Juhász Gyula: Tiszai tájak
Tiszai tájak ,végtelen vidékekOlyan testvér sorsommal a tiétek.
Én is magány és csönd gyermeke lettem,
S fekszem szelíd árván a végtelenben.
És hallgatom a füvek halk növését,
Az esti csöndnek mély és bús zenéjét.
És nézem, nézem, hogy az esti felleg
Hogy indul el a hallgatag hegyeknek.
S a fáradt csónak vajon hova ballag,
És töredéke honnan jő a dalnak?
S túl a hangokon és gyászos jegenyéken
Bús csillagom hol jár a néma égen?
írta: jazsoli5, 2008. máj. 17. 14:45 - címkék: vers és kategóriák: Napszakok
-
még nincsenek kommentek
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

