Tompa Mihály: Tornácomon
Tünődve nézek a tájon végig-végig:
Távol halmok s hegyek láncolatja kéklik,
S innen rajta zölden,
A szép Sajó völgye nyájas nyílt arcával
Tárul ki előttem.
Folydogál a Sajó, folydogál árkában,
Zaj nélkül, mint aki nem mer járni bátran,
Olyan lassú s fáradt...
Igaz, hogy már vértől s könnyhullatástól
Eleget megáradt.
Hová lett innen a vérfolt s a patkónyom,
Mely a setét idők küzdelmeiről szóljon?
Eltörlék az évek...
Hej ha a szívből is fájdalmat, emléket
Így kitörlenének!
- De tisztán süt a nap, meleg délután van.
Dologban az ember, s a rétek hosszában
Hemzseg, mint a hangya:
A dolgos nép után hosszú sorral támad
Rudas és kalangya.
Sűrű cseppekben foly arcán a veríték,
De a nehéz munkát, hogy megédesítsék:
Zengenek meleg dalok:
Feltörik a tenyér, de a szív édesen
Mulat s elandalog.
És elgondolkodom e népen, e dalon...
Mi szólal meg abban: öröm vagy fájdalom,
Húrján a kebelnek?
S látom, hogy a virágmagvak még a sírnak
Halmán is kikelnek.
Azonban este lesz, elcsendesül a dal,
Hűvös szellő támad az est homályival:
S ködpalástot öltvén,
Elvész a táj képe, a rét nyájas arca
A szép Sajó völgyén.
És akkor ha átaljön Péter vagy Pál úr,
Sokat beszélünk az élet mivoltárul...
S tárgyat keres elménk:
Borongó kedélyünk mely felderítené
S melyen megpihennénk!
Végtére elborul s nyomasztó nagy éj lesz:
A levert lélek egy sötét vágyat érez:
Nem élni! nem élni!
De egy-egy csillag gyúl a felhőkben távol:
Remélni! remélni!
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

