Szülők: Vallomás a mostoháról
Köszönet volt tanítványaim szüleinek, akiktől kaptam ezt a szép verset!
Bizony szüleink mindennap elhagynak,
és délig ránk se néznek, szép dolog.
Mostohát kapunk. Kikérdez, meghallgat,
megáll mellettünk. Szépen mosolyog.
Rosszak vagyunk, mint száz kakukkfióka
egy nádirigó-fészek melegén.
Szigorú gazda tanítgat a jóra,
szárnyunk növekszik, a betűk helyén
meséket látunk, eszünk rügyezik,
felismerjük számok seregeit.
S kakukkolunk ritmusra, hogyha úgy kell:
ébred az erdő sok jó madár-tervvel.
Tanító nénink, kedves mostohánk
nádirigóként figyel mireánk,
kiröppent délután, visszavár majd reggel.
Fiókái maradunk szeretettel.
írta: jazsoli5, 2008. jún. 25. 8:08 - címkék: vers és kategóriák: Tanárok,diákok
-
még nincsenek kommentek
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
