Mihai Eminescu: Ó, jössz-e már
Látod: a fecske útra kél,hull a sápadt diólevél:
deres a szőlő, őszre jár -
ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
Karomba veszlek itt megint,
míg szemem szomjan rád tekint,
s fejem válladon elpihen
szép szelíden, szép szelíden.
Hányszor bolyongtunk, édesem,
e völgy ölén s a réteken!
s fölemeltelek, drága társ,
hogy messze láss, hogy messze láss.
Vannak e földön mendenütt
szép nők: szikrákat szór szemük,
de mint te, oly kedves, komoly,
nincsen sehol, nicsen sehol.
Te vagy a lelkem, életem:
tündökölsz tisztán, fényesen:
hol is találnék csillagot,
mely így ragyog, mely így ragyog?
Késő ősz van, csillan a dér,
halkan csörren a holt levél,
didereg a puszta határ -
Ó, jössz-e már, ó, jössz-e már?
/ford.: Képes Géza /
írta: jazsoli5, 2008. máj. 22. 16:20 - címkék: vers és kategóriák: Évszakok
-
még nincsenek kommentek
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
