Vidor Miklós: Nyomok a hóban

Páros nyomok a hóban:
könnyű paták.
A sűrűből a hegyoldalon át
futnak tovább,
amerre
az őzsuta a kisgidát
a fölpárázó hajnalban vezette.
Körös-körül aludt még a világ.
Az erdőszélen állt,
fölkapta fejét,
a szélbe szimatolt,
kémlelte a veszélyt.
Háta mögött
fia remegve várt,
elrejtette a köd,
elrejtették a fák.
Sehol egy élő árny, egy mozdulat.
Csak a világító,
kristályos csillanású hó -
az út szabad.
S szökellve, nesztelen
a lejtőn föl, amerre még
tágabbra tárul a vidék,
s őrzik a koronás tetőt
a szálfenyők.
Míg végre ott
megint a fák között
eltűnnek a nyomok,
amerre
ma hajnalban tétovázó fiát
az őzsuta
a hegygerincen át
erdőtől erdőig vezette.







írta: jazsoli5, 2008. ápr. 11. 10:03 - címkék: vers és kategóriák: Állatok - még nincsenek kommentek

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.

  • http://csicsada.freeblog.hu/
  • Csicsada irodalmi naplója
  • Ircsi Birodalma
  • Vicushka Blogja
  • Ibolya: Tűnődéseim
  • Zsuzso3 : Napsugár
  • Képek,Versek
  • Maya Blogja
  •