezve. - Hiszen olyan régen nem hallottuk a harangszót! - védekezik az egyik járókelő. - Meg aztán messze van az a kápolna, és a nagy hóban nehéz odajutni! - szégyenkezik a boltos. - És mindig olyan sok a dolgunk! - teszi hozzá a pékmester. - De most karácsony van, mindnyájan menjünk ma a kápolnához és legyen ebben az évben ott az éjféli mise! - javasolta a tanító bácsi.
Így is történt. A gyertyagyújtás, ajándékosztás után a falu népe elindult a kápolna felé.
Benedek apó az ajtóban áll, hallgatja a harangszót, amikor feltűnik a bundás, csizmás sereg, gyertyával, lámpással. Nagy öröm tölti el az öreg szívét, egyszerűen nem akar hinni a szemének.
- Gyertek, gyertek, lépjetek beljebb - hívja a falu lakóit, és szélesre tárja az ajtót.
Köszöntsük együtt a kis Jézust, aki ma született!
Hanem a sok ember nem is fért be a kis kápolnába. Benedek apó a gyerekek segítségével kiviszi a kápolna elé a betlehemi jászolt, benne a kis Jézust, Mária és József szobrával.
A tiszta égen ragyognak a csillagok. Az emberek ajkán pedig felhangzanak a karácsonyi dalok és senki nem fázik. Így az éjféli misét a szabadban tartották meg.
Ilyen szép karácsonyra még a legöregebbek sem emlékeznek. Boldogan térnek haza, és Benedek apó is boldogan viszi vissza a kápolnába a bölcsőt . Mint annak idején, Betlehemben, csend és béke van.
A mókus és a két kis egér a bölcső mellett, a puha szalmába fészkelte magát és már mélyen alszanak.
Benedek apó mosolyog az orra alatt.
- Aludjatok csak kedveseim! - gondolja. - A ti segítségetek nélkül nem lett volna ilyen szép karácsonyestém!
írta: jazsoli5, 2008. nov. 29. 13:14 - címkék: mese és kategóriák: Karácsonyi mesék,történetek
-
még nincsenek kommentek
jazsoli5: Karácsony este
Csillagok gyúltak az égen,
a föld fehérbe öltözött szerényen.
Sárgán világítanak a ház-szemek,
ablakokból karácsonyfa integet.
Megszólal az ünnepi csengő,
a szeretet ünnepe ím megjött.
Víg táncot járnak a gyertyák
a díszes, pompás fenyőfán.
Ma mindenki itt van,
aki kedves és fontos,
senki sem hiányozhat,
a családom pontos.
Körülálljuk és nézzük a fát,
hallgatjuk a halk melódiát.
Könny csillog a szemünkben,
ahogy egymást nézzük szeretettel
Ma gond és bú messze száll,
ránk csak béke és boldogság vár.
Ragyog ránk az ünnep fénye,
Szívünk is megtelik melegséggel.
Ma mindenki itt van,
aki kedves és fontos,
senki sem hiányozhat,
a családom pontos.
A terített asztal körül a család,
a légben kalács illata száll.
Szikrázik a sok csillagszóró,
ma nem lehet kedvünk borongó.
Szép ez az ünnep. Szeretem.
Árad felétek boldog szeretetem.
Mint mindig, de főleg e napon,
nagyon boldog ember vagyok.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 29. 12:34 - címkék: vers és kategóriák: Saját versek
-
még nincsenek kommentek
Mentovics Éva: Szánkózás
Karján seprű, fején kalap.
Ki lehet e mókás alak?
Hóból van a keze, lába,
hógolyó a hasikája.
Ott álldogál az udvaron,
a csillogó fehér havon.
Ránk mosolyog, kacsint egyet.
Mintha szólna: gyorsan gyertek!
Felvenni a sapkát, sálat!
A babázás estig várhat!
Szót fogadunk s már szaladunk,
Könyvet, babát hátrahagyunk.
Alaposan felöltözünk,
Már a kilincsen a kezünk.
Viszünk szánkót, meleg teát,
futunk is az udvaron át.
Dombok, lankák minket várnak,
örülünk a havas tájnak.
Szánkónk siklik, sebesen száll,
fürgébben, mint a kismadár.
Csúszkálunk a domboldalon,
versenyt siklunk a friss havon.
Bálint, Panka, kicsi Kató!
Szánkón repülni csuda jó!
írta: jazsoli5, 2008. nov. 29. 11:20 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Számomra ismeretlen költő: Emlékek
Csillagvilágos augusztusi éj van,
Elálmodozva ülök ágyamon.
