Gulyás Pál: Apám
Nyár volt.A délutáni ég szemébőlegy csillogó könnycsepp esett,
utána reszkető zápor porozta
a viruló vidéket.
Az állomásról egy akácos erdőn
keresztül kellett hazatartani,
de beteg voltam, nagybeteg, s kesergőn
aléltak el testem tagjai.
Apám, az én szakállas zord apám,
a zúgó fák előtt megállt, és aztán
széles vállát felém hajlítva így szólt:
"Kapaszkodj csak belém, fiacskám!"
És úgy cipelt a záporon keresztül,
mint gyönge lombjukat a nagy sudár fák.
Azóta húsz év telt el, és én most is
érzem erős szívének dobbanását.
írta: jazsoli5, 2008. jún. 2. 12:52 - címkék: vers és kategóriák: Évszakok
-
még nincsenek kommentek
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
