Theodor Storm: Jácintok // Verscsokor a természetről

« Theodor Storm: Este Kaffka Margit: Petike jár »

Theodor Storm: Jácintok

Ott zene zúg: az éj itt nesztelen,
a virágokból álom-illat száll fel:
én mindig, mindig rád emlékezem,
aludni vágynék, de neked a tánc kell.

S a zene őrjöng, csepp nyugtot se hagy,
a gyertyák égnek, és a vonók sírnak,
táncos körök csukódnak össze és nyílnak,
mindenki lángol: sápadt csak te vagy.

S neked a tánc kell. Nyúlnak már utánad
karok, szíved felé: s te engeded!
Látom fehér , ellibbenő ruhádat,
és lepke-könnyű, gyöngéd termeted.

És árad éji illat édesen,
virágkelyhekből álmodóbban száll fel.
Én mindig, mindig rád emlékezem,
aludni vágynék, de neked a tánc kell.

/Ford.: Eörsi István/

írta: jazsoli5, 2008. jún. 2. 10:38 - címkék: vers és kategóriák: Virágok - 1 komment

Eddig 1 komment érkezett ()

1. Borges (Válasz erre)
2012. 01. 25. 21:37
Köszönöm ezt a Storm-verset, számomra a világirodalom egyik leggyönyörűbb verse.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.