Távol kaszálók, erdők illatárja
Özönlik be a nyitott ablakon.
Ábrándjaim, mint tarka szárnyú lepkék,
Kik delelő napfényben fürdenek,
A csillagfényes titkos éji csendre
Szívemből halkan felrepülnek.
Röpködve szállnak és ha már bejárták
A tündérkertek fénylő udvarát,
Megittasodva fénytől, illatártól,
Lelkembe halkan visszahullanak.
Hull, hull velük rám sok-sok édes emlék,
Alattuk lelkem szinte megremeg,
Mint csillogó tó tükre, hogyha rája
A parti fák virágot hintenek.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 29. 10:46 - címkék: vers és kategóriák: Számomra ismeretlen költők versei (1800-1900-as évek eleje)
-
még nincsenek kommentek
Szentessy Gyula: Nem hívtalak
Nem hívtalak sohasem gyönyörre
Nyomorúságra hívtalak,
A sorsunk tudtad küzdés lesz,
Nehéz lesz sok-sok pillanat.
Nem elvágyó nő kell énnekem,
Hanem erős és hű kebel,
Ki a végzettel szembeszálljon,
S mellettem küzdjön, hogyha kell!
Hányszor borult már hű szívemre,
Nehéz és csüggeteg ború,
Hányszor vérezte homlokom meg
Kegyetlen mártír koszorú.
Hányszor dobált meg utcakővel
S gúnyolt ki céda csőcselék:
De benned mégis régi álmunk
Kiolthatatlan lánggal ég.
Megáld az Isten mindörökre,
Amért megóvtad lelkemet,
Mert hinni, bízni megtanítál
Midőn a kétség kergetett!
Szíved még most is ifjú, vidám,
Mint amaz első estelen,
Mikor merengve álmodoztál
Boldog jövőről énvelem!
Igen, jól sejted, lesz jutalma
A küzdelemnek, édesem.
Ha téged boldoggá tehetlek,
Nem volt hiába életem.
Csak űzd el néha homlokomról
A bánatot a felleget.
Vigasztalj meg, ha elcsüggednék,
Csókold le néha könnyemet.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 29. 10:35 - címkék: vers és kategóriák: Számomra ismeretlen költők versei (1800-1900-as évek eleje)
-
2 komment
Angol karácsonyi mondóka
Karácsony első napja van,
köszönt és minden jót kíván
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony második napja van,
köszönt és minden jót kíván
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony harmadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony negyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony ötödik napja van,
köszönt és minden jót kíván
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony hatodik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony hetedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony nyolcadik napja van,
köszönt és minden jót kíván
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és,
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony kilencedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony tizedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony tizenegyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.
Karácsony tizenkettedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugra-bugra úr,
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán,
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska,
három veréb-zenész,
két gerle és,
egy csíz a csupasz körtefán.
/Ford.: Tarbay Ede/
Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó
- Honnan jöttél Télapó?
- Hóországból, hol a hó
hegyvastagnyi takaró,
a tenger meg hat akó.
Jegesmedve barátom
varrta meg a kabátom.
Kibélelte bundával,
hogy az úton ne fázzam.
Szarvasomat befogtam,
szíves szóval biztattam:
"úgy szaporázd a lábad,
szél se érjen utánad."
Meseország (világos)
Hóországgal határos.
S Meseországból az út
egyenesen ide fut.
Szerencsémre nyitva volt,
útközben egy mesebolt.
Jöttek elém tündérek,
megkérdezték mit kérek.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 29. 8:15 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Fésűs Éva: Karácsonykor
Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt.
Ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból.
Szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült
majdnem tündér lettem!
írta: jazsoli5, 2008. nov. 29. 8:02 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?
Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár,
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll,
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog
szép fenyőfánk most neked?
- Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek
szép fenyőfa ünnepet!
Mentovics Éva: Készülődik a Télapó
Havas hegyek, bércek alatt,
zúgó erdő szegletén,
ott, ahol kis patak szalad:
ősz apóka éldegél.
Takaros kis háza körül
nagy volt a sürgés-forgás,
egész évben ajándékot
készített a Mikulás.
Nem egyedül, sok kis társsal,
mert mindenki segített,
erdő-lakók már egymásnak
adták át a kilincset.
Tarka-barka könyvecskéket
nyomtattak az őzikék,
az erdei lombok alatt
készült a sok kedves kép.
