Juhász Gyula: Tiszai tájak

Tiszai tájak ,végtelen vidékek
Olyan testvér sorsommal a tiétek.
 
Én is magány és csönd gyermeke lettem,
S fekszem szelíd árván a végtelenben.
 
És hallgatom a füvek halk növését,
Az esti csöndnek mély és bús zenéjét.
 
És nézem, nézem, hogy az esti felleg
Hogy indul el a hallgatag hegyeknek.
 
S a fáradt csónak vajon hova ballag,
És töredéke honnan jő a dalnak?
 
S túl a hangokon és gyászos jegenyéken
Bús csillagom hol jár a néma égen? 
írta: jazsoli5, 2008. máj. 17. 14:45 - címkék: vers és kategóriák: Napszakok - még nincsenek kommentek

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

  • http://csicsada.freeblog.hu/
  • Csicsada irodalmi naplója
  • Ircsi Birodalma
  • Vicushka Blogja
  • Ibolya: Tűnődéseim
  • Zsuzso3 : Napsugár
  • Képek,Versek
  • Maya Blogja
  •