Az erdei tündérlányok
festették a képeket,
apró, pajkos kis manócskák
faragták a rímeket.
Csomagokba a mogyorót
kis mókuskák gyűjtötték,
közben a kis pocakjukat
alaposan megtömték.
Manó apók a kocsikat
csiszolták faragták,
Manó anyók a babáknak
készítettek rokolyát.
Tündérlányok a babákat
szépen felöltöztették,
orcájukat, kis szájukat
piros színre festették.
Labdákat és léggömböket
kis nyulacskák pingáltak,
apró kis harkály madárkák
szerelték a hintákat.
Minden gyermek neve mellé
került már egy kis pipa,
azt jelenti, decemberre
elkészült a csomagja.
Télapóka ott pihenget
kertjében egy kis padon.
Rénszarvasok eszegetnek
mellette a friss havon.
Háza körül foltos őzek,
és büszke rénszarvasok...
Etetgeti reggel őket
és az arca felragyog.
- Tudjátok, hogy december van?
s megfújta jól a sípját.
Zúgás-búgás, csilingelés
hallatszott az erdőn át.
Háza mellett percek alatt
nagy zsivaj és nyüzsgés lett,
mindenki gyorsan odaért,
még egy manó sem késett.
- Barátaim, segítsetek! -
kérte őket Télapó.
- Gyorsan-fürgén rakodjunk fel,
mindjárt hullni kezd a hó! -
- A sok csomag, szép ajándék
megtöltötte a házat.
Mire mind a szánba kerül,
fordulhatunk vagy százat. -
A sok tündér és kismanó
sürgött-forgott, rakodott,
s percek alatt felpakolta
a sok tarka csomagot.
Sok kedves kis erdő-lakó
arca vígan felragyog,
- szereztünk a gyerekeknek
ma újra egy szép napot. -
Télapóka a szánjában
szépen elhelyezkedett,
s elindult a szarvasokkal,
várta Őt a sok gyerek.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 29. 7:31 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
jazsoli5: Karácsony este
Esik a hó, hull a hó,
hóember áll az udvaron.
Fehér a táj, csend honol,
már a madár sem dalol.
Kigyúltak mind a csillagok,
a szobában fenyőfa ragyog.
Alatta fut egy kis vonat,
díszes papírban sok csomag.
Csengőszóra a gyerekek
ámulva a fa köré gyűlnek,
szemükben öröm fénye ég
karácsony szép ünnepén.
A boldog gyerekhad
bontogatja az ajándékokat.
Azt amire szívük vágyott,
meghozta a karácsony.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 28. 20:42 - címkék: vers és kategóriák: Saját versek
-
még nincsenek kommentek
Gazdag Erzsi: Karácsony
Szól a csengő, száll a dal.
Itt van a karácsony.
Arany csillag tündöklik
a fenyőfaágon.
Gyertya lobban, mennyi fény!
Mintha a fa égne!
Ha nem volna Karácsony
felszállna az égre.
Ott lobogna a fenyő
mint egy tüzes csillag,
amelyikről éjszaka
szikraesők hullnak.
Itt marad most a fenyő.
Itt marad minálunk.
S amíg itt lesz, mindnyájan
ünneplőbe járunk.
Fényben rezeg a fenyő.
Lobognak a gyertyák.
Ünnep van ma, Karácsony
látogatott hozzánk.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 28. 20:31 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó
Szánon jött a hegyeken
fenyők búcsúztatták
Zsákját tükrös hegyi tón
vízilányok varrták
Medvék mézet gyűjtöttek
nyár derekán néki
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néki
Pirosszemű mókusok
mogyorója csörren
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben
Itt van már az udvaron
toporog a hóban
Teli zsákja a tied
dúskálhatsz a jóban.
írta: jazsoli5, 2008. nov. 28. 20:15 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
Donkó László: Leselkedő
A Mikulást egy este
a sok gyerek megleste.
Megleste. És mit látott?
Csinálta a virgácsot,
és berakta a puttonyba.
Jaj, csak tán nem azt hozza!
Nagy csizmáját krémezte,
azután meg fényezte.
Mit tett még a puttonyba,
a sok gyerek megtudta,
cipőjében mind benne
lesz is holnap reggelre.
Lesz ott minden földi jó:
arany alma, zöld dió,
csokiból lesz valahány,
a sok gyerek várja már.
Azért titkon egy este,
A Mikulást megleste...
írta: jazsoli5, 2008. nov. 28. 19:52 - címkék: vers és kategóriák: Karácsonyi versek
-
még nincsenek kommentek
